Versírásra Székely János biztatgatott. Első verseimet 1975-ban az Ifjúmunkás közölte. Cseke Gábor és Lázár László próbált felfedezni. Aztán hallgatás. Hiába biztatott a székelyudvarhelyi Lőrinc József költő barátom az illyési intéssel, miszerint ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba, sokáig nem írtam verseket. 1997 táján érett meg bennem, hogy amit én akarok elmondani a világról, azt csak én tudom elmondani úgy. Az igazmondás(soma)t nem hagyhatom másra. Bölöni Domokosnak köszönhetem, hogy erre rádöbbentett. Azóta több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg verseim a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében. Következett a székelyudvarhelyi Vers és az Erdélyi Toll, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a debreceni Tisztás, az Átalvető, az Előretolt Helyőrség, a Hitel, a Székely Kalendárium, a Káfé Főnix, a Lenolaj, a PoLíSz. Csíki Andrásnak, az EJKE (Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület) elnökének köszönhetem, hogy 2015-ben kötetté állt össze verseim egy része.

Kiss Székely Zoltán blogja

született 1951. január 3-án, Marosvásárhelyen.

A Bolyai Farkas Középiskolában érettségiztem 1970-ben.

1974-ben biológus diplomát szereztem Kolozsvárt. Azóta tanítok. Vándortanár vagyok: Szőkefalva, Marosvásárhely, Gyermely, Budapest, Szentendre, Vác.

1990-ben telepedtem át családommal Csonka-Magyarországra.

Kutató tanár vagyok, botanika és a biológia tudománytörténete a szakterületem. Szak- és tudomány-népszerűsítő írásokat publikálok két ország napi-, heti és havilapjaiban, tudományos folyóirataiban. Számuk ezerhez közelít. 1977-től a Marosvásárhelyi Rádió külső munkatársaként a Mikroenciklopédia biológiai szakcikkeit jegyeztem, 1989 decemberében az újrainduló Marosvásárhelyi Rádiónál a Mikroenciklopédia felelős szerkesztője voltam. 2012-től Természet kalendáriuma címmel tudomány-népszerűsítő sorozatot írok heti rendszerességgel a marosvásárhelyi Népújságban. 2017-től a kézdivásárhelyi Székely Kalendáriumban írom a hónapsorolóban cikkeimet.

Tudomány-népszerűsítő írásaimmal – József Attilát parafrazálva – egész népemet akarom középiskolás fokon taní-tani.

Amikor a Népújságban a Múzsa rendszeresen közölni kezdte verseimet, írtam volt le ezt a mondatot: Hallgattam évtizedeken át, felnőtt bennem a hallgatás. Ezt a saját magam köré épített hallgatást tördelem versekbe mindmáig. Hiszem, hogy versbéli megszólalásommal is jobbá tehetem világunkat. 

A természet kalendáriuma

DCXLVIII.

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia(...)

Néhány pásztornak, akik sohasem öltek

nyulat, nem hordoznak emberölő

szerszámot, megjelenik az angyal és

megjelenik a csillag és tele lesz dallal

a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre

és tudni fogjuk, hogy Ő az.

Aktualitását Dsida Jenő 1929-ben írt Közeleg az emberfia című versének a következő sorok százszorosan alátámasztják:

Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,

a petróleumbányák frakkos császárai

s könnyel a szemükben letérdelnek elé.

Hogy valóban így lesz-e, nem tudjuk, de reményünk a béke...

Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,

legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog

az örök építők acélos vidámsága.

Ő megmutatja minden vándornak az utat,

minden töprengőnek az igazságot, minden

haldoklónak az életet(...)

Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,

nem ad fegyvert, hanem kenyeret.

(...)Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.

Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

Advent harmadik gyertyájának meggyújtása előtt két nappal emlékezzünk meg arról a református lelkészről, aki 1740. december 20-án született Bardócon, és éppen 210 évvel ezelőtt, 1814. december 28-án adta vissza lelkét. Benkő József történész, nyelvújító és botanikus volt egy személyben. Ő volt az első magyar tudós, aki növényvilágot Linné Károly rendszere szerint ismertette, ő alkalmazta nálunk elsőként és következetesen a kétszavas nevezéktant, megalapozva a magyar botanikai terminológiát. Gyűjtötte a népi növényneveket is. Utolsó éveiben gyógyfüveket árulva tengette életét...

December 20-án, 190 évvel ezelőtt, 1834-ben, született Óbecsén, az analitikai kémia első jelentős magyar művelője, Than Károly. Kalandos kitérő: 1849-ben, kisgimnazista korában egy szülővárosában állomásozó tüzérezredhez „ágyúsinasnak” állt be és részt vett az erdélyi hadjáratban. A fegyverletétel után patikussegédnek állt, magánúton érettségizett, majd gyógyszerészetet tanult Bécsben. A pesti egyetem kémiaprofesszoraként kezdeményezésére és tervei alapján épült fel 1872-re az egyetem új, korszerű kémiai épülete a Múzeum körúton. 1895-ben ő hozta tető alá a Magyar Chemiai Folyóiratot, az első magyar kémiai szaklapot. Elsőnek foglalkozott hazánkban színképelemzéssel. Két legjelentősebb műve A qualitatív chemiai analysis elemei illetve az 1897-ben megjelent A kísérleti chemia elemei, amelyek tankönyvként és kézikönyvként hosszú ideig egyaránt használatosak voltak. Utóbbival a Bolyai Farkas Középiskola kémiai szertárában ismerkedtem meg a ’60-as évek végén. S mivel édesapám, id. Kiss Zoltán, volt abban az időben a kémiai szertár laboráns vezetője, Molnár Zoltán tanár úr jóváhagyásával én, s geológussá lett öcsém, Kiss Lajos nyaranta az otthonukban is forgathattuk ezt a csodálatos művet. Öcsém nemzetközileg is kiváló eredményei az analítikus geokémiában innen erednek. Remélem, ma is ott van még ez a könyv a szertár üveges könyvszekrényében, a nagy cserépkályha mellett.

A Bak jegyet uraló hónap december 22-én kezdődik, és a Bak csillagképről nyerte a nevét, mely Kr. e. 2000-ben adott otthont a Napnak. A magyar elnevezés nem pontos, a görög, illetve latin megjelölés (Aigokerosz, Capricornus) „kecskeszarvat viselőt” jelent, a csillagképet ugyanis egy elől kecske, hátul hal keveréklény testesítette meg. A jele is a kecske–hal ábrázolásokból egyszerűsödött le: E „szörnyszülött” keletkezésének megint csak csillagászati-naptári oka lehetett. A Bak jó 10 000 éve Egyenlítő alatti, tehát „alvilági vizekbe” érő csillagkép, az eget tanulmányozó ember is már ilyennek ismerhette meg. A mezopotámiai Éának, a föld, a vizek és a déli égbolt urának a jelképe volt.

Csillagmitológiája szerint viszont a Bak a halálból, halál-állapotból visszatérő isten jelképe, aki azért jelenik meg kecskegida képében, mert a mitologikus tudatra jellemző módon a hérosznak, istennek gyakran át kell esnie egy sajátos törzsfejlődésen, adott esetben úgy, hogy valamely hidegvérű állat képében tölti halotti, magzati létét, négylábúként születik e világra, ember alakban végzi el itteni feladatait, és madáralakban távozik a túlvilágra. – tudjuk meg mindezt Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumából.

A csillagászati tél is most kezdődik. December 21. egyben az év legrövidebb nappalja. A Nap délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az Egyenlítő felé.

December 21-én, 1851-ben született Kogutowicz Manó. A lengyel származású nemes Csehországban született, anyanyelve német volt – végül a magyar térképészet jeles alakja lett. A bécsi katonai térképészeti iskola növendéke kalandos leányszöktetés kapcsán került leendő felesége rokonai révén Sopronba, ahol szabadkézi rajzot, matematikát és francia nyelvet oktatott. Először egy kollégája segítségére sietve rajzolt térképet: Sopron megyéét. Tehetségére felfigyeltek és a kultuszminiszter, Trefort Ágoston Budapestre hívta. Kogutowicz javaslatára, a minisztérium támogatásával hozták létre a Magyar Földrajzi Intézetet önálló állami intézményként, kizárólagosan térképek készítése céljából. A fő cél az iskolák ellátása volt jó minőségű, magyar nyelvű oktatási segédanyagokkal. A munkákban neves földrajztudósok: Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő is részt vettek. Kogutowicz Manó olyan térképrajzolási stílust alakított ki, amit a mai napig követnek a világhírű magyar kartográfusok.

December 22-én, 1833-ban született Kassán a magyar tudomány bőkezű támogatója, Semsey Andor mineralógus. Amikor érdeklődése a természettudományok felé fordult, birtokait bérbe adta és felnőtt fejjel, a kor neves tudósainak segítségével fogott bele a földtan és az ásványtan tanulmányozásába. Ő rendezte a Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményét. Szenvedélyesen gyűjtötte az ásványokat és azokat minden esetben a múzeumnak ajándékozta. Gyakorlatilag teljes vagyonát, több mint 2 millió aranykoronát áldozott a hazai tudományos élet támogatására. A világ leghíresebb ásványgyűjteményei közül hármat megvásárolt a Nemzeti Múzeum számára. Az őslénytár ritka példányait szintén ő vásárolta. „Mindnyájunk kötelessége, hogy hazánk előrehaladásán közremunkálkodjunk” -vallotta. Emlékét a Semseyt és az Andorit nevű ásványok is őrzi.

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot

S amit az élet vágott

Behegesztem a sebet a szívemben

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

Juhász Gyula Karácsony felé, 1902-ben ezeket gondolta. Az én gondolataim is ezek.

...És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorúan nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen

S ne csak így decemberben.

December 24. Karácsony böjtje egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, azaz vigília.

Mily csodálatos az Isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is! – kiáltott föl Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A Születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.

Karácsony jelképe - csillogó díszű, kivilágított fenyő. Régebben nyalánkságokkal, almával, naranccsal aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és láncokkal ékítették. Tetején csillagba foglalt angyallal koronázták. Féltve őrzök én is egy ilyen angyalka-koronát, még a brassói Vöröss dédnagyanyámé volt. Emléktárgy lett, fára sem kerül. De létezik. A fa gyertyái december 24-én gyúlnak, utoljára vízkeresztkor. Magyarországon Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását.

Annyi mindenesetre igaz, hogy elterjesztése a német lutheránusok érdeme: így új, keresztény értelmet adtak a fenyővel kapcsolatos, régi pogány hiedelmeknek. – fordulok megint Jankovics Marcellhez a magyarázatért – Az a szokás, hogy a téli napfordulót és az újévet zölddel köszöntsék, egykor Európa-szerte általános volt.

Karácsony előtti barangolásunkról Gazdag Erzsébet ezüstszánkóján térek meg.

Ezüst szánkót hajt a dér

Hófehér határon,

Deres szánon didereg,

Fázik a Karácsony,

Zendül a jég a tavon

Amint által jönnek,

Decemberi hópihék,

Fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog,

Gyere be Karácsony,

Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród

A fenyőfa ágon.

Áldott, békés Karácsonyt kívánva, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                                                          

Kelt 2024-ben, Nyilas havának utolsó napján

A természet kalendáriuma

DCXLV.

Üdvözlégy, tiszta hó,

végtelen fehérséggel felszikrázva,

sötét, fagyos és hosszú éjszakákon

derengő fénnyel biztató -

Üdvözlégy, áldott tiszta hó!

99 évvel ezelőtt, 1925-ben, írta Dsida Jenő a Jövendő havak himnuszát. Az egész Kárpát-medencére néhány napja lehullott várakozásban indulok becserkészni a hónapváltó hétvégét.

Üdvözlégy, némaság,

melyben angyalos pihék szállingóznak

és feszül, lüktet százezer ujjongás

mint égféle-tárt havas ág -

Üdvözlégy, puha némaság!

Üdvözlégy, sejtelem,

korcsolyázatlan jövendőnk vidéke,

messze-érző álmunk

szánkázik néha csendesen -

Üdvözlégy, szűzi sejtelem!

Üdvözlégy, Eljövő,

ki sáros, szürke, sivár világunknak

mondod, takarva bolyhos hermelinnel:

– Aludj, torony! Aludj, tető!

Üdvözlégy, titkos Eljövő!

Valami mélyről jövő, valami feledésbe vesző múltból üzen a költő a tiszta, néma sejtelmesség havával.

397 évvel ezelőtt, 1629. november 29-én, született Essexben az az angol botanikus, John Ray, aki a történelemben elsőnek fordított a nyelvészek figyelmét a népnyelv tanulmányozása felé. 1674-ben adta kiadott „A Collection of Words not Generally Used” című szótárát, amely nem általánosságban használt, tájszavak gyűjteménye. Lám, más nyelvekben is, a növények mélyreható ismerete őrizte meg a tájszavak jó részét a feledéstől. Különben ő volt, aki megelőzte Carl Linnét a természeti dolgok tudományos osztályozásában.

November 30. Szent András apostol napja. Eleink a hónapot is róla nevezték el. Életrajzát az apokrif András cselekedetei (III. sz.) tartalmazza, és az Arany legenda szerzője költi újra. Térítő útján eljut a sztyepplakó szkíták közé is, őt tekintik a szkíták térítőjének. A „szittyák” már az ókorban nyilazó nép voltak, magukat a Szarvas népének nevezték. Legfőbb istennőjüket az ógörögök Artemisszel azonosították.

igaz-e hogy a mi államalkotó népünket stop még maga szent andrás keresztelte volna meg stop – a szent atya ezredvégi ittjártakor nem cáfolta az itteni elöljárók határozott állítását stop – idéztem még hat évvel ezelőtt Kányádi Sándort. Az Eretnek táviratok pán Cogitónak odaátra Első sürgönyét most itt folytatom: az államalkotók ezen fölbuzdulva stop előbb csak a honi igények kielégítésére stop de nagy exportkilátások reményében stop megkezdték a gyermekkoromban csak a vasúti átjárók veszélyességére figyelmeztető stop de most eredeti hivatásuk stop gyakorlására szánt andráskeresztek sorozatgyártását stop

Aktualitását érezzük ma is mindennapjainkban…

November utolsó napja az Eladó leányok napja is. Az Advent küszöbe elé esik. Már a középkor kezdetén léphetett az egész nyugati keresztény világban valamely régibb pogány jelentős nap helyébe, mint a házasság-orákulumoknak legjobban kedvező napok egyike. A szokások, melyek Európa majdnem minden keresztény népénél e naphoz fűződnek, lényegükben ugyanazok.

A szerelmi varázs fölötte érdekes és adatokban roppant gazdag fejezetére utal a rendszeres kutatás. – írja Katona Lajos Folklór-kalendáriumában – Alapjuk ugyanis az a (...)kíváncsiság, amely (...)főleg a némbert jövendőbelije ki- és miléte iránt nyugtalanítja. (...)Az év ama nagyobb számú napjai közül, amelyek e kíváncsiság kielégítésére (...)mutatkoztak, egyik sem örvend nagyobb népszerűségnek, sőt talán akkorának sem, mint Szent András apostol és vértanú napja. (...)Hogy Szent Péternek e szintén halászmesterséget gyakorló s utóbb hittérítő útján a görögországi Pátreban keresztre feszített öccsét mi juttatta ehhez a házasságközvetítő szerephez: az még mindég kérdés tárgya.

November 30-án született 1764-ben Vályi K. András földrajztudós, a francia enciklopédista módszertan magyar alkalmazója a földrajztudományban. 1791-től haláláig a pesti egyetemen az akkor létesített magyar nyelv és irodalom tanszék tanára volt. Magyarországról készített, Budán 1796-99-ben megjelent, leírásában (Magyarországnak leírása, (mellyben minden hazánkbéli vármegyék, városok, faluk, puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyu és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyóvizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, földes urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbeli tulajdonságaik, a betüknek rengyek szerént feltállaltatnak) betűrendben ismerteti a fent nevezetteket. 1798-ban kiadta Magyarország térképét is. Csak élete utolsó éveiben utazta be az országot, meglátogatva a leírt városokat, várakat, s azokról rajzokat készített egy újrakiadás számára.

Vasárnap lépünk decemberbe. A rómaiak a hónap első napján emlékeztek meg köszönetnylvánításképpen Bona Dea, azaz Fauna földistennőről. – olvasom Jankovics Marcell Jejkép-kalendáriumban.

A kéklő félhomályban

Az örökmécs ragyog,

Mosolygón álmodoznak

A barokk angyalok.

Juhász Gyula Roratejának szövegét teszem ide.

A gyertyák rendre gyúlnak,

A minisztráns gyerek,

Mint bárány a mezőben

Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák

Térdelnek. Ifju pap

Magasba fölmutatja

Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját

Könnyezve keresem.

Ó gyönyörű gyerekség,

Ó boldog Betlehem!

Az első adventi vasárnap terítik meg az Úr asztalát.

Az adventnek négyes tekintetét kell figyelembe venni. Először: Krisztus az, akinek eljöveteléről jövendöltek (...)az ószövetségi próféták; (...)Másodszor: Krisztus az, aki a prófétai jövendölések szerint (...)megérkezett karácsonykor. Harmadszor: Krisztus az, akit az állandó mában(..)naponta várni kell. – írja Tőkés István a Hétköznapok – ünnepnapokban – Negyedszer: Krisztus az, aki a maga idejében eljön ítélni eleveneket és holtakat.

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, 

tudhatjátok, hogy közel van a nyár.

Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg

korcs ágaimon más, mint a halál?

Amikor jelek lepik el a mennyet,

álmunkból kelni itt az óra már.

De ha hozzám jössz, pedig megüzented,

angyalod mégis álomban talál.

– írja Rónay György Advent első vasárnapjában -

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;

Nem voltál rest naponta jönni hozzám.

Ajtóm bezártam. Ágam levetett.

Éjszakámból feléd fordítom orcám:

boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!

Szüless meg a szívemben, Szeretet!

December elseje Szent Eligius napja is. A franciaországi Noyon püspöke (†660 táján), patkolókovács, majd ékszerész és ötvös volt, mellesleg… a király tekintélyes tanácsadója. Urának halála után pappá szenteltette magát. Pogányokat térített. A beteg lovak patrónusa volt, de ennél is fontosabb, hogy a középkori Európában az aranymívesek védőszentje. – írja Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. A váci aranymívesek céhe az ő védelme alatt állt. Temesvár Eligius-templomáról a XIV. században történik említés. A kassai ötvös céh pecsétjén (1476) Eligius domborított képe van, hasonlóképpen Buda, Besztercebánya, Eperjes középkori céhpecsétjein. Ő a védőszentje a kolozsvári ötvös céhnek is.

(…)A szedett fa búsan állt magában

S kis madárhoz így szólt bánatában:

„Szállj le hozzám, szállj le hozzám,

Repkedő kicsiny madárkám,

Szállj le rám, szerelmem!

Látod, éltem milyen árva,

Télnek és a vésznek tárva;

(...)Szállj le, bár egy pillanatra;

Felvirúlok a tavaszra,

S lombom sátorában

Kéjre és örömre várlak,

És tied lesz a kicsiny lak,

Míg rajtam levél van!”

– Az 1800. december elsején született Vörösmarty Mihály A fa és a madár című verses meséjéből idézek. -

Gyökerétől legfőbb sudaráig

A szegény, szedett fa reszket, fázik,

És hiába vár a kis madárra, -

Az tovább száll, boldogabb tanyára,

S melyet oly hőn esdekelve kére,

Hasztalan vár bájos énekére:

Száraz ágán, búsabban nevénél,

Dérporos hajával dermed a tél...

December 2-án, 1850-ben született Posewitz Tivadar orvos, geológus kutató. 1879-ben katonaorvos Holland Kelet-Indiában, ahol főként Borneó szigetén jelentős földtani-geológiai kutatásokat végzett. Erről 1889-ben Berlinben kiadott könyvében számolt be. Hazatérve 1887-től a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. Legjelentősebb műve Petróleum és aszfalt Magyarországon, a Máramaros-i homokkőterület geológiai elemzése mellett szenvedélyesen kutatta a Tátra magyar és lengyel oldalát is.

December 3-án emlékezzünk meg az első magyarhoni tudós társaság megalakulásáról: e napon 1793-ban Bánffy György, Erdély kormányzójának, védnöksége mellett elismerték az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felállítását Marosvásárhelyen, titoknoka Aranka György lett. A társaság tizenhárom esztendős működés után, 1806-ban szűnt meg a Habsburg elnyomás okán.

Röppen a füst a kéménylyukon át:

szökik a borzas fürtű ördög,

ledéren kuncog, megpörög,

bukfencet vet,

s gomolyként szétoszol

a kalandos messziségben.

Bóbiskoló komondor, tanya hasal az úton.

S amott fáradt szemekkel

böngészi, betűzi a domb

a tar faágak ős-írásjeleit,

amit a tél görcsös ujjaival

az ég orgonakék

hártyájára rótt,

s e mondat mögé pontként odagurul

a lebukó nap aranykarikája.

Csillagot szór a hó,

s csengeti, csöngeti esti zenéjét

a ballagó, bundás december.

Vihar Béla Decemberével indulok havas útjain a télnek a következő heti találkozásunk felé.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                            Kelt 2024-ben, Szent András

A természet kalendáriuma

DCXLIII.

Mosolyognak, akár a szenvedők,

kiket az ég vak büszkeséggel ver meg.

S ha vesztett is szépségük már erőt,

még hódítók a novemberi kertek,

mint a nők, kiknek lábai előtt

ifjúkorukban királyok hevertek.

Horváth Imre látja ilyeneknek a Novemberi kerteket. Szépségük foszló csodáján indulok felfedezni november közepének rejtett fényeit. Ha gondolod, tarts velem ma is, kedves Olvasóm!

Első megállóm: Köln, 1280. november 15. E napon halt meg Albertus Magnus német polihisztor, teológus, filozófus. A páduai egyetemen tanult. Professzora volt a párizsi és a kölni egyetemnek. Tanítványa volt Aquinói Szent Tamás is. Kezdeményezője volt az arab kommentárok felhasználásával megújult arisztoteliánus filozófiának. Kora szinte minden tudományával foglalkozott: az ásvány-, a növény- és az állatvilág ugyanúgy foglalkoztatta, mint az asztrológia és az alkímia. Elsőként állított elő arzént tisztán. Legfontosabb munkái Arisztotelész műveihez fűzött kommentárjai. Tudósként életében már megbecsülték. Teológusként? Hat és fél évszázaddal halála után, 1931-ben, avatták szentté. Miért ez a több mint félezer éves ...késés? Csak találgatok...

130 évvel ezelőtt, 1894-ben született Szilvásváradon Péczely Antal bányamérnök. Különös életút az övé. Tanulmányait Selmecbányán 1912-ben a Bányászati és Erdészeti Főiskolán kezdte meg, de ezt a háború miatt félbeszakította. 1915-ben hosszú időre orosz fogságba került. Szaktudása alapján mérnökként vett részt az oroszországi geológiai kutatásokban. 1921 nyarán bányászati kutatóexpedíciót vezetett Észak-Szibériába, a Kurejka-folyó menti grafit- és antracittelepek kutatására. 1923-ban a szovjet geológiai bizottság újabb szibériai expedíció bányászati kutatómunkálatainak vezetésével bízta meg. 1924-ben hazatért. 1926-ban tette le a bányamérnöki államvizsgát, már a Sopronba menekült főiskolán. Trianonnal a csonka országtól elvették nyersanyagkészletei 80%-át. Ezért volt jelentős a nagy tapasztalatokkal felvértezett feltáró bányamérnök munkája: a rudabányai vasércbányászat és az Ózd vidéki szénbányászat irányítója volt. A hazaszeretet hozta haza 1924-ben? Nem kell ezt találgatni.

65 évvel ezelőtt, 1959. november 16-án halt meg Hankó Béla zoológus, muzeológus. Miután a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1910-től az állattani tanszéken dolgozott. 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként gerinctelenek regenerációs képességének kutatásával foglalkozott. 1925-től a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője, 1927-ben a Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatója lett. 1929-től a debreceni egyetem állattan tanára, 1940-1944-ben a repatriált kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője, 1945-1950-ig a debreceni tudományegyetem tanára volt, ekkor nyugdíjazták. Hidrobiológiai ichthyológiai és állatrendszertani munkássága mellett a magyar háziállatok eredetének és történetének feldolgozásával úttörő munkát végzett. Jött ’56 és ő Kanadába távozott… Ott érte a halál, Torontóban. Életútjának vége megfejthetetlen… Vagy mégsem?

1790. november 17-én született a sokak által csak szalagjáról – az egy oldalú és egy élű Möbius-övről – ismert August Ferdinand Möbius matematikus, topológus, csillagász. Lipcsében csillagászatot tanult, 1813-ban Carl Friedrich Gauß mellett a göttingeni csillagvizsgálóban dolgozott, majd 1842-től Lipcsében egyetemi tanár, és a csillagvizsgáló igazgatója volt. A nem-euklideszi geometria egyik korai tanulmányozója. (Így kötődik neve a Bolyaiakhoz – akiket saját korukban szintén nem tudtak kellőképpen értékelni...) Elsősorban mint a topológia egyik kiemelkedő egyénisége ismert. A csillagászatban elsősorban a Hold csillagfedésének pontos számításával, a bolygók csillagfedésének kiszámításával foglalkozott. Emlékét a 28516. sz. kisbolygó is őrzi.

Kisbolygó eredetű a Leonida-meteorraj is: november 6 és 30. között metszi égi pályánkat. 

Maximuma idén november 17-ére, vasárnapra várható. Ezúttal valószínű nem lesz látványos csillaghullás. Ennek két oka van. Egyrészt teliholdra esik a maximum, így eleve csak egy kis töredékét láthatnánk a meteoroknak, másrészt pedig évről évre egyre kevesebb hullócsillagot ad ez a legendás raj. Ha valaki mégis Leonida-lesre adná a fejét, annak a 17-én hajnal előtti órákat érdemes kinn töltenie, ekkor a holdfényt is beleszámítva óránként 5-6 leonida meteort láthat, ha egy pillanatra se csukja be a szemét, és épp jó irányba néz. A Leonidák meteorjai igen gyorsak, emiatt fotón nem túl látványosak, kivéve persze az esetleges tűzgömböket. Kitartó meteorrajongóknak javasolják - micsoda távlatok! - egyes csillagászok, hogy 2099-ig várjanak, akkor érkezik a Leonidák következő emlékezetes kitörése.

November 17-én, 1884-ben született a fénytan jeles kutatója, a szelenografálási eljárás feltalálója, Selényi Pál. Eötvös Loránd tanársegédjeként kezdte pályáját. Híres kísérletével kimutatta, hogy a fényt kibocsátó atomok úgy működnek, mint egy Hertz-féle dipólus. Kutatását 1983-ban továbbfejlesztve bizonyította a fény egyidejűleg hullám- és fotonjellegét. Száznál több közleménye jelent meg az optika, a szelén egyenirányítók, az elektrográfia köréből. Fontos találmánya a szelenografálás: egy igen egyszerű eljárással a szelénen pusztán a fény hatása által képeket lehet létrehozni. A fény egyidejűleg hullám- és fotonjellegének bizonyításáért – sokak szerint – fizikai Nobel-díj járt volna...

Az egyik legismertebb Nobel-díjas magyar származású tudós, fizikus, a világ első reaktormérnöke, Wigner Jenő is november 17-én látta meg a napvilágot, 1902-ben. Az 1920-as években Berlinben bontakozott ki a modern fizika, érdeklődése ebbe az irányba fordult és rendszeresen járt Albert Einstein, Max Planck és Max von Laue óráira. Még Berlinben készítette el doktori értekezését; Polányi Mihály volt a témavezetője és az elkészült munka a kvantumkémia úttörő alkotása volt. Egy egyszerű kémiai reakciónak – két hidrogénatom molekulává alakulásának – a leírását adta a modern fizika módszereivel. Hazatérte után, amikor tudomására jutott, hogy Heisenberg és Bohr megteremtette a kvantummechanika alapjait, visszasietett Berlinbe és Göttingába. A Vilmos Császár Intézetben azt a kutatási feladatot kapta, hogy állapítsa meg: miért helyezkednek el az atomok a kristályok szimmetriasíkjának szimmetriapontjaiban. Ezt a problémát a kvantummechanika - részben általa, részben Laue, Pauli és Schrödinger által felismert – törvényszerűségei alapján oldotta meg. (Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában) című könyvében kimutatta: a szimmetriacsoportokon keresztül eljuthatunk a kvantummechanika minden lényeges egzakt eredményéhez. Az 1963-ban elnyert Nobel-díj indoklása a következőket tartalmazta:

„Wigner Jenőnek az atommag és az elemi részecskék elméletéhez adott hozzájárulásáért, elsősorban az alapvető szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért”

A 130-as évek elejétől – politikai emigráns volt (ő is?) – már a princetoni egyetemen folytatta kutató munkáját – egészen hat évtizeden át. 1939 januárjában Szilárd Leóval kidolgozta a maghasadás elméletét. Ugyanennek az évnek szeptemberében, miután Németország megtámadta Lengyelországot, Roosevelt elnök utasítást adott az atomenergia-program elindítására. 1941-ben indult meg Chicagóban az első atomreaktor építése. Az ötlet Szilárd Leótól származott, Fermi vezette a kivitelezési munkákat, Zinn végezte az urán-grafit máglya építését és a mérési eredmények alapján Wigner végezte a láncreakció megindulásának és önfenntartóvá válásának feltételeit megadó számításokat. 1942. december 6-án indult be a reaktor. Ő tervezte a további, az urán után a plutóniumra alapuló reaktorokat. Ennek alapján nevezte egy munkatársa a világ első atomreaktor-mérnökének. Wigner Jenő magyarságáról így vallott a ’70-es években:

„Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. ...A magyar költészet talán a legszebb Európában. A viccek látszólag egyetemesek, de azokat egy ország sem élvezi jobban, mint a magyarok. Sehol máshol nem tapasztaltam a viccek olyan erejét, amióta elhagytam Magyarországot. Ennivalóra és lakásra mindenütt szükség van, de nevetésre nem föltétlenül. Akkor miért találunk ki tréfákat és miért kacagunk  rajtuk olyan boldogan?”

Néhány tudóssors – fél évezred távlatában...

Lucskos november. Ablakunk

zápor-cseppek suhogva mossák.

Lobog a tűz. Ó, jóleső,

gyermekkor-ízű otthonosság…

Árnyékok, fények inganak,

halott csodák életre kelnek.

Künn fellegek, benn jó meleg,

s anyám mesél. Mint Åse Peernek.

Az ősök érezhettek így

hideg viharban, este-tájban,

a rém-űző lángok körül

a bujtató barlang-homályban.

Tuskót a tűzre! Űzzük el

hidegét ősz komor havának.

S adjunk hálát, kis unokám,

a tüzet rabló, hős titánnak.

Áprily Lajos Intérieurje legyen mai hálaszavam a tudomány fényt-hozó titánjainak.

Maradok kiváló tisztelettel                          Kiss Székely Zoltán             Kelt 2024-ben, Enyészet havának idusán

A természet kalendáriuma

DCXL.

In hac valle miseriae

Et in terris Pannoniae,

Ex alta stirpe Graeciae:

Nascitur Demetrius.

Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve.

Dömötör a keleti egyháznak kedvelt szentje. Katonatisztként Tesszáliában szenvedett vértanúhalált. Ünnepe már a Pray-kódex kalendáriumában szerepel. Tiszteletének hazai terjedését az is elősegítette, hogy  - mint a fenti latin négysoros is rögzíti - a későbbi magyar föld szülötte.

Miként Gábor és Mihály főangyal, úgy áll szemben egymással a két híres katonaszent, György és Dömötör is az év – és a magyar Szent Korona – abroncsán. György napjával (ápr. 24.) Dömötöré (okt. 26.) éppen átellenben van. - írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában -Ünnepeik az évet két egyforma félkörbe vágják, mégpedig katonákhoz illően hadak évadjára (nyári fél év) és fegyvernyugvás idejére (téli fél esztendő).

Ma Szent Dömötörrel indulok október-végi határjárásra. Ha kedved tartja, induljunk együtt e kies őszben, ahol Hagyakoznak az őszi szelek:

Igen: a hegyek felett

hagyakoznak az őszi szelek.

Súgnak, suttogó,

szelíd szóval.

Az őzek szemén tükröződnek

az őszi kékek, a haló zöldek,

a reggel kilehintett párák.

A bükkfa nézi megnyúlt árnyát:

meztelen magát.

Némán hallgat.

Emlékei a madárdalnak

lezsongnak hajszálgyökeréig.

Az égben tél gyümölcse érik.

Hófelhők húznak át a tájon,

de egy se kész, hogy kiabáljon.

Villám?

Szikrányi fény se moccan.

Némán suhannak,

megfagyottan.

Horváth István verse még 1969-ben látott nyomdafestéket a Tornyot raktam kötetében. Az ősz gyümölcsei még itt-ott a fákon: almák, körték színesítik még a levél-elhagyott ágakat.

Október 25-én, éppen a XIX.-XX. századok fordulóján született a gyümölcsnemesítő kertész, Zatykó Imre. Az állami faiskolák munkáját irányította, végül a Kertészeti Kutatóintézet munkatársaként a magyarországi faiskolai hálózat kialakítása és a korszerű gyümölcstermesztés egyik megalapozója volt. Kiemelkedő eredményeket ért el a gyümölcsfaalanyok szelekciójában, a hazai alanyok összegyűjtésében, a dió és más gyümölcsfajták gazdaságos szaporítási módjainak kikísérletezésében.

A Kobaltkék ég alatt még gyümölcsök mosolyognak, s glédába állt színek érkeznek az erdők felől, valahogy úgy, ahogy Horváth István látta és láttatta 1971 októberének első Jóbarátjában. (Ki emlékszik még erre a rejtett természeti szépségeket felmutató hetilapra, amelyik - a romániai Pionírszervezet Országos Tanácsának védőpajzsa alatt - szinte konspiratív összekacsintással oktatta magyarságuk megtartására az akkori általános iskolásokat?)

Az ég kobaltkék,

és a lepkék

ritkulnak, több a kék virág.

Zsong a fű hegyén

bágyadt napfény,

s a hegyen fönn a csend kiált.

Gyümölcsmosolyok

zengik boldog

örömben az érés színét.

Ízes illatok

selyme ragyog.

Fodrait lágy szél bontja szét.

Fecskék kerengnek.

Zászlót lenget

útjuk elé a messzeség.

Színek hada jön

át az erdőn:

élő, bűvös, csodás mesék

– hogy a szívemet

megkeressék.

Október 26. A hónap utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka 3 órakor ér véget a nyári időszámítás. Az időszámítás-váltást hagyományosan az energiatakarékosság igényével indokolják. Maga ez a rémes reform háborús idők szülötte. 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív - nyári - időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet több európai állam, így Magyarország is átvette. A két időszámításos rendszer egészen 1918-ig, a háború végéig hivatalban maradt. 1919-ben azonban nyugdíjazták, s csak 1941-ben vették elő újra. Akkor viszont az órákat nem is engedték visszatekerni: 1942 szeptemberéig maradt a nyári időszámítás. 1943-ban és 1944-ben már március végén, illetve április elején beköszöntött az óra szerinti nyár, a következő két évben viszont nem állították át az időmérőt. 1947 és 1949 között megint nyári-téli rend szerint forogtak a mutatók. 1950-től 1953-ig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től 1956-ig újra hozzáigazították az órákat a Naphoz, azután egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta „élvezhetjük” ismét az óraigazítás örömeit. A legutóbbi reformra 1996-ban került sor. Akkor, már az EU-irányvonalnak megfelelően, szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete.

De! A természetet nem lehet sem becsapni, sem törvényeit felülírni. A baromfik, a négylábú gazdasági állatok, de még a blokklakás kiskutyája is a megszokott bioritmus szerint él. Csak a „mindentudó természet-hódító” ember az, aki még ma is - nem is tudom már miben híve – erőlteti ezt az átállást – évente kétszer. Mert hogy az energiatakarékosságnak ez a több mint egy évszázada tartó óraátállítós örült játék mit sem használ – rég bizonyított tény.

Mikor értjük már meg, mi, emberek, a természetnek nem gyarmatosítói volnánk, csupán pásztorai. Sajnos évről évre megerősítjük ezzel a játszadozással is: érdemtelen pásztorok vagyunk...

A hónap végére is jut néhány természettudomány-történeti évforduló. Néhányat ide biggyesztek.

Október 27-én, 1866-ban született Hajts Lajos geográfus, térképész. 1895-től 1919-ig a Ludovika Akadémia tanára, majd Trianon után az Állami Térképészeti Intézet vezetője volt. A modern magyar térképészet egyik megteremtőjét tisztelhetjük benne.

Ugyancsak október 27-én, 1890-ben, született Fehér Dániel erdőmérnök, növényfiziológus, a modern talajbiológia egyik nemzetközileg elismert megalapozója. A  selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán, majd a berlini egyetemen tanult. Itthon növényélettanból és kémiából tett doktori szigorlatot, Bécsben pedig a filozófia doktora lett. Amikor Trianon után a selmecbányai főiskola Sopronba költözött, 1923-ban itt lett a növénytani tanszék vezetője. Nevéhez fűződik a soproni botanikus kert létrehozása. Sokfelé járt tanulmányutakon, expedíciókon: Dániában, Finnországban, Norvégiában, Svédországban, a Lappföldön, Algériában, a Szaharában, Olaszországban. Ezeken a helyeken növényszociológiai és talajbiológiai vizsgálatokat végzett. Érdeklődésének középpontjában a mikroorganizmusok, közelebbről a talaj mikroorganizmusainak vizsgálata állt. Foglalkozott növényélettani és -morfológiai, valamint ökológiai kérdésekkel, sőt, 1938-tól sugárbiológiával is. Tevékenységének, szervezőkészségének köszönhetően a soproni növénytani tanszék az ország egyik legjobban felszerelt, anatómiai, élettani, talajbiológiai és fizikai laboratóriumokkal ellátott intézete lett.

Október 28-án, talán 1673-ban, született Csiba István két érdekes természetrajzi munkája miatt fontos a magyar tudománytörténetben. A teológia és a filozófia doktora volt a nagyszombati, majd a kassai egyetemen. Két természetrajzi munkát hagyott az utókorra. Az egyik az 1713-ban megjelent Dissertatio historico-physica de admirandis Hungariae aquis a magyarországi vizekről szól. A másik, az egy évvel későbbi Dissertatio historico-physica de montibus Hungariae, metallis et lapidibus Magyarország hegyeiről értekezik. Utóbbi azért úttörő a maga nemében, mivel az ország hegyeinek ásványvilágáról, bányászatáról és kohászatáról, valamint egyéb természeti kincseiről is tudósít.

Ugyancsak október 28-án - születése évét is pontosan tudjuk: 1889 - született Désen Deési Daday András orvos, orvostörténész. Orvosi tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte. 1934-ben már Budapesten védte meg tudomány doktori értekezését Fejezetek a magyar orvostörténetből, különös tekintettel közegészségügyünk kialakulására cím alatt. 1938-tól az állatorvostan története felé fordult érdeklődése. Több orvostörténeti kiállítás megszervezése után a világ első állatorvos-történeti múzeumát hozta létre. Kórháztörténeti könyvének kézirata a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár birtokában van.

Október vége. Nagy csapatokba verődnek az áttelelő madarak. Néha hatalmas égi hullámverésben érkeznek, néha kis csapatokban járják az erdőszéleket, s van közöttük magányosan kódorgó is.

A tömegben érkező madarak szárnyzubogást, meg az elcsendesülő csivitet vélem kihallani az 1923. október 28-án született Kormos István verséből:

Gyors madár-Niagara zúdul

ötven évemre fröcskölődve, csurdig

a vérző-füvű-rét zöld füttyögéssel:

rigók, csízek hullámlanak, pirók

csirreg egy galagonya-kottaágon,

havat futtatnak északi egekre

a barázdabillegető-bakák...

nem tél ez, mondják, év októbere(...)

Annak reményében, hogy az elkövetkező téli fél év, Dömötör szellemében, meghozza a háborús rém-játszadozás berekesztését Európa keleti felén, s talán az óraátállítási játszadozásról is lemond ez a megbomlott értékrendű Európa(i Unió), maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                                      Kelt 2024-ben, Dömötör napján

A szél befújt egy árva levelet

az ablakon. Tán tudta, hogy a tél

kopogtat. Jaj, hová repülsz te majd,

ha jő a tél s az Úr nem lesz veled.

Komjáthy Aladár Miniatűrök versciklusának – dedikációja: Illyés Gyulának, szeretettel – egyik októberi négysorosával kanyarodok az októberi erdők színpompája irányába. De lám a kertek is belehullanak Komjáthy melankóliájába:

A méla hold az őszi kertre néz,

ezüst könnyét hullatja; este van(...)

Hónapunk neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, (...)a régi római naptárban (...)ez volt az év nyolcadik hónapja. Egyedül Domitianus császár tett kísérletet a név megváltoztatására... Rossz császár volt, a „domiciánus” hónapnév nem kellett senkinek. – oktat  Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumában.

Olyan most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha, nincs éléstár! - írja Gárdonyi Géza Október című elbeszélésében - A természetnek nyomorult kis mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére, föl a napbanéző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok hideg porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek, hogyan lehetne menekülni?

Október - elmúltak idézésének hónapja. Nem siratlak - Szergej Jeszenyin verse ezt a borongós hangulatot próbálja szavakba önteni (Rab Zsuzsa szép fordításában):

Nem siratlak, nem idézlek, múltam,

szirmok füstjét ontó alma-ág.

Hervadás aranyködébe fúltan

tünedezik már az ifjúság.

Lassúbb lett szívemnek lódulása,

csípi dér, belémar a hideg.

Mezítlábas nagy csatangolásra

nem hívnak már nyírfaligetek.

Kóbor lelkem! Lángod már csak félve

olvasztgatja szóra ajkamat.

Hová lettél, kedvem frissessége,

szemem fénye, érzés-áradat?

Vágyaimat fukarabbul mérem;

álmodtalak volna, életem?

Mintha lovon szálltam volna fényben,

piros lovon tavasz-reggelen.

Csupa árnyak vagyunk a világon,

hull a juhar réz-szín levele.

Mégis mindörökre áldva áldom,

hogy virultunk s meghalunk bele.

Október 3-án emlékezzünk meg Haynald Lajos érsek botanikus születéséről: 1916-ban született. 36 évesen már Erdély püspöke volt. A kiváló tanár és szervező a természettudományoknak is nagyvonalú támogatója. Erdélyi püspöksége alatt létesítette a csíksomlyói székely gimnáziumot és a tanítóképzőt, a gyulafehérvári nőnevelő intézetet és kórházat, s támogatott számos botanikai kutatást. A Nemzeti Múzeum növénytárára hagyta herbáriumát és növénytani szakkönyvtárát - Európa harmadik legnagyobb botanikai könyvtárát hozva így tető alá. Ő maga is szenvedélyes botanikus volt. Még élete során közel félszáz növényt neveztek el róla. Az ő nevéhez fűződik a kalocsai obszervatórium megalapítása is. Heves polémiát folytatott Hermann Ottóval a darwinizmusról, melyet megalapozatlan, múló feltételezésnek minősített. Herbáriumi lapjaiból jutott a kolozsvári Tudományegyetemre is. Valószínű innen származik az a pár Lap, amit az Orvosi-Gyógyszerészeti Intézetének Vásárhelyre átköltöztekor Rácz Gábor hozott magával. (További sorsukat még homály fedi.)

Az október 4-10. közötti időszak A világűr hete. Az űrkutatás két mérföldköve: 1957. október 4. - az első Szputnyik; 1967. október 10. - hatályba lépett az űrkutatás békés felhasználásáról kötött megállapodás. (Vajh ki tartja be ma ezt?)

Október 4. „Isten szegénykéje”-nek, Assisi Szent Ferencnek a névünnepe is. Csuhája derékra csomózott kötelén a három bog a szegénység, szüzesség és engedelmesség hármasát jelképezi. Az állatok védőszentjének napja egyben Az állatok világnapja, 1991 óta.

Hold fényinél, felhők tövében

sikoltva szállnak a libák.

Lábukra-szőtt lila kötélen

libeg utánuk a világ.

Úgy vonulnak csillag-ösvényen,

mint egy csapat bátor diák,

amint mi egykor, régesrégen,

ispilángos réteken át.

Kéklő, tömör sötétbe vésik

megvillanó, nagy éküket;

búcsúszavuk szívrepedésig

érinti, aki nem süket.

Hová mennek? Míg tart az éjjel,

húznak az alvó föld felett;

vezérli őket égi fény-jel

s őskori vadlúd-szellemek.

Messzire mennek: nagy tavakban

vár reájuk a sűrű nád;

szállnak s kiáltnak szakadatlan,

mint egy csapat hangos diák,

s hogy hallja meg a szundikáló,

holdfényben hintázó világ:

csapnak a felhők közt ziháló,

sikongó égi galibát.

Jékely Zoltán a Vadlibákat 1936 őszén írta. 1992 óta szervezik Európában a Nemzetközi madármegfigyelő napokat az őszi madárvonulás időszakának közepén, október első hétvégéjén.

210 éve, 1814. október 5-én, született Nagyszebenben Fuss Mihály flórakutató, lelkész. Haynald Lajos még erdélyi püspök korában, bízta volt meg Erdély flórájának megírásával. A Nagyszebenben 1866-ban megjelent Flora Transsylvaniae excursoria tette ismertté nevét. Egyik alapító tagja volt a nagyszebeni Erdélyi Természettudományi Egyesületnek (Siebenbürger Verein für Naturwissenschaften) is.

199 évvel ezelőtt, október 5-én született (id.) Xántus János is. Az Állatkert megalapítóját, néprajz- és földrajztudóst tulajdonképpen a kényszer vitte a tudományos pályára. Nemzetőrként vett részt az 1948/49-es szabadságharcban; annak bukása után Königgratz várában raboskodott. 1850-ben emigrált. …Aztán. 1862-ben megtartotta székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémián, 1866-ban megnyitotta a budapesti Állatkertet, annak első igazgatójaként, 1870-ben Európában egyedülálló ázsiai gyűjteményével megvetette a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapjait, 1873-tól a Nemzeti Múzeum igazgatója,  1872-ben a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója, melynek 1892-től elnöke volt.

Szép farkaskutya, Tinti, örülj! Leakasztom a szegről

csörgő láncodat. Ujjongón, az ölembe ficánkolsz,

hátsó lábadon ülve, nyifogva könyörgöd az örvet,

nagybundájú nyakadba. A szájkosarat szagolod víg

lelkesedéssel, erős fogaid közt tartod az ostort,

mindez a séta előjele, izgalom és gyönyörűség.

Nos, mehetünk... Rövid úton elérjük a városi aszfalt

végét, messze maradnak a házak, a kertek, az autók,

megszabadítlak a szíj s lánc terheitől, körülötted

tág a világ, szabadon szökkensz fel-alá a mezőkön:

gerjed a föld, bujasága, tenyészete sarjad a hévben,

erjed a rög dús élete, terjed az illat, előtör,

emberi, állati nyomnak, ezer haragos-levű gyomnak

jószaga incselkedve csapong remegő szimatodhoz.

Halálának évében, 1938-ban jelent meg Dsida Jenő Angyalok citeráján című kötete. Benne az öt fejezetből álló lírai riportja, a Kóborló délután kedves kutyámmal. Dicshimnusz ez kutyájáról, a kutyáról. Első éneke, az Útnak eredünk és szeretjük egymást így folytatódik:

Énmagam is szabadon nyújtózom a tárt levegőben,

jó a szivem s tele van derűvel, ropogó kacagással.

Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredő fülű pajtás,

húszívű társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal

kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény

zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegő búzaföldön,

könnyelmű, fiatal csacsi életem édeni útján,

jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek!

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” – mondta Mahatma Gandhi. Október első vasárnapján (születését – 1869. október 2. -követő első vasárnap) az ő emlékét ekképpen (is) őrzi a Háztáji állatok világnapja.

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodácsol,

S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsülje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. –

Petőfi Sándornak a forradalom évében, Vácott 1848 februárjában, írt verse, az Anyám tyúkja, is a magyar ember mélységes állatszeretetének hű lenyomata.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberül szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,

Élj a tyúkkal barátságba’…

Anyám egyetlen jószága.

Október 6-án, az Aradi vértanúk emléknapján rendezik az idén Szilvásváradon a 17. Nemzeti Vágta záró versenyeit. Lovas hagyományaink felelevenítésére életre hívott egyedülálló lovas ünnepünket májustól augusztusig 16 vidéki és határon túli Elővágta előzte meg. Idén Csehország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország és Magyarország lovas díszegységeinek és készenléti rendőrségeinek csapatai is nyeregbe szállnak. Békésen versenyeznek egymással.

A világban uralkodó ...békétlenségnek ad ellenpéldát a magyarok állatszeretete (is).

                            Maradok kiváló tisztelettel:                    Kiss Székely Zoltán

Kelt 2024-ben, 57 évvel azután, hogy az ember megkezdte a világűr „meghódítását”

A természet kalendáriuma

DCXXXIV.

Kaszáld illatos halomba gondjaidat,

hagyd száradni az augusztusi napon!

Pihenj meg! Mért rázod üstököd konokon?

Mutasd inkább szoborszép combjaidat –

– a hullámzó erdőket, bársony hajadat –

– a felhőket – bontsd ki, hadd lobogjanak,

és csiviteljenek szemeid – a madarak!

S amíg a Tejút csillagporában fekszel

valahol a mélytengeri sötétben a bőröd…

…véresre csókolják...

Kedves Olvasóm!

Ma ezzel a fura dallal kezdem: Bevégezetlen ének a Földhöz…

Ma rendhagyó módon egy gondolatot, egy gondomat tárok eléd. Nem lesz könnyű olvasmány. De ...érdekes. Talán inkább: fontos. Mert unokáink, dédunokáink életét határozhatja meg.

A tengerfenék 6000 méter körüli mélységében keletkező mangán-vas-rögök a középóceáni hátságokon keletkeznek, a az óceánok folytonos tágulása során feltartóztathatatlanul vándorolnak a kontinensek felé. Elterjedésük nagy lehet és egyszerűen kimeríthetetlen nyersanyagforrások a tengeralatti rögök. 4000-szer több mangánt, 5000-szer több kobaltot és kb. 1500-szor több nikkelt tartalmaznak, mint a szárazföldön kiaknázható készletek. Hogy ezek a rögök jelen vannak-e a Fekete-tengerben is – kérdéses. De a kontinentális talapzaton már ma is szinte korlátlanok a lehetőségek a tengeri bányászat előtt. A tőkés világ titánérc szükségletének 35%-át már ma is a selfből nyerik. Anglia pedig innen termeli ki az építőanyagipari kavicsnak 12,5%-át. Izland partjainál bányászott homokból már jó ideje cementet gyártanak.

A fentiek a vers-szöveg keletkezése után tíz évre, 1979. december idusán, hangzottak el a marosvásárhelyi rádió Gáspár Sándor szerkesztette Mikroenciklopédia adásában. Barátom engem kérdezett A tenger kincsei felől. S egyik válaszom ez volt; ez volt a 17. jelenlétem az éterben, mint természettudomány népszerűsítő.

E régvolt tudománynépszerűsítő párbeszéd azért ötlött fel bennem, mert a minap több helyről is érkezett a hír, miszerint jövőre beindulhat a mangán-gumók ipari méretű bányászata.

Az emberiség – itt is – válaszút előtt áll. Hogyan döntenek majd?

Az 1960-as évek közepén John L. Mero Mineral Resources of the Sea című tanulmánya állította először a figyelem középpontjába a „szinte kifogyhatatlan” mélytengeri ritkafém-forrásokat. Francia, német, amerikai kutatóhajók vizsgálódtak, de úgy vélték, hogy a mélytengeri bányászat nem nyereséges. 1982-re a kutatásokkal gyakorlatilag felhagytak.

Az elmúlt másfél évtizedben a mélytengeri bányászat új szakaszába lépett. A nemesfémek iránti kereslet növekedése miatt Japán, India, Kína, Dél-Korea érdeklődése a hidrotermás telepek felé fordult. Az óceánok mélye elképesztő mennyiségben rejt a napelemek, szélturbinák és elektromos autók gyártásához szükséges fémeket. A globális fegyverkezési verseny erősödésével a hadiipar is egyre hangosabban támogatja a mélytengeri bányászat beindítását. De nemcsak az elektronikai ipar által keltett fémkereslet indokolja a bányászkodás újragondolását, hanem a foszfortartalmú képződményekből készíthető műtrágya iránt is lenne  kereslet.

Alapvetően a mélytengeri ásványlelőhelyek vagy a 4-6 km-es mélységben található Mn-gumó mezők, és az 1,4-3,7 km mélységig lenyúló kontinentális lejtők kérgében, illetve a mélytengeri (hidrotermális) kürtők közelében helyezkednek el. Ni, Mn, Cu, Co Cu, Pb, Zn, Au, Ag és ritkaföldfémeket tartalmaznak. Az abisszális mélység becslések szerint több milliárd tonna fémércet rejt. A gumókat hatékonyan a tengerfenék „felszántásával” tudnák begyűjteni, felszedve az üledék felső rétegét és letarolva gyakorlatilag mindent, ami a gép útjába áll.

Az országok felségvizeikben már elkezdhetik a bányászatot. Jelenleg Pápua Új-Guineában  1600 m-en távirányítású vízalatti járművekkel meg is kezdték a bányászatot. 

De a mélytenger az igazán érdekes zóna. Ugyanakkor semmiféle szabályozás nincs. Habár egyre több ország szándékozik engedélyt kérni a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságtól (ISA) ásványok és fémek mélytengeri kitermelésére. Az ISA „állóvizét” a csendes-óceáni kis szigetállam, Nauru „kavarta fel” 2021-ben, amikor értesítette a szervezetet arról, hogy nemzetközi vizeken kíván bányászatot indítani.

A tengerkutatók e bányászat moratóriumát sürgeti. Ma már több mint 25 ország ellenzi  a mélytengeri bányászatot, köztük Németország, Brazília, Kanada és Új-Zéland. Franciaország pedig egyenesen betiltaná azt. 2014-ben több nagyvállalat (Google, BMW, Volvo, Samsung) aláírta a Természetvédelmi Világalap (WWF) felhívását a mélytengeri bányászati moratóriumról.

Miért? A bányászat károsíthatják az ökoszisztémákat, veszélyeztetheti az élelmezés szempontjából kulcsfontosságú fajokat, s az asztalunkra tengerből származó élelmiszer-nyersanyagokat mérgező anyagokkal terhelheti.

A mostani elképzelések szerint gyakorlatilag „tarra vágnánk” a tengerfenéket. Az összegyűjtött nyersanyagokat ezután egy csővezetéken keresztül teherszállító hajóra pumpálnák feldolgozásra, és a szerves és szervetlen hulladékot visszajuttatnák a vízbe. A begyűjtőgépezet elpusztítaná a tengerfenékhez rögzült állatokat. Az üledék és a finomszemcsék akár több millió négyzetkilométeres területen ülepednének ki. A fémek várhatóan akár ezer évig is nagy koncentrációban ott maradnának lebegve a mélytengeri vízben, bekerülnének az élő szervezetekbe és a táplálékhálózaton felfelé haladva a toxikusságig halmozódnának fel az élő szervezetekben.

A zaj- és fényszennyezés károsíthatná a sötéthez és csendhez szokott fajok táplálkozási és szaporodási szokásaira, köztük leginkább a vándorló fajokra.

A hagyományos bányák esetében általában helyreállító munkálatok segítségével igyekeznek ellensúlyozni az okozott környezeti károkat és segíteni az ökoszisztéma regenerálódását. A mélytenger azonban sokkal lassabb időskálán működik, mint a szárazföldi ökoszisztémák, ezért a helyreállítás aligha működne enyhítő stratégiaként. A mélytengeri élőhelyeket emberi időskálán nem lehet helyrehozni, a regenerálódás akár több millió évig is eltarthat.

Sok faj pedig már azelőtt kihalna, hogy egyáltalán felfedeztük volna őket. Minden alkalommal, amikor expedíciót indítanak fajok gyűjtésére, ezek 70-90%-a új a tudomány számára. Ökoszisztémák omolhatnak össze mielőtt egyáltalán megismernénk őket. Évtizedek óta zajlanak kutatások, de a tengerfenék több mint 75%-a még mindig feltérképezetlen, és a mélyóceán kevesebb mint 1%-a feltárt. Nincs olyan hely a Földön, amelyről kevesebbet tudnánk.

A mélytenger óriási genetikai sokféleség tárháza is, amely új tudományos felismerésekhez vezethet. A hidrotermális kürtők egyedülálló kémiája és mikrobiológiája információt rejthet arról, hogyan alakult ki az élet a Földön, és hogy létezhet-e más bolygókon.

Másrészt a tengeri üledékek a Föld legnagyobb C-raktárai közé tartóznak, s az 1000 méternél mélyebben kiülepedő iszap közel négyszer annyi szenet tárol, mint a sekélytengeri üledék. Ha ez a szén milliárd tonnás(!) tömegben a légkörbe kerülve (CO₂ és szénhidrogének formájában) gyorsítaná a klímaváltozást.

A másik kritikus kérdés az, hogyan lehet fenntarthatóbban bánni a már kibányászott kritikus nyersanyagokkal, hogy azokat minél tovább körforgásban lehessen tartani, és ezáltal csökkenteni a nyersanyag-igényt.

S végül: szükség van-e egyáltalán mélytengeri nyersanyagokra? A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) számításai szerint a szárazföldi ásványkészletek elegendőnek tűnnek a globális szükségletek kielégítésére.

Kik döntenek? Nem tudjuk.

És mi lesz az eredmény? Erre válasz nem ma, talán nem is ebben az évszázadban fog  megszületni…

De Seattle Noé indián törzsfőnök 1854-ben kelt üzenete ma is megszívlelendő: 

...a föld nem az emberé, hanem az ember a földé. Minden mindennel össze van kötve, mint ahogy a vérség nemzetségeket köt össze. ...Az én népem olyan, mint a visszahúzódó dagály – csakhogy nem tér többé vissza. ...Volt idő, mikor népünk elborította a földet, amint a szél fodrozta tenger hullámai borítják a gyöngyökkel rakott tengerfeneket, de ez az idő régen elmúlt... Törzs törzset, nép népet követ, mint a tenger hullámai. A természet rendje ez... Talán mégis testvérek vagyunk.

Maradok kiváló tisztelettel:               Kiss Székely Zoltán

                                                                                                                              Kelt 2024-ben, szeptember idusán

Ui. Előbbi 633. levelemben francia szakos tanárnőnk keresztnevét tévesztettem. Darvas Erzsébet volt ő. Mindenkitől elnézést kérek.

A természet kalendáriuma

DCXXXIII.

Az ősz latinkönyves tógásdiákja

már bevonult zordon kollégiumába,

de itt künt próbát tesz még az örök nyár(...)

- kezdem, s folytatom, hol abbahagytam előző héten Jékely Zoltán Benedek Marcellnak ajánlott Másodvirágzás című versét -

(...) Csiklandozva a Nap izzó kezétől,

üzekednek az ördöglábú kecskék.

A pásztor bölcsen ül s botot farag,

rombuszt formál a nagy Hiány jeléből…

Az élet és halál keveredése

hol hitbe ringat, hol kétségbe dönt,

s minden jelre mohó figyelmezéssel

barangolok magamban idefönt.

Felcsaptam a lét s nemlét mérnökének,

bottal jeleket rovok útamon,

s mint a kettétört életű egyének,

továbbélésem célját kutatom.

Az imént egy sápadt harangvirágban

megszólalt búsan réglátott apám –

mint Aeneas az alvilágban,

kapdosok most is árnyéka után…

Jönnek gonoszjáró napok. Kioltom

a tüzeket, elborítom szemem,

s maradék emberi mivoltom

katalepsziás álomba teszem.

Fatolvajok rémült takarodása

figyelmeztet: itt már minden hiába,

egy békés, bibliai tájra vágyom,

Káldeába, Mezopotámiába.

Az örök tájra való békés elvágyódás köszön vissza Pierre de Ronsard Ha majd öreg leszel című szonettjében. Éppen félezer évvel ezelőtt, 1524. szeptember 6-án született. A vers a nyárban élő lélek előkészülete a törvényszerűen érkező őszre:

Ha majd öreg leszel, és este gyertyafénynél

tűz mellett üldögélsz, s az orsót pörgeted,

csodálkozva fogod zümmögni rímemet,

hogy egykor mint a vers tündére bennem éltél.

Szolgálóid között nem lesz, aki e névnél

föl ne figyelne, bár szunyókál reszketeg:

Ronsard! — hallja a szót s folytatja versemet,

melyet neved örök himnuszaként idéztél.

Én a sírban leszek, csonttalan árny, aki

mirtuszlombok alatt kínjait piheni;

te öreg néni a tűzhelynél, aki fázik,

s bánja szerelmemet, és hogy megtagadott.

Élj hát, higgy nekem, és ne várd a holnapot:

rózsa az ifjúság, élvezd, amíg virágzik!

A reneszánsz legnagyobb francia költőjének versét Szabó Lőrinc álmodta magyarrá. Éppen így iskolakezdés körül bűvölt el bennünket Darvas Piroska tanárnőnk, amikor eredetijét olvasta fel nekünk – kisasszonyoknak és ...kisfiúknak - valamikor a ’68-as tanévkezdet első franciaóráján.

Nyolcadika már Kisasszony (Kisboldogasszony) napja. Szűz Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak. A Teleki-kódex elmondja, hogy Szent Annának elkövetkezvén az órája (….)egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát, (...) mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.

Nyárutó. Jékely Zoltán versével lépdelünk tovább e nyárvégi kánikulában:

Megöldököltük a nyarat,

mint egy széptollú madarat,

belőle más nem is maradt,

egy-két piros toll-pillanat.

Megnyúlt árnyékok, hullott-szilvaszag;

a lombokon még nincs egy foltnyi vér sem:

vadgerle búg – forró hangjában, érzem,

még a bolondító, vad nyár kacag.

1965. szeptember 8-án az UNESCO teheráni világkongresszus e napot Az írni-olvasni tudás nemzetközi napjává nyílvánította. A világon még mindig egy milliárdnál is több írástudatlan felnőtt él, ezek kétharmada nő.

1961-ben Horváth Imre négysorosában ezt írta a Nyárutóról:

Fojtó, édes illattal telt a tér.

Ez már a hulló lombok lágy szaga.

Illatuk egy rózsakerttel felér -

mintha az elmúlás virágzana.

Nyárutón született, 1867. szeptember 9-én, Gubányi Károly mérnök, földrajzi utazó. Néhány évi hazai vasútépítési gyakorlat után 1896-ban Mandzsúriába utazott, Lóczy Lajos ösztönzésére. Részt vett a Mandzsu-vasút, elsősorban a vasútvonal alagútjainak építésében, majd Vlagyivosztok kikötőjének építkezésénél vállalt munkát. A japán–orosz háború kitörésekor hazajött, de 1906-ban Ausztráliába utazott, ahol ültetvényesként élt. 1913-ban, az első világháború előtt visszatért Magyarországra. (Az I. világháborús magyar foglyok jó része 1920 körül a mandzsúriai vasút menti lágerekben élt.) Tartózkodási helyein jelentős földtani vizsgálatokat folytatott. Útirajzai, műszaki, gazdaságpolitikai tárgyú tanulmányai tanúskodnak erről.

Nyárutó – őszelő. A kettő békésen összeér. Csanádi Imre Ősz-előjét virtuóz dalba menekítette egykor a Kaláka együttes:

Szállj, szállj,

ökörnyál,

jön az ősz,

megy a nyár, –

megy a nyár, a nevetős,

komolykodva jön az ősz,

csillámló derekkel,

sárga levelekkel,

szőlővel, mosolygóval,

fűre koccanó dióval.

Csaknem félévszázaddal, 49 évvel, ezelőtt, 1975. szeptember 10-én hunyt el Pócza Jenő fizikus. Nem mindennapi életút az övé. A pápai református kollégium elvégzése után Szegeden végzett el a matematika-fizika tanári szakon. Itt Bay Zoltán vette maga mellé tanársegédnek, és hozta fel Budapestre, a műegyetemre. Itt kapcsolódott be nemcsak a Bay-féle Hold-radar kísérletbe. (1946. február 6-án saját fejlesztésű radarberendezéssel sikerült kimutatniuk, elsőnek a világon, a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését. Ez az esemény tekinthető a magyar űrtevékenység kezdetének.) 1949-ben, miután Bay Zoltán elhagyta az országot, s több más fizikust is eltávolított a hatalom, átvette a tudományegyetem kísérleti fizika tanszékének irányítását. 1952-ben kinevezték egyetemi tanárnak. 1959-ben már őt (és legközvetlenebb kollegáit) távolította el a hatalom az egyetemről. Ettől kezdve haláláig az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetében dolgozott. Melankólikus vég? Talán.

Juhász Gyula Őszelői melankóliája egészen más, még a Jékelyénél is mélyebb bánat.

Az elmúlás nem szomorú nekem már

És nem fájnak a hervadt levelek,

Az ősz, mint kedves nővér, már velem jár

S én vele vidám dalolón megyek.

A temető pompáján eltűnődöm,

Mint a jó gazda földjén széttekint,

Ölében rólam álmodik az ősöm

És magam is már föld leszek megint.

178 évvel ezelőtt, 1846. szeptember 11-én, született Nagyenyeden Antal Géza sebész, urológus. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen kezdte, majd a pesti egyetemen folytatta. 1870-ben orvosdoktori, 1871-ben sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet szerzett. A magyar urológia úttörője 1888-tól volt a Rókus Kórház főorvosa. 1889-től Hőgyes Endrével együtt szerkesztette az Orvosi Hetilapot.

Szinte mindennapi életút a Lámfalussy Sándoré… A délvidéki Topolyán született 1890. szeptember 11-én, éppen 134 éve. Erdőmérnöki oklevelét a felvidéki Selmecbánya Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskoláján szerezte 1914-ben. Szolgálatát az első világháború idején Erdélyben, Zalatnán kezdte. Trianon után a Sopronba áttelepült Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán volt tanársegéd. 1922-től az Esterházy-uradalomba került. Erdei vasutakat és fűrésztelepeket tervezett és épített, fakitermeléssel, erdőfeltárással, fafeldolgozással foglalkozott. 1939-1945 között az Esterházy erdőbirtokok igazgatója volt. 1945-től az Erdészeti Kutató Intézetben dolgozott, hogy aztán visszatérjen tanszékvezető tanárnak alma materébe. Sopronban is halt meg 1975 nyarának végén.

Sík Sándor Őszelői bolyongása már valóban az őszbe vezet.

Rozsdabarna őszi lombok

Hulló pelyhe közt bolyongok

És a hullást hallgatom.

Rozsdabarna bú a fákon,

Barna bánat, őszi mákony

Édessége ajkamon.

Régi módon andalogni:

El-elnézek egy maroknyi

Késve nyíló kankalint.

Zördül lelkem mély avarja,

Hogy az őszi szél fanyarja

Hűvösével megsuhint.

És a zörge rőt avarból

Fölkacsint egy elcsavargó

Elmaradt arany sugár.

S fák közül egy ritka vendég:

El sem könnyezett növendék

Ifjú énem kandikál.

Nézem, nézem nedvesülő

Szemmel, mint egy ágon ülő

Szárnyalibbentő rigót.

Csak a már-már rebbenőnek

Súgom el, hogy őszelőmnek

Ez legelső könnye volt.

                                                           Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                                  

Kelt 2024-ben, 582 évvel a zajkányi csata után. Hunyadi János 15 000 emberével a Vaskapu-hágóban szétveri Sehabeddin beglerbég 80 000 főnyi, Erdélybe benyomult török seregét. 1896-ban Hunyad vármegye négyméteres buzogányos Hunyadi-emlékművet állíttat a dél-erdélyi Vaskapu-hágóban, a Vámoszajkány nevű hegy tetején. A románok 1992-ben (!) ledöntötték.

A természet kalendáriuma

DCXXXI.

Biborban fürdik már az égnek alja.

Mámortól reszket már az alkonyat,

A nap korongja bágyadtan halad,

S egy szürke felhő lassan eltakarja.

A fü között egy tücsök ciripel,

Álmosan zúg a fáknak lombozatja.

Zokogásomat senki meg nem hallja

És panaszomra senki sem felel.

De most!... valami jóleső meleg

Simítja végig fájó szívemet.

Szempilláimat csendesen lezárom…

Langy szellő hozza erdőn, réten át

Az estharangok himnuszos dalát

És imádságba halkul zokogásom.

Dsida Jenő 1923-ban írt Estharangokjával indulok augusztus végi sétámra. Ha kedved tartja, jer velem, kedves Olvasóm!

23-án lesz tizennyolc éve, hogy meghalt Kiss Elemér matematikus. 1951-ben végezte e matematika szakot a Bolyai Egyetemen. Marosvásárhelyi és szászrégeni középiskolai tanári évek után 1961-től a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola, majd Almérnöki Főiskola, később Műszaki Egyetem oktatója volt. Fő kutatási területe a modern algebra, s ezen belül a gyűrűelmélet. Legjelentősebb eredményei azonban a Bolyai-kutatással kapcsolatosak. Bolyai János kézirathagyatékának, Bolyai Farkas és János levelezésének matematikai vonatkozásait feldolgozva kimutatta, hogy Bolyai János nemcsak a geometriában, hanem a matematika más területein, így a számelméletben is jelentős eredményeket ért el. Részt vett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapításában. 2001-től az MTA külső tagja volt

Már majdnem fél évszázada, 47 éve tér meg a Házsongárdba Kós Károly.

Kicsi a birtokom…

Kicsi a házam is,

De az enyém…

Van egy hordó borom,

Egy pár jó barátom,

Szép kis feleségem.

Egyéb kincsem nincsen

S a török császárral

Sem cserélek én.

Amikor feleségül vette 1910. október 4-én a türei református lelkész leányát, Balázs Idát, e versét a körösfői templom cintermében, kalotaszegi népviseletben álló pár ábrázolásával illusztrálta.

Egy évtizedre rá 1919 címet viselő novellájában hasonló lelkületű szöveget publikált:

– Mi az ott?

– Hunyad.

– És azon túl, az a bevágás a hegyek között?

– A Körös torka.

– És azok a hegyek?

– Az a régi erdélyi határ.

- És ez? Itt köröskörül mindenütt?

– Ez? Ez Erdély…

– És ez a föld, amit szánt?

– Ez? A mi földünk ez Anna.

Ezzel az írásával nagyobb hatást ért el, mint egy hosszas, erőltetett, tudálékos, történelmi értekezéssel. Jól tükrözi Kós Károly őszinte határozottságát: bárhogyan módosuljanak a határok, változzanak az állampolgárságok, Erdély földrajzi fekvése, helye nem változik, a szülőföldet pedig minden ott élőnek kötelessége megművelnie.

Az erdélyi emlékírókról írta volt:

Én közülük való vagyok, tudom, az ő folytatásuk vagyok. (…)Itt, a nagy hegyek között, apáim hímes fejfái között folytatom ott, ahol ők abbahagyták. (…)De erős a hitem, hogy így van ez jól. Mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak, és munkám folytatása az ő munkájuknak.

(…) Az én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon sohasem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. (…)Az én munkámat folytatják ők, és az én életem örökkévaló lesz bennük. Mert én itthon maradtam.

Ő Trianon után nem hazament, otthon maradt. Minden vonatkozásban megmutatkozó őszintesége a Kiáltó Szóban is visszhangozik:

A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsilvánia, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van.

Életműve fundamentumát a transzilvanizmus világképérből, szülőföldjéhez való örök hűségéből és az Erdélyt meglakó népek együttműködésének vágyából építette.

És mi ma? Hinnünk kell az őszinteség hatalmában.

Az állatvilágban példának okáért az őszinteség evolúciós haszonnal jár.

Az állatvilág jelzéseinek – a pávakakas díszes farktolla, a szarvasok agancsa, a pillangók sokszínűsége – első látásra kevés haszna van. Charles Darwin szerint a hímek azért díszesek, mert a nőstények szívesebben szaporodnak az ilyen egyedekkel. Ez a szexuális szelekció. A jelenség okára – miért pont a díszes hímeket kedvelik a nőstények - nem tudott akkor még magyarázatot.

A XX. század közepén a génközpontú szemléletmód került a középpontba. Szülőatyja Richard Dawkins. Az 1976-ban megjelent Az önző gén című könyvének lényege, hogy az egyedek a génjeik érdekeit képviselik. Dawkins a kommunikációs kölcsönhatásokat manipulátorok és gondolatolvasók párbajaként írja le, és arra a nem túl optimista következtetésre jutott, hogy a jelzések többsége manipulatív, őszintétlen, mert a jelből nem lehet következtetni az állat nem látható tulajdonságaira.

Az izraeli Amotz Zahavi evolúcióbiológus szerint a nőstények azért részesítik előnyben a díszes tollú hímeket párválasztáskor, mert ezek a díszek pazarlóan költségesek, és egy ilyen nagyon költséges jelleget egy kevésbé jó génekkel bíró vagy kevésbé jó kondícióban lévő egyednek nem éri meg kifejlesztenie. Ez a hátrányelv – mondta –, hiszen bizonyos feltűnő jellegek a túlélés szempontjából hátrányosak, azaz költségesek, viszont a szaporodás szempontjából előnyösek. Azt állította, hogy a természetben megtalálható összes jel/jelzés a hátrányelv alapján működik, azaz őszinte és pazarló.

De az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat három munkatársa – Számadó Szabolcs, Zachar István és Czégel Dániel – bebizonyította (a kutatás a BMC Biology szakfolyóiratban jelent meg alig másfél éve), hogy a jelzések lehetnek olyan őszinte cselekvések, ahol a jel őszinte és távolról sem pazarló. Éppen ellenkezőleg, többlethasznot hoz az egyednek. A pávakakas esetében például egy jó génekkel rendelkező és jó kondícióban lévő hímnek a tolldísz lehet olcsó, mert hatékonyan előállítja. Az őszinte egyednek nem kell pazarlónak lennie; őszinte lesz a jel és hatékony, mert nem az őszinte egyed költsége a fontos, hanem a potenciális csaló, a nem őszinte cselekedetű egyedé.

Valahogy így vagyunk az értelmes majom, a Homo sapiens, esetében is…

Hadd illesszem ide Áprily Lajos kései bizonyságtételét, a Megtisztulást!

Közelről les már rám a vég.

De mielőtt

a nagy Hurok megfogja lábam,

szeretnék megfürödni még

egy nyári éjjel harmatában.

Szárnyával verdesö rigó

kristály-eren

nem tudna tisztálkodni szebben,

mint én az égi, tisztító,

finom hullású permetegben.

Eltűnne gond, foszolna bú,

zsibbadna kín,

lelkemről minden heg leválna -

s mint sérületlen kisfiú

indulhatnék  a jó halálba.

Innen folytatom tovább a természettudományi történeti kalendáriumomat egy Hunyadiasán 1917. augusztus 24-én született sugárbiológusra emlékezve. Várterész Vilmos a Kolozsvárról Szegedre átmenekült Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1942-ben. 1942-1955-ig a budapesti Eötvös Loránd Radium és Röntgen Intézetben dolgozott, 1955-től a budapesti Sugárbiológiai Kutatóintézet, 1963-1972-ig az Országos Fréderic Joliot Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet igazgatója volt. Kutatásai a kemény ionizáló sugárzásnak a vérplazma térfogatára, a folyadéktérre, az enzimekre gyakorolt hatására terjedtek ki. Vizsgálta a sugárvédő anyagok szervezetre gyakorolt anyagcserehatásait is.

142 évvel ezelőtt, 1882. augusztus 27-én született a Brassó melletti hajdani Csernátfaluban Irk Károly vegyész. Tanulmányait a kolozsvári, majd a budapesti egyetem kémiaszakán végezte. 1907-1909-ig tanársegéd a kolozsvári gazdasági akadémián, 1909-től a kolozsvári gyógynövény-kísérleti állomás vegyésze. 1915-től a földművelésügyi minisztérium kísérleti osztályán működött. Munkáiban főleg a hazai termelésű illóolajokkal foglalkozott, melyeknek kivált a hazai mentaolajoknak külföldön is megalapította jó hírét. Számos cikke jelent meg, főleg a hazai gyógynövényiparról és annak közgazdasági jelentőségéről. 1924-ben halt meg Budapesten.

Augusztus végén visszahuppanok a most késő nyári kánikulájába. Páll Lajos versével búcsúzom egy hétre:

Tavaly is ez kezdte, ez a két juharfa,

lombjukban megtört a zöldek zuhatagja.

Tavaly is így indult, nagy udvarú holddal,

s reggelre didergett a hóharmatos oldal.

Ágált a víz fölött a leánykamadár,

tűfoknyi fény között megszökött a nyár.

                 ………………………………………….

S én tudtam, hogy ősz lesz, tékozló szívemre

kölcsönért jönnek a szárnyaszegett fecskék,

s úgy marad arcomon tétován a nyár,

mint deszkán a gyanta,

ha már fölszegezték.

Maradok kiváló tisztelettel:               Kiss Székely Zoltán

Kelt 2024-ben, augusztus 23-án, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján

A természet kalendáriuma

DCXXVIII.

Augusztus. Erre a hónapra esik „az Úr színe változása… annak emlékezetére, hogy halála előtt Krisztus átalváltozott. Alkalmatossága pedig az volt, hogy ama dicsőséges magyar vitéz Hunyadi János Nándor Fejérvárat a török ellen nemcsak megtartotta, hanem Muhamet császárt is alatta megverte 1456. esztendőben, mellyel az egész keresztyénséget megörvendeztette. Szentelik augusztus 6. napján” ezt az ünnepet. Ehhez a török elleni győzelemhez kapcsolódik a déli harangszó - írja Tőkés István a Hétköznapok – ünnepnapok című művében.

Augusztus van, agancsosodnak

szarvasok, bikák dulakodnak.

Parázson ágaskodó mének

harapdálják hasát az éjnek.

Rezes sugárral gőzölögnek

a csillaggal bevetett mennyek.

Hold párállik – aranyló trágya –,

mit elejtett az éj bikája.

Az égi vetésben ezüst nyúl,

néha egy-egy csillag megindul,

iramlik füstölgő szántókig,

a mindenség fényekben porzik.

A Cséplés idejéről írta a 84 évvel ezelőtt, 1940. augusztus 7-én született Bella István e sorokat.

Égi búzák nőnek, megnőnek,

fénnyel, harmattal telítődnek,

fejüket a földig lehajtják,

magukat megadón megadják,

mert a hajnalban vörös képpel

szuszog a nap nagy cséplőgépe,

sovány akácok, üres zsákot,

bogozzák, oldják a világot.

Az Oroszlán havának második hetében járunk. De hogyan is került az oroszlán sok európai állam, uralkodóház címerébe? Miért Oroszlánszívű I. Richárd angol király? Miért őrzik oroszlánok a Lánchidat? Miért éppen az oroszlán lett a neve a román pénznek?

A történelem hajnalán az oroszlán nemcsak Afrikában volt honos. A fekete földrészen kívül Dél-Európától Indiáig mindenütt nagy számban élt. Az óriás macskát nemcsak azért irtotta az ember, mert a bőrét és a nyájait féltette tőle. Oroszlánt ölni egykor a férfiasság próbája volt, a törzsön belüli hatalmat igénylők rituális kötelezettsége, ami a vadászmódok és fegyverek tökéletesedésével királyi passzióvá süllyedt. Így pusztult ki e királyi vad gyorsan civilizálódó eurázsiai élőhelyein. Emléke azonban átdereng államok felemelkedésén, népek eltűnésén, civilizációk tündöklésén és bukásán.

Augusztus – az érő napraforgótáblák hónapja.

Zöld nyárson tányér sárgaréz

mérlegén fekszem mályva-ég

paradicsom-föld közt lemért

lélek a súlyom semmiség

mint darázs szárnyán milligramm

virágpor megragadt arany

sugár gombostűhegye csak

de békességem súlyosabb

a mező zöld tonnáinál

mit döngő gulya kerge nyáj

traktor nyom s leszálló madár

míg kapros kertben nő kapál

Az elégikus hanghordozású Napraforgó Ágh István verse, 1988- ból. A páros rímekbe font nyolcas jambusokat sűrű, egymásba szövődő természeti képek görgetik. Ágh virágporhoz, majd aranysugárhoz hasonlítja a lelkét. A mérlegként megjelenő napraforgó pedig rácsodálkozik a kertben kapáló nő finom érzékiségére:

hajló Vénusz nyíló titok

óriás zöldben tűzpiros

karton parázna nyers idom

a napraforgó ráforog

szerelmesen hétszáz ággyal

közepén selyemruhásan

meddő szűz szenved magában

könny kékellik a hajában

Kékellő augusztus hajnali harmata. Kisasszony havában, augusztus 5-e és szeptember 12-e között öt Mária-ünnepünk van: Havas Boldogasszony ötödikén, Nagyboldogasszony (Mária mennybevétele, 15-én), Mária Királynő (a dicsőséges rózsafüzér 5. tizede tartalmának az ünnepe, 22-én), Kisboldogasszony (Mária születésnapja, szeptember 8-án) és Mária nevenapja (szeptember 12-én).

1624 éve, Kr. u 400. óta, augusztus 5. Havas Boldogasszony napja. A római Beata Maria Virgo ad Nives - ismertebb nevén Santa Maria Maggiore - bazilikának a fölszentelési évfordulója. A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a e bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom eredetmondája: a IV. században, egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült. Ez a legenda azután a Mária-ünnep nevét is ihlette. Erdélyben Kolozsvárt, Nyárádselyén és Csíkszépvízen van Havas Boldogasszonynak szentelt templom.

Augusztus 6. – Hirosima, augusztus 9. - Nagaszaki… A Békevilágtanács elnöksége 1978. július 13-i moszkvai ülésszakának javaslatára augusztus 6-át A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc Világnapjává nyilvánította.

Augusztus 6-án született, 1843-ban, a magyar tudománytörténet egyik megteremtője, Heller Ágost. 1894-ben nevezték ki a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosává. Hivatali munkája mellett akusztikával és csillagászattal foglalkozott, emellett alapos filozófiai és szépirodalmi tájékozottságra tett szert. Eötvös Loránd felkérésére megírta a pesti egyetem gellérthegyi csillagvizsgálójának történetét. Ennek sikerén felbuzdulva alkotta meg főművét, A physica története Aristoelestől Newtonig címmel, amely osztatlan elismerést aratott itthon és külföldön egyaránt. Nagy értéke a műnek, hogy a fizikai tudományok egészére kiterjed (a csillagászat, geodézia, meteorológia és geofizika területére is). Egészen újfajta szemlélete: vizsgálta a tudománytörténet kapcsolatát a társadalmi jelenségekkel és a filozófiával. A Természettudományi Közlönyben is rendszeresen megjelentek a nagyközönségnek szánt, tudománynépszerűsítő cikkei.

Augusztus 7-én, 1825-ben, született a XIX. század kiemelkedő matematikus-csillagásza, Kondor Gusztáv. Mérnöki tanulmányait megszakítva vett részt az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban. Számos csatában jeleskedett, Komáromban Klapka György tábornok seregében szolgált. 1850-ben szerezte meg mérnöki oklevelét, majd 1852–54 között Bécsben csillagászatot és matematikát tanult. Mivel a gellérthegyi csillagvizsgáló a harcok során megsérült, lebontották, és helyén katonai objektum létesült, Kondornak nem volt lehetősége csillagászati ismeretei gyakorlati alkalmazására, megfigyelések végzésére, pedig időközben a pesti egyetemen a csillagászat magántanára lett. 29 éven át szerkesztette a Magyar Tudós Társaság almanachjának csillagászati naptárát.

Augusztus 7. Szent Donát napja. Donnerwetter – a német zivatar szó őrzi nevét.

Donát ókeresztény vértanú (†361), a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Névünnepe a régi naptárban augusztus 7-ére esik. - írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. - A szőlő különös gondoskodást igényel, ezt csak a régiek tudták igazán. Igyekeztek is mennél több szent segítségét igénybe venni. Donát attribútuma, a törött kehely is patronátusával kapcsolatos jelkép. (Az erről költött legenda szerint a szent Arezzo püspökeként éppen misézett, amikor pogányok zavarták meg a szertartást és kiverték a borral teli üvegkelyhet a kezéből. Az, a kőpadlón széttört, de Donatus imájára csodálatos módon össze is forrt.) Donáthoz különösen villámcsapás, jégeső távoltartásáért imádkoztak. A szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak neki; a falvainkban, városainkban a templomok harangjait többnyire neki szentelték. Nyilvánvalóan abban a hitben, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést, és ami azzal jár: a harang érce felfogja a mennykőcsapást.

Augusztus 8-án, 1790-ben, született himnuszunk költője. Itt most Kölcsey Ferenc Géniusz száll… című versével tisztelgek előtte. Figyelmezzünk kissé gyönyörű természeti képeire!

      Géniusz száll az énekes mellébe,

Mely szelíden ömlő dalra hív:

Elmerűlvén lantja zengzetébe

Szíveket ragadni égi mív!

Mint zefír lágy szárnya zúg fölettünk

Bükkje sátorából szép dala,

S Hesperídák kertjeként mellettünk

Rózsaberkek nyílnak általa.

      Gyűl s borong az érzelem reája

Fellegként, mely nyári napra jő;

Felderűl a gondolat fáklyája,

S mint szivárvány, a dal áll elő,

S fénykörének messze csillogtában,

A merengve néző szem előtt,

Ég ragyogva színes pompájában,

Melyet égi súgarakból szőtt.

      Boldog, akit isteneink szeretnek,

És teremtő szellem ajkán leng,

S karja közt a nyájas képzeletnek

Ideálok bájhonába reng!

Századokká nyúl ki pillantatja,

S felderűl a kétes messzeség,

Enyhe fényt kap a bú csillagzatja,

S Hesperusként rózsaszínben ég.

      Istenűlő! földi szellemében

Gúnyol a gőg téged álnokúl.

Vesd meg őtet lelked szép hevében,

Álragyogvány fénye, mely kimúl.

S szállj királyi sasként égi pályán,

Szárnyaidnak nyíl szokatlan út,

S homlokodra túl a föld homályán,

Nyersz jutalmúl csillagkoszorút.

Maradok kiváló tisztelettel:                 Kiss Székely Zoltán

A természet kalendáriuma                                                    DCXXIII.

Leszállt az éj a rengeteg fölé,

lombok között a fényes hold szitál,

tündéri tónak csöndes tükörén

az égi bársony csillagképe áll.

Zöld tisztáson álldogál az őz,

mellette szép gidája lépeget,

kedélyes vándorunk, a hold

gyönyörűségesen nevet.

Zab - vetésben meglapul a nyúl

felette száll egy felriadt madár,

bokrokban rikoltoz egy kuvik.

Ki tudja tán a kapzsi róka jár!..

A hegytetőn egy fáradt nyáj pihen,

még egyet-egyet kondul a kolomp,

aztán elhallgat csendes némasággal,

felette szürke némaság borong.

A tücskök búsan hangversenyre kelnek,

lombok között lágy szellő susog,

tündéri tükör égi bársonyán

szent békesség csillaga ragyog.

Nyári éj. Ahogy azt Wass Albert leírta. Béke és nyugalom árad az ellustuló, de már naponta a nappaltól perceket visszahódító éjszakából.

E békesség jegyében indulok ma június-végi sétámra. Ha kedved tartja, jer velem, kedves Olvasóm!

Június 27. László napja. Szent Lászlót a legendák éltették évszázadokon át, nevéhez nem ragad semmiféle babonaság. Imre herceg és István király inkább az állammisztikában éltek tovább. László alakja a harcos nomád férfieszményből és a lovagideálból ötvöződött. A Képes Krónika biblikus hangvétellel magasztalja.

„...úgy ragyog föl mint köd között a hajnali csillag, amely elűzi a homályt. És miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy miképpen a nap ragyog, úgy fénylett népe között… Oroszlánokkal és medvékkel játszott, miképpen akolbéli bárányokkal….”

László király igazi hőse lett a természetmagyarázó magyar mondák jó részének. Forrásvizet fakaszt lova patkója Püspökfürdőn, Jászón, Vácszentlászlón; szomjas katonáit sziklából kibuggyanó  vízzel itatja Nyitrán, Mátraverebélyen, Tordán, Erdőbényén, Püspökszentlászlón. A Tordai hasadéknál lovának nyolcszögű patkónyomát őrzi a Patkóskő.

Az egri, majd a gellérthegyi csillagvizsgáló vezetője, Tittel Pál megérdemli, hogy emlékezzünk reá június 28-án, születésének 240. évfordulóján. 1809-ben megbízták az Esterházy Károly által alapított egri csillagvizsgáló vezetésével. Munkájára felkészülvén 1809–10 között tíz hónapig gyakornokoskodott a bécsi csillagvizsgálóban, majd 1815-ben három éves nyugat-európai tanulmányútra indult. Ez idő alatt másfél évet töltött Göttingenben Carl Friedrich Gauss tanítványaként és mesterén keresztül a legnevesebb német csillagászokkal került kapcsolatba. Gausstól kapott ajánlólevele tette lehetővé, hogy Párizsban bekerüljön a legjobb francia természettudósok társaságába és használhassa a párizsi obszervatórium műszereit. Eljutott Londonba és a greenwichi csillagdába is. Hazatérte után még néhány évig Egerben dolgozott, majd 1824-től haláláig a gellérthegyi csillagvizsgálót irányította.

Tittelt elsősorban a kronológia és a kisbolygók pályaszámítása érdekelte; ezekben a tárgykörökben könyvet, illetve több cikket is megjelentetett. Budán a kor szellemi életének legjobbjai gyűltek köré: irodalmárok, tudósok, politikusok. Közeli barátja volt Széchenyi István és az akadémia első elnöke, Döbrentei Gábor. A Magyar Tudós Társaság tagjaként célul tűzte ki a magyar csillagászati szaknyelv megteremtését. Társszerzője volt a Matematikai Műszótárnak. Magyar nyelvű írásai közül a legjelentősebb az 1820. évi napfogyatkozás tárgyában közzétett cikke. Kolerajárvány áldozataként halt meg.

Vörösmarty Mihály verset írt emlékére Tittel halálakor címmel:

Téged, egek s csillagkoronák éjféli barátját,

          A föld fellegein túl rideg ormi lakót,

Hogy közelebb jutnál, a csillagok ősura, téged

          Tittel! ohajtásid tűzseregéhez emelt;

Ah de utánad gyász maradott. Most felmegy az útas,

          S nem leli, melyet várt, lelke az égi gyönyört:

Puszta halommá lőn az imént meglelkesedett szirt,

          S néma jegy a csillag, mely megyen orma fölött.

A magyarországi tudományos csillagászati kutatás megindulása a Nagyszombati Egyetem csillagvizsgálójához köthető (XVII. század). A XVIII. században működő öt magyarországi csillagvizsgáló (Nagyszombat, Buda, Eger, Kolozsvár, Gyulafehérvár) a XIX. század elejére megszűnt vagy használhatatlanná vált. Az 1815-ben megnyílt, s európai mércével mérve is jelentős gellérthegyi Uraniae obszervatórium 1849-ben, Budavár ostromakor semmisült meg.

Méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Június 29-e kettejük igazi névünnepe. Már csak azért is, mert a legenda szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki Kr. u. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere –, Pált lefejezték - mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.

Péter. Görögül a petrosz követ jelent. (A kőolaj meg: petróleum.) Azon a nyelven, amelyen az Ige világhódító útjára indult a kaferneumi Simon halász jelzője lett a Petrosz, a latinban Petrus – ő lett az első római pápa. Így alakult ki a francia Pierre, az olasz Piero, a német és angol Peter, a spanyol Pedro, a román, Petru s a magyar Péter. Második királyunk már e nevet viselte. Az Árpád-kori urak egyike, Katona József Bánk bájának keménykötésű, pompás magyarja pedig Petúr bán. Maga Petinek becézik, régebb Petőnek is. Ma már csak családnévként ismert. De így lett a Petrovicsból - Péter fiából – Petőfi.

Pál. A hajdani római birodalomban az idegen ajkú polgárok ha asszimilálódni akartak, igyekeztek nevükkel azonos hangzású latin nevet felvenni. A kisázsiai Tarsus városában így lett a sátorkészítő Saulból Paul. S lett az európai nyelvekben: Paul, Paolo, Pablo, Pavel, Pavlo, Palko, nálunk pedig Pál. Aztán megjelent a családnevek közt is: Pál, Páll, Paál.

Péter és Pál – a magyar föld gabonatermésének ünnepe, az aratás kezdetének hagyományos napja.

Az égen? A régi magyar Orion öve név változatának egy egész csoportja az aratásra utal: Kaszáscsillag, Kaszahúgy, Egészkenyér, Félkenyér, Gyűjtők, Marokverők, Rendcsillag, Rónaőrző. E körbe illik a Sirius Ebédhordó, Szilkehordó neve – azokat a leányokat, asszonyokat illették e névvel, akik az aratóknak vitték az ebédet –; valamint a Tejút török eredetű, mesékből is ismert Szomásút (Szalmásút) elnevezése. A név az aratás idején szekerekről leszóródott szalmára utalhat (vagy a cséplés egyik ősi formájára, amikor a szétteregetett gabonát állatokkal „nyomatták”). A Szalmásút névről egy Péter-Pál napi szokás jut az eszembe. Néhol e napon az úton szalmát gyújtanak. Ez a Péter-Pál tüze. A gyerekek körültáncolják és rigmusolnak. A tüzet át is ugorják. Bálint Sándor szerint a szokás nyilvánvalóan a Szent Iván tüzének áttétele. De nemcsak az. A szalma, égő szalma a Napnak („aki” gabonaisten is volt eleink szemében) az arany sugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton jár. A Szent Péter pálcája (finn Väinämöinen kaszája), Kaszáscsillag, Szalmásút nevek, Péter-Pál napja és az aratás kezdete közti nyilvánvaló kapcsolat azt jelzi, hogy azok, akik az Orion övének e neveket adományozták, tudtak arról, hogy ekkortájt a Nap az Orion felett jár (látni a Nap vakító fénye miatt nem láthatták), és ezt számon is tartották.

Hiába, ha az ember ismeri az eget, nem szorul sem órára, sem naptárra, sem iránytűre.

Nem hint már balzamot violák illatja,

Nem nevet már rétek cifra rajzolatja,

Nem lepi zöld vetés a termő halmokat,

Nem nevelnek a fák színes virágokat,

Késő rózsát nyílni már nem szemlélhetünk(...)

Lobognak a búza arany kalászai,

Az ért szemek miatt görbednek szárai:

A bajuszos árpa ezüst színnel játszik,

S a domb oldaláról messzére ellátszik.

Aratáskor írta volt versét Kis János evangélikus püspök, költő, műfordító, az MTA tagja valamikor a XVIII.-XIX. századforduló táján. Az irodalmi polgárosulás költő-hívei közé tartozott, de ennek vidékiesebb, patriarkálisabb s nyelvben zamatosabb változatát képviselte Kazinczy Ferenc oldalán. A finomság és érzékenység őbenne a való világ tapasztalataival találkozott: a violák balzsamos illatja a terhelt szekereket húzó lassú ökrökkel, az érzelmes és klasszicizáló stílus a párosrímű magyar tizenkettősökkel.

A hajnal pirosra festi az ég táját, 

Munkára serkenti az aratók nyáját,

(...)Már is éles sarlót fog kiki markába,

S ropogva vágja azt az ért gabonába.

A kötöző nyomban követi ezeket,

S aranyszín kévékből rak hosszú rendeket.

A kepék sűrűen feltornyozva állnak,

S kedves mulatságot a szemnek formálnak.

A terhelt szekerek mennek csikorogva,

Lassú ökrök húzván csak alig mozogva.

Sok öreg és gyermek a tarlót elfedi,

S a szerteszét fekvő kalászokat szedi(...)

Maradok kiváló tisztelettel:                   Kiss Székely Zoltán                              Kelt 2024-ben, Péter-Pálkor

A természet kalendáriuma

DCXXVI.

Július közepe – a kerti virágok bűvkörének ideje. A veteményes kert, a gyümölcsösök, az erdőalj s a szántóföldi növények virágzásideje hellyel-közel lejárt. De most bódítanak a virágoskertek emberi szempontból csak virágjuk illatában s színében „hasznos” csodái. S lassú táncra kelnek a tikkasztó nappalokon, hogy az éjszakákba is át tudják lopni enyhet, megnyugvást sugárzó énjüket.

Reggel bükköny-, este klemátisz-illat,

kakukkfű gyógyít, és bódít a mályva,

s a napszakokban hány virág kínálja

színét-szagát, bolondul, holtaiglan!

Egy szippantás csupán teli tüdővel,

hadd tóduljon belőlük ózon, emlék –

s egyet-kettőt kiásni s vinni tővel,

így örökítni múló nyár szerelmét!

Erről dalol Jékely Zoltán is. Egy szippantás csupán elég, hogy évek, évtizedek múlva is felidéződjön a múlt. 1971-ben írt versében mégis kételyéről ír – túlél-e mindent az emlék...

A hosszú télre még ez is kevés lesz,

mely kormot-füstöt, szénmonoxid gázt ont.

S elég lehet e szippantásnyi élet

a fülledt, néma s végtelen halálhoz?

A Rák havának végén járunk. A június 22/23-ával kezdődött csillagászati hónap névadója az Ikrek és az Oroszlán közötti jelentéktelen állatövi csillagkép, amely az időszámításunk előtti 2000 évben volt a nyári napforduló otthona. Manapság a Nap július 21/23-án hagyja el a Rák házát.

Lézeng a nyár, álmodozik,

s a patak vize megszökik,

fehér lángba fagy az akác,

meg nem rezdül napokig.

Páll Lajos ilyennek láttatja a Júliust.

Zsong a kékség, felhő gyűlne,

de szétoszlik, néhány foszlány

– csakhogy legyen lobogónk is -

fönnakadt Firtos tornácán.

És a kert, a varázsszőnyeg

úszik, lebeg, pillangók közt

most illan el az öröklét.

S mint aki már békét kötött,

lézeng a nyár, álmodozik,

feszült blúza szertepattan,

egy villanás, s feleletül

tollu szállong a magasban!                                                                                                                    Páll Lajos: Erdélyi táj

Kánikula. Hete. Másfél hete kitart. Az esőt már rég szomjazza növény és állat. Aztán a kemence-meleget hirtelen felhőszakadás, zápor váltja. S a felgyülemlett légköri energiák villámokba jajdulnak a földre, néha magányos fákba.

Ez a villám nyoma,

E szénné égett, bús-fekete rom.

Az ember önmagának követelte,

Az Isten azt felelte: „Nem adom.

Ez itt próféta-fa.

Reményik Sándor kezdi így Illés című versét, hogy mitikus választ is adjon az égi tűzre.

Nem fogja látni a letarolt erdőt,

Rábocsátok egy izzó-tüzes felhőt,

Magamhoz ragadom.”

Az ember önmagának követelte,

Az Isten azt felelte: nem adom.

Július 20. a görög és protestáns naptárban Illés napja. A bibliai elbeszélés szerint az ószövetségi prófétát tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. A mennybe távozó csodatévő palástja Elizeusra maradt, aki ezzel átvette mestere örökét. A történet az ortodox vallásos művészet kedvelt témája.

A bibliai Illés történetében történelem és mítosz, alakjában sorsfordító történelmi személyiség és szoláris istenség keveredik. A hívő zsidók Illést a messiás hírnökeként várják vissza, szó szerint értelmezve a Malakiás próféta tollára bízott isteni üzenetet.

Eredetileg azonban a messiás is az évről évre eltávozó és visszavárt napistent jelképezte. Illés is sok messiási, napisteni vonást vett fel. Közte és a keresztény Messiás, Jézus között sok a hasonlóság. Jézus például Illés számos csodáját megörökli (csodálatos ételszaporítás, halott feltámasztása, mennybemenetel).

A próféta napisteni múltja kitetszik a kalendáriumból is. Az Illés mennybemenetelét követő harmadik napon a Nap saját égi házába, az Oroszlán jegyébe lép, s Illés névünnepének alighanem annak helyes felismerésével kerestek helyet a naptárszerkesztő atyák, hogy ő és a görög Héliosz napisten rokonok. És nemcsak névrokonok. Mint Illés, Héliosz is tüzes szekéren utazott. A harci szekér persze nemcsak a Nap utazóalkalmatossága volt. A kocsizó népek körében minden megszemélyesített égi jelenés hasonló kiváltságnak örvendett. E repülő fogatokat a befogott állatok szerint különböztethetni meg, ezek ugyanis isteni hajtóik állatjelképei voltak (a napistené, Hélioszé, Illésé például a fehér vagy tüzes paripa). A királyok idejében napszekereket és naplovakat tartottak a jeruzsálemi Templomban.

Illés a másik görög napistennel, Apollónnal is rokonságban van; neki is holló a szent madara.

A holló pedig a Hunyadiak címerállat is.

1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen.

S azóta szólnak a keresztény világban délben a harangok. A templom harangja istentiszteletre a behívó szó. Temetéskor búcsúztató. A vész harang-hangja - tűzvész, árvíz, tatár- (s más hasonlók-) járás – is lehet. A toronyharang környékén élőket figyelmezteti. A déli harangszó egyetemes – nekem mindig a béke, a napközépi elcsendesedés kondulása.

Július 22. Mária Magdolna napja egyben. A keresztény legendairodalomban és művészetben, a vallásos néphitben a bűnbánat megszemélyesítője már a középkortól, de még inkább az ellenreformációtól kezdve, mely lelkesen szorgalmazta a hét szentség, köztük különösen a bűnbánat (gyónás) kultuszát. Bűnbánó Magdolna tisztelete azonban a Szentírás félreértésén alapszik. Az a bűnös asszonyszemély, aki könnyeivel öntözte, hajával törölgette és szent olajjal kente meg Jézus lábát, névtelen volt. Csak a hagyomány azonosította vele Magdolnát.

Az igazi Mária Magdolna, helyesen: magdalai Mária – a Magdák, Magdolnák nevüket egy halászfaluról kapták, ahonnét Máriánk ered – egy megszállott, beteg asszony volt, akiből Jézus kiűzte az ördögöket, s aki ezután Jézus állandó kísérője lett. Ott állott a kereszt alatt is, egyike volt azoknak, akik eltemették a Mestert, és oly kiváltságos volt, hogy kétszeresen is tanúja lehetett a feltámadásnak.

Július 23-án emlékezzünk meg egy gondolat erejéig újólag Cholnoky Jenőről. 1870. július 23-án született a sokoldalú földrajztudós. Először a műegyetemet végezte el és pályáját a vízépítési tanszéken kezdte. De Lóczy Lajos, a nemzetközi hírű földrajztudós és Ázsia-kutató, asszisztenseként maga mellé vette. Ő eszközölt ki számára egy kétéves ösztöndíjat Kínában. Itt Cholnoky – mestere javaslatára – a Sárga- és a Jangce-folyó mederváltozásait és a deltavidéket kutatta. Közben felfedezett egy lávamezőt Mandzsúriában, és értékes néprajzi gyűjtőmunkát is folytatott. 1905-ben a kolozsvári egyetem földrajz-tanszékének vezetésével bízták meg. 15 éves itt tartózkodása alatt részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. Trianon után a budapesti tudományegyetemen lett a földrajzi tanszék vezetője. Maradandót alkotott a hidrológiában és a klimatológiában is. Nagy sikereket ért el a földrajzi ismeretterjesztésben. Mintegy 50 könyvet és több mint 700 cikket írt. Ő vetített először színes diaképeket Magyarországon, melyeket maga állított elő fekete-fehér diapozitívok festésével. Mérnöki pontosságú szakrajzain kívül művészi grafikákat, festményeket is készített. Leghíresebb tudományos ismeretterjesztő könyve, a Csillagoktól a tengerfenékig címmel 1941-ben jelent meg, négy kötetben.

Ha nem is vezet mindenki útja a tengerfenéktől a csillagokig, de bízvást állíthatom: a békés, természetközeli tájból a városi elidegenedésbe – sajnos – (többnyire) igen.

Két emberfajta él, az egyik

önmaga elől elmenekszik,

a másikhoz nem ér a lárma,

mert elrejtőzik önmagába.

Az egyik élete malom:

Mindent felőrlő izgalom.

Rohan, s az élet fut vele,

pénzcsörgető kacér zene

kíséri éjjelét, nappalát,

s agyába őrli vad dalát.

Izzítja egyre a kohót,

és épít felhőkarcolót,

és épít büszke tornyokat,

és szédít messze ormokat

(telefon, autó, lift, vonat).

S az élet mégis elrohant:

mit ér a szikratávíró,

mit ér a tőzsde, rádió,

a gép-órjások mind mit érnek?

Az érctraverzek égig érnek,

a reklámfények égig érnek,

a villanydrótok égig érnek,

az Istenig föl mégsem érnek

s a gyertyák mégis tövig égnek.

Wass Albert írta ezt az 1930-ban, a kolozsvári Magyar Népben megjelent Szent a falu című versében.

A másik élete: falu.

Nádfedelű. Meszelt falú.

A két szeme két tiszta ablak:

reggeltől-estig nyitva vannak.

Vagy felnéznek a fényes égre,

vagy mindkettő a rétre néz le;

s körös-körül oly halk a béke

mint messzi csermelyek zenéje.

S bárhogy forogjon a világ:

a réten mindig lesz virág.

és harsoghat a dáridó,

s épülhet sok száz emelet:

itt él tovább a szeretet

és Isten jár a kert alatt.

A falu mindig megmarad,

a falu mindig egy marad:

a falu mindig szent marad!

Ha csak rajtad múlna, melyiket választanád, kedves Olvasóm?

        Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                            Kelt 2024-ben, Illés napján

A természet kalendáriuma

DCXXI.

A hegytetőn hiún rikolt a páva,

az éjszakától félti köntösét;

az álom hűs ében-oázisába

cammognak már fáradt felhő-tevék.

Üvegcimbalmos tücskök muzsikálnak

– van a világon még szebb zenekar? –

Most kellene megállnia a nyárnak,

mielőtt még az álom eltakar.

Most kellene megállnia a nyárnak,

s torpanna bár meg az egész világ! 

Kertünkre illat-mézet trombitálnak

kórusban a pilledt petúniák.

Tücsök, cigánykám! fújjad, sose szüntesd

gyermekkorunk nyáresteli dalát,

kísérd vele pusztuló életünket,

s majd sírunkon is ezt fújjad tovább!

Lankadt szűzek, pilledt petúniák,

fujjátok ránk illatos harsonátok!

Akkor úgysem fújhatjátok reánk,

amikor majd sírunkon trombitáltok.

Szép nyári zenekar. Kilencven éve, 1934-ben, vetette papírra Jékely Zoltán. Szavával indulok eheti tudomány- és kultúrtörténeti sétámra. Tarts velem, kedves Olvasóm!

Június 14. a Véradók Világnapja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Nemzetközi Vöröskereszttel karöltve kezdeményezte a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság javaslatára 2005-ben, hogy június 14-én a több vércsoport felfedezőjének születésnapjához kötötten ünnepeljük a  véradókat - számuk világszerte több millióra tehető. Az osztrák Karl Landsteiner Nobel-díjas orvos 1868-ban született.

Hat évre e születésnaptól, 1874. június 15-én látta meg a napvilágot Böchk Hugó geológus, az olaj- és földgázkutatás legkiválóbb egykori magyar szakértője. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte, s lett a budapesti műegyetemen Schmidt Sándor mineralógus tanársegédje. 1900-tól a selmecbányai Bányászati Akadémia tanára lett. 1915-ben javaslatára kezdődtek meg a kőolajkutatások Egbell határában. Ez volt az első eset, amikor Eötvös-ingával sikerült kimutatni föld alatti, rejtett kőolajszerkezetet. A sikeres fúrás után 1918-tól az állami bányászati monopóliumok és kutatások központjának igazgatójává nevezték ki. Aztán jött Trianon, s a selmecbányai Akadémia Sopronba menekült. Az 1920-as években a perzsiai olajkutatásokat vezette, az Eötvös-inga segítségével hatalmas olajmezőket tárt fel. 1929-től haláláig a budapesti Földtani Intézet igazgatója volt. Kőzettani és őslénytani művei főként a Földtani Közlönyben, a Földtani Intézet évkönyveiben és a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.

Június 17. az Elsivatagosodás és kiszáradás elleni küzdelem világnapja. E nap, 1994-ben, fogadták el az ENSZ-ben az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét. Az emberi tevékenységek is okai a szárazföld, a talaj világméretű pusztulásának. A figyelmet rá kell irányítania nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság világméretű hatásaira. A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. A sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság. Ma már több, mint egy milliárd embert fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be. Ez is szerepet játszik a világméretű migrációban.

És június 17-én lesz 141 éve, hogy megszületett Unger Emil zoológus, hidrobiológus. A halak biológiáját, életmódját, rendszertanát és elterjedését tanulmányozta. 1924-től 1943-ig a „Halászat” című lapot szerkesztette, ő írta az első magyar halhatározót. A főváros ostromakor szovjet bombatámadás következtében szerzett sebesülésébe halt bele Hermann Ottó és Vutskits György magyar ichtyológiai örökségének legkiválóbb képviselője.

Ugyane nap, 1927-ben született  Pusztakamaráson a Herder- és Kossuth-díjas Sütő András is.

Hadd idézzek a Meg kell maradni! esszéjéből:

„És mit tapasztaltam még? Hogy Iliescu elnök urunk sajnos tévedett, amikor a nyugati magyar emigrációt, diaszpórát példaként állította oda a román emigráció elé, mondván: a magyarok egységesek a nemzeti célokban. Sajnos, ez így nem igaz. A nyugati szórványmagyarságot is számtalan ellentét bomlasztja. Csak Amerikában 300 magyar egyesület, szövetség, kultúrközösség stb. működik. Ezek persze nem húznak 301-fele, de egységes föllépésük még messzi álom a holnap horizontján. Jóleső volt mégis tapasztalni, hogy kisebbségjogi küzdelmeink iránt az érdeklődés lankadatlan, sőt fokozódó. Ez persze nem új jelenség. Ismeretes, hogy az első nemzetközi visszhangot keltő erkölcsi-politikai megszégyenítés Ceauşescut épp New Yorkban érte a hetvenes évek végén. A világszenzációt keltő tüntetést az amerikai magyar közösség szervezte ellene.”

Aktualitását e szövegnek az adja, hogy június 20. a Menekültek világnapja. Bizony rég megfeledkeztünk arról, hogy az Afrikai Egységszervezet indítványára 1975. június 20. óta minden évben megtartották az afrikai menekültek napját, arra emlékezve, hogy 1974. június 20-án életbe lépett az egységszervezet vezetőinek megállapodása. Ehhez csatlakozott az ENSZ közgyűlése azzal, hogy ezt a napot világnappá nyilvánította. 2001-ben tartottak először e napon rendezvényeket, amikor a menekültek helyzetére hívták fel a figyelmet világszerte.

Csillog a küllő,

táncol a lőcs,

mennek az árva

menekülők.

Kuksol a gyermek,

fel se tekint,

anyja körülnéz:

hátha megint?

Bús szeme szúrón

égre mered:

nem jönnek újra

a szörnyetegek?

De, íme, csend van,

s ó, az egek!

A felhők alján végtelen szelíden

egy békességes barna sas lebeg.

Jékely Zoltán 1944-ben írta a Menekülők című versét.

No igen. Volt ilyen menekülés is. 1944-ben nagyanyám, miután 1940-ben Magyarózdról a falu kimenekítette református kántortanító nagyapámat és családját Vásárhelyre - különben nyakas nagyapám nem élte volna túl Dél-Erdélyben a bécsi döntés következményeit -, s miután 1944-ben édesapám, nagyapámmal és nagybátyámmal – a gimnázium gyorstalpaló befejezése után – frontharcossá vedlett, s TBC-s frissen tüdőlebeny-rezekción átesett nagynénémet Kolozsváron a tüdőklinikán kellett hagynia, egymaga egészen a Szemeringig menekült-terelődött; onnan tért vissza.

Aztán volt más menekülés is – 1990 előtt…

Most meg évek óta érkeznek a menekültek ...és a migránsok. És eddig elképzelhetetlen káoszba taszítják a migránsok Nyugat-Európát. A no-go zónák igenis ökológiai katasztrófa felé is sodorják a kontinenst.

Jönnek az ukrajnai magyarok is ...Meg az ukránok. Egyesek valóban menekülnek. Magyarok, és ukránok egyaránt. Aztán megjelentek a mercédeszes ukránok, Budapesten is. Olyan járgányokban feszítenek, amelyek az álom kategóriát képviselik az átlag közép-európai ember számára. Arrogánsok. Ők is menekültek.

S közben maradnak a szegények  - magyarok és ukránok hazájukban, ágyútölteléknek...

Ami ott történik – nem csak a háború, de a termőföldek kirablása (ami nem a háborúval kezdődött!), parlagra kerülése, leromlása, a GMO-növények masszív termesztése – szintén ökológiai katasztrófa felé tereli immár Kelet-Európát is.

Lenne már béke! Hallgassanak el a fegyverek. S ne fenyegetőzzön senki atomfegyverekkel.

Minap hallottam, hogy egy vén Hirosima-túlélő japán egyszerűen hihetetlennek tartotta, hogy akadnak olyan európai államférfiak, akik nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetik egymást...

Az ENSZ? 2016 óta június 18-án ünnepelteti a Fenntartható gasztronómia világnapját. Az ENSZ állásfoglalás elismeri a gasztronómiát olyan kulturális kifejezésként, amely a világ természeti és kulturális sokféleségéhez kapcsolódik.

A világnap célja, hogy elgondolkodjunk azon, miképp kímélhetjük meg erőforrásainkat. - indokolják e nap bevezetését.

Hát igen. Persze ez is kell. De szememben ez csupán játszadozásnak tűnik. Pótcselekvésnek.

Ha meg akarjuk tartani élőnek bolygónkat, fontossági sorrendben kellene megoldani feladatainkat.

Hogy békésen és békében érkezhessen mindenki saját útjának végére.

„...helyileg is csak az »érvényes«, ami világ egészére érvényes.

Kányádi Sándor, a világköltészetnek: az értékek népek közötti megbecsülésének és cseréjének eltökélt híve…” volt. - Kedves Olvasóm, engedd meg, hogy ma Lengyel Balázs gondolatával emlékezem a hat éve, 2018. június 20-án elhunyt költőre. - „...nem csak Erdélyről és Erdélynek írt. Írt az anyaországnak, Magyarországnak és írt Európának, sőt az egész világnak.” A természet önmagába visszatérő változását, s az örök változásból kicsöppenő egyén feltartóztathatatlan, elmúlásba tokolló öregedését megfogalmazó Távolodóban című versével idézem őt:

távolra még ellát a szem

de a közeli apróságok már

a betűk is megkívánnak

félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is

heggyel az ég egybemosódik

és kezded el-elhagyogatni

fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben

látod a foszló láthatárt is

osztogasd szét amid maradt

ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz

a maguk útján nem utánad

mendegélnek akaszd a fára

üresen maradt tarisznyádat

Maradok kiváló tisztelettel, s békességgel:   Kiss Székely Zoltán

Kelt 2024-ben, Szent István hó idusa előtt egy nappal

A természet kalendáriuma

DCXVII.

Kész a világ,

Feszült, ünnepi várás

Tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

Sóhajt az Isten lelke.

(...)Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!…

(...)És felharsan az egek harsonája

S a végtelennek zsolozsmája zendül

Zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Ur – kimondja!

Pünkösdi várakozás. 1924-ben, éppen egy évszázada írta le ezeket a sorokat Szatmáron, az akkor 17 éves Dsida Jenő. Trianon után. 

Mára a csíksomlyói várakozás egy egész nép számára az összetartozás fájdalmasan szép pillanata: a pünkösdkor virradó a kelő napba Babba Máriát belelátók ünnepe. Nincs még egy ilyen nagyszabású ünnepe Pünkösdnek az egész világon.

Mindez természetmegújulás is: a tavaszvég ünnepe. A gyümölcsfák már elvirágoztak. A gabonaföldek növényei már szárba szökkentek. A lombhullató erdők alja már lassan áldott félhomályba leng át.

De az alhavasi réteken még csak most nyílik ezernyi virág.

És nyílnak a pünkösdi rózsák.

E pünkösdi rózsa

Kihajlott ez útra.

Nekem es kihajlott

Szekeremnek rúdja.

Így kezdte Kallós Zoltán mikrofonja előtt 1964-ben Klézsén hosszú-hosszú éneket Lőrinc Györgyné Hodorog Luca.

A természet rendje szerint Pünkösd a nyár bevonulásának ideje. A hegyekben most történő természetvarázslatról írta volt Áprily Lajos:

(...) Hajnal felé a harmatos homálynak

pünkösdi rózsa-szirmokat dobálnak.

        De mi is a pünkösdi rózsa?

Népünk több őshonos Kárpát-medencei növényt illet ezzel a névvel. Egyetlen közös tulajdonságuk, hogy éppen most nyílnak. A labdarózsát (Viburnum opulus ’Roseum’) vagy az erdélyi havasszépét (Rhododendron myrtifolium) is e névvel illették.

A korán virágzó fahéjillatú rózsa (Rosa cinnamomea), a virágok virága, a „florum flos” piros színével érdemelte ki, hogy Krisztus virága legyen.

A pünkösd egyik neve a középkorban olasz és spanyol területen Domenica rosata. - írja Dömötör Tekla a Naptári ünnepekben - E napon rózsával díszítették, rózsaszirmokkal hintették be a templomokat.

Az Ómagyar Mária-siralom őrzi a magyar rózsakultusz első emlékét, a még akkor vallási értelemben vett virágéneket:

(...)Világ világȧ,

virágnȧk virágȧ,

keserűen kínzatul,

         vos szëgekkel veretül!...”

A havasi rétek sárga virágcsodája, a zergeboglár (Trollius europeaus) magashegységi réteken júniusban virágzik, s így történt, hogy hegyi pásztorok adták neki a pünkösdi rózsa nevet.

Végül a bazsarózsa. A Paeonia officinalist fontos gyógynövényként ismerték már az ókori görögök. Ott volt már dísznövényként a parasztkertekben évszázadok óta, de pünkösdi rózsa névvel - elsősorban a rózsaszín virágúakat – a múlt század eleje óta illetik.

Mi is tehát a pünkösdi rózsa?

Válaszoljon rá a „legilletékesebb”, egy 1832-es világi virágének:

Nem anyátúl lettél,

Rózsafán termettél,

   Piros Pünköst napján

Hajnalban születtél.

Orcád rózsái

         Ha közel volnának.

     Égő szívem mellé

        Tűzném bokrétának.

  

Hanem a legőszintébbek a gyerek – vagyis hát a nekik tulajdonított versek:

A pünkösdi rózsa

Kihajlott az útra

Én édesem, én kedvesem

Szakajts egyet róla.

Lám én szakasztottam,

El is hervasztottam.

Milyen ősi őszinteség csendül ki e sorokból!

Igen ám, de utána azt énekli a kisfiú:

Tejbe-vajba fürösztöttem,

El is szalasztottam.

Ejnye, ez mintha panasznak hangzana. Miért is szalasztotta el? Mert (túlságosan) becézte, óvta?

Szentesegyházán – talán éppen Haáz Sándor gyermekfilharmónikusai is - így éneklik a Pünkösdi rózsa kihajlott az útra utolsó két strófáját:

Egyet szakasztottam,

                                                                                     El is szalasztottam.

Akit szeretsz, kis menyecske,

Akit szeretsz kapd el.

Sőt! A páros forgás versszaka már nem csak biztatás, de párosító:

Ezt szeretem ezt kedvelem.

Ez az én édes kedvesem...

És egy újabb (látszólagos) logikai bukfenccel zárva:

Állj ki, akit szeretsz, zárd ki

Akit szeretsz zárd ki.

Honnan is, miből is? Már meg sem próbálom megfejteni.

És mégis az az érzése az embernek, hogy valami ősi tudást hordoznak ezek a sorok. Ősi tudást, amit ma már csak a gyerekek… Nem, nem értenek.  Éreznek!

Így, pünkösd adventjében mindazoknak, akik Krisztus nevét vallják, várniuk, őrködniük és imádkozniuk kell egy szívvel, egy lélekkel. El kell simítaniuk minden nézeteltérést, hogy egység és egymás iránti gyengéd szeretet hassa át az egész közösséget. Akkor erős, komoly hittel mondott imáink együttesen hatnak. Akkor türelemmel várhatjuk és remélhetjük ígéreteinek beteljesítését.

Késő volt, mentem haza, lelkem

az elmúlt nappal küszködött,

mentem, mogorván, kimerülve,

a kertek és villák között,

nem is én mentem, csak a lábam

vitt a fekete fák alatt,

két lábam, két hű állatom, mely

magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben

valami hullám megcsapott:

illatok szálltak láthatatlan,

sűrű és nehéz illatok,

a lélegző, édes sötétben

szinte párolgott a világ

és tengerként áradt felém az

orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből

tengerként áradtak felém,

nagy, puha szárnyuk alig lebbent

és letelepedtek körém,

a meglepetés örömével

lengették tele utamat

s minden gondot kifújt fejemből

ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat

külön megszólalt és mesélt,

ittam a virágok beszédét,

a test nélkül szerelmes éjt;

a rácson kísértetfehéren

áthajolt hozzám egy bokor

s úgy töltött csordultig a lelke,

mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva

indultam nagylassan tovább,

s új tenger dőlt a szomszéd kertből,

új bokor az új rácson át,

s az illattól már illatos lett

tüdőm és szívem és agyam,

egész testem elnehezült

s azt érezte, hogy szárnya van.

Szabó Lőrinc Májusi éjszakai vallomásával indulok én is pünkösd felé.

Hogy értem haza, nem tudom már.

– A gondom ma se kevesebb.

De azóta egy kicsit újra

megszerettem az életet,

s munka és baj közt mindig várom,

hogy jön, hogy majd csak újra jön

valami fáradt pillanatból

valami váratlan öröm.

Május 18. 1997. óta Múzeumi Világnap. A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában az UNESCO égisze alatt Moszkvában megtartott XI. konferenciáján határozták el megünneplését.

Az idei pünkösd-vasárnap – május 3. vasárnapja - az idén egyben a Madarak és Fák Napja. 1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse. Amihez hozzátartózik a fák s más növények ismerete is.

Egy rendezett kert, valami öt-hat holdra terjedő, nem sorba, de szabályosan csoportokba ültetett gyümölcsfákkal, amiknek ágait földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló gyümölccsel rakva alma- és körtefák; a szilvafák minden faja, mintha rózsa- vagy liliomcsokor volna a ragyogó gyümölcstől; a fűben a láb előtt terítve hever a lehullott fölösleg fölszedetlen. Közbe egész bozótot képez a málna, ribiszke és köszméte, s a terebély fák hézagait aranyszínű lecsüggő gyümölcságaival tölti be a cidoni alma, a birs.

Ösvény nincs a gyümölcsfa-labyrinthban; fűvel van a fák alja benőve egészen.

Hanem ahol a fák közül kilátni, ott egy virágos kert hívogat a közelebb jövésre, az is csodálatos mezei virágokból összegyűjtve, miket a szokott kertekben nem találni, a sötétkék csengettyűkék csoportjai, a selyemtermő krepin fényes gubanctokja, pettyes turbánliliomok; az álkörmös vérfűrtei, a gyönyörű ophrisok pillangótermő virágaikkal, valami csudálatos úton kerti virággá nemesítve, tanúskodnak emberi lény közellétéről.

Jókai Mór utópiája az ember gondozta kertről: Az aranyemberben így írja le A „Senki” szigetét.

Tévedés ne essék! Az emberpalánta vadon, Isten kertje is csodákat rejt. Legyen az havasi rét, sűrű fenyves, vagy akár az Erdélyi Mezőség akármely nyugton hagyott tava.

A moszatok és véglények munkája itt is csak előkészíti a nagy vegetációt. (...)egy nyár folyamán körülbelül egy centiméterrel növesztik meg az iszapot. (...)egy emberöltő alatt méteres rétegek képződhetnek. (...)Hínár, vízilencse, nád, káka, zsombék, vízirózsa, számtalan közismert szép vízinövény telepszik meg a rothadó iszapban, belőle él, benne ver gyökeret s ha maga elenyészik, ugyancsak iszappá válik. (...)zsombékos rétek, nádasok, savanyú füvekkel benőtt lápok foglalják el a tó helyét, közöttük egy-egy mélyebb tócsával. Aztán felnő a füzes, sok mindenféle bokrával, fűvel és virágos növényekkel, fűzfaliget képződik, végül savanyú rét, aztán nyárfaliget s erdő foglalja el a betemetett tó helyét. - írta A Kárpátok is el fognak tűnni című esszéjében az éppen 150 éve, 1874. május 20-án született Francé Rezső botanikus, egykor népszerű szakmai könyvek szerzője. - Vagy tőzeglápnak marad meg évezredekig a holt tó, mert a tőzegmoha nagy zsarnok, nem tűr meg más növényt maga mellett. Ahol egyszer a tőzegmoha gyökereivel befonta az iszapot, ott a tőzeg évmilliókig is megmarad, elszenesedik s megvárja, amíg fel nem használják tüzelőanyagnak. A hűvös vízből így lesz az ellentéte, a melegítő kőszén.

            Maradok kiváló tisztelettel:

                          Kiss Székely Zoltán                          

Kelt 2024-ben, Pünkösd havának 17. napján, 117 évvel Dsida Jenő születése után

A természet kalendáriuma

DCXIV.

Ebben a Nyárádra lassan lejtő Kertben,

hol jelentéktelen jövőre nyílnak

a petrezselyem- és murokernyők,

őszintén eltöprengek magamban.

Itt szabadabban szívja a levegőt tüdőm,

mint a rókafarok uralta Városban,

a kombinát fölött, a Maros bal oldalán.

Ide ritkábban fújja fojtó füstjét a gyár.

Szórják már sziromfelhőcskéiket

a veteményeskertek növényei,

az ágyások földjére, meztelen

talpam alá virágszőnyegnek.

Megáll a lábam az ágyás árkában,

ott ahol az árnyék nyirkosságot

és hűsséget kölcsönöz a földnek,

ahol leragad a virág-konfetti vihar,

hogy aztán a frissen kaszált réten

óvakodjak előrébb a régfelhagyott

vasúti töltés felé - ahol már rég

nem pöfög a keskeny nyomtávú -,

kerülgetve a nagyobb fűcsonkokat,

amelyekbe így is belel-belelépek.

Szisszentő szúrásuk szinte jólesik.

A vers címe az lenne, hogy Murokországban április végén. A szöveg vége ugyan kikandikál már a májusba. De még inkább április ez: szirom-konfetti özön, mely eső után megtapad az ágyások árkaiban. Fennebb, a Bekecsen, s tova a Görgényben s a Hargitán fenyőport lebegtet a nagy zápor utáni alig meglendülő szellő. Pollenszemek milliárdjai apró kettős légzsákjaikkal lesik az ihletett pillanatot, hogy becsusszanjanak egy-egy termős tobozlemez vékonyka nyílásán, hogy elérjék a magkezdeményt. Millióból ha egynek van ilyen szerencséje. A többi majd lassan leül fűre, gallyra, csupasz földre. Mekkora pazarlása ez a természetek! - De lám, bevált módszer, régvolt világból, amikor még beporzást végző rovarok – távolról sem csak méhek, de szúnyogok, lepkék, legyek, bogarak – íz, szagló, s látó-szerveiket nem ingerelték a nyíló - akkor még nagyon egyszerű felépítésű – virágok.

Hanem ha nem mozdul a levegő a fenyőerdő fölött, az első zápor, magával ragadva a levegő megannyi apró légzsákos zsonglőrjét, hirtelen pöttyös aranysárgára festi a fenyőerdő alját. Ha nagyobb a zápor, akkor a kis erecskék partjain hagyja barnába sötétülő nyomát a sok hetyke legénynek.

Ebből az édeni sétakertből lépek tovább, kedves Olvasóm, hogy néhány tudománytörténeti adalékkal dúsítsam e jegyzetet. Kedves tartja? Hát jer velem!

Majdnem elfeledett tudósra emlékezünk április 27-én. E nap, 1903-ban született a kiemelkedő tudású farmakológus, ifj. Jancsó Miklós Kolozsváron. Édesapja is orvos volt, neves belgyógyász és bakteriológus. Az ő élete már a Trianon után Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetemhez kötődött. A szegedi gyógyszertani intézet vezetőjeként főkén a kemoterápiás kezelések hatásmechanizmusának feltárásával foglalkozott. 1940-ben professzor Szegeden, később Kossuth-díjjal és akadémiai tagsággal ismerték el munkásságát. 1966. április 16-án halt meg Szegeden…

256 évvel ezelőtt, 1768. április 28-án indult el Hell Miksa és Sajnovics János Bécsből a dán király meghívására a Norvégia északi partjainál fekvő Vardő szigetére, hogy onnan figyeljék meg 1769-ben a Vénusz áthaladását a napkorong előtt. Az expedíció során a Skandináv-félszigeten rendszeres meteorológiai és földmágneses méréseket végeztek. Hell meghatározta a közepes naptávolságot. Ez volt magyar tudósok első tudományos északi expedíciója.

Április 28-án, 1897-ben született a televíziós képcső kikísérletezője, Tihanyi Kálmán, aki már az 1926-ban szabadalmaztatja a televíziós adó-vevő rendszert. Ő volt az első, aki a képfelvevő csőnél toldalékcsövet alkalmazva lehetővé tette a képoldal pásztázását. A harmincas évek elejétől a televízióval irányított robotrepülőgép fejlesztésével foglalkozott az angol légierőnél, majd az olasz haditengerészetnél.

Április 29-én, 1895-ben született a televíziózás megteremtésének másik magyar úttörője,  Nemes Tihamér. Az ő nevéhez fűződik az első hazai katódcsöves képbontás és -visszaalakítás kidolgozása, később a színes televíziózás, már 1939-ben. Ezek megvalósítására Magyarországon a műszaki feltételek hiánya miatt nem került sor. Később az emberi szervezet és a gépi szerkezetek közötti analógiákat kutatta.

Április utolsó napján, 1437-ben, született Thurzó János, a magyar bányászat első név szerint ismert, európai hírű műszaki fejlesztője (Nagybányán lelte halálát 1508. október 10-én.) Rómában és Páduában tanult. Tudásszomjára és talpraesettségére jellemző, hogy Velencében süketnémaságot színlelve leste el a réz és ezüst szétválasztásának tudományát – ekkor fordult érdeklődése a bányászat és ércfeldolgozás felé. Az 1470-es években Krakkó, majd Zólyomlipcse közelében létesített kohóművet. 1475-ben szerződést kötött hét Garam-menti bányavárossal vízemelő gépek felállítására. A megállapodást maga Mátyás király hagyta jóvá és felhatalmazta Thurzót, hogy az ország más bányáiban is telepítsen vízemelő gépeket. Thurzó 1490-ben Corvin Jánostól megvásárolta a Besztercebánya rézbányáit, majd Nagybánya környékén is terjeszkedett. Ulászló király 1498-ban körmöci főkamaragróffá nevezte ki. Bányái 1495 és 1504 között 190 ezer mázsa rezet és 18 ezer kg ezüstöt termeltek, termékeit Lengyelországba, Oroszországba, a német fejedelemségekbe, Portugáliába is szállították. Georgius Agricola De re metallica című, 1556-ban megjelent világhírű könyvében, az egyik első műszaki szakirodalmi forrásban, név szerint említi Thurzót, a besztercebányai üzemet ábrán mutatja be, részletes magyarázattal.

A Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezése, hogy 1994-től április 30-án ünnepeljük a Méhek napját. A méhkirálynő vélt képessége, hogy „szüzen” ad életet újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert. Eleink az anyaság szimbólumának tekinthették a méhanyát: ezt tanúsítja méh szavunk két jelentése, illetőleg a lép és méhlepény elnevezések közös eredete. Az ógörögöknél a tavasz-istennők háziállata lett és Erósz  attribútuma. A keresztény kalendárium is tavaszjelképnek tekinti. - írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.

Ő írja azt is, hogy a latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és Hermész (a latin Mercurius) anyja. A görög maia „anyácskát”, „dajkát”, „bábát”, a dór nyelvjárásban „nagyanyát” jelentett, neve magának a Nagy Istennőnek egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Bizonyos értelemben.

Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.

A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.

Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára

kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,

az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,

dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.

A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.

Apokaliptikus, vad formája és nézése:

a félszemére vak és helyén gödör van vésve,

haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla,

bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.

A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi

vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?

Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:

„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”

Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,

ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,

vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,

s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.

Közöttük ül, szemezget e félszem, félig őrült

s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:

,,... Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,

harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:

s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták

ágyékok szép vetését... a földet letarolták...

fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! Megdöbbentő Mécs László egy évszázada, 1923-ban írt versének béke-vágy aktualitása. 

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,

hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog...

S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!''

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:

Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,

midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Vadócba rózsát oltani – ez lenne a feladat. Lett légyen az rózsa-szemzés vagy gondolat-rügy. Én is így próbálok tenni, s erre bíztatok mindenkit. Maradok kiváló tisztelettel minden emberség-oltó iránt:

                                                 Kiss Székely Zoltán

Kelt 2024-ben, a Szellemi Tulajdon Világnapján

A természet kalendáriuma

DCXI.

Tegnap még nyarat idéző hőség, ma mord fellegek hajtotta eső, tegnap Szahara pora pergett az égből, ma hideg esőcseppek kapták össze az autó ablaküvegére rárakódott leheletfinom szemeket. Belépője áprilisnak idén bolondosságát vallotta meg. Tegnap kígyót, gyíkot előcsalogató meleg, ma fázósan összerezzenő ideje korán nyílt virágok sziromhullatása.

A kígyó felsiklott a sziklán,

eltűnt, a rom rejtette el.

A kígyó felsiklott a sziklán

és nem maradt utána jel.

A pisztráng megvillant a habban,

hullt lepke küzdött a habon.

A pisztráng megvillant a habban

és nem maradt utána nyom.

A sólyom átnyilalt a kéken

és néha villant, mint a hal.

A sólyom átnyilalt a kéken

s mögötte nem maradt vonal.

Én nem vagyok se hal, se kígyó,

az eget úszva nem szelem.

Én nem vagyok se hal, se sólyom -

És nem marad jelem.

Bibliásan. Áprily Lajos szavakba rejtett zenéje, muzsikába zárt csöndje.

„Csupán utal a minden szóban ott rejtező titokra." – írja a Hol járt a dal? című versciklusáról (ennek első darabja ez a vers) Nicolae Balotǎ.

Bár költészetében, számos öregkori sírversében ott az elmúlás, de maga a halál árnyékba húzódik. A kérdés: mi magunk mik vagyunk? Sikló? Pisztráng? Sólyom? S hol marad nyomunk?

A 377 évvel ezelőtt, 1647. április 2-án született Merian Maria Sibylla nyomát keresem. (Akár Áprily Aletta van der Maet nevét a tavaszi Házsongárdban…) A német természetkutató, tudományos illusztrátor 13 évesen festette le először az általa gyűjtött növényeket és rovarokat. Három könyvet adott ki növények metszeteivel: 1675-ben, 1677-ben és 1680-ban. S a rovarokat tanulmányozta, illusztrálta fejlődésük minden egyes szakaszát. Az egyik első tudós, aki közvetlen közelről figyelte meg azokat. Számos, korábban nem ismert állat- és növényfajt fedezett fel. A pillangók és molylepkék általa létrehozott osztályozási rendszere ma is releváns. A növényekre azok bennszülött nevét használta, így ezek terjedtek el Európában is. Munkásságát csak a XX. század utolsó éveiben ismerték el. Növényeket, ábrázoló rajzait ma közkedveltek. De rajzolt pillangókat, trópusi bogarakat, békákat. És kígyókat is.

Az akár két méter hosszúra is megnövő kaszpi haragossiklót (Dolichophis caspius) választotta 2024-ben az év hüllőjének a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya.

Méltán nevezik haragosnak. Ha sarokba szorítják, gyakran fordul szembe támadójával. A 2 méter hosszú kígyó vastagsága elérheti egy női csukló kerületét. Megjelenése impozáns, viselkedése merész, de ezüstösen fénylő barnásszürke alapszíne jól elrejti az élőhelyét jellemző fűben. A hátpikkelyei közepén húzódó szalmasárga csíkok tovább segítik rejtőzködését a száraz fűavarban. Nagy barna szemei vannak. Feje teteje mogyoróbarna, torka fehér, oldalt sárgás- vagy rozsdavörös foltokkal, hasa halványsárga. Magyarul sokáig csak haragos sikló névvel illették. Ekkor a tudományos neve is Coluber jugularis caspius volt. A névváltozást részben az új, DNS-re alapozott törzsfejlődéstani vizsgálatok indították el: az európai haragossiklók több önálló törzsfejlődési ágon szétszórtan helyezkednek el. Ezek az ágak új nemzetségneveket kaptak, ma már ismerjük a köztük lévő leszármazási/rokonsági viszonyokat.

Korábban nevezték csíkos vagy ugró siklónak is. A csíkos elnevezés a testének és farkának felső részén futó pikkelyek szalmasárga csíkjaira utal, amelyek a farkon álló helyzetben is, de a testen gyors sikláskor az emberi szem számára folyamatos csíkká olvadnak össze. Az ugró jelző abból fakad, hogy meglepve legtöbbször nagy lendülettel nekiiramodik, szinte felpattan vagy a támadója irányába vagy az ellenkező irányba.

Viszonylag nagy rokonsága van. De ez a faj áll a legtávolabb az eurázsiai és afrikai rokonaitól, a többiek közelebbi rokonai egymásnak. Európában több haragossikló-faj is megtalálható. Közös tulajdonságuk, hogy szemük nagy, nappal aktívak, zsákmányukat aktívan keresik, és nagy sebességgel vadásszák le. Ha megfogják őket, mindannyian gorombán harapnak, de méregfoga egyiküknek sincs, és az embernek jelentős sérülést nem tudnak okozni.

A sárgászöld haragossikló az Appennini-félszigeten, Dél-Franciaországban és a Pireneusokban honos. A balkáni haragossikló a Balkánon mindenütt él, a horvát tengerparton gyakori. A kis-ázsiai nyakörvös haragossikló rendkívül karcsú, gyíkokkal táplálkozik. A díszes haragossikló Arábia nyugati hegyvidékein él. Az ázsiai haragossikló a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában honos.

A kaszpi haragossikló délkelet-európai elterjedésű kígyó megtalálható a Balkán-félszigettől egészen a Krím-félszigetig. Elterjedésének északnyugati határát a Pannon-medencében éri el. Ma kevés populációja ismert a Kárpát-medencében.

Sok táplálékra van szüksége. Szinte minden gerinces állatot elfogyaszt, amelyet el tud ejteni, és le tud nyelni. Zsákmányol gyíkokat, más kígyókat, madarakat, kisebb emlősöket, elsősorban rágcsálókat. Anyagcseréje meglehetősen gyors, így sok zsákmányállatot kell elejtenie, ehhez pedig nagy vadászterületre van szüksége. Egy-egy példány több hektárnyi területet jár be rendszeresen, és a törzshelyétől fél kilométernél messzebb is elkódorog, de mindvégig tisztában vannak vele, hogy van, agyában a környezetéről részletes térképpel rendelkeznek. Kiterjedt otthonterületük részleteit az évek során tanulják meg. Ezért élőhelyük átalakításakor hiába is telepítenénk át őket, az új, számukra ismeretlen helyen valószínűleg elpusztulnának. Gyakran menekülnek bokrokra, vagy fákra, de a fákra fészket rabolni is felkúsznak. A fiatalok esznek egyenesszárnyúakat is, de főleg gyíkokkal táplálkoznak.

Március közepe után bújnak elő sziklákba vagy a löszfalakba benyúló fagymentes üregekben eltöltött hibernációjukból. Nászuk április második felében kezdődik, és eltarthat a nyár elejéig. A hímek gyakran küzdenek egymással a párzás jogáért. Ez a sok más kígyónál is ismert „kígyótánc”. Testüket egymásba fonják, és így haladnak egymás mellett, miközben testük elülső harmadával lökdösődnek. Mozdulataik néha kecsesek, a következő pillanatban azonban hatalmasat taszítanak egymáson, és hirtelen nekiiramodnak. A harc nem jár komolyabb sérüléssel, és addig tart, amíg egyikük fel nem adja. A nőstény nyár elején üregekbe rakja le 5-12 pergamenhéjú tojását, amelyből a körülbelül 30 centiméteres kis kígyók augusztus végén, szeptemberben kelnek ki, és kezdenek hozzá teljesen önálló életükhöz.

A kaszpi haragossikló már nagyon régóta ritka hüllőnk. Élőhelyeinek többsége mára feldarabolódott; okai a szántóföldi gazdálkodás előretörése, a nagyvárosok terjeszkedése. Sokuk a közutakon autókerekek alatt végzi. A települések közelében nagy veszélyt jelentenek rájuk a házi macskák, kutyák. És az ember.

Meghalt. De vajjon élsz te s élek én?

Gyermekkoromban gyakran láttam ezt:

dorongjával egy-egy szilaj legény

a legelőn kígyót ütött. A test

zúzott fejjel feküdt a fű között.

De mozgott még és fel-felütközött,

tekeredő, torz hurkokat vetett

s vonaglott, rángatódzott, reszketett,

míg elhervadt a fény a fák fején.

Meghalt. De vajjon élsz te s élek én?

Kegyetlen pillanatfelvétel – a haláltusáról. A vers Áprilyé. Kis unokájának halála hívta elő tollából az Annának hívták versciklust, s ennek 10. darabja e vers.

A haragossiklók helyzete igen elkeserítő. Ha legalább az élőhelyüket megkímélnénk, még képesek is lennének elviselni bennünket a közvetlen közelükben. Meglepő módon, egyes élőhelyeiken hozzászoknak az ember és a sétáltatott kutyák jelenlétéhez, úgy, hogy hatalmas termetük ellenére képesek csendben rejtve maradni előlünk. Mindazonáltal, ha nem teszünk többet a még megmaradt élőhely-foltjaik megőrzéséért, ez a faj hamarosan le fog kerülni hüllőink listájáról. Kár lenne érte.

Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2011-ben kezdte meg haragossikló-védelmi programját. Az élőhelyek feltérképezése mellett a siklópopulációk monitorozását és egyes haragossiklók rádió-nyomkövetéses vizsgálatát végezték. Ez utóbbi vizsgálatok felkeltették Jane Goodall neves főemlőskutató és természetvédelmi aktivista érdeklődését is, aki maga engedte szabadon az azóta nevét (Jane) viselő első nyomkövetővel ellátott siklót a Kárpát-medencében.

Zord kép, hűvösülő áprilisban? Oldjuk fel ezt az első áprilisi sétánkat szintén Áprilyval. Biztatás négysorosát 1966. április 4-én vetette papírra:

Hagyd ott a várost. Csend-övembe jöjj,

hagyd ott az ingerült és hetyke szókat.

Itt fákat, felhőt, forrást üdvözölj,

s hallgasd a zengő, mámoros rigókat.

Erre biztatlak én is, kedves Olvasóm, s maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                                         Kelt 2024-ben, Szelek havának ötödik napján

A természet kalendáriuma

DCI.

Tél van. Néha havazik, máskor meg hideg szelek pásztázzák végig a tájat. A hideg átlagos január végi – február eleji. A Maros kirakta jégterhét a Nagygát fölött a Holt-ággal szembeni partokra, s hogy megcsappant a vízhozam, hiszen Déda felett a fagy nem hagyta növekedni az utánpótlást, az egymásra torlódott jég, mint töredezett páncéling-maradvány nehezül rá a keskeny nádszegélyre.

Menjünk a hóba – régi szót

ma emlékezve mondunk.

Fehér megint a szép világ

s megint sötét a gondunk.

A város villany-ezre vár.

Hallgass a régi szóra,

s a hóra vidd a gondodat,

a hóra vidd, a hóra.

Biztatás a télben. Áprily Lajos verse újabb, régi emléket bizserget. Amikor a ródli a somostetői vendéglőtől lecsúszott velünk egészen a Bulevárd sarkáig. Ha kétszer-háromszor leereszkedtünk, már sötétben indultunk haza, a Tisztviselő telepen át, le a Munkácsin még egyet csusszanhattunk – hisz akkor még nem voltak olyan autók, melyek meg tudtak volna birkózni az utca meredekjével –, s a Rigó utcán, majd a Fürdő utcán érkeztünk az Ebhát vár felöli végébe. Emlék.

A friss hullással elvegyül.

Fagy őrzi, február van.

De víg patakká lesz a hó

az első napsugárban.

Oszló füstöt ki látna meg

fehér felhő-seregben?

Ki lelhetné meg gondodat

sugárzó tengerekben?

Benne járunk Vízöntő havában.

A görög csillagképek között van a Cethal, amely a Vízöntő alatt lubickol az ég tengerében.

A perzsa és hindu csillagképnevek alig térnek el a görög-rómaitól.

A közép-amerikai kultúrákban az égitestek pályáit a világot összetartó köteléknek, a naptári csomópontokat kötélcsomóknak képzelték. A Varuna név annyit tesz: a „Kötés Ura”, amibe a szelek fölötti hatalom éppúgy beleértendő, mint az eskütétel, és minden más szimbolikus égi kötés. Ő volt a Nap tizenegyedik megjelenési formája, azaz a Vízöntőé, mely a Nap tizenegyedik állomása a hagyományosan Kossal kezdődő Állatövön.

A germánok más néven tisztelték (Odin, Woden), de szerepköre nem változott, már ami a holtak, a szelek és a tél feletti uralmat illeti.

Rómában, az ősi capitoliumi istentriász egyik tagja, Quirinus agráristen azonosítható vele.  Az indoeurópai istenség tisztelete egybefonódott az Európa-szerte őshonos medvekultusszal. A téli álmot alvó medve indogermán nevei (latin ursus, francia ours, angol bear, svéd björn stb.) rokon hangzásúak az Uránusz/Varuna istennévvel. A medvekultusz különböző formái az időszak ünnepeiben, a farsangi szokásokban és hiedelmekben a közelmúltig fennmaradtak.

Egy ... medvéről írnék pár szót itt e helyt. Nem medve az, csak nevében: a 2024. év lepkefaja a közönséges medvelepke (Arctia caja). Nem, az imágó távolról sem hasonlít medvére – akár színében is, de sűrű kitin-szőrös hernyója – színben is, lassú mozgásában is már igen. Ráadásul a „közönséges” jelző sem igen illik ma már rá, hiszen az utóbbi évtizedekben az építkezések intenzív térhódítása és a parlagok felszámolása állománynagyságában jelentős csökkenést okozott.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Lepkevédelmi Szakosztálya második alkalommal indította el az „Év lepkéje” programját, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra. Az idei évben a kis színjátszólepke, a közönséges medvelepke és a gyakori ablakosmoly közül lehetett választani. Összesen 3327 szavazat érkezett a határidőn belül. A közönséges medvelepke a voksok 47% százalékát szerezte meg. A második helyet 45% százalékkal a kis színjátszólepke, a harmadik helyet pedig a gyakori ablakosmoly foglalhatta el.

A közönséges medvelepke egykor sokfelé előfordult, mára azonban drasztikusan megritkult.

Eurázsiában honos, bárhol előfordulhat, a legtöbb fás- és lágyszárú növényen megél. A lepke testhossza 6-7,5 cm. feje és tora sötétbarna, a csáp fehéres. A potroh narancs- vagy téglavörös, éles, kékes fényű fekete foltokkal, a hasoldal szürkésbarna. A lábak barnák, a combokon pirosas szőrzettel. Az elülső szárny csokoládébarna, több-kevesebb vörösbarna behintéssel, a hátulsó szárny narancssárga vagy narancsvörös, a foltok nagyok, lekerekítettek, rendszerint különállóak, fémeskékek, feketés kerettel. Július-szeptemberben repül. A nőstény csomókban rakja le petéit. Hernyójának fehér szemölcsei vannak, rajtuk a szőrzet igen hosszú és sűrű. A háton lévő szőrbunda feketésbarna, barnásfekete, míg az oldalán rozsdabarna, vörösbarna. Hernyóként telel. A bábozódáshoz sűrű szövedéket készít, amelybe szőreit is beleszövi. Magát a hernyót nem nagyon szeretik az énekes madarak, mert kitinszőrei kellemetlenül felsebzik a csőrszéli bőrt. Ezét aztán hernyóként, részben imágóként is, elég nagy biztonságban van efelől élete. De lám, megint az ember. Olyan környezetet alakított ki, amiben hatástalanok lesznek a több évmilliós evolúció során bevált védekezési stratégiák: a közönséges medvelepke populációi ezért gyérültek meg a Kárpát-medencében.

Most azonban téli pihenőjüket töltik a medvelepke lárvák.

Hanem az énekes madarak a hó lehulltával igen csak rákényszerülnek a téli etetőkre.

Köd és mínusz tíz. Február.

De az a „kicsicsür”-madár

nagyvígan fittyet hány neki

s pici gitárját pengeti.

Így ünnepli Áprily Lajos az Új cinkeszót.

Nem lát eget, nem lát napot,

nem érez olvadás-szagot,

köd gomolyog, köd tornyosul,

tollára permetegje hull,

de ő csak szól, csak zöngicsél.

Ki bátorítja, mire vár?

Alusznak még a vak csirák.

Azt várja tán, hogy egy bohó,

kíváncsi és hamarkodó

avar-takarta hóvirág

csukott szemét kinyissa?

Kicsi madár,

te drága, drága optimista!

Lassan lépkedünk februárba. A hónap latin neve, Februarius, a szabin februm, „tisztulás” szóból ered. Hiszen a február már az antik Rómában is a decemberi s januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve is. Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint erre a hónapra esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.

Februárt esőszínű ruhába öltözött, repülő alakként ábrázolták, jobbjában a Halak jelével. A mezei tennivalók alapján gyümölcsfáit, szőlőtőkéit metsző meglett férfiú jelképezte. De megjeleníthette ráncos képű aggastyán is, amint bőrruhába burkolózva tűz mellett fagyoskodik. Az istenek közül Venus és Cupido személyesítették meg, amint orkánszerű szélben, lobogó lepleiken „vitorláznak”.

Az egyházi kalendárium szerint a februárban kezdődő vasárnapok már a húsvétra néznek, tehát nem visszafele a karácsonyra, hanem előre a húsvétra. Vége a karácsonyi ünnepkörnek. Ez a hónap egyházilag a Böjtelő hava, illetve – Bod Péternél – a böjt előhava. -

– Írja Tőkés István a Hétköznapok – ünnepnapok című munkájában. –

- Az epifánia időszak (január hatodikával kezdődően) első vasárnapja az úgynevezett Septuagesima (septem = 7), mivel ez a húsvét előtti hetvenedik nap. Ezt követi a Sexagesima (60.). A következő lenne (a latin nyelvhez igazodva) a Quinquagesima (50.), de ezt már általában (pl. a német evangélikus naptárban) Estomihi vasárnapnak hívják. A név a 71. zsoltár 3. verséhez kapcsolódik: „Esto mihi in Deum protectorem…”, azaz „Légy sziklaváram, ahová menekülhessek szüntelen, s rendelkezzél megtartásom felől”.

(….)Ez volt szentelve (a pogányoknál) Februárnak, a tisztaság istenasszonyának, akit tisztelnek a gyermekszülő asszonyok, hogy őket természeti tisztátalanságokból megszabadítaná.” – idézi Tőkés István Bod Pétert.

Megdermedt emlékek tárháza a február. A természet is még didergősen várja, hogy jönne már a kikelet.

Ráddermed, mint a jég, a február!

Farkasok, nyestek farsangja az éjfél,

puszta csönd vesz körül, magadba zár:

visszarettensz a kedves küszöbénél.

Egyed Emese Februárjával indulok én is a következő hétvégi találkozásunk felé.

Gyermekeim, fogjátok két kezem.

Mivé is lennék fényeitek nélkül?

Nap-hold vagyok: sugár és rejtelem,

bizakodásotok szívembe épül,

és ott vacog a rügy az orgonán!

A jég alatt a kérges föld – szuszog!

Már ágvégről röptükben sandítanak rá

a láthatatlan tavasz-mókusok!

De nagyon előreszaladtam az időben, hiszen ma még csak Pál napja van: Pálfordulás. A Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és Pál apostol lett belőle. A néphitben időjárás-, termés- és haláljóslás napja. A szép, derült idő sokfelé azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani.

Gyimes-völgyi csángók szerint: „A régiek úgy tartották, hogy Pálfordulókor, milyen állatok a fődbe vannak, hogy ott telelnek, akkor akik fejvel befelé vannak. Akkor fordulnak kifelé, hogy jöjjenek a felszín felé.”

Forduljunk mi is fejvel a kikelet felszíne felé! Úgy legyen!

Maradok kiváló tisztelettel:               Kiss Székely Zoltán                                 Kelt 2024-ben, január 26-án Pál-forduláskor

A természet kalendáriuma

DXCIX.

(...)Nehezebb lesz-e a Jövendő,

Mint volt a Múlt, ki tudja azt?

Sohasem volt még oly esztendő,

Mely ne hallott volna panaszt.

Bízzál Istenben rendületlen,

Boldogtalan csak a hitetlen,

Jaj annak, kinek hite nincs,

Ezt nem pótolja semmi kincs.

Benedek Elek múlt héten félbemaradt Újévi énekével indulok az új esztendő második sétájára. Kedves Olvasóm, várlak útitársnak.

Teher alatt nő meg a pálma,

Régi bölcs mondás és igaz.

Sorsod bármily gyászosra válna,

Ne csüggedj, megjön a vigasz.

Eszed s szíved, ha helyén lészen

Kezed örökké csak jót tészen,

Jót úgy, hogy ne tudja a bal…

Tiéd a végső diadal.

Linné Károly, amikor megteremtette a természet világának mesterséges rendszerét, azt három birodalomra osztotta: állatok, növények és ásványok. Néhány évtizede minden évben megválasztják a birodalmak országainak képviselőit, azzal a bevallott céllal, hogy így is ráirányítsák a laikus figyelmet a természet egy-egy eltűnőfélben levő „tárgyára”.

Lassan lezárulnak a 2024. évi szavazások.

Elsők között a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hozta nyilvánosságra, hogy az év madara a kerecsensólyom lett. Világállományát 1990-ben 25 000 körüli, 2013-ban 15 000 alatti párra becsülték. Európában ennek csak töredéke, mintegy 5%-a él. Sztyeppei madár lévén a nyílt, füves pusztákat, sziklás félsivatagos területeket kedveli a Kárpátoktól a Távol-Keletig: Kis-Ázsia, Iráni-felföld, Arab-félsziget, Altáj, Góbi-övezet. Az európai állomány zöme Magyarországon és Ukrajnában található. Az EU-ban élő állomány több mint 80%-a a Kárpát-medencében fészkel. Világszinten itt él az egyetlen bizonyítottan stabil, enyhén növekvő állománya. Az 1974-ben megalakult, idén 50 éves MME ezért is adta végső voksát idén e fajra.

A kerecsen fészket nem épít. A sziklafalak párkányain holló fészekmaradványát használja, vagy a csupasz párkány törmelékes talajába alakít ki a tojó egy sekély mélyedést a tojásoknak. Fás élőhelyeken más ragadozómadarak - ölyvek, sasok - üres fészkeibe költözik be. A nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakítása, a fő zsákmányállatát jelentő ürge állományainak összeomlása, a nem megfelelően alkalmazott rágcsálóirtó szerek, a ragadozó madarak illegális mérgezése, a fészekgazda madárfajok üldözése, az elektromos vezetékhálózaton elszenvedett tömeges áramütés - mind-mind egymást erősítő állománycsökkentő tényező; potenciális solymászmadárként a tojások és a fiókák kiszedése, a felnőtt madarak befogása hasonlóképpen. A kerecsensólymok védelme érdekében is kezdődött el immáron több mint negyven éve a középfeszültségű oszlopfejek madárbaráttá alakítása. Magyarországon speciális, „örök” élettartamú alumínium költőládák kerültek ki a nagyfeszültségű hálózat fém traverzeire. Itt a nyestektől és az emberektől is védetten költhetnek a kerecsenek; napjainkban a magyarországi állomány több mint kétharmada itt költ.

Elterjedési területének túlnyomó részén vonuló, a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandó. A fiókák utóbbi területeken is nagy területekre kóborolnak el.

Nagyszerű röpte évezredekkel ezelőtt már ámulatba ejtette a közelében élő embereket. Lassan-lassan solymászmadárként is kezdték használni.

Amikor a kerecsen

átrepül az egeken

s gyorsabb lesz az érverés

hogy a szem az égbenéz

és elönt a szerecsen

öröm mintegy érvelés:

jó repülni...

Szőcs Géza 1975-ös, a Kriterionnál megjelent Te mentél át a vízen? kötetének Amikor a kerecsen… című versében valami távolról hozott nomád örökséget idéz fel.

...jaj mikor a tereken

átrepült a kerecsen

s fölnyílt az Ég sisakja…

Hideg szél fúj be kintről.

A nagy múltú népek, nemzetek, a magyar is, több évezredes formálódásuk folyamán, a nyelvükön, szokásaikon, művészetükön kívül kialakítottak olyan jelképeket, amelyek hitviláguk, vallásuk, művészetük alapját képezték. Az idők folyamán ezek az alkotások országuk jelképeivé, zászlaik, címereik alapmotívumaivá váltak.

Ezeknek a valós vagy kitalált, általában rajzok, fémkarcok, fémveretek, ruhadíszek formájában megjelent jeleknek csupán két forrása lehetett: a földi, természeti környezet (növények, virágok, állatok, sziklák, folyók), illetve az égi jelenségek (csillagok, csillagképek, Nap, Hold). Magyarságunk egyik ilyen nem csak zoológiai értelemben vett jelképe a kerecsensólyom, illetve a madár körül kialakult Turul mítosz.

Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelemig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. A mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó. A nyelvi bizonyítékok a sólyom jelentés mellett szólnak. A solymászat belső-ázsiai eredetű, és a sztyeppei népek egyik vadászati módja volt. A kerecsen név tövében felfedezhető az ótörök kir szó, amely azt jelenti, „gyors”. A turulábrázolásokon feltűnő fattyúszárny, amely a szóba jöhető ragadozó madarak közül egyedül a sólyomféléknél figyelhető meg. 

A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának égberagadási jelenetén a fattyúszárny tökéletesen látható. A nagyszentmiklósi kincs aligha a turult ábrázolja. Vámbéry Ármin szerint a török ak-kaćir (fehér főnix) „azon mesés madár elnevezése, mely 1000 évig él el és a halhatatlanságra törekvőket a felső régiókba viszi.

Mai sétánk befejeztével tegyük tiszteletünk a természettudományos kutatás néhány jelesénél.

Január 12-én, 1964-ben költözött örök hévizei birodalmába a Bolyaiakkal – no meg a családommal is - rokon háromszéki gyökerű Pávai Vajna Ferenc geológus. Papp Simon kőolajkutatóval, Böckh Hugó geológus munkatársaként kezdte pályáját az erdélyi, horvátországi és dunántúli földgázkutatásoknál. Az I. világháború után, amikor Böckh és Papp külföldre távozott, tovább folytatva kutatásait, talált rá a Hajdúszoboszló, Debrecen és Karcag háromszögben a nagy kapacitású, magas hőmérsékletű artézi gyógyvíz-mezőre. A gyógyászati alkalmazás mellett ő hívta fel a figyelmet a hévizek geotermikus energiájának, a földhőnek hasznosítási lehetőségeire. Ezt a gondolatát csak napjaink gyakorlatában kezdik igazán értékelni és megvalósítani. A szénhidrogén- kutatáson és hidrológiai tevékenységen kívül életművének jelentős részét képezik tektonikai és barlangászati kutatásai is. 1956 után a tudományos világtól elszakítva, kitelepítésben, igen nehéz körülmények között élte le utolsó éveit...

1579. január 12-én látta meg a napvilágot Jan Baptista van Helmont flamand kémikus, orvos. Nem fogadta el az ókoriak négy alapvető elemre (föld, víz, tűz, levegő) vonatkozó nézeteit, két alapvető elemet tételezett fel, a vizet és a levegőt. Ő vezette be a gáz fogalmát, magát a szót a görög „káosz” (chaos) szóból alkotta meg. Kísérletező alkimistaként, nézetei miatt az inkvizíció házi őrizetben tartotta. Számos írása csak halála után jelenhetett meg.

Január 12-én született  Igor Vasziljevics Kurcsatov orosz fizikus is, 1903-ban. Már 30 éves korában a fizikai tudományok doktora, egyetemi tanár volt. 1927-ben Abram Fedorovics Ioffe zsidó atomfizikus meghívta a leningrádi Műszaki Fizikai Intézethez; akkor kezdett a mesterséges radioaktivitással és az uránhasadással behatóbban foglalkozni. Még a II. világháború előtt, 1940 elején, közleményei jelentek meg a nyugati szaklapokban az uránhasadásról. 1946. december 24-én este öt munkatársával együtt begyújtotta az első szovjet atomreaktort. Nevét nemcsak a Kurcsatov Intézet, hanem a 104-es rendszámú transzurán elem, a kurcsatóvium, is őrzi.

Öt évre Kurcsatov születése után, ugyanaznap, 1907-ben látta meg a napvilágot Szergej Pavlovics Koroljov ukrán mérnök, a Szovjetunió rakétafejlesztéseinek fő felelőse, a Szputnyik-1, a világ első műholdjának és a Vosztok-1, a világ első űrhajósát szállító űrhajójának főkonstruktőre. A moszkvai Műszaki Főiskolán végzett, kezdetben repülőgép-tervezéssel foglalkozott, majd a folyékony hajtóanyagú rakéták fejlesztésén dolgozó kutatócsoportba került, 1936-ban az ebből kialakult intézet helyettes vezetője lett. 1938-ban a sztálini terror áldozataként a Gulágra, majd börtönbe került. Itt egészsége súlyosan megrongálódott. Később itt is repülőgép- és rakétatervezésen dolgozott. A háború után a szovjet rakétaprogram főkonstruktőre lett. Kezdeményezésére bocsátották fel 1957-ben a Szputnyik-1-et, majd a Szputnyik-2-t, ezzel a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat az űrversenyben. Az ő vezetése alatt valósult meg a Hold felé irányított Luna űrhajók kilövése 1959-ben, majd az embert is szállító Vosztok és Voszhod űrhajók programja. Dolgozott az embert a Holdra juttató űrhajó programján, korai halála után ezt a programot leállították. Munkáját a legteljesebb titoktartás övezte, haláláig még a nevét sem írhatták le a szovjet publikációk.

Különös tudománytörténeti sorsok...

E hét végén Székely Magda Januárjával búcsúzom:

Lélekzeni

ahogy lehet  

jár a levegőben

a lehelet.

Magában is

elég legyen

elélni egy

lélekzeten.

A téli arc

fölött megállva

kibontja fehér félkörét a pára.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán                                                               

Kelt 2024-ben, nyolcvan évvel a doni tragédia után

A természet kalendáriuma

DXCVIII.

Dúl-fúl, zúg Boreas, fuj a Somostetőn,

Zordon tél dühe tör fákat a dombokon -

Így kezdődik Lázáry René Sándor Berzsenyihez írt verse, keltezése: Maros-Vásárhelyt, 1899. decz. 31.-1900. jan. 1. Azaz Petőfi Sándor születése napján. Sokáig hittük, hogy Kovács András Ferenc csupán fellelte, mint később kiderült, önmaga (egyik) alteregóját teremtette meg a hirtelen a nagy előd(ök) utolsó útjára lépett, rég marosvásárhelyivé lett, költőnk.

Istenszéke körül kőhavasok farán 

Szélben hörgenek ordasok.

Dermedt csönd merevül rég a Maros vizén, 

Csörren, mint agathyrs ékszer, a jégszakáll -

Tisztult éjszaka jő, hótakaró ropog,

Meg-megroskad a tűz, kihűl.

Hangom hallod-e most, büszke magyar Horácz,

Bús dalban honoló Berzsenyi Dániel?

Kedves Flaccusodat bújom - a könyvlapon

Lomhán pillog a lámpafény…

Nincs falernumim, óh, sem Thaliarchusom,

Én töltöm ki magam még maradék borom -

Mértékkel fogyogat, s félrefolyik, ha már

Túlcsordult a megélt idő.

Végzettel ne vesződj, lakd a jelenvalót!

Bármit hozhat a sors, semmit a holnapok -

Széjjelpörget a percz, mint leszakadt sötét

Gyöngysort Júlia melle közt.

Igen, túlcsordult a megélt idő, új évbe csordult a meg-nem-élt. Mi pedig kezdjük belakni a jelenvaló időt.

Magam próbálom továbbra is a szakadt gyöngysorként széjjelpörgő percnyi emlékeket egybesöpörni ez új esztendőben is.

Egyed Emese Januárjával indulok ez évi első sétámra. Tarts velem, kedves Olvasóm, ha időd engedi!

Varjak havas dolmányán szikrázik a reggel. 

Arany derű pereg rám téli napmeleggel.

Fenyőmag gyűl a havon nyíló tobozokból.

Jégindás az ablakom: jégliliom, kosbor.

Kösd fel, karcsú január, világfutó léced!

Fagy vetett és fagy kaszált: érik már vetésed.

Helyükön a hegyek mind. A völgyek is ébren.

Fegyelem van bent és kint.

Most indulnak értem.

Hintázz, ezer fenyőág!

Zöldet élessz, hajnal!

Könnyét törli a világ

égre néző arccal.

152 éve, 1872. január ötödikén született Szarvasy Imre vegyészmérnök. 1905-ben lett a budapesti tudományegyetem elektrokémiai tanszék vezetője lett. Behatóan tanulmányozta az elektromosságnak a növények fejlődésére gyakorolt hatását. 1909-től 1929-ig a Természettudományi Társulat választmányi, és a Chemiai Folyóirat szerkesztőségi tagja volt. Az erdélyi földgáz értékesítésére vonatkozó vizsgálatai különösen jelentősek.

Január 6. Vízkereszt, a latin egyház Epiphania Domini napja, a „karácsonyi tizenketted” zárónapja. (Innen az ünnep angol neve: Twelfthday, Tizenkettedik nap”) A 354 napos holdév és a napév közt kereken 11 nap a különbség, s az évkezdéskor beiktatott pótnapok a különbséget voltak hivatottak eltüntetni Európa luniszoláris parasztnaptáraiban. A nép később e 12 nap időjárásából jósolt az újév időjárására nézve. - írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában -  Epiphania görög szó, azt jelenti: „megnyilvánulás”. A pogány görög kultuszokban az istenség megjelenését, és annak évenkénti megünneplését jelentette. Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (december 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott. A háromkirályok imádásának ünnepe lett.

Toroczkay-Wigand Ede karácsonyi vonatkozású magyar csillag(zat) neveinek olvastán feltűnhet, hogy a pásztoros elnevezések nagy számával szemben a Máté evangéliumában szereplő napkeleti bölcsekre mindössze egy elnevezés utal. Csillagmitológiai szempontból világszerte igen jelentős hármas ez – az Orion övének Háromkirályokja. Krisztus királyságára egy csillag(zat)név sem emlékeztet. Ennek vélhető oka, hogy a népi magyar csillagneveket, mármint azokat, amelyek nem a hivatalos elnevezések tájnyelvi változatai, a pásztornép adta, s a pásztorok egyebek mellett annak is tudatában lehettek, hogy a pásztor és a király metaforikusan megfelelnek egymásnak.

A vízkeresztet követő vasárnapokat az Érdy-kódex így nevezi meg: első, másod, harmad menyegzős vasárnap, vagyis amikor az Egyház nem tiltja a menyegzőket: a szószékről e vasárnapokon hirdette ki a pap a házasulandókat.

Január 7-én kezdődött az 1568-ban Tordán tartott országgyűlés, amely, Európában először, a vallásszabadság elemeit magában foglaló határozatot hozott; eszerint a prédikátorok szabadon terjeszthették nézeteiket, valamint kikötötte, hogy vallásáért senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés és senkit sem lehet hitbeli tanításért fogságba vetni vagy elhurcolni. A döntést kedvezően befolyásolta, hogy a protestáns prédikátorok a hitet Isten ajándékának tekintették. A tordai országgyűlésen a katolikus, a lutheránus, a kálvinista és az unitárius vallás is megkapta a szabad vallásgyakorlat jogát. Ezt a dátumot tartják az unitárius egyház születésének; január 6. és 13. közé eső vasárnapon minden esztendőben ünnepi istentisztelettel emlékeznek meg róla.

81 évvel ezelőtt, 1943, január 7-én hunyt el Nikola Tesla fizikus, feltaláló villamosmérnök. 1881-től Budapesten dolgozott a Puskás Tivadar által vezetett budapesti telefonközpontban: ő lett a cég főmérnöke. Már itt is több jelentős találmánya volt. Hamarosan feltalált egy telefon-kihangosítót, ami tulajdonképpen nem más, mint az első hangszóró. És itt találta fel a váltakozó áramú motort is. 1884-ben Amerikába távozott, mivel személyesen Thomas Alva Edisonnal akart dolgozni. Kidolgozta a többfázisú elektromos hálózat terveit. Hamarosan ellentétbe került Edisonnal, aki az egyenáramú áramszolgáltatás híve volt. Tesla találmányát a Westinghouse cégnek adta el, amely kiépítette az Egyesült Államok első váltakozó áramú villamos hálózatát. Róla nevezték el a tesla (mágneses indukció) SI-rendszerbeli mértékegységet.

1865. január 8-án született Magyary-Kossa Gyula gyógyszerész, a magyar orvostörténet-írás megteremtője. A mérgezésekről, azok diagnosztikájáról, a hazai gyógynövényekről írott szakkönyvei itthon és külföldön is népszerűek voltak. Fontos tanulmányai jelentek meg a doppingszerek kimutatásáról, az arzén- morfin- és szénsavmérgezésről, a köszvényről is. A tudomány-, illetve orvostörténet-írás terén célja volt annak bizonyítása, hogy létezik egy eredeti, jellegzetes magyar kultúra, és ez integráns része az egyetemes európai kultúrának. Fő műve a Magyar Orvosi Emlékek (1929-1940) öt kötete, amelyből csak négy jelenhetett meg. Akadémiai székfoglalóját Adatok a magyar géniusz biológiájához címmel tartotta.

Január 9-én, 1849-ben született Máramarosszigeten Brózik Károly geográfus, az első magyar földrajzi atlaszok szerkesztője. Részben saját kutatásai alapján részlettanulmányokat és összefoglaló műveket írt a Föld megismerésének történetéről. Részt vett a Magyar Földrajzi Társaság munkájában és vezetésében, 1896-1906 között szerkesztette az első részletes hazai atlaszt, a Nagy Magyar Atlaszt.

1882. január 11-én született Prinz Gyula geográfus. Meghatározó esemény volt életében az az 1906-os közép-ázsiai expedíció, amelyen Almásy György meghívására vett részt. Ennek során tanulmányozta és térképezte a Tien-San hegység számos vonulatát, valamint a magas hegységek geomorfológiai kialakulásának kérdéseire keresett választ. Megállapításai azóta is helytállóaknak bizonyultak. Utazásainak fő eredménye a fiatal kéregmozgások uralkodó szerepének felismerése volt a domborzatok kialakulásában. Az 1920-as években kidolgozta a Kárpát-medence szerkezeti-geomorfológiai kialakulását magyarázó koncepcióját.

Mai sétámat Benedek Elek Újévi énekének első két strófájával zárom:

Esztendő borul esztendőre,

Az új az ót eltemeti.

Ki búsul ezen? Csak a dőre,

A bölcs mindezt csak neveti.

Bánatra öröm, erre bánat,

Jövő-menő vendég nálad:

Mindég így volt ez s így leszen,

Bolond, ki ezért szót teszen.

Virághervadás mért búsítson,

Mikor tudod, lesz majd tavasz?

Bánatba téged mért borítson,

Ha a tél mindent behavaz?

Legyen tanítód a természet:

Végképp semmi el nem enyészhet:

Haló porodból fű fakad

Az Élet él, meg nem szakad (...)

                                        Elek apó üzenetével, maradok kiváló tisztelettel

Kiss Székely Zoltán                              Kelt 2024-ben, Vízkereszt előtt egy nappal

A természet kalendáriuma

DXCVI.

Szép a fenyő télen-nyáron,

sose lepi dermedt álom:

míg az ágán jég szikrázik,

üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az újesztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.

Szép a fenyő - Weöres Sándor nyolcsorosával indulok karácsony előtti utolsó sétámra. Kedves Olvasóm, ha időd engedi, s kedved tartja, tarts velem!

Leghosszabb az éjszaka, legrövidebb a nappal. Ebben az évben december 22-én pénteken lesz téli napforduló, egészen pontosan 03:28-kor.

December közepe táján kezdődött a latiumi földművesek ősi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete, a Saturnalia. Bensőségessége köszön vissza a decemberi keresztény ünnepekben is.

A Bak jegyet uraló hónap december 22/23-án kezdődik, és a Bak csillag-kép Kr. e. két évezredben adott otthont a Napnak. A Bak a halálból, halál-állapotból visszatérő isten jelképe. A hérosznak át kell esnie egy sajátos fejlődésen: valamely hidegvérű állat képében tölti halotti, magzati létét, négylábúként születik e világra, ember alakban végzi el itteni feladatait, és madáralakban távozik a túlvilágra.

December 24. karácsony böjtje Ádám-Éva napja. Előkészület a természet életre igézésére, az ember megújulásra való vigília.

291 évvel ezelőtt, december 24-én, 1732-ben adta át lelkét a teremtőjének Erdély kiemelkedő polihisztor természettudósa, a karteziánus filozófus, messze földön híres bányászati szakértő és orvos, Köleséri Sámuel. Leydenben és Franekerben járt egyetemre. Hazatérte után Nagyszebenben lett tartományi főorvos. Közben Erdély gazdag ásványvilágának legjelentősebb szakemberévé vált. 1700-ban a leromlott erdélyi bányászat felügyelőjévé nevezte ki I. Lipót császár. Munkássága eredményeként Erdély nemesfém-bányászata újra virágkorát élte. 1717-ben megjelent munkája, a latin nyelvű Auraria Romano-Dacica (A római-dáciai aranybánya) a magyar bányászat első kiemelkedő szakmunkája. Elsőként ismertette Erdély aranybányászatának történetét, fontos kultúrtörténeti és természetismereti adatokkal bővítve azt. 4000 kötetes könyvtára orvosi, természettudományos, filozófiai, államismereti és történeti művek tárháza volt. 40 műve jelent meg nyomtatásban latin, német, illetve magyar nyelven. Tudását külföldön is elismerték: a londoni Royal Society első magyar tagjává választották 1729-be, tagja volt a német akadémiának és a páduai Tudós Társaságnak.

Bod Péter Magyar Athenas című művében így írt róla: „…Erdélybe jövén tsak hamar elhíresedett, mint-hogy minden-féle tudományokban nagy böltsessége volt; az orvoslás mesterségében pedig nagy földön mássa nem volt, aki olly jól a nyavalyák okait észrevehette volna, s olly fundamentomosan orvosolhatta volna. Nem tartottak az ő idejében a két Hazában hozzá hasonló tudósembert”.

25-re, Karácsonyra, Szemlér Ferenc versajándékát hoztam:

Foszlik a fény, fogy a hő,

közeledik az idő,

meg kell már születned!

Gyűlnek is a pásztorok,

igazodik száz torok

édes énekednek.

Nem tudjuk, hogy merre fog

jót jelentő csillagod

rőt egünkre kelni.

De a jászol barma vár

s három keleti király

készül útrakelni.

Az alázott s a szegény

sorsa sűrű éjjelén

jöttöd után reszket.

Nem lehet, hogy annyi test

s lélek vágyát félrevesd

és hogy ne szüless meg!

A Karácsony és a karácsonyeste az év mélypontjára – a téli napfordulóra – hoz fényt, melegséget. Az adventi időszak vadhajtása, a vásárlási őrület, a fogyasztói társadalomé. Vele szemben ott áll az igaz karácsony ünnepe: a kisded megszületése.

Immár közel kétezer éve emlékezünk meg karácsonykor egy gyermek születéséről. Azon az első karácsonyestén eljött, testet öltött a Kegyelem. A karácsony akkor nyerheti el igazi értelmét, ha elcsendesedve készek vagyunk beöltözni a kegyelembe. Még akkor is, ha - amint most is:

Vérben, vasban nevedet

rebegik a nemzetek,

suttogják a népek.

Vedd le róluk a sötét

égető vasvesszejét,

ahogy megígérted!

Kezük még tán fegyveres,

de a szemük jelt keres,

jelt, ami segítsen.

Ó, ne hadd csalódniok,

szállj közéjük szép titok,

gyermekarcú Isten!

S mentsd meg, akit szeretünk,

gyermekünk és kedvesünk,

barátunk és vérünk

– S ha majd Krisztus született

áldd meg ősi szeretet,

minden ellenségünk!

Ennek elfogadása lenne a maga a kegyelem.

A karácsonyi asztal megterítésének a kultikus szokásai népenként változóak. Amerikában pulyka nélkül elképzelhetetlen a karácsonyi asztal. Mifelénk éppen a szárnyas nem szokás: hátrafelé kapar – az éppen múló évbe kaparja a szerencsénket; az előrefelé túró disznó – főleg malac képében - az új évbe túrja a szerencsénket. És ha év közben nem is, de ilyenkor szinte minden asztalra kerül hal. A halpikkely – a halpénz – gazdagságot ígér. A hal böjtös étel – Krisztus szimbóluma. Andrásnak és Simonnak mondja a galileai-tó partján: Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek bennetek.

1989. karácsonyán történt: a várudvarra, a vártemplom mellé, a mostani fűszernövények kertje helyére, öntötték ki az éppen megérkezett Tisza-tavi élőhal-ajándékot egy hatalmas lajtos kocsiból. Az alig fagyott, hófoltos földön busák, pontyok, amurok dobták ég felé testüket. S mindenki, aki arra járt – a hír hamar szétterjedt a felsővárosban -, vihetett haza belőlük. Remélem, sokan vannak még, kik részesültek ebből az ...égi ajándékból. Égi ajándékot mondok, mert bár kézzel foghatóak voltak a sikamlós haltestek – amelyek végküzdelmüket vívták ott a várudvaron, mintegy áldozatul emberi boldogságok oltárán –, de a lényeg az együvé tartozás lelki ajándéka volt. Jó magam az első fordulóban édesanyámhoz, a Székely Vértanúk kútja mellé, vittem egy jókora amurt, s másodikra magunknak is választottam egyet, s vittem haza a tisztviselőtelepre, a Vulkán utcába. Ez, s az éppen aznap kezemhez szelídült, kokárdával átkötött fehér kenyér volt annak a Karácsonynak a legnagyobb ajándéka: nem halászok, nem pékek, de arra az időre lélekhalászoknak felkent anyaországi egyszerű magyar emberek ajándéka. Ennél szebb Karácsonyt nem kívánok senkinek.

De térjünk vissza a természethez. Az ég madarait, főleg hóhulláskor, a karácsonyi maradékokkal is etethetjük, akár úgy is, hogy nekik is „karácsonyfát díszítünk” hasznos madáreledellel. Kíváncsi vagyok, lesznek-e olyan fagyok, hogy a város parkjaiba, temető közeli utcáiba megérkezzenek – mint minden erős télen – a tengelic csapatok mellett a havasokról idevetülő pirókseregek, netán a Bulevárd keleti ostorfáinak datolyaízű(!) csonthéjas gyümölcsét értékelendő, megjelennek-e a csonttollúak ezres seregei. Régebben a tengelicet, pirókot, kenderikét   dallamos, lágy és bájos énekükért kalitkába zárták. Aki(!) ott már nem jókedvében dalolt, ha dalolt egyáltalán. Töredelmese bevallom, hogy nekem is volt kisiskolás koromban egykor kalitkában tartott havasi süvöltő párom. Ajándékba kaptam, aztán tavasszal csak szabadon engedtem őket. Középiskolás korunkban a szép-emlékű Málnássy László öreg barátunk vezetésével - a vásárhelyi Gombászegyesület névadójáról van szó – téli madáretetőket helyeztünk ki a Trébelyben, s a Somostetőn, hóolvadásig etettük az énekesmadarakat. Aztán, amikor a 14. sz. általános iskolában tanítottam újra találkoztam a lépezőkkel: volt olyan diákom, akinek az apja ezzel kereste a kenyerét; a tömbházlakásában kalitkák tucatjaiban raboskodtak a hétvégi piacra szánt énekesek. Nem sok sikerrel próbáltam győzködni a Csere-erdő „madarászait”, akik még a ’80-as évek derekán is léppel fogták az énekesmadarakat, hogy árulják azokat szerte Vásárhely piacain(!), hogy hagyjanak fel ezzel az állatkínzással. Énekesmadarak befogása – egykor foglalkozása kispénzű embereknek, ma barbár pénzkeresés! Kíváncsi lennék űzi-e még valaki ezt a ...”foglalkozást” vidékünkön? Csak reményem, hogy nem.

Karácsony után 

Mikor már elment,

akkor tudod,

hogy angyal járt bent.

Nem volt szárnya,

de mégis volt szárnysuhogása,

Oly zajtalan, oly észrevétlen

Az Isten járt itt angyalképpen:

Az Isten, aki mindig itt van,

csak nem hallod, mert olyan zaj van.

Elküldte követét a csendet,

a küldött képében Ő jelent meg.

Higgyük el, amit Károlyi Amy mond: A küldött járt közöttünk.

December 28. Aprószentek napja. Heródes miután megtudta, hogy a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie, úgy próbált dacolni a sorsával, hogy Betlehemben és környékén minden számba jöhető gyermeket megöletett. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin innocentes martyres = „ártatlan vértanúk”).

De térjünk meg a békés természetbe az emberek talán kevésbé békés mai világából Csorba Győző Hó-hivogatójával:

De jó volna ha volna

ha hó hullna halomba

ha már fű sincs levél se

betakarna a tél mindent fehérbe

Kétkarácsony utolján

ünnepnapok kihunytán

fakó végén az évnek

de jólesne kevés derű a szívnek

Hét álló nap havazna?

Ha tenné is mi haszna?

A hó alól csak-újra

az a csúf sár a hó alól kibújna

Kevés derű mi lenne?

Szépségtapasz a sebre

Alatta mint előtte

ami sajgott úgysem engesztelődne

Azért mégis ha így is

ha ez csöppet segít is

de jó volna ha volna

ha a friss hó falut-várost bevonna.

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánva, maradok kiváló tisztelettel:   Kiss Székely Zoltán

Kelt 2023-ban, a Karácsony előtti pénteken

A természet kalendáriuma

DXCI.

Mikor a hegy felől jönnek a téli varjak

s a szent hidegben szárnyuk odafent

félszegen vagdos a havas viharnak,

úgy érzem: a történelem üzent.

Mindig így jönnek, mint tépett avar had,

látásuk könnyet s borzongást teremt;

s mit csak próféta vagy koldus akarhat:

megsarcolják a fösvény végtelent.

Jékely Zoltán a Varjakat 1936-ban írta, vészterhes idők közeledtén. Innen annak komor hangulata. A varjak tömege ugyanakkor „nélkülözhetetlen” kelléke a vásárhelyi tájnak. Le egészen Ludas alá a Maros mentén óriási telepekben élnek, s így október végén kezdik portyáik céltartományát áthelyezni a városokba. Hogy mióta? Emlékszem gyermekkorom nagy varjújárásaira: szinte feketéllett tőlük az ég. Ma is hasonló a helyzet, de olvasom, hogy károgásuk túltett a zenélő kút hajdani hangján is, anno az 1820-as években.

Jobb szeretem szemlélni ilyenkor az elsötétülő eget. November 17-é van a Leonidák láthatósági csúcspontja. November 6. és 30. között találkozhatunk velük, a nap körül 33 évente egyet körbeperdülő Tempel-Tuttle nevű üstökös kíséretéről van szó: ez hozta létre ezt a meteorid felhőt. Ez a szemcse-felhő nagy borsószem méretű és annál kisebb törmelékekből áll. A nagyobb, 10 milliméter átmérőjű darabok súlya körülbelül 0.5 gramm. Ezek már ugyancsak fényes csíkot húznak maguk után. A Leonidák gyorsak: tagjai 71 kilométer/másodperc sebességgel érik el a Föld légkörét. Körülbelül 160 kilométeres távolságban kezdenek felizzani és 90-100 kilométer magasban égnek el végleg. Ilyenkor általában 10-30 hullócsillagot lehet megfigyelni óránként. Először kínai csillagászok észlelték Kr. u. 902-ben. Csillaghullás tekintetében a legrapszodikusabb meteorraj. Az elmúlt évtizedekben már számos alkalommal megtréfálta a csillagászokat. A Leonidák meteorraj arról nevezetes, hogy ez produkálta az emberiség története folyamán megfigyelt két leghatalmasabb meteor-esőt. Először 1833-ban, majd pedig 1966-ban. 1833-ban 26.000 felvillanás volt óránként! De még a percenként 13.000 felvillanást produkáló 1966-os meteoreső is időnként nappali fényesség támasztott az éjszakai égbolton. De ebben az évtizedben kiugró meteorzáporra nem nagyon számíthatunk.

A naprendszer evolúciója hordozta magával a Mars és a Jupiter közötti térben olyan protobolygók kialakulását, amelyek rég eltűntek. A kisbolygók s a meteorrajok az egyik ilyen ősbolygó maradványai. De volt olyan protobolygó is, amely a Földdel ütközve eredményezte a Hold megszületését is.

A 206 évvel ezelőtt született Fisher Osmond geológus 1881-ben jelentette meg A földkéreg fizikája (The Physics of the Earth's crust) című művét. Ebben írta le, hogy a földköpeny viszkózus, nehezen folyó inhomogén rétegeken helyezkedik el. A kontinensek mozgásának elmélete Alfred Wegener munkái után vált lassan elfogadottá a huszadik században. George Darwin elméletéhez csatlakozva (melynek lényege, hogy a Hold valamikor a Föld része volt, abból szakadt ki), Fisher ennek bizonyítékát a Csendes-óceán létében vélte felfedezni. Ez volt az első majd’ mindenki részéről elfogadott elmélet a Hold keletkezéséről.

A ma leginkább elfogadott hipotézis szerint körülbelül négy és fél milliárd évvel ezelőtt egy Mars méretű bolygókezdemény csapódott a Földbe. Az ütközés során keletkező törmelék egy része összeolvadt, és ez hozta létre a Holdat. De hol van a becsapódási kráter, és mi lett a Theia - a görög mitológiában. a titaniszok egyike, Uranosz és Gaia gyermeke - nevű objektum többi részével? Qian Yuan csillagász érdekes magyarázatot adott e feltevésre. A Theia jelentős hányada minden bizonnyal megolvadt és belekeveredett a Föld ásványaiba. De talán a bolygókezdemény néhány darabja érintetlenül megmaradt. Először fél évszázaddal ezelőtt észlelték azt a két különös objektumot, ami magyarázatot adna a felvetett kérdésre. Különös e két tömb, mert a szeizmikus hullámok – a földrengések által keltett rázkódások – lelassulnak, amikor áthaladnak rajtuk. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ottani kőzet sűrűbb, mint a köpeny többi része. Az objektumokról puszta létezésükön túl nincs több ismeretünk, hiszen lehetetlen olyan mélyre fúrni a bolygóba, hogy onnan mintát vegyünk. A Nyugat-Afrika alatti objektum J. Tuzo Wilson kanadai geofizikus, a lemeztektonika elméletének úttörője után a Tuzo nevet kapta. A mélyen a Csendes-óceán alatt található másikat Jasonnak hívják az amerikai geofizikus, W. Jason Morgan után, aki szerint a bolygó forró pontjai a köpenyből felszálló anyagcsomókból származnak. A két objektum együttes térfogata a Holdéhoz hasonlítható. Qian Yuan szerint lehetséges, hogy ez a Theia két darabja, melyek túlélhették a becsapódást, s a földköpeny és a mag határán, csaknem háromezer kilométerrel a felszín alatt pihentek meg. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy a különös objektumok az óceáni kéregből vagy az ősföldből származnak.

Maradjunk még kissé a Föld körüli zónákban. Rég nem látott szépségű aurora borealist láthattunk november 3-án a Kárpát-medencében is. November 3-án a Nap felszínén koronakidobódás történt, ami a csillag természetes működésének része. Ekkor nagy mennyiségű, töltött részecskékből álló plazmafelhő távozott a felszínről, ami napokkal később érte el a Földet mint egy geomágneses vihar. A Föld mágneses mezőjének hatására a töltött részecskék csak az északi és déli mágneses pólusok mentén közelíthetik meg a felszínt, ahol az alacsonyabb magasságokban lévő sűrűbb légkörben lévő részecskékkel ütközve fényjelenségeket váltanak ki. A leggyakoribb szín a zöld, amely az O₂-molekulákkal történő reakció következménye, de most a domináns szín a piros volt, amely alacsony magasságban (100 km) a N₂-molekulákkal, nagy magasságban (300-400 km) pedig az O-atomokkal történő reakcióra utal. A látványosságon túl a geomágneses vihar károsíthatja az elektromos hálózatokat, azonban ezúttal gyenge, G2-es osztályú vihar volt. November 5-én átvonuló hidegfront után egy rendkívül tiszta és hideg légtömeg uralkodott Közép-Európában, ami kiváló látásviszonyokat biztosított.

Mint a megvénhedt fa, amelyet nevele 

A sűrű erdőnek árnyékos kebele,

Melyre esztendeit az idő, miólta

Fennáll, fogaival reá rovátkolta,

Melynek dért mutató mohos kerűleti

Megőszűlt vénségét vélünk képzelteti,

Midőn az esztendők elmúlt sokasága

Miatt a földre húll elszáradott ága,

Végre a rájövő szélnek fúvására,

Erőtelen lévén, fekszik oldalára,

A szomszéd fák, melyek nőttek körülötte,

Csóválva sajnálják, hogy esett ledűlte,

Ágokkal szomorú árnyékot csinálnak

S ez erdők anyjának ekként parentálnak(...)

Csokonai Vitéz Mihály születése napján – éppen negyed évezreddel ezelőtt született, 1773. november 17-én – e versrészlettel ereszkedjünk alá a földre!

Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai. Az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. Budapesten sokkal több elmélyült beszélgetést hallhat az ember a kultúráról, mint az Egyesült Államokban. A magyar költészet talán a legszebb Európában. - ezt már az egyik legismertebb Nobel-díjas magyar tudós, fizikus, a világ első reaktormérnöke, Wigner Jenő írta le. Ő is november 17-én született 1902-ben.

Jut eszembe mindez arról, hogy november harmadik hete a magyar népdalé és népköltészeté.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok...

Csillaghullás idején, sarki fénycsoda-látás idején a mindenki által ismert népdal első sorával búcsúzom egy hétig, kedves olvasóm, ígérve, hogy a csillagok alatt szőtt, de félbemaradt gondolataimat jövő héten folytatom.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2023-ban, 53 évvel azután, hogy 1970-ben e napon a Luna–17 szovjet űrhajó leszáll a Hold felszínére és a Holdra bocsátja a Lunohod–1 holdautót, az első holdjárművet.