“A háboru, az a hely és borzalom, ahol olyanok akik soha nem látták egymást és akik nem gyűlölik egymást, halomra ölik egymást azoknak a parancsára, akik ismerik egymást, gyűlölik egymást, de nem ölnek”  Ez már az ördög munkája!

KEDVES OLVASÓ!

Nekünk szeretetünkből kiindúlva fontosak vagytok, ismeretlenűl is. Ezért létrehoztunk egy almenüt itt a "Háború" alatt "Tébolyda" névvel. Sajnos a mi civilizációnk olyan állapotban tengődik, amit már csak ezzel a szóval lehetne illetni. Szeretnénk a nagyrabecsült olvasóinkat figyelmeztetni olyan tényekre és hatásokra amelyek károsak az életünkre, egészségünkre, s a befolyásolhatóságunkra.

hallgasd is meg:    Imagine

László Attila előadásában: Imagine

Megint jönnek, riogatnak

2024. JANUÁR 4. CSÜTÖRTÖK

Azt hittem, vége lesz már végre a különböző „világtragédiákon” való kesergésnek, de nem lett vége. A kesergés még csak hagyján lenne, de a riogatás már egyenesen vérlázító. Mindennapossá vált. Akár a globális éghajlatváltozásról, akár a covidról, akár a Föld nyersanyagkészletének fogyatkozásáról, vagy éppen az emberiség „túlszaporodásáról” van szó, se vége, se hossza nincs a jajgatásnak. Persze emberi, okos, tudományos és megfontolt tanácsok nemigen társulnak a riogatáshoz. A múltkoriban éppen népszerű hetilapunk főszerkesztője figurázta ki a globális felmelegedéstől rettegőket, mikor is hírül adta, hogy a december eleji nagy európai havazás napjaiban, miközben vélhetően a háttérben zajlott a globális felmelegedés, egy repülőgép odafagyott a müncheni kifutópályára. Ha minden igaz, a gép tulajdonosa éppen Dubaiba készült, egy globális felmelegedés veszélyeit taglalni szándékozó nemzetközi konferenciára. (Mindig tudtam, hogy a Teremtőnek van humora.) Hogy aztán miről tárgyaltak ott, a melegben, a konferencián, arról nem érkezett hír, azóta viszont hozzánk húsz centis hó érkezett, emelve a karácsonyi ünnepek szépségét. Lehet, hogy ez is már maga a globális felmelegedés? Az egyik nap plusz tíz, a másik nap mínusz tíz? Meglehet, csak nem kell felmelegedésnek hívni.

Mind ettől még a háttérből irányított riogatás tovább folytatódott, csak éppen nem a Teremtő riogatott. Itt van ugyanis újból a nyakunkon a coviddal való riogatás. Sietve jegyezzük meg, hogy félelemben tartott emberekkel (majdnem) mindent meg lehet csinálni. A Világgazdasági Fórum (a vezető oligarchák globális hálózata) már régóta azzal operál, hogy megfélemlítsen bennünket, így céljait a megrendezett válságok révén könnyebben tudja elérni. A járványügyi botrányokban segítségére van az Egészségügyi Világszervezet, melynek vezetői, mint tudjuk, nem egészségügyi képzettségű emberek. Máig nem kaptunk hihető választ a covididőszak lezárási-bezárási intézkedéseinek eredményességeiről, az oltások mellékhatásainak következményeiről, valamint egyes vállalkozások ellehetetlenítésének szándékáról. Ezekben a napokban viszont éppen arról hallhatunk fontos emberektől, hogy a világjárványoknak cseppet sincs vége. (Tehát a covid csak teszt volt?) Új vírus ugyan még nem érkezett hozzánk, de azt már az elmúlt hosszú hónapokban megtapasztalhattuk, hogy a vírussal, annak következményeivel kapcsolatos riogatások és rendelkezések mily mélyen elbizonytalanították az embereket, és tartják őket mindmáig félelemben. Éppúgy, mint a klímakatasztrófákról szóló hírek. Ezekkel kapcsolatban bizony hazai tudósok is megszólaltak már, így például a nagyszerű gondolkodó, Tanka Endre, akinek kutatásaira már többször hivatkoztunk e lap hasábjain – joggal. Nos, ő cseppet sincs egyedül azzal a megállapítással, miszerint a következő pánikhullám apokaliptikus klímakatasztrófákról fog szólni. Méghozzá mesterségesen előidézett klímakatasztrófákról! Létezik ilyen? Nos, ennek próbáltam meg utánanézni. Íme:

Több geomérnök szakértő is kifejtette már – köszönjük nekik –, hogy a HAARP a ludas. A HAARP ugyanis egy olyan program, ami (magyarra fordítva) azt jelenti: rövidhullámmal működő, sarki fényjelenséget kutató program. Célja az ionoszféra viselkedésének és tulajdonságainak tanulmányozása, valamint az eredmények alkalmazása polgári és védelmi célokra egyaránt. Eddig rendben is volna, de a kutatók közül sokan vallják, mindez a gazdasági hadviselésre, a klíma megváltoztatására és a népesség ellenőrzésére is alkalmas. Az egyik mérnök, aki ott járt a létesítményben, arról számolt be, hogy a HAARP bizonyos alkalmazásai az atombombákhoz hasonló robbanásokat váltanak ki. A HAARP képes megváltoztatni a környezetet is, és hurrikánokat, tornádókat, vízkitöréseket és cunamikat létrehozni, még olyan területeken is, ahol ezek normális esetben nem fordulnak elő. Ugyanígy hő- és aszálykatasztrófákat és erdőtüzeket, valamint heves esőzéseket, árvizeket, óriási jégesőket és fagyokat. Továbbá képes földrengéseket és vulkánkitöréseket kiváltani. Világszerte több mint 180 ilyen HAARP-létesítmény van, amelyek együttműködve is tudnak akcióba lépni. Számos egyéb „képessége” is van a HAARP-berendezéseknek, az időjárással való kísérletezésekről már többször is adtak tájékoztatást. A spanyol Állami Meteorológiai Hivatal (Agencia Estatal de Meteorología, AEMET) honlapján 2023. április 10-én megjelent hír szerint a világ több mint 50 országában kísérleteznek az időjárással. Az éghajlati rendszer szándékos megváltoztatását célzó módszerek széles skáláját dolgozták már ki. Tisztességes tudósok persze adtak már hangot abbeli nézeteiknek, miszerint a mesterségesen létrehozott klímasokkokkal olyan kétes intézkedéseket lehet keresztülvinni, amelyekkel egyetlen ember sem értene egyet, legyen szó szén-dioxid-adóról, szén-dioxid-csökkentésről, mobilitási korlátozásokról, fűtésátalakításokról, a gazdaság egész ágazatainak korlátozásáról és betiltásáról, meg még sok másról. Mind olyan dolgok, amelyeknek nincs szilárd tudományos alapja, hanem csak a WEF szerveinek klímapánik-propagandája áll mögötte. A tudomány hátsó szándékainak ismerői közül már sokan beszéltek arról, hogy szükséges egy Nagy Újraindítás a Földön, magyarán az összes gazdaság és nemzet nullára állítása, hogy a mélyponton újrakezdésként egy totalitárius, centralista új világrendet lehessen telepíteni, amibe e gigantikus nyomás nélkül senki sem egyezne bele. Tehát amikor az időjárásról és az éghajlatról van szó, semmi sem az, aminek látszik. Az állítólagos ember okozta klímaváltozást valóban az emberek okozzák, de nem a szén-dioxid-kibocsátás és hasonlók, hanem a geomérnökséggel kapcsolatos HAARP-berendezések. Itt rejlenek a baj okozói! Tehát a fejlett technikával történő visszaélés lehetősége bizony a megfélemlítés lehetőségét is magában hordozza. Gondolkodás, a józan ész megőrzése és embertársaink tájékoztatása volna szükséges, mikor az időjárás egyre inkább megbolondul, és a következő éghajlati pánikpropaganda elszabadul.

Joggal mondhatjuk sajnos, hogy a világjárvány és a háborúk merényletek az emberiség ellen. Erre sajnos pontos bizonyítékunk van, hiszen az ukrán–orosz háború és a világjárvány szorításában élünk immár évek óta. S az emberiség tehetetlen még ezek ellen is, hát még egy apokaliptikus, klímakatasztrófát szándékosan előidéző helyzet ellen!

Tisztelt tisztességes tudósok, a ti oldalatokon pattog a labda! Másban nem reménykedhetünk.

Galló Béla, politológus

Kína ráér

2023. március 27.

Kicsit előreszaladva, egyszersmind kicsit felületesen is, sok elemző veszi készpénznek, hogy az ukrán háború miatt Kína, Oroszországgal karöltve, lázasan egy új, immár multi-poláris világrend kialakításán dolgozik. Ez persze kétségtelenül lehetséges opció, mégis jobb, ha szem előtt tartjuk: a kínai stratégiai gondolkodás soha nem volt, még véletlenül sem, egyoldalú. Most sem az.

Tény, hogy rogyadozó világhatalmát az USA – az angolszász tömb, plusz EU, Japán és Dél-Korea aktivizálásával – váratlanul megerősítette. Ezt a huszárvágását az oroszok hibás ukrajnai számítása tette lehetővé, mert Putyinéknak egyetlen lövésük sem volt arról, vajon mi várható, ha a tervezett gyors időhorizonton belül mégsem sikerül „különleges hadműveletük”. Épp a legrosszabb forgatókönyvre nem létezett pontos hatás-kalkulációjuk, ami nemcsak katonai, hanem politikai szarvashiba, lévén az a jó stratéga, aki mindig a legkedvezőtlenebb fejleményből indul ki, azt akarja elkerülni.  Aztán tudjuk, mi történt.

Európa vezetőinek többsége azóta szolgai alázattal tagozódik be az USA alá: Európa gyorsuló hanyatlásdrámáját mondhatni Washington rendezi, (el) csapnivalóan rossz európai politikusokkal a „főszerepekben”. Régi amerikai célok teljesültek: kontinensünk és Oroszország viszonya hosszú időre ellehetetlenült, Moszkva katonai presztízse jócskán megfakult. Orosz szempontból ezeket a negatívumokat az sem ellensúlyozza, hogy a világ országainak többsége békét akar, nem támogatja az amerikaiak „békeharcát”, akik a minél hosszabb véres folytatásban érdekeltek.

„Legyen béke már! Legyen vége már!”, írta annak idején Babits Mihály „Húsvét előtt” című költeményében

Kína tehát jó kommunikációs-lélektani érzékkel lépett, amikor nemrég béketervvel állt elő, noha a jelenlegi helyzet geopolitikailag valójában inkább kedvez neki. Ha annak idején elmélyül az európai-orosz összefonódás, az Oroszországot nagymértékben erősítette volna, s növekvő eurázsiai potenciáljuk előbb-utóbb nyilván irritálja Pekinget. Ám Moszkva Európától elválasztva, angolszász nyomás alatt tartva, meggyengülve a hagyományos világhatalmi háromszögben – Kína felől nézve, ez nem rossz konstelláció. Ebben a világhatalmi alakzatban Peking mindig is olyan pozíciót akart, amelyben ő a kitüntetett látószögű szereplő. Magaslest, ahonnét rálát a másik kettőre, szemügyre veheti erősségeiket és gyengeségeiket. Kínának Moszkvával ma az a közös érdeke, hogy a világ ne legyen egypólusú, de hogy máris többpólusú legyen, avagy újra két – úgy értve kínai-amerikai – pólusú? Erről korai még döntenie. S lehet, hogy a multipolaritás komolyabb projektje egyelőre költségesebb is volna, mint megpróbálni az USÁ-val valamiféle modus vivendit kialakítania, bármennyire átmenetit is. 

Egyelőre.

Ez a kulcsszó. Kína ráér. A modernizáció során mindent eltanult a Nyugattól, ami eltanulható, de nem akarta eltanulni tőle az időkezelés úgymond „progresszív” dinamikáját. Ráért eddig is, de most, hogy egyre erősebb, még több ideje van arra, hogy ellenfelei hibáját a Nyugat által sokáig lesajnált saját „idejétmúlt” ritmusához igazodva várja. Putyin hibázott, de alighanem hibázik majd az USA is. Most éppen az a játszma folyik, hogy a feszült helyzetekben szokásos provokációkat idegekkel melyikük bírja jobban, Peking-e avagy Washington (lásd például: kínai hőlégballon Montana közelében, amerikai romboló a Dél-kínai tengeren, stb.).

Szóval lesz majd egyszer többpólusú világrend is, de az még odébb van. Egy biztos, Ukrajna miatt Kína nem fogja a dolgot elsietni. (mozgasterblog.hu)

Pilhál Tamás

Az utolsó ukránig

Joe Biden amerikai elnök tegnap váratlanul Kijevbe érkezett. Olyannyira váratlanul, hogy minden bizonnyal magát az érintettet is alaposan meglephette saját érkezése a ki tudja, hová. De aztán, gondolom, szóltak neki, hogy itt laknak azok, akiket időnként összekever az irániakkal. Mint ahogy szólni szoktak, megmutatják szegénynek, hol találja a mikrofont, a lejárati lépcsőt, merről próbálja megkerülni a bukszust. Csuda izgalmas lehet így élni. Mindennap minden perce telve meglepetésekkel, váratlan találkozásokkal. „Jé, kik ezek? És hol vagyok egyáltalán?”

El lehet rajta nevetgélni, persze, csakhogy egy szügyig fölfegyverzett, a Föld minden szegletében katonákat állomásoztató, minden négyzetmétert kémműholdakkal pásztázó, egyre paranoiásabb, kókadtában is életveszélyes világbirodalom vezetőjéről van szó.

Csöppet sem vicces, inkább vészjósló, hogy ennél az ide-oda botorkáló, összevissza hadováló bácsinál vannak az atomkódok.

Elvileg nála – gyakorlatilag talán inkább azoknál, akik ide-oda tologatják őt, mint egy páfrányt, s akik az egyre vérgőzösebb, egyre világháború-szagúbb beszédeit írják. Ezek azok a háborús héják, akik korábban kierőszakolták Szerbia, Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria szanaszét bombázását („demokráciaexport”), most pedig még több fegyverért csapkodják az asztalt, még tovább tartó háborút követelnek, s hallani sem óhajtanak tűzszünetről, békéről.

Ezért fúrták meg tavaly tavasszal a már félig kész béketervet. Mert eldöntötték: az utolsó karon ülő ukránig harcoltatják Ukrajnát. Nincs megállás, a féllábúakat, a háromfülűeket is összeszedik, és küldik a frontra. Noha tudják: ezzel pusztulásra ítélik ezt a fiatal, íróasztalon megrajzolt államot. S hogy miért? Nem titok, sokszor elkotyogták már, legutóbb épp Mark Esper volt amerikai védelmi miniszter: az ukránokkal végeztetik el maguk helyett a „piszkos munkát”, Oroszország meggyengítését. Ez a céljuk, mindent ennek rendeltek alá. Nem számít, hányan halnak bele. Fölrúgták az 1991-ben elfogadott status quót, megszegték ígéretüket, hogy a NATO nem terjeszkedik Oroszország felé, s erőszakosan benyomultak az oroszok legbelsőbb érdekszférájába. Az elmúlt két évtized összes provokációja – a narancsos „forradalmak”, az ötmilliárd dolláros Nuland-puccs, a nemzetiségek szisztematikus üldözése, a Bandera-kultusz, a NATO-csatlakozással fenyegetés és a többi – mind ezt célozta. Hogy háború legyen. Lett.

Azért küldték tegnap parolázni az öregurat a pőre zongoristához, hogy a show-műsor, a háború mindenképpen folytatódjon.

– Ma Kijevben vagyok, hogy találkozzam Zelenszkij elnökkel, és megerősítsem az Ukrajna demokráciája, szuverenitása és területi integritása melletti rendíthetetlen és lankadatlan elkötelezettségünket – szavalta tegnap Joe Biden. Mint tudjuk, a szuverenitás meg a területi integritás mindenkinek jár – csak sajnos nem mindenkinek jut. Akik jól fekszenek Nyugaton, azoknak jár, a többieknek viszont be kell érniük Samantha Powerrel… További érdekes megfigyelés, hogy akik most a leghangosabban aggódnak Ukrajna határaiért, azok rajzolgatták át az elmúlt évszázadban a fél világot minden gátlás és tisztesség nélkül, az etnikai viszonyokra fittyet hányva. Az Egyesült Államok fölhorgadása ennek szól: hogy mer bárki az ő engedélye nélkül határokat tologatni? Az az ő jussuk – legalábbis ők ezt képzelik.

              2023.feb.22.                                                 (Forrás: Kisebbségi Fórum - Temerin)

Mihályi Molnár László író, történész, volt politikus. Csehszlovákia szétbomlása előtt a prágai parlamentben a magyar frakció vezetője volt. A Magyarok Világszövetsége Trianon 100.  Bizottságának tagja. Az orosz-ukrán háborút elemző írása saját Facebook-oldalán jelent meg.

Háború és béka

Nem tévedés! Arról a békáról van szó, amit meg akarnak etetni a világgal. Engem már kedden eltiltott a FB, ki tudja milyen elvek alapján, pedig csak tényeket közöltem, hogy nekünk nem kell bemutatni a Kárpátalját 1945 óta megszálló ukránokat, akik gyűlölik a magyarokat (törvénybe iktatott diszkrimináló nyelvtörvénnyel megpecsételve!), ott vannak a magyarok vérével áztatott szolyvai tömegsírok. S jeleztem, hogy megérdemelnének egy kis leckéztetést. Még csak azt sem írtam, hogy milyen lecke lenne az. Az oroszok keményebbet mutattak.

A háború persze nem megoldás, de az már akkor elkezdődött, amikor a CIA ügynökei, civilbe öltözött amerikai zsoldosokkal a Majdanon kiszolgáltatták Ukrajnát a nemzetközi nagytőkének, amelyben Biden fia nem kevés millió dollárral van jelen. Hiába kapott Gorbacsov ígéretet a nyugattól, hogy a NATO nem terjeszkedik a volt szovjet tagországok területén, de a „tanácsadókkal”, kölcsönökkel, fegyverekkel már jelen voltak. 11 biológia laboratórium volt amerikai ellenőrzés alatt (miért éppen ott, vajon milyen biológia fegyver okán?), amelyből 7 darab tegnap óta nem létezik. Felépítettek két katonai repülőteret az amerikai és angol harci gépek fogadására, ezek tegnaptól erre alkalmatlanok, mint a többi tizenhét katonai légibázisuk és a NATO raktáraiból „kiselejtezett” eszközöket rejtő fegyverraktáraik is füstölögnek.

Szóval így „nem akart terjeszkedni” a NATO!? Az ukrán hadsereg több alakulata adta meg magát, ez nem az ő háborújuk, Kijevben pedig rövidesen ultimátumot kap az elnök és a többiek.

Közben az világsajtó tele van olyan képekkel, amelyeket még az orosz támadás előtt készítettek Luhanszkban, amit az elmúlt évek folyamán az ukrán hadsereg pusztított, emberek ezreit legyilkolva!

A háború nem megoldás! De hozzáteszem: nem ma kezdődött. Amikor az USA megszállta Irakot, közel egy millió halottat, lerombolt országot hagyva maga után, akkor vajon kik tiltakoztak? Kik rakták ki az iraki zászlót? Senki.... Aztán kiderült, hogy ott nem voltak tömegpusztító fegyverek. Líbiát porig bombázták, állítólagosan a népi felkelést és a demokráciát támogatva, de vajon melyik bolond lenne néhány centes benzin és kenyér, de ugyanakkor ezer (esetleg több ezer) eurós fizetések mellett forradalmat hirdetni. Legfeljebb az elmegyógyintézetben. Mégis azt híresztelték, hogy forradalom van, és ez akkor történt, amikor lejárt az amerikai olajvállalatok kitermelési szerződése, és ilyenkor újat kell kötni, s a legális líbiai elnök a világ legjobb minőségű olaját drágábban akarta nekik eladni. Máris megkapta a DIKTÁTOR jelzőt (ismerjük jól ezt a forgatókönyvet), lebombázták és kivégezték egy bombával. Volt rá ENSZ felhatalmazás? Nem!

Ezek után kijelenthetjük, hogy ezeknek a híreszteléseknek, sajtónak, televízióknak, „tudósítóknak” nem lehet, nem kell és nem is szabad hitelt adni. Hazudnak rendületlenül ! És a kölcsönök és támogatások miatt kiszolgáltatott alfertáj-nyaló cselédeket akarnak hatalomra juttatni (Gene Sharp módszerével, amit a Soros-tanfolyamokon tanítanak - ). Vajon Korea, Vietnam, Panama, Laosz, Kambodzsa, Szíria, Jugoszlávia, Libia, Irak, Afganisztán háborúba taszítása kinek a fő bűne ?

A világ egy esztendei hadikiadása az elmúlt évben közel 1700 milliárd dollár. Ebből az USA 800 milliárddal részesül (közel a fele!). Utána Kína jön 260 milliárddal, majd India, Szaud-Arábia 72 milliárddal s csak őket követi Oroszország 65 milliárddal (egytizede sincs az USA-nak!). Tehát kinek a legnagyobb érdeke a terjeszkedés, a hadiipar fejlesztése? Az USA-nak létszükséglet, mert az amerikai jólét, az 1000 dolláros minimálbér, a 70 centes benzin feltétele attól a gazdasági teljesítménytől függ, amelyik 60 százalékban a fegyvergyártás és a hadsereg ellátásának szinten tartása által tud így létezni. Viszont, ha nincs háború, akkor nincs eladás, zsúfolt a raktár, bezárhatnak a gyárak, s a munkanélküliség miatt az egyéb cikkek fogyasztása is megszűnik. Az USA 1914-től pontosan tudja, hogy ez a legjobb üzlet, és Európát szépen függővé tette két világháborúban is, amelyből viszont ezermilliárdokat profitált. Ezért volt érdekük Hitler háborújának támogatása (50 millióval támogatták a kampányát), ami után 26 százalékról néhány százalékra zuhant a munkanélküliség az USA-ban. Ez bizony veszedelmes terrorizmus! És ezt nevezik amerikai demokráciának!

Az oroszok legfeljebb csak az életükért fegyverkeznek, a kis országok meg csak azért, hogy ne tűnjenek kicsinek, de bőven veszik az amerikai kiselejtezett arzenált. S ha nem akarják venni, akkor helyzetbe hozzák őket, mint például most, hogy pár száz eurós nyugdíjak, minimálbérek mellett több milliárdos tételekben fegyverkeznek a kis banánköztársaságok is, mint Szlovákia.

A pénzvilág két világháborúban is úgy irányította a gazdasági előnyöket és megszorításokat, hogy mindkétszer a két legnagyobb ellenfél egymást véreztesse ki: Németország és Oroszország (ill. Szovjetunió). Ez a konfliktus nem Ukrajnáról szól. Ismét Németország és Oroszország szívja meg: Oroszországnak nem lesz bevétele, a németeknek pedig nem lesz energiaforrásuk (miután becsukták atomerőműveiket is), ha nem veszik az orosz gázt. Az EURÓ (€) pedig ismét vesztésre fog állni az US dollárral szemben.

Megint Európa fizeti meg az amerikai jólét árát! Hogy lógathassák a lábukat Floridán vagy Las Vegasban. De az messze van. Ukrajna pedig hozzánk közel. Mit is keres itt, a határaitól több ezer kilométerre az USA hadsereg? Ne gondoljuk, hogy a mi biztonságunk, életünk, jólétünk érdekli őket! Soha! Csakis a saját zsebük, mert a Sátán ügynöke már csak ilyen!

Miközben Európa nagyurai meghozzák a szankciókat, elfűrészelve magunk alatt az ágat, azt hisszük, hogy Oroszország sínyli meg. Fájni fog nekik is, de ők legfeljebb csak seggre esnek, mi meg a nyakunkat törhetjük, ha lezuhanunk...

Lehet csaholni a jelszavakat, de Ukrajna csak bábu a pénzvilág markában, az ukrán népet ők lökték gödörbe. Az orosz nép is meg fogja sínyleni, ahogyan mi is. Akik pedig a mi katonáinkat akarják küldeni Ukrajna megsegítésére, azokat máris el kell zavarni, Isten mentsen meg bennünket az ilyen gyilkos gazemberektől! Mert ezek nem az ukránokat, hanem a pénzvilág milliárdosainak a befektetéseit akarják védelmezni, nem véletlen, hogy ezeket az uszítókat kik és hol képezték ki a keresztény Európa felszámolásának műhelyeiben.

Az amerikaiak pedig röhögnek, vigadoznak, dörzsölik a tenyerüket, mert gazdaságuk ismét fellendülhet. Tőlük vesszük majd négyszeres áron a gázt, ha lesz elég... Európa meg feldobhatja a talpát, ha ezt a békát is lenyeli.

„...diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták

ágyékok szép vetését… a földet letarolták…

fiam, szemem kilőtték… s mit elrontottak ők:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,

hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog…

S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:

Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,

midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Lesz- e háború Magyarországon?

   Elemző

1. Mi a háború valós háttere?

Jelenleg három világnagyhatalom rivalizál egymással: USA, Kína és Oroszország. Kína gazdasági fejlődése túlnőtte az eddig vezető USA-ét és egyre nagyobb fenyegetést jelent az USA hegemóniájára. Gazdasági túlsúlya elkezdte megingatni a dollárt, amely mögött nincs aranyfedezet. Nagyjából 30 trilliárd dollár. Értékét az adja, hogy az USA világszerte kieszközölte a közel-keleti olajtermelő országoknál, miszerint olajat csak és kizárólag dollárért értékesíthetnek (petrodollár). Ez elterjedt és általános lett a világban, ami szinten tartja a dollár iránti keresletet, ami biztosítja a dollár értékét, aranyfedezet nélkül is. (Aki ezt eddig megszegte, az ellen az USA beavatkozott, háborút indított. Pl. Irak.) Az élre törő és roppant erős Kína azonban most mégis megegyezett Szaud Arábiával hogy az dollár helyett juanért adja neki ezután az olajat. India pedig rubelért vásárolja fel az orosz olajat. Sokmilliárdos tételben. Ez hamar el fog terjedni, ami azonnal a fedezetlen dollár törvényszerű romlását fogja eredményezni. Mivel a világ nagy része dollárban tartja pénzét, egy nagyobb értékcsökkenés azt indítja be, hogy más valutát választanak, ezáltal a dollár értéke még inkább csökken. Ha ez megtörténik, az romba dönti az USA teljes gazdaságát. Ebben a helyzetben az USA egyet tehet: helyreállítja az erőviszonyokat a Kína-Orosz ellenféllel szemben, a közülük gyengébb Oroszország megrogyasztásával. Ezt szankciókkal és háborúval érheti el. Az orosz bevonulás elsődleges célja pedig az USA régión belüli hegemóniájának megszüntetése. Ezt Lavrov orosz külügyminiszter a napokban ki is mondta.

Mivel a két fél a kölcsönös atomfenyegetés okán kerüli az egymással való harcérintkezést, így úgynevezett proxiháborút vívnak. Az amerikai felet az ukrán helyettesíti, amerikai fegyverzettel. Az Ukrajna területén zajló háború valójában Oroszország és az USA összecsapása.

2. Mi lett volna, ha Putyin nem indul meg Ukrajnában?

Vélhetően, akárki lenne Oroszország élén, ez a háború a közeljövőben ugyanúgy elkezdődött volna, mivel egyetlen nagyhatalom sem tűri sokáig, hogy a pufferzónájban őt fenyegető ellenséges katonai potenciál települjön. (Ezt az USA sem tűri. Lásd 1962-es kubai válság. Akkor sem tűrte és ma sem tűrné.) Az USA is tudta ezt. Joe Biden már 1997-ben kijelentette, hogy a NATO orosz határra való kiterjesztése az, ami előbb-utóbb biztosan beindítja az orosz hadi reakciót. Ezt mostanra realizálták. Az USA tökéletesen tudta, hogy ez lesz Oroszország reakciója, erre Oroszország többször fel is hívta a figyelmet, ennek tudatában folytatta az ukrajnai ténykedését (fegyverek szállítása, vegyi laborok, oroszellenes kormányzat hatalomra segítése már 2014-ben) majd a "robbanás" előtt hirtelen - a mit sem sejtő világ csodálkozására - kivonult Afganisztánból is, hogy erejét az Oroszországgal való leszámolásra koncentrálhassa.

3. Ki fog- e terjedni a háború máshova is?

Az USA jelenlegi célja egy pufferzónában tartott háború Oroszország ellen, az orosz gazdaság és hadi potenciál legyengítése céljából. Amíg ez megvan, kicsi az esélye a háború nyugatra terjedésének, bár további frontnyitás Oroszország gyengítését szolgálná, tehát a nyugat érdeke. Erre az Oroszországgal szomszédos nem NATO-országok a legalkalmasabbak. Pl. Grúzia.

Egy frontnyitás a jelen helyzetben egy hamis zászlós művelettel vagy pánikkeltéssel azonnal kiprovokálható (pl. "az oroszok vegyi támadást terveznek Varsó ellen. Megelőző csapásra van szükség. Vgy fordítva...)

Tehát:

a.) Amennyiben az ukrán hadi potenciál a végére ér vagy békét köt Oroszországgal, mindenképp új pufferzónára lesz szükségük a feleknek, azaz vélhetően máshol fogják folytatni az Oroszország és USA közti viadalt. Ezek előkészítése már zajlik. A titkosszolgálatok és a média gőzüzemben dolgoznak, növelik a háborús félelmet, területi fenyegetést vizionálva szerte Európában. Mivel ismert, hogy Oroszország nem tűr új közvetlen NATO szomszédot, a recept adott az új pufferzónához: nem NATO szomszédok NATO-ba való csatlakozásának beindítása. (Pl. Finnország) Amennyiben komollyá válik a fenyegetés, az orosz hadi reagálás még a csatlakozás előtt be fog indulni, pont úgy, mint február 24-én. Az új pufferzóna máris adott lesz.

b.) Amennyiben a közel-keleti és Kínával kapcsolatos események hatására az Egyesült Államok gazdasága megfeneklik, érdekelt lesz abban, hogy a háborút az európai országok folytassák (NATO) tovább Oroszország ellen. Ez kölcsönösen tönkretenné mind az EU, mind Oroszország gazdasági és hadi potenciálját, kiegyensúlyozva az USA gyengülést. (Ne feledjük, egy európai pusztítás az USA létét nem fenyegetné.) Egy ilyen kiterjedt európai háborúnak a veszélye az USA világpolitikai hegemóniájának csökkenésével és a dollár romlásával egyenes arányban nő.

4. Mi lesz, ha Ukrajna végül megegyezik Oroszországgal?

Mivel ez ellentétes az USA jelenlegi érdekeivel, erre nem kerül sor mindaddig, amíg el nem fogy az ukrán emberanyag, vagy Oroszország térdre nem rogy. Erre az USA által támogatott ukrán elnök és kormányzata a garancia. Teljes biztosíték továbbá a régióban tevékenykedő titkosszolgálatok. Lásd a látszólag előrelépett tárgyalások másnapján orosz területet ért ismeretlen eredetű helikopteres rakétatámadás, amelyet Ukrajna nem ismert el magáénak. (Hamis zászlós hadműveletek) Az Ukrajnával való békekötés jelenlegi feltétele az orosz fél szerint az ukrán katonai semlegesség, valamint az Ukrajnából kivált Dombasz és Luhanszk területéről való ukrán kivonulás. Ezt az ukrán elnök teljes mértékben elutasítja, inkább vállalva a további háborút.

Ha az orosz haderő valamely okból váratlanul kivonulna, az USA katonai jelenlét minden bizonnyal azonnal visszatérne, látványosan és egyre jobban sértve Oroszországot, egészen az ismételt bevonulásig. (Lásd fent, 1. pontban.) A háború mindaddig tart, amíg az orosz fél térdre nem rogy. Ha nem az ukrán fronton, akkor máshol.

5. Ha elesne Ukrajna, az oroszok tényleg tovább jönnének nyugatra?

Amíg nincs hadi állapotban a NATO-val, Oroszország célja Ukrajna semleges állapotban tartása, pufferzónaként közte és a NATO között. A mai nagyhatalmi doktrínáknak nem része idegen (értsd kisebbségeik nélküli, távoli) erőszakos területszerzés, „birodalomhoz csatolás”. Hegemóniát ma már kormányok feletti gazdasági és politikai kontrollal szereznek. Ez a háború dollár-milliárdokból folyik, nem x hektár kukoricatábla a tétje... Ha elesne Ukrajna, az azzal járna, hogy elvesztené az orosz lakta keleti régióit és vállalnia kéne a semleges státuszt. Megszállással nem járna.

6. Lesz-e háború Magyarországon?

A fentiek figyelembe véve: amennyiben Ukrajna hadi potenciálja elfogy, azaz békét köt és a szóba jöhető Grúzia, Finnország, Moldávia valamiért nem lesz alkalmas frontot nyitni, vagy ha már az ő hadi potenciáljuk is elfogy és nincs más ütközőzóna, ahol Oroszország kivéreztethető, úgy jobb híján Kelet-Európában várható frontnyitás, függetlenül attól, hogy NATO tagállamok. Erre legalkalmasabb a Baltikum (Lettország, Észtország, Litvánia), esetleg Románia, vagy Lengyelország. (Lengyelország és az orosz párti Fehéroroszország közt már most roppant feszült a helyzet.)

Mivel a Balti országok, Románia és Lengyelország NATO tagállamok, így az ő belesodródásuk egyet jelent hazánk hadba lépésével is. Ez azonban nem jelenti azt automatikusan, hogy területünkön szárazföldi harcok legyenek, mert egy NATO-orosz háború is a logika szerint első időszakban egy pufferzónában zajlana. A felek valószínűleg Fehéroroszországban és ismét az elesett Ukrajnában vagy Moldáviában vívnák meg a hadműveleteket, mivel Oroszország területe az atomfenyegetés miatt továbbra is tabu marad. (Az orosz doktrina szerint akkor vetnek be atomfegyvert, ha országuk léte, területi épsége veszélybe kerül.) Természetesen ekkor a kelet-európai országokba telepített rakéták, repülőterek nem maradnának orosz ellencsapás nélkül, de szárazföldi hadműveletekre nyilván akkor kerülhet csak itt sor, ha a NATO erők visszaszorulnak a tőlünk keletebbre fekvő pufferzónákból. Ez azonban megjósolhatatlan.

(Még egy esetben lehetünk mi magunk frontterület, ha Oroszország magához csatolná teljes Ukrajnát, mert akkor mi (vagy Románia) lennénk az új pufferzóna háború esetén. Erre azonban nagyon-nagyon kicsi az esély, pont azért, mert Oroszországnak szüksége van nem NATO tag pufferzónára, és mint fentebb írtam, az erőszakos megszállás fenntartása gazdaságilag és politikailag nem kifizetődő, és így jelenleg nem is cél.)

7. Melyik propaganda hazudik?

A háború nem csak a harctéren, de propagandaszinten is zajlik, így teljesen természetes, hogy mindkét fél egyformán dezinformál, igyekezve a közhangulatot a maga oldalára állítani. Mivel Európa az USA hegemóniája alá tartozik, így itt az USA-narratívát erősítő propaganda nyert teret, melynek lényege Oroszország és egyedülálló módon az orosz emberek elleni hangulatkeltés.

A világ más, nem USA befolyás alatti térségeiben többnyire az orosz álláspont van elterjedve, amely az ukrajnai orosz kisebbségek védelmét és az ellenük elkövetett ukrán atrocitásokat hangoztatja, fő ellenségként természetesen az USA-t megnevezve.

Mindkét propaganda lényege a másik fél démonizálása (háborús bűntettek egymásra fogása) sebezhetőségének hangoztatása és főleg a lakosság érzelmi felkészítése gyűlöletkeltéssel a háború kiterjedésére és elhúzódására.  (Megfigyelhető, hogy a napi szintű gyűlöletpropaganda hatására a lakosság sajnos ma mindkét oldalon könnyebben elfogadna és támogatna egy kiterjedt háborút, mint az elmúlt 75 évben bármikor....)

8. Ha a NATO és Oroszország összecsapna, az atomháborút jelent- e?

1945 óta több száz háború zajlott világszerte, köztük több atomhatalom részvételével, de nem vetettek be atomfegyvert. A háborúkat, a kölcsönös atomfenyegetés miatt, láthatóan továbbra is kizárólag hagyományos fegyverrel vívják. Ennek feltétele, hogy atomhatalom területe az tabu.

Azonban, amennyiben a helyzet úgy eszkalálódik, hogy atomfegyver kerülne bevetésre, az a közhiedelemmel ellentétben nem jár feltétlenül nukleáris sivataggal és teljes kihalással. A taktikai atomfegyver lényege ugyanis az, hogy gyengített erejű, ami a gyakorlatban a megszokottnál nagyobb szintű (pl. kerület, kisváros szintű) romboló hatást jelent, tartós nukleáris következmények nélkül. A stratégiai atomfegyver az, amely viszont városokat, országokat, egész kontinenseket tenne évszázadokra lakhatatlanná. Vélhetően - és remélhetőleg - hacsak nem kerül az egyik fél teljes létezése veszélybe,a logika szerint ez sosem lesz bevetve, hiszen minden fél tudja, hogy ez az ő pusztulását is jelenti. Azonban az emberi tényezőket (beszűkült tudatállapot, reménytelenség, félreértés, hamis információk, tévedés, szuicid zavar, stb) lehetetlen megjósolni.

BSB                                         (A neten keringő írás)

Szász István Tas

AMATŐR OKNYOMOZÁS

Egymást érik az egybehangzó vagy ellentmondó vélemények a minket oly veszedelmesen közelről érintő háború dolgában.

Az egyetlen szilárd pont a magyar álláspont.  Az volna a NATO-é is, de a történelmi tapasztalat óvatosságra int.

Közben világos, hogy a mi álláspontunkat erősítheti több ország véleménye is, olyanoké, amelyek azonban nem elvi síkon, hanem jól felfogott gazdasági érdekeik, tehát kényszerhelyzetük miatt kerültek velünk egy platformra.  Ha ugyanis csodálatos módon megoldódna pl. az energiaellátási gondjuk, azonnal eltávolodnának tőlünk, hiszen kormányaik a túloldal szekerét tolják. Tehát nem a véleményazonosság, hanem egy érdekközösség köt csupán össze velük.

Szögezzünk le egy alaptényezőt. Amennyiben a mai helyzetet átlépi az ukránokat bármi áron támogató európai igyekezet, az világháborút jelenthet.

Mi ezt elkerülendő dolgoztuk ki az ukrán népet támogató egész tevékenységünket, ez történelmi méretű akció és letagadhatatlan. Egyedül az ukrán kormány tagadja, vagy hallgatja el. Pedig, amikor ezt tesszük, akkor éppen őket védelmezzük meg önmaguktól is. Ráadásul a sérelmeket félretéve és meggondolatlan politikájukat teljes megértéssel kezelve. Emlékezzünk Orbán Viktor és Szíjártó Péter sokszor megismételt szavaira.

Őket tehát próbáljuk érteni és megérteni. De mi a helyzet Európával? Mennyire furcsa és bonyolult képlet szerint működik az euro-atlanti „együttműködés”?!

Mert az unió ma már gyakorlatilag egy olyan, un. balliberális vezetés kényszere alatt működik, amelyet a nem szívesen emlegetett háttérhatalom éppen Amerikán keresztül működve helyezett pozícióba. Régi „ánti-időkben” az ilyenre volt egy definíció: esetünkben a világuralom felé tett lépések során a háttérhatalom „transzmissziós szíja” az USA.

Akkor tehát mi is történik most? A háttárhatalmat szolgáló amerikaiak által, balliberális vezetőin keresztül irányított unió kockáztatná a világháborút, amelyet az amerikaiak, egyelőre legalábbis, még nem akarnak? Erre utal a NATO önmérséklete is.

Nagyot is tévedhetek, de erős a gyanúm, hogy itt Európa egy kívülről ösztönzött öngyilkosságra készül. Olyanra, amelybe – az ösztönzők reményei szerint – magával rántaná, legalábbis részben, az oroszokat is.

Erre pedig elsősorban nem a harci cselekmények támogatása, hanem olyan szankciók erőltetése utal, amelyek az oroszokat meggyengítenék, Európát pedig – velünk együtt – a szó legszorosabb értelmében tönkretennék.

Kérdésünkre – mint annyiszor – ismét a „cui prodest” felvetése felelhet: kinek áll érdekében egy csapásra két legyet ütni ma, amikor „világok háborúja” folyik? Kimondható: annak az Amerikának, amely ama világhatalmi terv előretolt harcosa.

De! Hogyhogy nem félnek valami ezen is túlmutatótól? Attól, hogy miközben Európát – mint eddigi történelmünk alapján természetes szövetségesüket – romlásba döntik, a szintén szövetségesre szoruló oroszokat kelet felé taszítják, és a Kínával folyó, végstádiumba érkezett versenyük közben az a nyersanyaggazdag oroszokban egy hatalmas szövetségessel erősödik. Ők maguk elveszítik Európát, a tagadhatatlan természetes szövetségest, az oroszoktól meg mégsem szabadulnak, sőt!

Rosszul csinálják, túlértékelik erejüket, vagy tudnak valamit, amire mi amatőr politizálók nem gondolunk?

Egy mégis bizonyos. Ha Európának sikerül ránk kényszerítenie őrültségeit, beláthatatlan következményekkel kell szembenéznünk, s erre nem tudni, hogy mai megosztottságában a magyar nemzet milyen mértékben felkészült. Kire hárítaná a felelősséget?

Ami e nehéz úton való továbbhaladásunkat illeti, egy hasonló méretű ország ennél elszántabb és hozzáértőbb kormánnyal nem rendelkezik. Ebben biztosak lehetünk, ez az egyetlen esélyünk, ezért oly fontos a nagy választási győzelem.

Ezen túl csak az isteni akaratra hagyatkozhatunk.  

LÓRÁNT KÁROLY

Kik az ellenfelek Ukrajnában?

2022. március 29

Természetesen az oroszok és az ukránok – felelhetjük meg a kérdést azonnal, és ez így is van, ha csak a konkrét fegyveres összecsapásokra tekintünk, ám mindenki tudja, hogy ez egy proxyháború (helyettesítőkkel vívott), az ukránok (és az oroszok is) csupán áldozatok, a harc a befolyási zónák átrendezéséért folyik, azért, hogy az egypólusú világrend át tudja-e adni a helyét egy multipoláris hatalmi erőtérnek.

De mielőtt belemennénk a részletekbe, hadd idézzek a valamikor baloldali, de ma már inkább liberális angol napilap, a The Guardian már a háború kitörése után megjelent cikkéből: „A történelem meg fogja mutatni, hogy Washington Oroszországgal való bánásmódja a Szovjetunió bukását követő évtizedekben óriási politikai baklövés volt. Teljesen előre látható volt, hogy a NATO bővítése végül a Moszkvával való kapcsolatok tragikus, talán erőszakos megszakadásához vezet. Éleslátó elemzők figyelmeztettek a várható következményekre, de ezeket a figyelmeztetéseket nem vették figyelembe. Most fizetjük meg az árát az amerikai külpolitikai intézményrendszer rövidlátásának és arroganciájának.” (The Guardian 2022. február 28.)

Az idézet pontosan leírja a helyzetet, de talán egy apró módosításra szükség van: az árat nem mindenki, hanem Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió fogja fizetni, az Egyesült Államok – legalábbis anyagilag – még nyerhet is rajta. Most néhány vezető nyugati lap (például a Der Spiegel) azért odáig elmegy, hogy fényképekkel illusztrálja azt a nagy összeborulást, ami az orosz csapatok Németországból való kivonásakor történt: mosolygó politikusok, koccintás és az ígéret, hogy ha az oroszok kivonulnak, a NATO egy centit sem megy keletre. Mint tudjuk, ment.

Az, hogy hogyan ítéljük meg a helyzetet, nagyban függ a háttér felvázolásától, a narratívától. Az euroatlanti média túlnyomó többsége a helyzetet úgy állítja be, hogy a háború Putyin gonoszságából meg abból fakad, hogy vissza akarja állítani Oroszországnak a Szovjetunióéhoz hasonló geopolitikai befolyását. Ebből következik, hogy ha Putyintól valahogy meg lehetne szabadulni, akkor az orosz–ukrán konfliktus is megoldódna. Ennek érdekében Lindsey Graham republikánus szenátor Putyin meggyilkolását javasolta.

Ettől ugyan képviselőtársai elhatárolódtak, de tudjuk, ilyen megoldások nem idegenek az amerikai politikától, gondoljunk csak a líbiai elnök, Moammer Kadhafi vagy az iraki elnök, Szaddám Huszein sorsára, és sokaknak talán az is eszébe juthat, hogy a CIA számos merényletet szervezett Fidel Castro meggyilkolása érdekében. Ez utóbbi már csak azért is emlékezetes lehet, mert az egyik ilyen merényletkísérletből egy elég nagy sikerű dokumentumfilm is készült Kedves Fidel! – Marita története címmel. Ugyanezek az erők most a legszigorúbb szankciókat kívánják bevetni Oroszország ellen, fegyverszállításokat szorgalmazva Ukrajnának, sőt a NATO háborúba való közvetlen beavatkozását is felvetik.

Kik ezek az erők? Mindenekelőtt látni kell, hogy itt nem az Egyesült Államokról vagy más NATO-országról van szó, hanem az amerikai és az európai politikát is befolyásoló hálózatról, amelynek egy-egy csomópontját meg lehet ugyan jelölni (például Soros György), de a politika kialakításáért nem önmagukban az egyes csomópontok, hanem a hálózat egésze felelős. Ha egy-egy csomópont valamely oknál fogva meg is szűnne, attól még a hálózat változatlanul tovább működne, és befolyásolná az egyes országok politikáját.

A történelemben valószínűleg mindig is voltak ilyen hálózatok, háttérhatalmak, „mélyállamok”, „szürke eminenciások”, akik jórészt láthatatlanul, a háttérből irányították a látható és látszólag a döntéseket hozó uralkodók, politikusok tetteit. A jelenlegi euroatlanti háttérhatalmi hálózat mai formájának kialakulását én a kilencvenes években bekövetkezett gazdaságfilozófiai fordulathoz kötném.

A hetvenes évek kőolajár-robbanását követő gazdasági felfordulásból a nyugati politikusok (elsősorban Margaret Thatcher és Ronald Reagan) a neoliberális gazdaságfilozófia alapján kívántak kijutni, és szabadjára engedték a kapitalizmus vad erőit, amelyek a harmincas évek nagy válsága után kerültek korlátozásra. Ennek következtében hatalmas tőkekoncentráció ment végbe, egy-egy nagyvállalat vezetése már nagyobb gazdasági hatalommal rendelkezik, mint egy közepes méretű ország gazdasági ereje.

Ez a koncentráció azonban nemcsak a termelőszférában ment végbe, hanem a médiában is, az euroatlanti média túlnyomó része néhány nagy korporáció kezében van. Mindez annyit jelent, hogy egy maréknyi ember kezében hatalmas vagyon és médiahatalom összpontosul. Mindehhez hozzájárul, hogy a hatalomnak, akárcsak a fénynek kettős természete van. Mint tudjuk, a fény hullámként és részecskeként is viselkedik, a hatalom meg egyszerre politikai és gazdasági hatalom, amely egymásba átalakulhat: akinek pénze van, az politikai hatalomhoz juthat, akinek politikai hatalma van, az vagyonhoz juthat, az olvasó bizonyára tudna példákat sorolni.

De az említett gazdasági és médiahálózatok csak a hálózat hardverjét adják, ehhez járul még az ő a hatalmuk megerősítését és kiterjesztését szolgáló szoftver, a kutatóintézetek, egyetemek és más tudásközpontok sora, amely az ideo-lógiát szolgálja az adott rendszer fenntartásához és terjeszkedéshez. Nem arról van szó, hogy kutatókat, újságírókat, politikusokat lefizetnének, hogy a hálózat érdekeit kövessék, hanem arról, hogy azokat finanszírozzák, akik nézetei a hálózat érdekeit szolgálják. E módszerrel – az egy-egy intézményben végbemenő természetes személycserék miatt – egy-két évtized alatt egy semleges vagy sokszínű ideológiai teret úgy át lehet alakítani, hogy az teljes egészében csak a hálózat érdekeit szolgálja.

És ez az átalakulás nemcsak a tudásközpontokban megy végbe, hanem az állami intézményekben, a törvényhozásban, a politikai pártokban és minden olyan helyen, ahol a létezés valamiféle külső támogatástól (például alapítványok, kormánytámogatások) függ. Mindezt a rendszert kiegészítik a nyílt, direkt beavatkozást végző vagy elősegítő politikai NGO-k, továbbá azok a szervezeti formák is, amelyek időről időre összehozzák a hálózat csomópontjait reprezentáló személyeket. Ilyen például a Bilderberg-csoport vagy a davosi Világgazdasági Fórum.

Nézzük ezután a felvázolt elvi keret hatását a mai ukrajnai háborúra. Oroszország azért támadta meg Ukrajnát, hogy az ne lehessen a NATO tagja, ezt egy szakértő sem vitatja, tehát a dolog ott kezdődött, amikor döntés született a NATO keleti bővítéséről. Ezt azonban még megelőzte az Amerika uralta, egypólusú világrend meghirdetése (1990., Charles Krauthammer, Foreign Affairs).

Ha Krauthammer esszéje, mondjuk, az Ithaca Timesban jelenik meg, senki sem figyel oda, de a Foreign Affairst a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) publikálja. Az 1921-ben alapított Külkapcsolatok Tanácsa pedig mind a finanszírozását, mind a tagságát tekintve összefonódik Amerika nagy korporációival és a washingtoni adminisztrációval. 1995-ben Zbigniew Brzezinski, a lengyel származású korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó ugyancsak a Foreign Affairsben adott részletes útmutatót a NATO terjeszkedésével kapcsolatban.

A dolog érdekessége, hogy maga az elnök, Bill Clinton nem akarta a NATO-t kiterjeszteni, de nem tudott a rá nehezedő nyomásnak ellenállni. Ezután pedig már beindult a gépezet, és ekkor már a különböző kormányzati és nem kormányzati szervezetek meg a CIA is – a média széles körű támogatásával – megtették a maguk részét, hogy az esetleg vonakodó országokban NATO-barát kormányok alakuljanak, gondoljunk csak a 2014-es kijevi fordulatra. Érdemes megjegyezni, hogy korábban Ukrajna lakosságának kétharmada utasította el a NATO-tagságot.

Amerikában sokan ellenezték a NATO terjeszkedését, érdekes módon az a George F. Kennan is, aki egyébként az első hidegháború idején a Szovjetunió megfékezésére irányuló stratégia legfőbb kidolgozója volt, az ellenzők azonban a hálózattal szemben kisebbségbe kerültek. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Amerika érdeke nem azonos a hálózat érdekével, ezért indult a médiában olyan gyűlöletkampány Trump ellen, aki Amerika nemzeti érdekeit képviselte. A hálózatnak megvannak a maga érdekei, mindenekelőtt az, hogy hatalmát és befolyási övezeteit fenntartsa, illetve kiterjessze, és ebben a NATO katonai erejét használja fel.

Az elmondottak miatt nehéz lesz a békekötés, mert csak az egyik oldalon létezik valódi tárgyaló fél (Putyin). A másik oldalon van Zelenszkij, aki az ukrán szélsőségesek és az amerikaiak foglya (ha rajta múlt volna, nem lenne háború), és van az amerikai vezetés, amely a hálózat foglya. A hálózat maga meg diffúz jellege miatt megfoghatatlan, kivel kössön Putyin békét? Soros Györggyel? Victoria Nulanddal? A New York Timesszal?

(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója. Az írás a világhálón kering, ezért merészeljük közzétenni külön engedély nélkül. A szerk.)

KECSKÉS RÓZSA

Könyörgés Kárpátaljáért

Uram, segítsed meg Őket,

a bűn nélkül szenvedőket,

a balsorsú magyarokat

és az űzött ukránokat !

Trianontól ez árvult nép

több hatalmat is átal élt,

megtűrt lett és jogfosztott,

kisebbségre kárhozott...

Uram, a Kárpátok ölében

őrzi magyarságát népem,

nyelvét, hitét védve maradt,

túl száz éve, s példát mutat:

bástyánk lett a végvidéken,

oroszt-ukránt tűrt békében

megfogyva bár ,meg nem törve,

honfoglalást sem feledve,

átélve szovjet hatalmat,

új nemzetközt sem akarhat...

Most Ukrajna kisebbsége

orosz bosszúnak kitéve,

menekül, mint űzött gyermek...

Uram, fiaikat mentsd meg !

Bújhat Anyaföld szívére...

Mondd: legyen itt végre béke!

2022. március 15.

REMÉNYI TIBOR

A BÉKE UTÓPIÁJA

„Akinek két ruhája van, adjon  annak, akinek nincs….”  (Lukács ev. 3,11.)

Az elmúlt években leginkább attól féltünk, hogy a migránsok milliós beözönlése Európába és Amerikába előbb-utóbb polgárháborúkat fog kirobbantania a „befogadó” országokban, azután faji háborút akár egész kontinenseken.

A részleges gyűlölködés és helyi csatározások után 30 napja iszonyú erővel robbant ki az orosz-ukrán háború (amely bizonyos mértékig testvérháború, hiszen Ukrajna legalább annyira orosz, mint lengyel, tatár, örmény, ruszin, román és magyar, stb.)  De a nyugati és globális háttérhatalmak tettek róla, hogy az ukrán „hazafiság” soviniszta, etnikai gyűlöletté fajuljon, üldözzék és öljék az ott régóta békében élő (?) nemzetiségeket. Az orosz „medvétől” sem áll távol a hódítás vágya, és ezúttal esztelenül (és aránytalanul?) nagyot ütött vissza, és azóta is mindent elpusztítva dühöng... 

Miért erősebb a gyűlölet, mint a megértés és elfogadás?  Miért akarnak a bankárok és a hadurak földrésznyi birodalmakon uralkodni, és birtokolni azok minden javát, engedelmes szolgájukká tenni minden nemzetét?  Ősi ösztöne lenne ez az örök embernek? Kegyetlennek lenni jobb, mint megbocsátónak és könyörületesnek?  Valójában nem értem, csak szemlélem és nem látok változást, jobbulást évezredek távlatában sem.

Saját használatra azonban szeretnék tovább kutakodni az okok dzsungelében.

    Hol kezdődtek a bajok? Talán valamikor a keresztes háborúk idején, vagy még korábban, Mohamed halála után az öröklés körüli családi civakodással, vagy még előbb, a hellén kultúra széthullásával, netán Káin és Ábel testvérharcával?

    Nem véletlenül élnek tagoltan, némiképp elkülönülten a világ népei ott, ahol élnek. A megtelepedési kontúrvonalakat a faji, nyelvi, vallási és kulturális jellemzők jelölték ki, és jelölik ki ma is. A területbirtoklást, a határokat többnyire a háborúk győztesei határozták meg, és ennek során egész kontinensek őslakosságának módszeres kiirtására is sor került (pl. Észak- és Közép-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Új-Guineában és Afrika déli részén).

    A viszonylagos békeidőszakok záloga az volt, hogy mindenki „maradjon nyugton a helyén”, és ha a békék nagyjából az etnikai határokat szentesítették, akkor volt remény a béke fenntartására.

    Másik erjesztő erő, amely felboríthatta a békét, a gazdasági egyenlőtlenség, a javak egyenlőtlen birtoklásának folyamata volt. Ezt a folyamatot a földrajzi helyzet, az éghajlati és domborzati tényezők, a tengerek közelsége, a közlekedési és kereskedelmi utak nyomvonala és kereszteződései, bizonyos genetikai adottságok, és még számos körülmény bonyolult összjátéka határozta meg.

    Az egyenlőtlenség némely területen viszonylag gyorsan, másutt hosszú évezredek alatt alakult ki. Eddigi történelemismeretünk tanúsága szerint csak az utóbbi 150-200 évben jutottak el az emberiség kiemelkedő személyiségei és csoportjai arra a felismerésre, hogy az immár belakott Földgolyón háborúk nélkül is fel lehetne oldani a javak egyenlőtlen eloszlásából származó szükségszerű feszültségeket.  A 20. század közepére már rendelkezésre álltak azok a termelő kapacitások, amelyek képesek voltak, azaz lettek volna az egész emberiség átlagosan jó színvonalú eltartására. Megvolt minden technika és technológia ahhoz, hogy az egészséget felőrlő összes fizikai munkát gépek és géprendszerek végezzék. A megoldás lehetőségének objektív feltételei létrejöttek. A többi az emberen, az emberi gondolkodáson, lelkületen és akaraton múlott. Nevezetesen azon, hogy képes-e javait megosztani egyik ember a másikkal, egyik család a másikkal, egyik nemzet a másikkal, a tenger mellett élők a szárazföldiekkel, az északiak a déliekkel stb.

    Ám az anyagi javak bőségét, amely mindenki számára elég lenne, a magántulajdonon alapuló kapitalista termelési‒gazdálkodási rendszer teremtette meg, és ez már eleve magában hordozta az objektív lehetőségek ígéretének megfeneklését a magánérdekek zátonyán. A magántulajdon szentsége megkérdőjelezhetetlen lett, az un. „fenntarthatóság” egyetlen motorjának a profitot tartották, és kialakult a legújabb kori fogyasztói társadalom, amelyben a szükségtelen komfort, a birtoklás, a szerzés és az önzés a vezérelvek.

    A napokban Rákosi Jenő tárcáit olvasom, azokat, amelyeket a 19. század végén írt a Budapesti Hírlapba. A jeles publicista, drámaíró és színházi ember ekkor még tisztán képviselte a konzervatív liberalizmus deáki elveit, erkölcsi felfogása követhető és követendő volt. Az, hogy később Ady és a Nyugat ellen fordult, számomra nem teszi érvénytelenné korábbi erényeit. Rákos Jenő írja 1884-ben (!):

    „ A szabadság nem kevesebb, hanem mindig több lesz; a forgalom mindig könnyebb, az élet élvezetei hozzáférhetőbbek… de a kínálkozó gyönyörökről való lemondás több lelkierőbe kerül; a megsokszorozott s mindenkihez közelebb lépett élvezetek nélkülözése kínosabb, elkeserítőbb. Ebben fogamzik meg a társadalom élvező részének gyűlölete a nélkülöző részben; az élvezetszabadság pedig növeli az étvágyat, növeli a gyűlöletet és terjesztését ezerszer megkönnyebbíti. Hol a remédium (gyógyszer)? Nem tudok rá megfelelni. Tudom, hogy nem a represszív (elnyomó) rendszabályokban. Előttem egy bizonyos: vagy talál a szabadság remédiumot a maga kórságára, ami azt jelenti, hogy katasztrófák nélkül, saját tanításai keretén belül képes megoldani e kérdést; vagy nem talál, s akkor unokáink egy borzasztó viharos időre fognak virradni”

    Az unokák mi vagyunk, és nem következtek-e be a 20. században a „borzasztó viharos idők”, és nem a még szörnyűbb viharoktól rettegünk-e ma is? Egyre többen érzik, tudják, mondják, hogy a következő háborút az ökológiai krízis fogja okozni, párosulva az emberi önzéssel, birtoklási vággyal és gonoszsággal.

    A másfajta termelési és elosztási módok lehetőségei a filozófia lomtárába kerültek, és a két világháború, valamint a modern regionális háborúk azt bizonyították, hogy a technikai fejlettség és az anyagi bőség nem oldja meg az emberiség belső ellentmondásait.  

    Félő, hogy nem az új, békés utak keresése, hanem a „status quo”-t védő, erőből történő politikai-katonai „megoldások” kerülnek előtérbe. Ez folyik most Ukrajnában, és bőven vannak, akik nyugatról is, belülről is szítják a pusztítás és halál tűzvészét, a remélt politikai és gazdasági haszonszerzés érdekében.

    Sikerülhetne-e mégis a tűzszünet és valamilyen megbékélés, az együttélés mottóbeli elvének és gyakorlatának elfogadásával? Avagy annak könnyített változatával: ha neked öt ruhád van, legalább kettőt adj annak, akinek nincs. Valóban vissza kell menni a „Gyilkos testvér botja zuhanásáig”, Káin és Ábel őspéldájához, hogy megértsük az emberi összeférhetetlenség és ellenségeskedés gyógyíthatatlan, örökletes jellegét?

    Nem tagadom, mindig is úgy gondoltam, hogy az egyén, az egyes ember felelőssége igen jelentős a társadalmi motivációk, törekvések és mozgások alakulásában. A társadalom egészének tévedéséhez és katasztrófájához egyéni tévedések és bűnök kellenek. Ezért óriási a vezetők felelőssége! Ezért óriási a nevelés, a család, az iskola, a média és világhálót kézben tartók és működtetők felelőssége. Ezért nem jelentéktelen minden egyes polgár felelőssége. Mindig úgy éreztem, hogy a „hivatalos tudományok”, pl. a szociológia és a viselkedéstudomány valahogy elkeni az egyéni felelősség kérdését, belemossa a kollektív tudati folyamatokba, elfedi a társadalmi mozgások „objektív” törvényszerűségeivel. 

    Ha nem lehetne építeni az egyéni önzésre, a fogyasztási és felhalmozási vágyra, ha nem az anyagi, hanem a lelki-szellemi gazdagság lenne az emberek célja, akkor nem lehetne meglovagolni az egyén ambícióit, és nem lehetne anyagi érdekekért viszálykodásba, ellenségeskedésbe hajszolni családokat, társadalmi csoportokat, népeket és kontinenseket. Ha valami csoda folytán ez a szociális kiegyenlítődés és kibékülés megtörténne, akkor még hátra volna a felekezetek és világvallások testvéri kézfogása.  

    Tisztában vagyok vele, micsoda naivitás mindezek megvalósulásában hinni! Ezért utópia a béke. Még sem tudom nem végiggondolni, nem kimondani, nem óhajtani. Miért lehetetlen, hogy ami ma utópia, egyszer valósággá váljon?  

Nagyvarjasi Szabó István

Ex oriente lux?

(Régi metafora: keletről jön a fény. Most az égő városok,  falvak, iskolák, kórházak fénye.)

Megfeledkeztünk arról, hogy mindannyian Mihail Gorbacsov köpönyegéből bújtunk elő, habár igaz, hogy ezt a köpönyeget egy tucatszínészből lett amerikai President, Ronald Reagan gomboltatta ki vele. Emlékszünk még (dehogy emlékszünk!), mit mondott Berlinben ez a cowboy? „Mr. Gorbacsov, bontassa le ezt a falat!" Megtörtént. Gorbi nélkül is, de nem  ellenére. Úgy tűnt, az USA, Németország és a Szovjetunió új nászútra indul, édes hármasban, de most nem T-34-el, Tigrisekkel vagy U-2 kémrepülőgéppel, hanem hatalmas, rózsaszín reményekkel. Reagan, többszörösen felülemelkedve az Oscar-díjon, eljátszotta élete, de talán valamennyiünk életének legnagyobb drámáját. Gorbacsov leszerepelt. Rá még visszatérünk. Egy hívő, okos ismerősöm azt mondta akkor, a kilencvenes években, hogy jön a világvége, mert Isten csodát tett: világháború nélkül megszüntetett egy szuperhatalmat, és mi ezt a túlvilági jelet föl sem fogjuk.

Ki gondolta volna ezt akár egy évvel azelőtt is, persze a Jóistenen kívül? Én biztos nem. De miért jön a világvége? Mert az embereknek van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, és külön-külön ugyan Krisztust éreznek, de együtt mégis  Barabást kiáltanak, mint Karinthy novellájában.

Gorbacsov volt a Végzettől elhívatott, a kiválasztott? Jó kérdés, pedig én tettem fel.

Máris ott vagyunk a „titokzatos, a kiismerhetetlen, különös szláv lélek"  megnevezésű  tünetcsoportnál és/vagy gumicsontnál, tehát vegyük elő józan eszünket és hozzá egy kis Churchillt. 1939. október 1-én ily gondolatokat főzött feje bográcsában e bölcs férfiú, aki akkor még nem volt miniszterelnök: „Hogy Oroszország mit fog tenni, nem láthatom előre. Olyan rejtvény ez, amelynek megfejtéséhez előbb egy talányt kell megfejtenünk, annak a megfejtéséhez pedig egy rejtélyt. De talán van hozzá kulcs. Ez a kulcs pedig az orosz nemzeti érdek. Márpedig Oroszország biztonsági érdekével nem lehet összhangban, ha Németország a Fekete-tengerig nyomul előre..."

Eddig az idézet, ami akkor hangzott el, amikor Berlinben és Moszkvában orgazmus-közeli állapotban ünnepelték a Molotov-Ribbentrop paktumot. Pussz-pussz-pussz, rengeteg pussz! Most helyettesítsük be Németországot a NATO-val. Ennyi. Ukrajna a NATO-ban? Olyan ez Oroszországnak, mintha nekem a szomszéd minden reggel a küszöbömre szarna.

Orosz fóbia, paranoia, lelki betegség, kisebbrendűségi érzés, bunkóság vagy mit tudom én mi, - hogy a birodalom határai legyenek minél messzebb a Szent Moszkvától és Oroszország Anyácska testétől. Oroszország története olyan, mint a táguló világegyetem - azt se lehet megállítani, ezt se? Ezt jól az eszébe kéne vésse minden politikus, akár szereti az oroszokat, akár nem. Lehet ezt elutasítani, lehet tudomásul venni, de megkerülni nem lehet. Együtt kell élni vele, mint az anyóssal vagy a Coviddal. Ez van. Már ötszáz éve.

Kezdte Rettegett Iván, aki   megindult a Baltikum és lengyel-litván királyság ellen, miután leszámolt a dél-oroszországi tatár kánságokkal. Szent a cél! Lengyelország és Litvánia uralkodója,  Báthory István alaposan orrba verte a Rettegettet.

Majd jön Nagy Péter. Ablak Európára! Olyan dühödt ambícióval építi meg Szentpétervárt, mint Sztálin az atombombát. Ő okosabb, műveltebb, de nem kevésbé kegyetlen, mint Iván. Állítólag tőle származik a mondás, amit már régóta kőbe kéne vésni: Az orosz népet kancsukával és vodkával kell kormányozni. (Nincs elég kő?)

Nagy Katalin, akiben egy csepp orosz vér sem folyt - vegytiszta német -, lett a legeredményesebb újkori cár. Ha éppen nem szexelt, akkor hódított. Nem csak vérbő férfiakat, hanem Lengyelországot, dél-Ukrajnát is. Az ő tiszteletére építtette éppen jól megérdemelt pihenőbe tett egyik szeretője, Patyomkin a róla elnevezett falvakat. S ez ismétlődött, a „falvak” is, a gargantuai étvágy is Sztálinnal, Hruscsovval és Brezsnyevvel bezárólag. Csak minél távolabb  a határokat, plusz meleg tengeri kikötőket!

Így jutottak el Kubáig. Aki nem hiszi, járjon utána! Állok elébe. A lengyelek több mint 120 évig moszkovita járom alatt nyögtek. Közben az oroszok mindent elkövettek, hogy a lengyelek ne legyenek lengyelek, a lengyelek meg mindent megtettek, hogy az oroszoknak ez ne sikerüljön. Józef Pilsudski, a nagy újjáalapító ragadta meg a lényeget: „A németek a szabadságunkat akarják, az oroszok a lelkünket.” Ha nem adod a lelkedet, dászvidányije Katyn-ban.

Ukrán kérdés a XX. századig nem merült fel a Cár Atyuska birodalmában. Csak egy kérdés volt: de hát kik azok az ukránok? Erre legalább egy tucat  sziklaszilárd válasz érkezett, attól kezdve, hogy eloroszosodott lengyelek, azon át, hogy orosz tájnyelvet beszélő szarmata- kun- tatár ivadékok, egészen odáig, hogy ők a legtisztább, legnemesebb szlávok. Minden igény kielégíttetett. A II. világháborúban és pár évig utána Ukrajna területén a totális áttekinthetetlenség, a bellum omnium contra omnes ősállapota dühöngött. Mindenkinek mindenkivel elszámolni valója akadt. Most Putyin megteszi nekik azt a szívességet, hogy nemzetté püföli őket. Egyértelmű, egyérzelmű nemzetté, amelynek cementje az oroszgyűlölet lesz. Ezen túl minden oroszról minden ukránnak az jut eszébe, hogy ő a hős, a mártír ukrán.

Olyasmik olvashatók, hogy az orosz katonák azt hitték, hogy ami van, az hadgyakorlat. Az orosz történelem páratlan kincsesbánya. Volt már ehhez hasonló. Amikor 1825-ben kitört a dekabrista fölkelés, a katonáknak azt kellett harsogni, forradalmár tisztjeik parancsára, hogy éljen a Konstitúció! Azt hitték, hogy a Konstitúció Konstantin nagyherceg felesége. A jámbor muzsikok nagyon meglepődtek, mikor beléjük ágyúztak. S nem csak városi legenda, hogy 1956-ban Budapestnél a Szuezi csatornát keresték a Duna helyett.

A propaganda, agymosás, dezinformáció mára egyik legpusztítóbb fegyvernemmé vált. Már Bismarck is megmondta: Sose hazudnak annyit, mint esküvő előtt, háború alatt és vadászat után. Vagy: Minden háború első áldozata az igazság - ezt se én találtam ki. Kinek higgyünk? Akik ebbe a háborúba belementek, nem ismerik a történelmet.

Churchillt már idéztük. Vegyük elő Metternichet: Oroszország sohasem olyan erős és sohasem olyan gyenge, mint amilyennek látszik - figyelmeztetett.

De ne maradjon ki Mark Twain sem: A történelem nem ismétli önmagát, de rímel.

A Szovjetunió meghalt, amikor Gorbacsov kiengedte Pandóra szelencéjéből a glaznosztyot és a peresztrojkát. Gorbacsovért kár. Több volt, mint politikus, Ember. Nagybetűvel. Talán egy Prométheusz, aki az istenektől visszalopta nekünk a reményt.

Persze, még  adós vagyok egy válasszal, mert sokan kérdezték, kinek a pártján állok? Hát elmondom. Volt egyszer, hol nem volt egy bolgár cár, III. Borisz.  A II. világháború alatt egyszer így fakadt ki: A hadseregem németbarát, a diplomatáim angolbarátok, a népem oroszbarát - csak én vagyok bolgárbarát!? Pedig ebben a cárban egy szem bolgár gén nem volt.

De sose kanyarodjunk túl messzire az alapkérdéstől: ki támadott, és miért ráncigálták a medve bajszát?

 * * * * * * * * * * * * * *

Vágó Csaba

"Mielőtt Ukrán Nemzeti színekbe öltöznél..

MA FELHÍVTAM KÉT KÁRPÁTALJAI ISMERŐSÖM !

Csak hogy mindenki képben legyen az aktuális helyzettel és a kilátásokkal.s

Spontán itthoni összefogással itthon tömegével ajánlottak fel szállást, ingyen fuvart Pestre, élelmiszert, ruhát....stb. a rászoruló menekülteknek.   De mitől is menekülnek és mit tudunk róluk? A hírekben ezerszámra szólalnak meg politikusok, politikai elemzők, közgazdászok, államfők a világ minden részéről. És mindenki a saját szája íze szerint közli a média felé, ami nem pártfüggetlen. Minden hír úgy lát napvilágot, ahogy az érdekek diktálják.

De nem látok riportokat az ott élő magyarokkal. Én ma felhívtam és megkérdeztem két beregszászi és ungvári ismerőst, hogy a kárpátaljai magyaroknak mi a véleményük Putyinról. Azt a választ kaptam, hogy itt az anyaországban imádkozzunk azért, hogy Putyin győzzön!

Ukrajnában nacionalista alapokon gyakorlatilag egy terrorista kormány működik. Efölött szemet hunyt az Unio az USA és az ENSZ. Donbaszban évek óta gyilkolják az oroszokat és ellehetetlenítik őket az élettől. A kisebbséget semmibe nézik. Lásd ukrán nyelvtörvény.

Gyakorlatilag az emberi jogokat teljesen aláásva működik egy ország Európában, akik legálisan írtják a saját kisebbségüket. Mind ezt úgy, hogy Amerika, a demokrácia hazája pontosan tudja ezt. A magyarokat ugyanúgy üldözik, mint az oroszokat. Sokan elvándoroltak, de még mindig 200 ezer magyar honfitársunk ott él.

Az ukrán kormánynak volt nyolc éve békés úton rendezni a kisebbség kérdését. Ez nem sikerült. Putyinnál betelt a pohár. Ő kiáll a saját népe mellett, független attól, hogy a határ melyik oldalán laknak. Neki olyanok a donbasi oroszok, mint nekünk az erdélyi székelyek. Annyi különbséggel, hogy ő ki is áll mellettük. Így most a kárpátaljai magyarok csak Putyinban bízhatnak.

Sajnos az anyaországi politikusoktól nincs mit várni. Rendkívül nagy népszerűségnek örvend Putyin. Ha ne adj isten Putyin elbukik, akkor az agresszív ukrán kormány végleg leradírozza a térképről a kisebbségeket. Ezért bíznak abban, hogy nyerni fog. Ukrajnának nem kellenek a magyarok. Itt a csonkaországban sajnos megint nem kellenek. Ugyanaz a helyzet, mint Romániában. A román azt mondja a székelyre, hogy bozgor. Az itthoni magyar pedig azt mondja a székelyre, hogy román. Így az elszakított magyarok magukra lettek hagyva mindenütt.

Szomorú, de a kárpátaljaiak már egy idegen hatalomtól várják a megváltást. Ez pedig Putyin. Ők nem az oroszoktól félnek és nem attól, hogy lebombázzák Ungvárt, vagy Munkácsot.

Ők a saját kormányuktól félnek és a kényszersorozásoktól.

Magyar ember ne legyen golyófogó. Ezt már láthattuk a délszláv háború idején. A szerbek a magyarokat sorozták be először, ugyanúgy mint a horvátok. Így magyar lőtte a magyart. Most a kárpátaljai magyarok egy olyan háborúnak lehetnek részesei, amihez semmi közük.

Miért harcoljanak ők egy elnyomó ukrán kormány mellett, ha őket is elnyomják? Ezért már semmiben nem tudnak bízni, csak Putyin gyors győzelmében.

Jelenleg a nemzetközi és az itthoni média terrorista agresszorként tekint rá, mert kiáll a saját elnyomott népe ellen és szembe megy Amerikával. A NATO most várakozó állásponton van, mert Ukrajna nem NATO tag.

De ne felejtsük el, hogy Oroszország mellé állt Kína és Irán. Oroszország egyedül bedarálná a NATO- t. De Kínával és Iránnal együtt elsöpörné Amerikát is. Így most feladta a leckét a világnak. Most mindenki kivár, úgy hogy közben nemzetközi szankciókkal fenyegetik az oroszokat.

De Kínát sem jó felbőszíteni, mert annak hihetetlen gazdasági vonzata lenne. Most úgy adtak az oroszoknak sakkot, hogy igazából az oroszok adták a mattot. Jelenleg a NATO jobban fél, mint az oroszok. Amerikának kár beleszólnia. Ő mindig akkor jelenik meg, ha gazdaságilag érdekelt benne. Lásd Kuwait, Irak, Afganisztán, vagy annak idején Viet- nam, vagy Kórea. Most Ukrajnát kell megvédeniük. Amerika már most elvérzett. De hagyjuk a nagyhatalmakat!

Most a magyarjaink fontosabbak. Jelenleg 200 ezer magyar érdekét kell okosan képviselni. Ha nyalunk a NATO- nak és az UNIO- nak, azzal 200 ezer magyar életét kockáztatjuk. Ha szembe megyünk Ukrajnával, azzal hadat üzenünk az UNIO- nak. Most a legnehezebb a döntés. Itt egyetlen jó döntés van, ha semlegesek maradunk. Amennyiben Putyin nyerni fog, úgy felvetődött, hogy mi lesz Ukrajna sorsa. Mert akárhogy is nézzük, ez egy mesterségesen összehozott báb állam. Úgy földrajzilag, mint a népességét nézve, bebizonyosodott, hogy életképtelen. Mint mindegyik összetákolt ország.

Jugoszlávia széthullott. Csehszlovákia széthullott. Szovjetunió széthullott.

Most Ukrajna a soron.

Putyin elkottyintotta, hogy Ukrajnának semmilyen követelése nem lehet Kárpátalját illetően. Az oroszok visszavennék ami az övék, a lengyelek szintén és nekünk járna Kárpátalja. Putyin nem tart rá igényt. Ebben bíznak a kinti magyarok. Ott egyöntetűen szeretnének Magyarországhoz tartozni.

A visszacsatolás lehetősége most ott van. Talán nem adódik ilyen lehetőség az életben. Antal József kormánya egyszer már elszalasztotta. Ha hinni lehet a mendemondáknak, akkor Kádár János Erdélyt szintén elszalasztotta.

Az Antal kormány konkrétan lemondott Kárpátaljáról.

Akkor a média azt harsogta, hogy ha visszakapnánk Kárpátalját, akkor 10 évig zsíroskenyeret kellene ennünk. A pénztárcával próbáltak manipulálni. De ha megnézzük a széthullott államok utódait, akkor nem biztos hogy igaz ez a zsíroskenyér történet. Csehországban nem zsíroskenyeret esznek. Mint ahogy Szlovéniában sem, vagy Horvátországban sem. De még Szlovákiában sem zsíroskenyeret esznek. Sőt ! Még Szerbiában is jut hús az asztalra. Ezek mind széthullott országok, akik talpraálltak.

Ha nemzeti lenne a kormányunk, akkor nekünk sem kell zsíroskenyérben gondolkoznunk.

Kárpátalján most 200 ezer magyar várja a sorsát. Ők minket választanának.

De a kormányunk felvállalná - e őket ?

És itt dőlne el, hogy valójában mennyire nemzeti. Mi a fontosabb ? 200 ezer kárpátaljai magyar lelki öröme, hogy Munkácson ne kelljen szégyellni a magyar szót, vagy a párt és az UNIO a fontosabb ?

És lehet, hogy a lehetőség pár héten belül ott lesz a döntésre. Akkor hova fogunk állni ?

Brüsszel érdekeit, vagy Kárpátalja érdekeit fogjuk nézni ?

Ezt nem én kérdeztem, hanem a beregszászi barátom.

A média jelenleg teljesen elferdítve kommunikál mindent. Bemutatja az ukránok szenvedését, a lángoló épületeket, a menekülőket. Minden életért kár. Akár orosz, akár ukrán, akár magyar. De ennek nem kellett volna így történnie. Most a végkifejletet látjuk a hírekben.

Csak a sok éves előzményt nem mutatják. Amit most látunk, az a következmény. A fehér terror sem úgy kezdődött, hogy egyszercsak jött a semmiből. Megelőzte azt egy tanácsköztársaság. Most az egész facebook és a világ ukrán zászlóba öltözött.

És az elmúlt évek ?

Akkor miért nem lobogtak mindenütt az orosz és a magyar zászlók ? Most minden 5. ismerősöm ukrán színekbe öltözött.

Egy olyan ország mellé álltak, ahol sárba tiporják az emberi jogokat. És ezálltal Amerika mellett teszik le a voksot.

Lobogjon a magyar zászló!

Álljunk ki a kárpátaljai magyarokért ! Ne csak Putyinban kelljen bízniuk ! Ha Putyin elbukik, akkor 200 ezer magyar is vele bukik. Így most Putyin az egyetlen remény, bármit is kommunikáljon a média , vagy a politikusaink. Ne a 3 diplomás közgazdász politológussal készítsenek riportot és ne az mondja meg a Rózsadombról, hogy mi a jó a kinti magyaroknak!

Tessék kimenni Husztra, Szolyvára, Ungvárra, Rahoncára, Ungludasra!

Itt az idő megkérdezni az érintetteket! Kevesen vállalják fel, hogy Putyin politikájával egyetértenek, de ha 200 ezer kárpátaljai felvállalja az elnyomásban, akkor én leszek a kétszázezeregyedik.

 Dr. Nagy Major Gábor     

           Háborús Nagypéntek.

nagypéntek jön, egy ország

koplal, éhezik

primum nil nocere mondják

a kiégett ablakok

és az útmenti Krisztusok

integetnek az elmenőknek

akik húzzák- vonják

a mindenüket rejtő bőröndöket

és a kézen vezetett

kisgyermekek sírva kérdik:

miért is mindezek?!

nagypéntek jön megint

és a bombák és a bombázók

arctalanok és

a farizeusok újra keresztre

feszítették a latrok helyett

a békét és

senki nem tudja, hogy

jön-e még feltámadás és

a primum nil nocerét

betarthatják-e az orvosok.

2022. 03. 12. Pápa (kalitka).

Dr. Gyárfás András

Pörkölt

Háborúban születtem és tanultam meg járni, nem szeretnék háborúban kicsoszogni az életből.

Kérem szépen, nagyon szépen kérem, tessenek békét kötni, de addig is,  ha szabad még szebben kérnem, hagyjanak nekem békét. Meggyászoltuk a Kígyó szigeti ukrán határőrséget, már csak azért is, mert olyan hatvan évvel ezelőtt remek mititejt ettünk ott, román motoros csónakok vittek megfizethető áron, és jókat kacagva az állandó vízfröccstől. Igaz, most, hogy feltámadtak a hősök a Krím félszigeten, hát mit mondjak, újra  „mititej" a Kígyó sziget, és a borzalmas képek, melyekkel naponta elárasztottak az össz-Tv társaságok, kiderült, hogy olyan nyolc évre nyúlnak vissza, a nagy marha forradalom idejére, ahol ukrán tankok gázolták le az ukrán embereket. Ami arra késztet, hogy ide üljek és kimondottan csak a saját békém végett vegyem fel a küzdelmet, az az, hogy az ukrán bohóc-elnök azzal küldi oda az embereit, hogy tudja, semmi értelme sincs, de neki aztán ne mondja senki, hogy ő nem tett meg mindent a béke érdekében!

Aztán, a német kancellár (istenem, a kancellár, a német!) kijelenti, hogy fegyvereket nem, azt nem küldünk, sisakokat igen, de fegyvert – jajj, azt biztos nem, és rá két napra az egész harckészletet, ami harminc éve ott rozsdásodik a volt keletnémet kaszárnyákban. Továbbá kijelenti, hogy százmilliárd eurót (pillanatnyilag nincs a kasszában annyi, de ígérni lehet) az elődje, minden idők legsikeresebb kancellár-asszonya által elhanyagolt hadseregre költ. Hurrá, hurrá, hurrá. (Az óceánon túl a demens dörzsölheti a markát: „bejött.”) Még szerencse, hogy történelmi beszéde végén, amikor állva tapsolt neki az egész ház az, elnöknő rászólt: - Scholz Úr, tegye fel legyen szíves a maszkját! 

A drámai pillanatoktól, melyeket a határt átlépőkről közöl a képernyő, tisztelettel visszatartom magam, nem úgy, mint a riporterek, kik tucatjával vetik rá magukat egy-egy síró gyermeket karjában tartó asszonyra, de nagy tisztelettel kérem a legnépszerűbb német tv-adó hősnőjét, hogy a szlovák határtábla mellett állva ne bizonygassa, hogy: - Íme egy ilyen kis ország is, mint Szlovénia, teszi kötelességét, nem úgy, mint kétezer-tizenötben az Orbán Magyarországa!

Valahogy úgy kezdek lenni ezzel a háborúval, mint a kakaspörkölttel. Évekkel ezelőtt bemutattak egy farmot, ahol kimondottan kakasokat tenyészettek, és láthattuk a füves kertben ide-oda szaladgáló kedves kis kakócákat, egy-egy vitéz tollakkal is felfegyverzett szép példányt, aztán behívtak a konyhába és bemutatták, hogyan kell elkészíteni az igazán ízes pörköltet. Hát a kakast (az áldozatot) marokra fogjuk két lábánál fogva, ráfektetjük a fejét egy tönkre, és supp, a bárdal le a fejét (ezzel lerövidítjük az esetleges szenvedést, mondják), majd hagyjuk, hogy verdessen a szárnyaival a még élő (?) baromfi, mert így távozik a vér az erekből, és ettől lesz majd különlegesen finom a pörkölt. 

Jöjjenek kérem, az ebédlőben már tálalva van. Köszönöm szépen, nem vagyok éhes!