Az Akasha az univerzum történetét
rögzítő és tároló könyvtár,
amelyben minden esemény és információ megtalálható a kezdetektől fogva.
Az Akasha az Isten, Teremtő, Forrás, Egy, ki hogyan nevezi, által létrehozott
és működtetett könyvtár, a totális lexikon, melynek adatbázisa rendezett és
könnyen visszakereshető módon van eltárolva. A fő őrzője Uriel arkangyal. Ez az
egész teremtésben felhalmozódó minden tudásnak és történésnek a raktára. Az
Akasháról a mai napig csak nagyon kevés embernek van bármiféle tudomása a
Földön. Még kevesebben vannak, akik képesek olvasni belőle, kikeresni az őket
érdeklő információkat.
Nézzük
elsőként az Akasha fizikai szerkezetét részletesebben.
Az akasha
fizikailag (hardveresen) egy rengeteg részegységből felépülő, időszálasan egyetlen
információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tárolórendszer. Az egyes elemei az
univerzum különböző térbeli pontjain találhatók. Konkrétan minden
dimenziórendszernek, azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek
megvan a maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tárolóelemből
állnak. Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet
felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb kapacitású. Az
egyes tárolók felépítésükben és működésükben a lélek architektúráját
(szerkezetét) követik, csak ezek lényegesen nagyobb méretű barionokból állnak.
Amolyan szupernagy lélek részecskék, tárológömbök, amelyek nagyon jól védett és
információsan árnyékolt bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi
támaszpontjain találhatók, a folyamatos működésükhöz szükséges, technikai
kiszolgáló apparátusokkal egyetemben.
Többféle
típus is van belőlük. A legnagyobbak teniszlabda méretűek, és természetesen
mind intelligens, akár a normál (emberi, isteni) lelkek. Ez gyakorlatilag egy
olyan értelemmel bíró számítógépes adatbank, amelyben az információk térbeli
gravitációs hologramok formájában, időhullámokként terjedve (a forrástól
egészen a forrásig) őrződnek a végtelenségig. Tehát nem elektronikus formában,
bitekbe kódoltan, mágneslemezen vagy CD-n, netán papírra nyomott szövegek,
képek formájában tárolja az információt. Mert ezek az általunk ismert és
használt anyagi hordozók kapacitásukban, elérési idejükben, tartósságukban és
működési megbízhatóságukban messze elmaradnak az Akasha rendszereihez képest. A
tárolók mindegyike több, multiplexelt (sokcsatornás) kommunikációs időszállal
kapcsolódik a társaihoz, de ezek nem alkotnak teljes gráfot. A hálózat
topológiája (felépítése) kombinált fa és csillagpontos (lényegében hierarchikus),
valamint gyűrű alakú, amiben teljes az információk redundanciája (ismétlődése).
Minden adat
legalább két helyen van eltárolva, két külön bázison és tárolóban, az univerzum
két különböző pontján. Így ha bármely helyi adattároló támaszpont megsérül,
vagy megsemmisül (baleset, háború, természeti katasztrófa, egyéb műszaki hiba
miatt), az információk akkor sem vesznek el belőle. Az Akashában az
adatforgalom folyamatos. Tehát állandóan, szünet nélkül íródnak bele az új
események információi külön beviteli csatornákon, illetve bármikor kérhetnek ki
belőle adatokat a rendszerhez hozzáférő intelligenciák más csatornákon
keresztül. Az időszálak ezért szimplex üzemmódban működnek, bennük, rajtuk az
adatátvitel mindig csak egy irányban folyik.
A rendszer
az egyes teremtési korszakok kezdetétől a végéig működik, és külön fizikai
tárterületeken őrzi a korábbi korszakok összes információját is. A kapacitása
és a műveleti sebessége, amivel ír, keres és szolgáltat, valami elképesztően
óriási (piko, sőt femtoszekundumokról van szó), de nem korlátlan. Nagy
terhelésnél előfordul, hogy több másodpercet is várni kell a válaszra. Ez még
akkor is így van, ha a keresett információt az univerzum legtávolabbi pontjáról
kell előbányásznia a kiszolgálónak. Az egyes tárológömbök tematikusan
megosztott adatrögzítést végeznek,vagyis az információk már eleve többféle
indexelésnek megfelelően kerülnek rögzítésre benne. A gondolatok, amik
állandóan ott kavarognak mindenki lelkében, igazából a beérkező információkat,
tapasztalatokat indexelik, csoportosítják és jelölik meg. Hozzáfűződnek az
eltárolódó adatokhoz, megkönnyítve később a visszakeresés folyamatát. Az Isten
minden teremtménye, tehát az összes növényi, állati, emberi, isteni lélek
időszálasan fel van fűzve (kapcsolva) erre az adattárra. Minden lélek lokális
információ gyűjtő, feldolgozó, tároló rendszerként működik a teremtésben,
vagyis szerves része az Akashának. A nagy tárológömbökben mindenkiről létezik
egy teljes másolat, ami állandóan, azonnal frissül. A különbség egy lélek és a róla
készülő biztonsági másolat között csupán annyi, hogy a lélekben az információk
élnek, manipulatívak, dinamikusak, tehát futnak, aktívan cselekednek, működnek,
mint valami program (jobb hasonlatot nem tudok rá a jelenlegi földi
fogalomkészletből), míg a háttértárban lévő másolat csak egy passzív, statikus,
nem futó, vagyis holt adathalmaz. Egy lélek fizikai megsérülése, netán
megsemmisülése esetén a teremtője ezen másolat alapján tudja teljes
pontossággal újra alkotni őt, visszaállítani az eredeti létezési állapotának
megfelelően. Így semmi sem vész el a rendszerből.
Most pedig
térjünk át az adattárolás módjára és az ezzel kapcsolatos információkra.
A beérkező
információk több forrásból származnak. Egyrészt a lelkektől érkeznek, másrészt
vannak külön kronovizorok (gravitációs távcsövek, időhullámokat érzékelő
felvevőkamerák), amelyek vagy messziről, az adott szektorhoz tartozó Akasha
bázisról végeznek rögzítést, vagy kimennek a helyszínre (apró robotszondák
formájában) a közeli felvételekhez. Így bármi is történik egy
csillagrendszerben, bármelyik bolygón, akár jelen vannak ott lelkek, mint
megfigyelők, akár nem (például természeti jelenségeknél), mindenről készül
feljegyzés. A robotszondák képesek álcázni magukat, hogy a jelenlétük ne
zavarja meg az események menetét, és a reakcióidejük mindössze néhány
másodperc. Vagyis bármi érdekes történik a teremtésben, amiről jó lenne közeli
felvételt készíteni, másodperceken belül térugrással odaérkezik egy
rögzítőegység. Ezek vezérléséről, irányításáról külön operátorok (kezelők)
gondoskodnak. Ők (ezek a lelkek) a könyvtárosok, pontosabban eseménytárosok,
akik az Akasha üzemeltetőiként dolgoznak az univerzumban. Az Akasha nem csak a
fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti, hanem a szellemi világok életét
is. Vagyis gyakorlatilag semmi sem maradhat ki belőle. Még a galaxisok közti
mély űrben zajló történésekre is odafigyelnek, sőt az univerzumon kívüli
dolgokra is, a nem tér és nem időben zajló folyamatokra. A mi univerzumunk
téridő buboréka természetesen kapcsolatban áll az őskáoszban létező többi
univerzummal, és azok Akasháival, bár nem mindegyikkel van időszálas
összeköttetése és állandó információcseréje. Az információk tárolása (ez keleti
népmesékben a szellem a palackban) többféle szempont szerint történik. A két
legfontosabb indexelési típus a hely és az idő. Konkrétan ki, milyen lélek,
melyik lélekfraktálon, melyik galaxisban, csillagrendszerben, bolygón,
városban, tehát pontosan fizikailag a téridőben hol gyűjtötte az információt.
Mikor, milyen helyi időszámítás szerint, mikortól meddig történt a dolog.
Ezen kívül
léteznek tematikus tárolók is, amikből nagyon sokféle van. A rendszer belső
redundanciáját növelik, a keresési időt pedig csökkentik ezek a műszaki
megoldások, javítva a keresők (adatkezelő szoftverek) találati arányát. Az
érdekesség kedvéért felsorolok néhányat. Egy lélek (ember) adott életében
használt összes személyes holmija, tárgya, ami az övé volt megtalálható egy
helyen. Ide tartozik a testi kinézet is, a ruhái, a pohara, a játékai, a bicskája,
az autója, minden. Vagy külön megnézhető minden, amit az élete során leírt vagy
lerajzolt az illető. Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta, mert csak
leírta egy papírfecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt. Vagyis a
teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés homályába a
visszakereshetőség reménye nélkül. Az egész fecni megtalálható az adattárban,
tehát még a rajta lévő radírozás nyoma, az ujjlenyomat, maszat is. Hisz a
lélekben minden érzéklet, még az érzésekés a gondolatok is mind számon vannak
tartva. A testünk minden atomja, sőt elemi részecskéje számon van tartva,
nemhogy a hajszálaink.
,,Néktek
pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak." (Máté, 10:30)
Az egyes
tudományágak eredményei szintén különféle felosztási rendszerek szerint
kereshetők. Egy adott bolygón egy adott teremtési korszakban. Például fizikából
minden felfedezés, kutatás, kísérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is,
hogy ki, hol, mikor csinálta. Kérhető vázlatszerűen (mintha könyvet olvasna a
lélek), de megnézhető holografikus filmen is az egész eseménysor, akárha most
játszódna, élőben. A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való keresés
ténye is, hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért. Az eseménytárosok egyben
felügyelik az adatforgalmat, segítenek a keresésnél a kevésbé gyakorlott
felhasználóknak, illetve megakadályozhatják bizonyos információk lekérését a
hálózatból. A teremtés biztonságos, irányítható működéséhez nagyon fontos az
információk megfelelő szeparálása, áramlásuk szabályozása. Egy adott rendszert
(lelket, lélekcsoportot) védeni kell a rá nézve veszélyes tudástól
(gondolatvírusok), illetve ha bajba kerül, megfelelő tudással lehet a
legkönnyebben meggyógyítani, átprogramozni a megfelelő működésre. Lényegében
minden gyógyító beavatkozás egy rendszer információtartalmának feljavítására,
módosítására irányul alapvetően. Végezetül, hogy legyen némi fogalmunk az
Akashában tárolódó információk mennyiségéről, íme egy összehasonlítás. Ha
szöveges formában tárolná egyetlen teremtési korszak adatait a rendszer, sűrűn
teleírt, vastag lexikonokban, akkor ehhez nagyjából egy akkora könyvtár
kellene, mint Pest-megye (nagyjából 6000 négyzetkilométer). Tele magas
polcokkal, rajtuk roskadásig pakolt könyvekkel.
Most nézzük,
hogyan történik a keresés és az olvasás.
Ahhoz, hogy
bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási adathalmazban, először is tudnunk
kell, hogy mire van szükségünk. A keresési feltételek és kulcsfogalmak
megadásával kell leszűkíteni a keresőprogram számára a lehetséges válaszok
számát, mennyiségét. Mindez gondolati úton történik, tehát nem valami
billentyűzeten kell bepötyögni valamilyen nyelven a kérést (bár a gyengébbek
kedvéért még ez is megoldható). Az Akashára rá lehet csatlakozni közvetlenül,
az oda vezető időszálon vagy közvetve, valamely információs terminál
segítségével. A szellemi világban könnyebb hozzáférni eme készülékekhez, a
fizikai világban ugyanis (itt a Földön) jóval kevesebb van belőlük (például a
frigyláda). Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a rendszerrel,
annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértőt (eseménytáros angyalt,
beavatott tanítómestert, buddhát, vagy hasonlót), nézzen utána az őt érdeklő
adatoknak. A számára tiltott információkhoz persze így sem juthat hozzá, erre
nagyon ügyelnek a földi világ információs integritására (érintetlenségére),
szeparációjára (elkülönítésére) felügyelő angyalok. Törvényszerű, hogy minél
magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban,annál több információhoz fér
hozzá az Akashából. Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. Aki
jól tud kérdezni, az jó válaszokat is kap az egésztől (mintha barkochbáznál).
Az ezoterikus titkokba történő beavatás tehát lényegében azon
kulcsinformációknak az átadásából áll, melyek révén a lélek önállóan képessé
válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez. Vannak beavatottak, akik az
emberek személyes élettörténetében tudnak olvasni, mások a történelem
eseményeit képesek megszemlélni, vagy valamely tudományág eredményeihez férnek
hozzá jó hatásfokkal. A művészek, alkotók, feltalálók, sámánok mind kiemelkedő
affinitással rendelkeznek az Akashából való információ kinyerését illetően. A
lelkük információ tartalma egybevágó az általuk keresett adatokkal, ezért náluk
könnyen jön az ihlet. Gyorsan eszükbe jut a megoldás a hálózatból (ez az
inspiráció, a sugallat). Természetesen mi lelkek nem vagyunk egyformák, hisz
különféle feladatok végrehajtására lettünk megteremtve és felkészítve. Ezért
mindenkinek megvan a maga kedvenc szakterülete, amiben tehetséges. A Teremtő
képes rá, hogy bizonyos információkat zároljon a teremtményei, vagy csak egyes
meghatározott lélekcsoportok elöl, így azok nem kereshetők (titkosak) a
számukra. Ilyen például a jövőbelátás bizonyos szűk határokon túl (például a jövő
heti lottó nyerőszámok), vagy a múltba látás több teremtési korszakra (eonokra)
visszamenőleg. Persze kivételek mindig akadnak. Én magam találkoztam olyan
emberrel (prófétával) a Földön, akinek hozzáférése volt az egész földi jövőhöz,
a mostani idők végezetéig. De beszéltem olyannal is, aki az összes teremtési
korszak eseményeire rálátott visszamenőlegesen. Ebből ő könyvet is írt (a
Naprendszer igazi történetéről évmilliókra visszamenően), csak nem jelent meg
máig sem (sajnos) az örököseinek köszönhetően a műve.
Folytassuk
további érdekességekkel az Akasháról.
Ha mégis
rögzítésre kerülnek az Akashából egyes rövid részletek anyagi hordozófelületen,
akkor azt általában különleges (kopás, törés, sav, rozsda és hőálló)
fémlemezekre nyomják, melyek nagyon stabil, időtálló (aranytartalmú) ötvözetből
vannak. Ilyen Akasha lemezeket máig őriznek a Föld több pontján a beavatottak,
illetve eltemetve várják a felfedezésüket évezredek óta. Ezt a tudást nagyon
gondosan elrejtve vigyázzák a későbbi korok bölcs emberei számára az Isteni
Tanács megbízásából. Mi jelenleg ezekhez egyáltalán nem férhetünk hozzá, mert a
civilizációnk féktelen pusztítási vágyában (öntelt ostobaságában) könnyen
megsemmisíthetné az ősi tudás eme kulcsfontosságú hordozóit, ahogy ezt tette
már több esetben. Lásd a Mayák szent könyveit, a rovósámánok arvisúráit, a
Kínában és Tibetben őrzött feljegyzéseket vagy az alexandriai könyvtár tűzre
hányt papiruszait. Persze mi sem maradunk azért tudás nélkül. Az olyan
szentként tisztelt könyvek, mint a 64 kötetes Védák, a Biblia és a Korán
gyakorlatilag szemelvények az Akashából. Bizonyos információk kivonatai
egyszerűsített formában a köznép számára. A Védák például versbe szedve, 64
témakör köré csoportosítva tartalmazzák a tudás lényegét az univerzumról, mint valami
tankönyv sorozat. A Biblia több rétegben kódolt információkat tartalmaz a
jelenlegi teremtési korszak eseményeiről. Ezt már javában fejtik a zsidó
egyetemeken számítógépekkel, amióta rájöttek a legfelső kódolási szinttitkára
1997-ben. Az Akashát azért nevezik (allegorikusan) ,,Beszélő Fény
Krónikának", mert a mindentudás tárháza segíti hozzá a lelkeket a
megvilágosodáshoz, a bölcsesség és az értelem fényéhez. A lélek számára
egyébként az időhullámok, és az általuk hordozott információk érzékelése világító,
fénylő észleletként jelentkezik közvetlenül.
Az ókori
teremtésfilozófiákban a beszéd, szó és hang a levegő, illetve a szél
modulációját (információtartalmát) jelentette. Most már tudjuk, hogy ennek
semmi köze az emberi szájaláshoz és a bolygó atmoszférájához. A Fény azért
,,beszél", mert az univerzumban mindenhol jelenlévő fénykvantumok (a tér
és a fény) mind intelligensek. Forrásrendszerükben őrzik az általuk begyűjtött
tudást. A lelkek centrumában is ugyanilyen energiakvantumok egzisztálnak a
szentély közepén. További különlegessége az Akashának, hogy benne a jövőről is
találhatók feljegyzések. Azok a leendő, még a jövőtérbe tartozó események,
amelyek determinisztikusan, vagy nagy valószínűséggel következnek a jelenbeli
állapotokból, a rendszerben mint jóslatok, előrevetített lehetőségek
szerepelnek. Ezeket az aktuálisan hozzájuk tartozó extrapolációkkal
(valószínűségi értékkel) együtt maga a rendszervezérlő intelligencia
szolgáltatja, jeleníti meg a kérdező számára. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a
jövő sohasem végzetszerű és elkerülhetetlen. Ami még nem volt, az még csak
terv. Általában az öt legvalószínűbb lehetőségről készít jövőképet ez az
előrejelző szoftver. A kép annál elnagyoltabb lesz, minél több a döntési
csomópont, minél messzebb nézünk előre a jövőben és minél kevesebb a
determinisztikus kényszerhatás. A három dimenziós földi világban
reinkarnálódni, testbe születni azzal jár a lélek számára, hogy (a születés
angyalai) letörlik a feltudati memóriájából minden korábbi emlékét, tudását. Ez
mindenkire nézve kötelező, még az Isten kerubjaira is. Gyakorlatilag a nulláról
indulva kell itt újraépítenünk az életünket, a személyiségünket, az ezzel járó
számtalan kockázattal együtt, ami a környezet hiányos és rossz információ
tartalmának velejárója. A misztikusok által szentélynek nevezett altudatban
ugyan megőrződik minden információ, amit az összes előző élete során, és a
szellemi világban gyűjtött be az illető, de ez a privát Akasha zárolva van a
feltudati része elől. Csak elenyészően kevés embernek, beavatott nagymesternek
adatik meg az a kegy, hogy hozzáférhessen a saját Akashájához, netán másokéhoz
is. Az emlékeinket többnyire csak a halálunk után kapjuk vissza, ami szintén
felér egy mini megvilágosodással.
A halál után
a lélekben komoly információ feldolgozó folyamatok zajlanak. Először nagy
sebességgel lepörög előtte az élete teljes filmje, alig 1-2 másodperc alatt. A
különös ebben az, hogy a hihetetlen adatátviteli sebesség ellenére mégis
teljesen tisztán, és jól felismerhetően futnak át a tudaton a képek, és egyéb
érzékletek, vagyis nem mosódik össze semmi. Minden információ, amit a lélek a
testbe születésétől a haláláig begyűjtött, újraolvasásra és ellenőrzésre kerül.
Ilyenkor az Akasha automatikusan összehasonlítja a lélek feltudati részében
felgyülemlett információkat a szentélyben (altudat) eltároltakkal, és a
biztonsági másolattal, hogy ne legyen köztük különbség, hiány. Ezután
következhet az ítélet, amikor a lélek önmaga megítéli az adott életének
eseményeit, hogy ezáltal meghatározhassa a karmája állását. Majd ezt
felterjeszti az isteni tanácshoz, vagyis a lélekhierarchiában felette álló,
róla gondoskodó, vezetői feladattal megbízott,bölcs (isteni) intelligenciák
csoportjához. Ők felülvizsgálják a döntését, és jóváhagyják azt, illetve módosításokat
javasolnak ha szükséges. Ezután láthat neki a következő életét, reinkarnációját
megtervezni (valójában a karma rendszere is egy negatív rendszer volt ebben az
alacsony rezgésben, amely hamarosan feloldódik), annak szükséges eseményeit és
paramétereit összeállítani, továbbá megkeresni az ehhez szükséges megfelelő
helyet, időt, környezetet, testet. Ha ez is megvan, akkor léphet a szellemi
világba, hogy ott éljen egy darabig. Ez a dolgok menetrendje általában a mi
szellemi világunkban.
Végül pedig
következzen az író tapasztalata és egy összegzés.
Én többnyire
akkor szoktam nézelődni az Akashában, amikor a testem alszik. Ilyenkor a
keresett információk vizuálisan úgy jelennek meg a számomra, mintha egy könyvet
lapozgatnék, amiben a szöveg (lehet magyarul, vagy fogalomnyelven) mellett
különféle képek, sőt filmbejátszások is találhatók. De kérhetem az eseményeket
úgy is, mintha ott lennék valóságosan a helyszínen, láthatatlanul
szemlélődőként. Közben a nézőpontomat szabadon változtathatom, bármelyik résztvevő
személyen keresztül érzékelve a dolgokat. Amit ő, a tanú akkor és ott észlelt,
érzett, azt én is átélhetem, teljes intenzitással. A lejátszás sebességén
állítani lehet, illetve ugratható a film a megnézni kívánt helyre. Amikor
meditáció során kérek választ valamely felmerülő gondolatommal kapcsolatban,
szintén többféle módon érkezhet az információ belülről, a rendszerből. Például
egyszerűen eszembe jut a megoldás, mintha már eleve tudtam volna valahonnan.
Nagyon nehéz megkülönböztetni a saját gondolataimat a rendszer válaszától,
mivel én a részét képezem neki, vagyis én ő vagyok. Másrészt megjelenhet
térbeli képek, színes, mozgó hologramok formájában is a válasz, másodperceken
belül a kérdés feltevése után.Ilyenkor valósággal világít a lelkemben a válasz.
Képi formában látom a fogalmakat, méghozzá egyszerre mindent, tehát ha sok
válasz van a kérdésemre, akkor nem sorban kapom őket, hanem az egészet
egyszerre rám ömleszti a kiszolgáló, felvillanásszerűen. Ez olyan, mint egy
minimegvilágosodás, amikor egyszerre minden érthetővé válik néhány pillanatra.
Ennek a megemésztése persze időbe kerül. Nagyon meg tudja könnyíteni (és
gyorsítani) az ember munkáját, ha belelát a saját jövőjébe. Egy alkalommal,
évekkel ezelőtt megnéztem az egyik könyvemet, amit valamikor a távoli jövőben
fogok megírni. Belelapoztam, hogy átnézzem a tartalmát, illetve lássam, mekkora
sikere lesz majd ha megjelenik. Több írásomat is úgy szoktam elkészíteni, hogy
közben a szöveget összevetem az Akashában már előre megtalálható kész változattal
és úgy javítom, igazítom hozzá. Ez persze érdekes időparadoxonok lehetőségét
veti fel, de eddig nem voltak belőle gondok. Furcsa tapasztalatvolt, hogy egy
alkalommal már azelőtt kaptam telepatikusan gratulációkat a szellemi világból,
továbbá hozzászólásokat és kritikát egy művemhez, hogy egyáltalán elkészült
volna. Az Akashában nem csak minden földi író műve található meg, hanem azok
is, amiket ezen írók a haláluk után vagy a leszületésük előtt alkottak meg a
szellemi világban. Ezek általában még színvonalasabbak, mint a testben élve
írottak. Természetesen én sem garázdálkodhatom kedvem szerint az adattárban,
nem hozhatok le a Földre bizonyos információkat. Egyszer ugyan megpróbáltam
tiltott tudást becsempészni a feltudatomba, de nem sikerült áthoznom, bárhogy
igyekeztem is. Azonnal észrevették, és még időben megállított egy információs
határőr, angyal, kitörölve belőlem az anyagot. Viszont azt az emléket
meghagyta, hogy elkapott, emlékeztetőül.
Mindezekből
láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépített információs hálózat működteti a
teremtést, diszkréten megbújva a háttérben, miközben mi emberek (erről mit sem
tudva) a szerepünket játsszuk a világ színpadán. Ez a kis összefoglaló írás
azért készült, hogy megmutassa az előttünk állóperspektívákat, a lelki fejlődésünkben
ránk váró feladatokat. Az információ, a tudás az egyik legfontosabb dolog a
teremtésben. Ahhoz, hogy hozzájuthassunk, minél előbb meg kell tanulnunk a
teremtésinformatika (információ geometria) alapjait. Hogyan kell tudáshoz
jutni, azt feldolgozni, eltárolni, megőrizni, visszakeresni, tovább adni,
felhasználni mindannyiunk boldogulására. Az emberiség kilépett a tudatlanság
korából és elindult a megvilágosodás felé vezető (hosszú) úton. Létrejöttek és
elterjedtek a különféle telekommunikációs rendszerek (közkönyvtárak, újságok,
posta, telefon, rádió, televízió, számítógép, internet), és sokszorosára nőtt a
civilizációnk által forgalmazott adatok mennyisége. Ugyanakkor az emberi tudat
is tágítani, növelni igyekszik önnön képességeit (agykontroll,gyorsolvasás,
hipnopédia). A változások szükségszerűen egyre gyorsabban zajlanak, bár az
emberek többsége képtelen követni az ilyen sebességű fejlődést. A tudásalapú
társadalom felépítéséhez legalább egy emberöltőnyi időre lesz szükség, és
nagyon sok munkára, szervezésre, tanulásra. Még mindig csak az elején vagyunk a
folyamatnak. A távlati cél mindenképpen az egyetlen közös (globális) tudati
halmazba való összekapcsolódás lesz, egyfajta lelki internet, némi
számítástechnikai segítséggel. A lélek az univerzumban létező legtökéletesebb
információ tároló rendszer. Az, hogy a feltudatunk mégis felejt, az isteni
kegyelem része, és segít megújítani önmagunkat, az életünket. A nálunk
évezredekkel fejlettebb, földönkívüli civilizációk többsége a jó adattároló, de
buta számítógép, és a felejtő, de okos, kreatív lélek szimbiózisát választotta
megoldásul az információkezelési problémáira. Egy értelmes faj, lélekcsoport
számára gyakorlatilag a legvégső cél a tudatos összekapcsolódás az Isteni
Fenntartási Rendszer Akashájával, az egész Univerzum Nagy Könyvtárával. Mert az
Isten a lelkek összessége, a minden létező élő intelligenciája.
Ezen
nagyszerű írásért és információkért hatalmas köszönet többek között az
angyalforrásnak, Gaál Attilának, a rejtélyek szigete oldal készítőjének és a
scribd weboldalnak is.