2023. március 12.                                                                                                                Győr-Szabadhegy

"Hová mégy?"

Lekció: Mt 7,13-14. 24-27.

Textus: Jn 14,6

Énekek: 213; 25/1-2; 224/6; 822/2; 290/1-4; Himnusz

-.-.-.-.-.-.-

         Kedves Testvéreim!

Böjt harmadik vasárnapja van, egyre közeledik Húsvét. Mennyei Atyánk azt szeretné, ha nemcsak elrohannának mellettünk a napok, hanem lélekben felkészülve, egyre jobban közelednénk Őhozzá, és méltóképp várnánk Urunk feltámadásának ünnepét.

A minap busszal utaztam, és a sofőr rossz irányba kanyarodott. Az utasok hamar észrevették, s kérdezték: Hová megyünk? Nagy vargabetűvel jutottunk vissza a járat útvonalára. Autóval, kerékpárral, vagy gyalogosan is előfordul velünk, hogy rossz útra, esetleg zsákutcába, vagy veszélyes helyre tévedünk, netán bekanyarodunk egy behajtani tilos tábla ellenére is. Jó, ha ekkor valaki megkérdi tőlünk: Hová mész?

A fölolvasott Igékben Jézus az útról beszél, arról az útról, amin járunk, ami lényegében a mindennapi életünk. Urunk most egy helyzetfelismerést és célfelismerést kínál nekünk, újragondolhatjuk utunkat, ezért azt kérdi tőlünk, kitől-kitől: Hová mész? Merre tartasz?

Életünket sokféleképp szoktuk úthoz hasonlítani. Legtömörebben, legszűkszavúbban egy lexikon vagy egy sírfelirat fogalmaz: egy név és két évszám, X. Y. született ekkor, meghalt akkor. Az életrajzok, életrajzi regények ennél bőségesebb útleírások: gazdagon, színesen írják le egy ember életútját térben és időben, fejlődésében, tetteivel, érzelmeivel, sikereivel és kudarcaival, társas kapcsolataival. A Biblia is úthoz hasonlítja az ember életét, de azt mondja, hogy sokkal több az ember élete, mintsem egy rövid szakasz az idő vonalán! A lényegről szól, arról, hogy túl a földi viszonyulásokon és történéseken életünknek földieken túli, mennyei, Istenhez kapcsolódó dimenziója van! Kezéből indul, aztán előtte zajlik, Hozzá közeledik v. Tőle távolodik, és végül Hozzá tér vissza. Ebben a hármas tagolásban tekint életutunkra a Biblia.

Az életünk előbb kezdődött, mint a születésünk pillanata, – ahogy az Úr mondja az Igében -: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek,” (Jer 1,5) Azaz Ő a mi Teremtőnk, Hozzá tartozunk, Ő egy jó tervvel, ránk szabott elképzeléssel indított útnak bennünket. Ez az első jó hír, evangélium!

A másik jó hír, örömhír, amit a Biblia hirdet életünkről az, hogy földi utunkat gondviselő mennyei Atyánk előtt járjuk, „Benne élünk, mozgunk és vagyunk.” Akár tudomásul vesszük, akár nem. Ő ismer bennünket, a képességeinket, a lehetőségeinket, a körülményeinket, és érdemtelenül is áldásaival halmoz el. „Velem vándorol utamon Jézus”, így kezdődik egy kedves énekünk. Micsoda biztonság, öröm ez, ha valóban így járjuk az utunkat!

A harmadik jó hír, örömhír életutunkra nézve, hogy a végpontja, halálunk napja nem az abszolút végpont, hanem egy határpont, átmenetel egy másik életbe. Ekkor nem kiejt a kezéből az Isten, hanem áttesz egyik tenyeréből a másikba. Nem a pusztulásba, a megsemmisülésbe hull az életünk, hanem ez után a feltámadással, Jézus visszajövetelével és az utolsó ítélettel egy teljesen új, véget nem érő élet kezdődik. Rövid földi utunkon efelé a végtelen út, a véget nem érő öröklét felé haladunk. Ez tehát a harmadik örömhír!

Erről a véget nem érő, feltámadás utáni, utolsó ítélet utáni életről viszont azt hirdeti a mai Ige, hogy ott kétféle lehetőség, kétféle állapot létezik: vagy az Isten közelében, az Ő országában az örök öröm, a mennyei boldogság, vagy pedig az istenhiány miatti örök szenvedés, a kárhozat. Az, hogy melyik lesz az osztályrészünk, hová kerülünk, az itt, e földi életben dől el. Azon múlik, hogy itt e földön hová megyünk, merre tartunk: az Isten közelségébe, az igazi örök élet felé, vagy a veszedelembe, az örök kárhozat felé. Ezért olyan fontos Jézus mai kérdése: Hová mész? Merre tartasz? Innen nézve érthető, hogy Jézus szerint csak kétféle földi út, életvitel létezik: a keskeny út, a Jézus útja, ami az örök élet felé vezet, vagy a széles út, a Sátán útja, ami az örök kárhozatba visz. Nincs harmadik út! De jó, hogy Urunk időben szól, ébreszt, kérdez: Hová mész? Merre tartasz?

Ez a kérdés azért fontos, mert ezek az utak nincsenek lépten-nyomon kitáblázva, csak Isten Igéje segít nekünk felismerni ezeket az utakat.

A széles úton elhallgatják a veszélyt, eltakarják a végcélt, telerakják félrevezető reklámokkal, és célként magát az egyre szélesebb, egyre kényelmesebb, egyre akadálymentesebb utat, az egyre tágabb szabadságot tüntetik fel. Ezen az úton tömegek járnak, akik azt harsogják, hogy ők mindig mindent mindenkinél jobban tudnak, nekik nincs szükségük Jézusra meg a Bibliára. Szerintük bolond, mi több, ellenség, aki nem tart velük. Ezen a széles úton egyre hajszolják az emberek az elérhetetlen álmokat és az ideig-óráig tartó boldogságot. Ezen az úton nem számít a másik ember, és nem számít a törvény sem, itt minden megengedett – persze csak kinek-kinek magának. Itt csak az ÉN számít, meg a pénz és a hatalom káprázata: úgy is, ha sok van belőle, úgy is ha nincs. Ezt az utat végestelen végig a Hazugság Atyja uralja, és elvakítja azokat, akik ezt az utat járják. A szomorú az, hogy mindannyian ezen a széles úton indulunk el, és Istentől elszakadt embervoltunknak később is ez tűnik kísértetiesen vonzónak, természetesnek.

Isten azonban megszánta ezt a vakon vesztébe rohanó emberiséget! Készített és felkínál egy másik utat, a jézusi keskeny utat, ami az életre, mi több az örök életre visz. Ennek az útnak ára volt: Jézus golgotai kereszthalála. Csakis ezen az úton találunk haza a mi szerető Mennyei Atyánkhoz, Aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ez az örömhír – személyes, névreszóló üzenetként – azt hirdeti neked is, nekem is, mindnyájunknak, hogy Isten adott átjutási lehetőséget, menekülőutat a veszedelembe vezető széles útról az örökéletre vezető keskeny útra. Erre hív, és vár bennünket! Ez egy keskeny, kereszt alakú szoros kapu, ahogy Jézus a példázatban beszél róla. Ez az Ő keresztje. Itt csak a Benne való teljes bizalommal, felénk nyújtott kezét megragadva, váltságát, bűnbocsánatát elfogadó hittel lehet átmenni.

Lásd meg, azért vagy ma itt, hogy az Ige villanófényében meglásd, hogy hová mész, merre tartasz?! Ha úgy látod, hogy a széles úton a veszedelem felé, akkor ragadd meg Megváltó Jézusunk feléd nyújtott kezét, s engedd, hogy átvezessen az élet útjára, a keskeny útra! Ha meg örömmel látod, hogy a keskeny úton jársz, akkor adj érte hálát az Úrnak, és kérd Őt, hogy vezessen és tartson meg továbbra is az Ő útján!

Ám ez előtt a szoros kapu előtt, a kereszt előtt, minden felesleges terhet le kell tenni. Minden az Istennel szembeni ellenkezést, hitetlenséget, bálványimádást, a gőgöt, dacot és önhittséget, a szeretetlenséget, a hara-got és a meg-nem-bocsátást, a hűtlenséget, kétszínűséget, hazugságot és irígységet, egyszóval minden bűnt.

De milyen jó, hogy le lehet tenni! Mintha mázsás súlyt vettek volna le a mellkasunkról, újra tudunk lélegezni, és felszabadultan lehet haladnunk a cél, az öröklét felé a Jézus útján.

Ami, persze, nem könnyű út, ennek minden lépéséért meg küzdeni! Folyamatosan tájékozódni kell, Jézushoz igazodni, Őt követni. Mint ismeretlen tájon egy jó idegenvezetővel, vagy egy jó térképpel, vagy egy modern GPS-szel haladni. Nekünk ez a napi Bibliaolvasás, Isten akaratának a keresése, engedelmesség az Ő akaratának, Igéje és Szentlelke vezetésének.

Olvastam egy német hegyi túravezetőről, akit a társai, meg a túrázók „Herr Weg”-nek, „Út úr”-nak neveztek. Ez a Herr Weg a veszélyes szakaszokon azt mondta: „A nyomdokomba lépjenek, rám nézzenek, én vagyok az ÚT!”. – Ezt mondja Jézus is: „én vagyok az út” „Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem!”

Jézus azt kínálja, hogy Vele túl lehet jutni akadályokon, veszedelmeken és kísértéseken is, Vele világos úton és biztonságban haladhatunk a Mennyei Haza felé, mert, mint mondja: „én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Igen, tudom, hiszem, vallom, hirdetem: Ő az élet útja! Őt követni gondolkodásban, szavakban, tettekben, Őt követni szelídségben, alázatban, szolgálatban, Hozzá igazodni, igyekezni a nyomdokaiban járni, ez az élet útja, a keskeny út. Egyszerűen Ő az ÚT!

És Ő az igazság is. Ami azt jelenti, hogy amit Ő gondol rólunk, amit Ő tervez felőlünk, amit Ő készít és Ő ajándékoz nekünk, amit Ő vár tőlünk, amire Ő késztet és segít minket, az mind igaz és jó. „Mind jó, amit Isten tészen, szent az Ő akaratja” – valljuk, énekeljük.

És Ő az élet is. Ezt mutatja Ő maga, amint feltámadásával legyőzte a bűnt és a halált, meg ahogy új életet adott megannyi embernek. Egy hősködő, ingatag, tagadó Simonból Péter lett, a kőszikla apostol, vagy a kételkedő Tamásból egy földrész evangélium-hirdetője, vagy a keresztyénüldöző hírhedett Saulból lett Pál apostol. A végtelenségig folytathatnám a sort. De ne maradjunk ki a fölsorolásból mi magunk sem, akik most itt vagyunk. Mert hiszem, azért vagyunk most itt ezen az istentiszteleten, mert Jézus tőlünk is megkérdi: Hová mész, merre tartasz? Egyidejűleg felkínálja a lehetőséget, kér, felszólít minket: Jer, és kövess engem a keskeny úton, mert én vagyok az út, az igazság és az élet!

                                     Ámen.

   Mészáros Sándor ny. ref. lp.