Tisztelt olvasói a sorsunk.net -nek!
Immár három éve annak, hogy útjára indítottuk web-lapunkat a virtuális térben. Olvasom az egy évvel előbbi „két éves” levelünket, és igyekszem helyzetjelentést készíteni szerzők, szerkesztők és olvasók vonatkozásában egyaránt.
Utóbbiakat illetően egyetlen objektív mérőszámunk az Archivum rovatban működő számláló, amely regisztrálja az oda belépők számát. Öt ezer felé közelít, csak hát ez feltételezhetően töredéke csupán a magát a lapot felkeresőkének.
Konkrét, elektronikus olvasói visszajelzés viszont alig van, képtelen vagyok ezt magyarázni, értékelni. Tisztában vagyunk azzal, hogy napjainkban az információs kínálat túlteng a virtuális térben, a mi sajátos profilú kis lapunk lehetséges olvasótábora igencsak szűkös, a leginkább célcsoportnak gondolt idősebb korosztály pedig eleve kiesik, lévén, hogy számukra teljesen idegen a számítógépek világa. Mindezek dacára a „saccolt” olvasószám így is sok ezerre tehető, mondjuk ki: „nem semmi”. (Visszajelzést illetően l. Kapcsolat menűpont.)
Szerkesztői vonatkozásban újabbat nincs mit mondanunk: Gyakorlatilag ketten „csináljuk”, egy fillérnyi külső anyagi támogatás nélkül, az éves, kötelező „domain” árát is magunk álljuk (legfőképp a web-szerkesztő), de „semmi gond”, amíg tart a „svung”.
Ami viszont az egész „vállalkozásban” a leginkább szívszorító: szerzőink hihetetlen odaadása, elkötelezettsége, és kiemelten: írásaiknak színvonala, értéke. Ami csodálatos volt és maradt számunkra: folyamatosan jelentkeztek újabb és újabb szerzők, váltak állandóakká, jelenlévőkké Blog-rovatunkban. Mi ketten, szerkesztők, ismételten mondunk köszönetet nekik, magunk mögött érezve olvasóink tömegének szeretetét, pozitív ítéletét.
Olvasva az egy évvel előbb mondottakat, fokozottabban igaznak érezzük, ezért megismételjük az akkoriakat: munkánkat továbbra is az egységes magyarságeszmény jegyében végezzük. A magunk szűk portáján mondjuk a magunkét, mondjuk a természeteset, egy természetellenességbe, ezért pusztulásba rohanó világ szűk szegletében. Miközben hazánkat, nemzetünket hihetetlen megtiszteltetés éri folyamatosan: legfőbb ellenségének tekint, érez, tud minket a pusztító Gonosz, a külső és a belső egyaránt. Azon vagyunk, hogy mi is kiérdemeljünk egy csipetnyit ebből az ellenség-titulusból. Amíg lehet…
Egyetlen kérésünk minden olvasónk irányában változatlan:
Adják tovább! www.sorsunk.net. Ennyi!
* * *
Tisztelt és nagyra becsült olvasóink!
2020 Karácsonyára indítottuk útjára a „Sorsunkért” címet viselő web- újságunkat, akkor még szerény reményekkel, azzal a céllal, hogy a szórványban élő magyarsághoz juttassa el íróink gondolatait. Három év után, mivel „szalad az idő, és minden állandóan gyorsul”, illőnek érezzük informálni olvasótáborunkat néhány szerkezeti változásról és statisztikai adatról:
Eleinte 12 menüponttal indultunk, ami
hamarosan 26-ra nőtt, most már négy, változó időszakos menüvel elértük a 30-at,
amelyből 24 különálló témát ölelünk fel. Közben 8 almenüpont is keletkezett Az eddig megjelent cikkek számát kb. 450-re tehetjük, melyek oldalszáma meghaladja az 1800-at. Mire ezt
közzétesszük, e számokat már meghaladtuk. (a szerk.)
Lassan a Blogok-ban létható, hogy rendszeres íróink száma is elérte a nyolcat.
Mivel a web-újságnak nincsen
számlálója, de a hozzá csatolt Archívumunk-nak van, így következtetni tudunk,
hogy a látogatások száma meghaladta a hatezret, rendszeres olvasóink legalább
ezren lehetnek. Visszajelzést eddig csak kevesen írtak, de többen jeleztek
telefonon, Em.-ben. Olvasnak bennünket Kanadában, Ausztráliában, USA-ban, Délafrikában, de a legtöbben a Kárpát-medencében.
Továbbra is kérjük a Tisztelt olvasót, hogy Vélemény-rovatunkban írják
meg nekünk észrevételeiket, javaslataikat. (üzenetek menüben a nyomtatvány kitöltésével)
Pintye Tamás felelős kiadó, web-szerkesztő
Ne feledjék: mi ketten a főszerkivel, társadalmi munkával, anyagi és eszköz támogatás nélkül nyugdíjainkból tartjuk fenn ezt a kulturális "hírportált"!