Az EKOSZ története

A második 15 év

    Bevezető sorok

Két év telt el az EKOSZ története első 15 évének közreadása óta. Azzal a reménnyel zártam akkor az anyagot, hogy akad majd valaki, aki felvállalja a folytatást. Nos, tudomásom szerint nem akadt. A „magad uram, ha…” mondásnak megfelelően magánemberként állok hát neki most, 2023 nyarának derekán a munkának, az egyetlen, rendelkezésemre álló hiteles forrás, az Átalvető dokumentumai alapján összerakni ennek a második 15 évnek a történéseit. Kéretlenül teszem, viszont rendelkezésemre állnak az anyagok, így aztán kötelességemnek érzem megtenni. Bárkinek jogában áll kiegészítéseket (hiszen, értelemszerűen, a beszámoló nem lehet teljes) avagy kérdőjeleket, kritikus megjegyzéseket tenni, következtetéseket levonni, a múlt, de főleg a jövő vonatkozásában. Hasznos lenne! Továbbá: az egyénnek vagy a Szövetségnek jogában áll elfogadni, avagy elvetni az alábbi anyagot.

Az egyes tagszervezeteknek az Átalvető Híreink rovatában rendszeresen közölt beszámolóiról jelen munkában csak akkor történik említés, ha azok az EKOSZ valamely eseményéhez kötődtek. Itt van talán a helye annak, hogy tisztázzunk egy fontos kérdést: végül is mit tekinthetünk az EKOSZ feladatának? Tényként rögzíthető, hogy elsődlegesen a tagszervezetek munkájának összefogását, de nem tekintheti sajátjának azok komplex, sokoldalú tevékenységét. Feladata viszont mindennek (nem kizárólagos), összetett képviselete a honi és külföldi politikai-szellemi környezetünk irányába. Ennek a szempontnak megfelelően ténykedett a szövetség, és ennek megfelelően történik e beszámoló összeállítása is.  

Törekedtem tárgyszerű és dokumentált maradni, megjegyzéseket csak ott tettem, ahol ezt feltétlenül szükségesnek éreztem, mindenhol jelezve ezt, az írás végén pedig saját gondolataimnak adtam helyet.

(Kövesdy Pál, magánember, volt EKOSZ-elnök, volt EKOSZ t.b. elnök, volt főszerkesztő, Rejtő Jenő nyomán „ néhaiságom.”)

* * * * * * *

       Folytatódjék tehát a történet, időrendi sorrendben.

2007 márciusában az EKOSZ elnöke, Kövesdy Pál összehívta a szövetség közgyűlését május 12.-re Budapestre, a Magyarok házába. Lapunk 62., 2007. júniusi számában olvasható az erről szóló tudósítás.

Az elnöki beszámoló részletesen foglalkozott az MVSZ második népszavazási kezdeményezésével. Hosszas vita után az abban foglaltakat a közgyűlés közös álláspontjaként fogadta el.

Néhány részlet a dokumentumból: „A népszavazás, mint kényszerítő eszköz egyszer már kipróbáltatott és súlyosan híjával találtatott… A népszavazás, mint alapvető nemzeti sorskérdéseket eldöntő eszköz feltételezi egy felnőtt, tisztán látó és politikai kalandorok által  nem félrevezethető nép meglétét…(Megj.: a Gyurcsány kormány idejét éltük!) 2014. december 5-én beigazolódott, hogy Magyarország népe politikai szélhámosok karjában vergődik… Mint alapvető tényt állapíthatjuk meg, hogy a kettős állampolgárság ügye szorosan kapcsolódik a magyar jelen nagy és általános kérdéséhez, az ál-baloldali, nép- és nemzetellenes, hazátlan és erkölcstelen politikai erők elleni küzdelemhez. Előbbi sorsa az utóbbi sikerének függvénye, ezért csupán annak részeként és azzal összhangban tudom ezt is szemlélni. (Megjegyzés 2023 júniusában: tanulságos realitás: a Fidesz három évvel későbbi, 2010-es győzelme tette lehetővé a kettős állampolgárság intézményének létrejöttét.)

          Visszatérve a közgyűlés eseményeihez: újraválasztották elnöki tisztségébe dr. Kövesdy Pált, aki utolsó ciklusaként fogadta ezt el. Alelnök Kádár Csaba, a Győri E.K. elnöke lett. Az elnökség további tagjai: Dr. Dóczy Balázs (Mezőberény), Hompoth Zoltán (Vecsés), Nagy Árpád (Izsák), Pataki Sándor (Szeged), dr. Orbán Csaba (Nagyatád), dr. Szekeres Sándor (Monor), Dr. Tamás Attila (Komló), dr. Úry Előd (Sopron).

Többszörös sikertelen próbálkozás után - amikor is lehetetlen, légből kapott kifogásokkal utasították el az EKOSZ-t -, végre sikerrel járt jelentkezésünk az ORTT kuratóriumi pályázatán. Elsőként sorsolták ki szövetségünket a TV kuratóriumába. Az EKOSZ-t Hompoth Zoltán fogja képviselni egy évig.

    2007. augusztus 18-20. A Verőce melletti Csattogóvölgyben megrendezésre került az Erdélyország az én hazám című erdélyi fesztivál, melyen az EKOSZ kiemelt szerephez jutott. Az EKOSZ elnökét felkérték a megnyitó ünnepségen is szólni, majd másnap, augusztus 19-én mondta el beszédét, melynek központi kérdése - egyben alcíme - az Erdélyország valóban a mi hazánk? volt.

Az Átalvető 63. 2007. szeptemberi számában közreadott beszéd néhány gondolatát idézem:

- E nagy esemény seregszemléjéről küldjük üzenetünket Gyurcsány Ferencnek: hiheti azt, hogy bűntette jól sikerült csíny volt csupán, egyike bevallott trükkjeinek, ami mára túlhaladott és feledésbe merült… de biztos vagyok benne, hogy az idő távolában… a magyarság emlékezetében neki a nemzet legsötétebb alakjai között fog helyet biztosítani…  Mert hazudozós, link, semmirekellő, ártó miniszterelnökök akadnak még a példatárban, de aki nemzetét ily módon árulta el, aligha…

- Ebben a helyzetben, és a pénz korrumpáló, mindent szétzüllesztő mindenhatóságának közepette nem kis értéket jelenthet a mi tiszta, önérdekektől mentes és az emberi szolidaritás meglétét bizonyító létünk… A magyar társadalom minderre immunis részének mondhatni legelszántabb, legtisztábban látó részét mi, erdélyi magyarok képezzük…. Miközben az ország felszámolóbiztosai szakadatlanul ugrasztanak össze mindenkit mindenkivel, szítják a gyűlöletet a külhoni magyarok, a vallás, a család ellen (fenntartó pilléreink ellen), az orvosok, a tanárok ellen (megj.: vajon nem 2023-ban voltunk már akkor? megváltozott-e bármi is?), addig mi, attól a pillanattól fogva, hogy a határt átlépve gondolatban megcsókoltuk a befogadó haza földjét, testvérünknek tekintünk minden jóakaratú magyart e honban…  Így aztán talán joggal érezhetjük, hogy egyszerű jelenlétünk olyan értéket jelent e halálra szánt országban, ami némiképpen pótolhatja az Erdélyből ott távozásunkkal okozott veszteséget. Hiszen (Szász I. Tas szavaival) Erdély magyarsága… olyan lelki előnyben van a látszólag erősebb Anyaországgal szemben, hogy kovásza lehet a nagyobbik haza szellemi megújhodásának is… Úgy menjen tehát mindenki innen haza, hogy tisztában van vele: óriási érték hordozója, amit kötelessége használni, kamatoztatni.

-  Keserűséggel vesszük tudomásul a legújabb adatokat: Erdélyben már csak 1,3 millió magyar él, és a jelenlegi tendenciák mellett 30     év múlva egyáltalán nem leszünk. Sok éve minden gondolatunk mélyén ez áll… Lássátok barátaim, hogy távozásunk mögött szinte minden esetben ez állt, a reménytelenség, a kiúttalanság, ha nem a magunk, akkor gyermekeink jövőjének féltése… Ezek után itt az ideje feltennünk a kérdést: Erdélyország a mi hazánk-e? …Azoknak kell igazat adnunk, akik szerint Románia szülőföldünk ugyan, de nem hazánk (Király Károly szavai), hiszen  a többségi nemzet politikai vezetése 87 éve azon munkálkodik, hogy ne tekinthessük annak… Trianon döntése összeegyeztethetetlen volt az emberi méltósággal, ezért a Trianon szülte Nagyrománia eszménye is az volt, és az a mai napig, mindaddig, amíg megtagadják emberi kiteljesedésünk legfőbb feltételét, jogunkat a nemzeti önmegvalósításhoz…  Naivitás elvárni a román politikumtól, hogy hagyjon fel egész eddigi stratégiájával, és hagyjon minket független magyarként élni. Ugyan bizony miért tennék ezt, amikor egy sok évszázados nemzetstratégia beteljesedése előtt állnak, és mindezt sikerrel integrálták/integrálják az Európai Unóba is! (Ismételt kérdés: melyik évben is voltunk-vagyunk?)

Másnap, Augusztus 20-án került sor a székelyföld területi autonómiájával foglalkozó kerekasztal-beszélgetésre, menynek ötletgazdája a Budapesti Székely Kör elnöke, Ferencz Vilmos volt. Itt dr. Szekeres Sándor, az EKOSZ elnökségi tagja a Székely székek több mint 650 éves történetéről tartott előadást, melyben hangsúlyozta, hogy a székelyek már az 1500-as években magyarul fogalmazták meg közigazgatási és bírósági döntéseiket.

Ugyancsak augusztus 20-án került sor Mezőberényben a Mezőberényi Erdélyi Kör által állított székelykapu avatási ünnepségére. A város, valamint testvérvárosa, Szováta polgármesterének beszéde után Kajlik Péter, a kör elnöke szólt, végül Kövesdy Pál, az EKOSZ nevében mondott beszédet, és neki jutott a megtiszteltetés, hogy az avató szalagot átvágja. Kajlik Péter beszédének befejező részéből idézve: A kapu Székelyföldről érkezett, több mint 500 km-ről, a Székelyudvarhely melletti Nyikómalomfalváról… Pap Jenő fafaragó mester alkotása… A kapu példamutató összefogás eredménye… melynek során önzetlenül adakoztak Erdélyből elszármazottak és tősgyökeres mezőberényiek… A többnemzetiségű Mezőberény befogadott minket, új baráti kapcsolatok alakultak ki, mondhatni otthonról haza jöttünk. Beszédét Wass Albert szavaival zárta: „Békességben s igazságban éljünk mindannyian egy födél alatt. S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is.”

    2007. december elsején Budapesten, a Magyarok házában tartott választmányi gyűlést az EKOSZ. Szabad beszélgetés formájában tárgyalták meg a résztvevők az EKOSZ-ba tömörült erdélyi magyarok felelősségvállalását, lehetséges szerepét hazánk kritikus politikai- eszmei- erkölcsi helyzetében, a több esetben is megfigyelhető érdektelenség, fáradtság, lemorzsolódás elleni küzdelem lehetséges módozatait.. Kiemelt súllyal szerepelt a kettős állampolgárság kérdése. Ennek kapcsán az EKOSZ elnöke A gyalázat napja címmel Szekszárdon mondott beszédet december 5. harmadik évfordulóján, melyet az Átalvető 64. száma közölt. A lapszám Hír-rovatában közöltük az Ötágú Síp Kulturális egyesület- Szeged, Komló, Maglód, Salgótarján (Október 23. emlékfutás), Mezőberény, Győr erdélyi köreinek beszámolóit. A továbbiakban nem sorolhatjuk fel lapszámonként a lap Híreink rovatában rendszeresen szereplő körök tevékenységét, de kiemelten említjük a hozzájuk köthető fontosabb eseményeket.)

Részletesen szóltunk Szekeres Sándor Székely Mózes Erdély székely fejedelme c. könyvének bemutató-sorozatáról. A sorozatot a szerző Győrött kezdte, a Győri erdélyi Kör szervezésében, majd Erdélyben folytatta, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Gyergyócsomafalva, Gyergyóalfalu, végül Brassóban, és kiemelten Marosvásárhelyen, az unitárius egyház termében.

Ugyancsak ekkor adtunk hírt állandó szerzőtársunk, Dr. Szász István Tas felvételéről a Magyar Írószövetségbe, büszkén gratuláltunk neki.

    2008. május 17-én tartotta éves közgyűlését az EKOSZ. (A helyszín sajnos nincs megnevezve.) Az elnöki beszámolóban hangsúlyos szerepet kapott szellemi-politikai helyzetünk elemzése, az elmúlt év szervezeti eseményei, eredményei és nehézségei. Az elnök kérte a szövetséget, hogy időben gondolkodjanak a megfelelő új elnök személyéről, ugyanis az egy év múlva lejáró mandátuma után újabb elnöki ciklust nem vállal.

A közgyűlés meghallgatta Hompoth Zoltán jelentését, aki egy évig az MTV kuratóriumában képviselte a Szövetséget. Ennek szövegét lapunk teljes terjedelmében közölte. Néhány idézet: Az elmúlt egy év alatt az a vélemény alakult ki bennem, hogy a MTV működése teljesen áttekinthetetlen. A TV elnöke teljhatalommal rendelkezik… ha rákérdeznek a többmilliárdos megkötött szerződésekre, azokba üzleti titokra hivatkozva nem nézhetünk bele… A civilkurátoroknak nagyrészt csak a bólogatás szerepe marad… eredménynek tartom, hogy Rudi Zoltán elnöki mandátumának meghosszabbítását a kuratórium nem szavazta meg, amihez hozzájárult az én „nem” szavazatom is. Az elnök úrnak három kérdést tettem fel…. Rudi elnök úr csak a harmadik kérdésre válaszolt érdemben, az első kettőre a választ megtagadta.

   2008. november 8-án az EKOSZ választmányi gyűlést tartott. Elsőként az Erdélyben Maradásért Alapítvány felvételére került sor. Gergely Károly elnök jelezte reményét, hogy az Erdélybe irányuló támogatási tevékenységük az EKOSZ keretei között szélesebb kereteket kaphat.

Az EKOSZ gratulált a kolozsvári születésű Gál Kingának, aki Az Év Európai Parlamenti Képviselője lett, az igazságügyi és polgári szabadságjogi kategóriában kapta meg az elismerést. 1986-ban települt át Magyarországra, 2004-ben a Fidesz jelöltjeként lett európai parlamenti képviselő. Az EKOSZ akkor azonnal reagált Gál Kinga megkeresésére, és szavazatunkkal mi is hozzájárultunk pozíciójának elnyeréséhez.

Lapunk 68., 2008. decemberi számában adtuk közre a Nyílt levél a Magyar Rádióhoz c. dokumentumot. Néhány részlet:

Kondor Katalin elnöknő távozása utáni durva struktúra-változások, a radikális műsor-politikai átrendeződés mind kilátástalanabbá teszi reményeink (…) megvalósulását…. A bevezetett bikfanyelvű, tudatromboló, óránként többször elismételt Emeregy (kettő, stb.) bejelentkezést a rádió magyar voltának eltussolásaként éljük meg, és naponta várjuk, mikor tűnik el mellőle Kossuth, Petőfi, Bartók neve. Ezzel párhuzamosan tűnt el az éterből az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szignálja… Az üzenet világos: ne éljen a magyar szabadság, ne éljen a haza”… Abban reménykedünk, hogy lesz még nemzetének felelős vezetése a Magyar Rádiónak, a közszolgálati magyar TV-nek. Magyarországnak. (Aláírók: Kövesdy Pál, Hompoth Zoltán, Kese Ferenc.)

A Nyílt levélhez rengeteg csatalakozó levél, nyilatkozat érkezett Magyarország minden tájáról, Németországból, Svédországból, Délvidékről, Olaszországból. Leányfalu polgármestere, Nyári Csaba a hasonló tartalmú, szellemű Október 23-i ünnepi beszédének vonatkozó részét küldte meg.

    2009. május 9-én a Magyarok házában tartotta meg tisztújító közgyűlését az EKOSZ.  Kövesdy Pál beszámolójában a 13 éves elnökségéről szólt összefoglalóan. A közgyűlés örökös t.b. elnöknek választotta meg, „Kiválóságot igazoló és köszönetnyilvánító oklevelet” adományozott neki (Utólagos megj.: tudtommal Kese Ferenc kezdeményezése nyomán), úgyszintén Márton Ferencnek (Szekszárd), aki éveken át az EKOSZ pénztárosi funkcióját és az Átalvető adminisztratív munkáját is ellátta. A tisztújító közgyűlés pillanatában a tagszervezetek létszáma 23 volt. (Az előző, maximális létszám 25 volt.)

A tisztújítást félévnyi előkészítő munka előzte meg, melynek során az új elnöknek lehetősége volt programja, elképzelései bemutatására. Az új elnök: nt. Nagy Árpád (Izsák), alelnök Dr. Szekeres Sándor (Monor) lett. Az EKOSZ új pénztárosa Józsa Lászlóné, az Átalvető új pénztárosa pedig nt. Bereczki Zoltán.

A közgyűlés alapszabály-módosítást hajtott végre, elkülönítette az EKOSZ és az Átalvető pénzalapját, valamint létrehozta az EKOSZ regionális felosztását, melynek értelmében 6 régió alakult.

(Személyes észrevételem 2023-ból: Visszaemlékezve az akkori időkre, lemondásom legfőbb okának utólag azt tartom, hogy a pénzalapok (EKOSZ, Átalvető) biztosítása mind nehezebbé vált, a kiírt pályázatok mindinkább lehetetlennek tűnő, állandóan változó, új és új, bürokratikus feltételeket írtak elő, melyek (szakmai munkám mellett) a témában,) a jogi bukfencekben járatlan személyem lehetőségeit meghaladták. Továbbá - természetesen - a lappal kapcsolatos, mind nehezebbé váló sokrétű feladatok halmozódása is szerepet játszott: a főszerkesztői teendők mellett olvasószerkesztő, korrektor, a lelkileg egyáltalán nem elkötelezett számítógépes szerkesztők többszöri, kényszerű váltása, újak keresése. (Az üdítő, csodálatos kivételt Nitsch Árpád jelentette, aki Kolozsvárról, a távolból végezte hihetetlenül magas színvonalon e munkát, és aki halálos ágyán is az Átalvetőn dolgozott. Emléke legyen áldott!) …Továbbá: címjegyzék napi gondozása, folyamatos kapcsolattartás a szerzőkkel és olvasókkal, és - kiemelten – a postázás irdatlan gondja. Itt kell köszönetet mondanom feleségemnek, számos szekszárdi barátomnak, akik folyamatosan segítettek, amiben csak tudtak.)

Ugyanitt tudósítottunk egy másik, kiemelt jelentőségű eseményről: Vecsésen június 4-én, a trianoni békediktátum 89. évfordulóján közterületre került a Megmaradás Emlékműve, melyet 2005-ben, a helység képviselőtestületének tilalma miatt, az csupán a plébánia kertjében kerülhetett felállításra. Az egyházak ökumenikus áldása mellett felcsendült Vecsés valamennyi templomának harangja. Ünnepi beszédet mondott Szlahó Csaba polgármester, Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke, és Kövesdy Pál, az EKOSZ t.b. elnöke. (Beszédének szövegét a lapszám 12. oldalán közöltük.)

   Július 5-én, a soros verőcei erdélyi fesztiválon az erdélyi szervezetek bemutatkozását Nagy Árpád, az EKOSZ elnöke moderálta, magát az EKOSZ-t pedig Kövesdy Pál t.b. elnök mutatta be.

    2009. november 28-29-én az EKOSZ választmányi gyűlésén az Izsáki E.K. vendégei voltunk. Szóba került a zsibói Wesselényi kripta felújításának terve, az EKOSZ-tól elmaradozó tagszervetek kérdése. Az elnök javasolta a Szövetség csatlakozását a Civil Összefogás Fórumhoz (CÖF) és ismertette a CÖF által kiadott 12 pontot. A javaslat egyhangú elfogadásra került, úgyszintén az EKOSZ Nyilatkozata az autonómia ügyében. Ezt lapunk 2009. decemberi számának 13, oldalán közöltük. Néhány részlet belőle:

Az EMTE közgyűlése…, majd az EKOSZ tagsága... kinyilvánítja felháborodását és tiltakozását a határainkon kívül élő magyarság elleni sorozatos támadások, a nemzeti intolerancia, a többségi nemzeteknek az európai uniós normákkal összeegyeztethetetlen kisebbségi politikája miatt. Különösen arcpirító jelenségeknek vagyunk tanúi Románia esetében, ahol Erdély magyar nagyvárosaiban az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatása a vége felé közeledik… A megszerzett országrész, Erdély nélkül elképzelhetetlen Románia léte, a terület eredeti birtokosa, a magyarság egyszerű jelenléte viszont megkérdőjelezi a birtoklás jogosságát és véglegességét…Az egyetlen valós lehetőség, amihez nyúlnunk lehet és kell…annak a felmutatása minden fórumon és minden eszközzel, miszerint Romániában igenis etnikai tisztogatás, tényleges genocídium folyt és folyik.  Nem véres, hanem békésnek megszervezett, ravasz, alattomos, lassú, de kitartó, ezért hatékony módon és eszközökkel…. Előbb-utóbb tudomásul kell venniük, hogy Románia nem egy saját értelmezésük szerinti, etnikailag egységes nemzetállam, mert a romániai magyarság soha nem volt és nem is lesz része a román, etnikai és nyelvi nemzetnek, hogy az ország szuverenitása nem jelent feltétlen rendelkezési jogot állampolgárainak, benne a magyar nemzetiségű állampolgárainak jelen és múltja, anyagi és szellemi javai, érékei, az általuk lakott területek felett… Eddigi gyakorlatukkal veszélyeztetik az ország politikai egységét, végső soron saját alkotmányul első pontját sértik. Ez pedig az EU számára is instabilitási tényezőt jelent…

Az Átalvető 2009. júniusi és szeptemberi számában került közlésre két részben Szekeres Lukács Sándornak A székely Hadosztály és a sóvidéki lázadás 1919 tavaszán c. írása.

Lapunk 73., 2010. márciusi számában közöltük, hogy elkezdtük, ill. folytatjuk az országos gyűjtést a zsibói Wesselényi kápolna konzerválásának, ill. felújításának céljára.

    2010. május 8-9-én tartotta éves közgyűlését az EKOSZ a
Tolna megyei Domboriban. A közgyűlés határozott a zsibói Wesselényi kápolna ügyének további előmozdításáról. A Szövetség kimondta egy életműdíj alapítását Erdélyért – Apafi emlékcsegely néven, tovább folytatjuk az EKOSZ zászlajának tervezését.

Lapunk 2010 szeptemberei számában Nagy Árpád elnök közreadta a felhívást a Wesselényi kripta felújításának támogatására. Közölte azon szakemberek nevét, akikkel felvette a kapcsolatot e céllal, a bekerülési költség k.b. 2500 euró lenne.

Június 4-én Komlón az évente megrendezésre kerülő trianoni megemlékezésen Nagy Árpád elnök mondott beszédet.

    2010. november 6-7. Választmányi gyűlés a soproni Erdély Házban. A résztvevőket köszöntötték Firtl Mátyás, o.gy. képviselő és Tóth Éva képviselő asszony. Határozat született a szövetség munkájában részt nem vevő egyesületek tagságának megszüntetéséről (Pécs, Kecskemét, Debrecen.) A rengeteg eseményt tartalmazó rendezvénytért köszönetet mondtunk Dr. Úry Előd elnöknek, akinek a Soproni Erdélyi Kör 20 éves fennállásának alkalmából az EKOSZ díszoklevelet adott át.

      2011. május 14-15-én tisztújító közgyűlés Szegeden, a Megyeházán. Nagy Árpád elnököt és dr. Szekeres Sándort újraválasztottuk tisztségükbe, új kör került felvételre, az Erdélyiek Nagykanizsai egyesülete.

Nagy Árpád elnök a következő bejelentést tette: … Az EKOSZ  arra kényszerül a jelen helyzetben, , hogy az MVSZ-ben eddig meglévő tagságát felfüggessze. Az összmagyarság ügyének szolgálatát, az MVSZ intézményi szükségességét továbbra is vallva, várjuk azokat az időket, amikor az együttmunkálkodás újra lehetővé válik. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta. (Megj.: az alapszabály szerint  a t.b. elnöknek nem volt szavazati joga.)

Döntés született arról, hogy az EKOSZ javaslatot nyújtson be az illetékes kulturális szervekhez azzal a kéréssel, hogy május 22. napját nyilvánítsák a Székely himnusz Napjának.

   2011. november 12. Választmányi gyűlés az Egyesült Magyar Ifjúság budapesti székházában. Csendes megemlékezés az elhunyt Lipcsey Ildikóra és Bereczky Zoltánnéra, majd Serdült B. Éva és Gutai István könyvbemutatója következett, valamint az aktuális problémák sorra vétele.

   Október 5-én  Nagy Árpád elnök vetítéssel egybekötött beszámolót tartott az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága előtt szövetségünk 20 éves munkájáról, kiemelten szólt az Átalvetőről, megemlítve, hogy a pályázati lehetőségek hiányában a megszűnés fenyegeti.

Elkészült a zsibói Wesselényi Kápolna felújításának terve, Guttmann Szabolcs kolozsvári építész munkája. A kivitelezés 12 millió ft.-t igényelne.  (Utólagos megjegyzés: a kápolna felújításáról, sorsáról a továbbiakban tudtommal nem esett szó. K.P.)

    2011. december 9-én az EKOSZ alelnöke, dr. Szekeres Sándor részt vett a civil Összefogás Fórum (CÖF) parlamentben tartott összejövetelén. Itt elismerő díszoklevelet osztottak ki azon szervezeteknek – köztük az EKOSZ-nak is -, amelyek felvállalták a demokratikus és magyar nemzeti értékek képviseletét Magyarországon és Európában. 

Az Átalvető 82., 2 012. júniusi számában Nagy Árpád elnök beszámolóját közöltük az EKOSZ 2012. május 19-20-án Monoron megtartott  közgyűléséről. A házigazda Bethlen Gábor Erdélyi Kör gazdag kulturális műsorral fogadta a résztvevőket, kiemelten a Monori Strázsák Néptánc Együttes fergeteges előadását csodálhattuk. Határozat született az EKOSZ zászlajának és címerének elfogadásáról, a Székely Nemzeti Tanács törekvéseinek támogatásáról, a közös munkában részt nem vevő egyesületek kizárásáról.

   2012. szeptember 1. Az EKOSZ csatlakozott a Székelyföldért Társaság kezdeményezéséhez a Székelyfölt szabadságáért, területi autonómiájáért tartott demonstrációhoz a román nagykövetség épülete előtt, hat tagszervezetünk részvételével.

    2012. november 10. Választmányi gyűlés Budapesten. Felvételre került a Budapesti Székely Kör. Szó esett az egyre nehezedő, mind bonyolultabbá váló pályázati feltételekről. Kövesdy Pál t.b. elnök javaslatára határozat született arról, hogy az EKOSZ kiadja Csapó Endre, az Ausztráliában megjelenő Magyar Élet főszerkesztőjének Erdély viharos története c. könyvét. Örömmel vette át a választmány Pécsi L. Dániel címertervező ajándékát, a véglegesített EKOSZ zászlót. Nagy Árpád elnök kérte, hogy a körök készüljenek föl a 2013. májusi tisztújító közgyűlésre.

Az EKOSZ elnöksége és tagszervezetei nevében állásfoglalást adtunk közre az Átalvető 85., 2013. márciusi számában Székely Zászlót minden házra címmel. Néhány részlet:

…A székely önazonosság jelképét, a székely-magyar identitástudat, évezredes ittlétünk jelképét akarják megsemmisíteni…. Jelképes genocídium, a román nemzetiszocializmus jelenvalóságának bizonyítéka.. Eljött az ideje, hogy egyesült erővel megállj-t parancsoljunk ennek a folyamatnak… Felkérünk minden, Romániában működő nemzethű pártot, civil szerveződést, hogy hirdessenek civil engedetlenségi mozgalmat: szólítsák fel a Székelyföld minden lakóját, tűzzön ki székely zászlót otthonára… Mondjuk ki: az erdélyi magyarság élni akar, magyarként akar létezni Romániában is…

    2013. május 11-én került sor Komlón az EKOSZ tisztújító közgyűlésére. Ruzsinszky Lászlónak, a kör elnökének üdvözlete után Polics József, Komló polgármestere szólt a jelenlévőkhöz. Nagy Árpád elnök beszámolója után került sor a tisztújításra. Az EKOSZ új elnöke dr. Szekeres Sándor, alelnöke dr. Orbán Csaba lett. A következő időszak tervei között kiemelt helyen lapunk kiadása szerepelt, és ehhez kapcsoltan a szükséges anyagi fedezet biztosítása! Itt történik említés az EKOSZ honlapjának fejlesztéséről is. A napot a közeli Mánfa polgármesteri hivatalában megszervezett baráti vacsora zárta.

    2013. június 29-én, az Erdélyország az én hazám világtalálkozó keretében került sor az Erdélyi és székely körök konferenciájára, az ülést az EKOSZ elnöke és t.b. elnöke közösen vezette. A tárgyalt témák közül említjük: a Székely Nemzeti tanács uniós polgári kezdeményezése (közölve lapunk 2012. júniusi, 82. számában), a romániai régió-átalakítás, a MOGYE aktuális ügye, Székely Mózes szobrának helyzete.

    Rendkívüli közgyűlésre került sor 2013. szeptember 28-án Budapesten, a Bújdosó székely vendéglőben. Jogi ügyeink rendezése végett volt erre szükség, u.i. a május 11-i tisztújító közgyűlést követően a Győri Törvényszék 18 pontos végzésében hiánypótlásra szólította fel szervezetünket. Ügyvédi tanácsra az EKOSZ vezetősége újbóli megerősítésre került, tagszervezeteink közül pedig 17 tudta megszerezni a bíróság által előírt okiratokat.

Az elnök itt is szólt arról, hogy augusztus 25-én Felsősófalván felavatták Székely Mózes erdélyi fejedelem szobrát. Az eseményről lapunk szeptemberi száma részletes beszámolót közölt, megemlítve, hogy szövetségünk 6 tagszervezete is ott volt az anyagi támogatók között. Az ünnepi szónokok között természetesen Szekeres Lukács Sándor is szerepelt.

Tájékoztatást kaptunk az Átalvető anyagi helyzetéről is, mely akkor fog rendbe jönni, ha a már áprilisban elnyert pénzügyi támogatást meg is fogjuk kapni.

A 2013. év emlékezetes eseménye volt Csapó Endre Erdély viharos története c. könyvének 3. kiadása az EKOSZ részéről, Kövesdy Pál előszavával.  Kitüntetésnek éreztük, amikor szervezetünkhöz fordult. A kiadás költségeinek felét maga Csapó Endre küldte meg, a többit az EKOSZ tagszervezetei adták össze, azzal a vállalással, hogy a kapott példányszám mintegy felét eljuttatják Erdélybe, és ott ajándékként osztják szét. Ez meg is történt. Ezt követően, szembesülve a könyv rendkívüli értékeivel és rádöbbenve annak nemzetstratégiai jelentőségére, több helyről is olyan visszajelzés érkezett, miszerint a kapott példányszám elenyésző, és sokkal többre lenne ott szükség. Ezért készültünk fel egy ismételt kiadásra, hangsúlyozva, hogy a nyomdaköltségen kívül semmilyen más pénzköltslgre nem számítunk, minden közreműködő társadalmi munkaként végzi feladatát, és ennek megfelelően biztosítanánk a teljes példányszám Erdélybe juttatását. A szükséges összeg mindegy egy millió forintot tett volna ki. Előteremtése lehetetlennek bizonyult, tervünk szép álom maradt.  

Lapunk 89., 2014. márciusi számában adtunk hírt a Győri törvényszék 2014. január 20-i döntéséről, melyben 17 tagszervezet bejegyzéséről értesültünk, a 18., magát nem bejegyeztető Komlói Erdélyi Kört továbbra is tagunknak tekintjük.

    2014. május 17-18. EkOSZ közgyűlés Budapesten, a Reménység Szigetén. A gyűlést nt. dr. Zalatnay István, az Erdélyi gyülekezet elnöke üdvözölte. elnöki beszámolójában Szekeres Sándor részletesen ismertette a 2013. májusi tisztújító közgyűlésünk utáni, 10 hónapig elhúzódó jogi procedúra kálváriáját.  A késedelem miatt szervezetünket jelentős kár érte, mert a lapunknak megítélt 800 000 ft.-os támogatást nem tudtuk igénybe venni. Ezt csak újabb kérelmet követően, a 2014-es évre kaptuk meg., akkor is csak lapunk másik tulajdonosa, az EMTE nevére.

(Közbevetve, egy személyes megjegyzés. Méltányosságból hivatalosan nem esett szó a fenti bonyodalom okáról. Annyi év után talán megtehetjük, hogy kimondjuk a történtek mögötti valóságot. Az új elnök, dr. Szekeres Sándor személyének hivatalos, bírósági bejegyzése a pályázat elbírálásakor még nem történt meg, ezért az előző elnök aláírása szükségeltetett a pályázathoz, amit az megtagadott. Ezért kellett kálváriát járnia Szekeres Sándornak, és megtalálni a jogi megoldást, az EMTE segítségével. K.P.)

    2014. november 15, rendhagyó EKOSZ közgyűlés Monoron. Beszámoló a Budapesti Székely Kör és az Erdélyi gyülekezet közös szervezésében megtartott Szent László napok rendezvényéről. Itt jelentette be kilépést az EKOSZ-ból az Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Közhasznú Egyesülete, és itt értesültünk a szegedi Mihalik Kálmán alapítvány felvételének jogerőssé válásáról. A közgyűlés néma felállással tisztelgett az elhunyt Ruzsinszki László (Komló E. K. elnöke) és Helmeczy József (Debreceni E. K. elnöke) emlékének.

   2015. május 2., az EKOSZ éves közgyűlése a Mezőberényi városháza dísztermében. Siklósi István polgármester köszönőjében kitért arra, hogy az 1988-tól ide áttelepült erdélyi magyarok sok értéket teremtettek a városban. Az elnök beszámolt arról, hogy lapunk támogatására beadott pályázatainkat elutasították. (NKA, Emberi Erőforrások Minisztériuma.) Szólt az elmúlt időszak eseményeiről, részvételünkről a különböző rendezvényeken. Havrila Jánosné, az EKSZ pénztárosa előterjesztéséből megtudtuk, hogy lapunk kiadásának anyagi fedezete egyelőre megvan, a decemberi számé viszont kérdéses.

    Átalvető 95. szám, 2015. szeptember. Híreink rovat. Augusztus 20. alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki lapunk főszerkesztőjét, az EKOSZ t.b. elnökét. Idézet a kitüntetett köszönő szavaiból: „…egymagában soha nem tudta volna ezt kiérdemelni, ezért a kitüntetés részeseinek tudja az évtizedek során az EKOSZ-ban vele együtt dolgozó kiváló személyeket, barátait… továbbá lapunk minden munkatársát… Legfőképpen pedig lapunk széles olvasótábora érezheti magát kitüntetve a több évtizedes hűségért… Sokak nevében köszönöm, K.P.

    2015. október 17. EKOSZ közgyűlés Recsken, a községháza tanácstermében. A közgyűlés számos határozatot hozott

-Az EKOSZ csatlakozik a Székelyföldért Társaság és Az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület kezdeményezéséhez, és támogatja a Székely Nemzeti Tanács munkáját és küzdelmét a székelyföldi autonómia ügyében

-Kezdeményezi a Temes megyei Pabdi r.k. templomának megóvását. (A templom az Esztergomi Bazilika kicsinyített mása.)

-Elítéli a Magyar Narancs szerkesztőségét (szögesdótos, Hitler-bajszos Orbán Viktor ábrázolás)

-Elítéli a sósmezői katonai temetőbeli áldatlan, kegyeletsértő helyzetet…

-Kifejezi nagyrabecsülését a Salgótarjáni Erdély Körnek

-Aggodalommal figyeljük a magyar köztelevíziós csatornák (beleértve a Duna TV) műsorát, ahol nem lehet magyar népdalt és néptáncot látni-hallani.

A résztvevők köszönetet mondtak Nagy Sándor polgármesternek, dr. Sófalvi Antal elnöknek és a kör tagjainak a rendezésért, a műsoros estért. Felejthetetlen marad a Csepregi házaspár kedvessége, lelkes munkája.

    2016. május 7-én került sor Nagyatádon az EKOSZ tisztújító közgyűlésére. A rendezvény kezdetén a küldöttek felkeresték az Ady Endre Gimnáziumot, melynek kertjében egy Marosvécsről származó tölgyfa-csemetét ültettek, ezzel tisztelegve az Erdélyi Helikon íróinak emléke előtt.

Dr. Orbán Csaba, a kör elnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd Dr. Szekeres Sándor beszámolója után sor került a tisztújításra. Az újraválasztott elnök Dr. Szekeres Sándor, alelnök Dr. Orbán Csaba. A nap további eseményeinek fénypontja az Ivaskovics József vezette ungvári Credo együttes műsora volt, ahol Reményik Sándor, Kányádi Sámdor és kárpátaljai magyar költők megzenésített verseit hallhatták a résztvevők. Másnap a r.k. templomban misén, ill. a református templomban istentiszteleten vettünk részt, megtekintettük a Nagyatádi Erdélyi Kör által emelt nagy székelykaput, az országban elsőként emelt Wass Albert mellszobrot, valamint a Hajnal Zénó mártír ferences tiszteletére kialakított emlékhelyet. Kegyeletüket rótták le a nagyatádi r.k. templom udvarán kialakított Trianon emlékmű előtt, mely egy márványból elkészített Nagymagyarország térkép, benne hazánk feldarabolásának feltüntetésével. Rendezvényük végén a küldöttek megkoszorúzták az evangélikus templom előtt a Bethlen Gábor fejedelem tiszteltére emelt emlékművet, melynek talapzatán a vitéz fejdelem végrendeletének megszívlelendő sorai állnak. (Saját emlékező megjegyzésem: páratlan színvonalú és tartalmú, felejthetetlen napok voltak. És fejhajtásra kötelezte az embert a kör alapító elnökének, Orbán Miklósnak (dr. Orbán Csaba édesapja) munkássága, hiszen a városban lépten-nyomon találkozik az ember az ő munkájának eredményeivel, az erdélyi lelket sugárzó számtalan faragvánnyal, emlékművel. Nem túlzás: keze munkája nyomán az erdélyi szellem áthatja a várost. K.P.)

Az Átalvető történetéhez tartozik, de természetesen nem választható el az EKOSZ történetétől a lap jubileumi, 100. lapszáma, 2016 decemberében, benne a tisztelgő, emlékező, értékelő írások sokaságával. (A főszerk., Szász I. Tas, Osvát Ágnes, Csapó Endre), valamint Spaller Árpádtól  a Szemelvények az Átalvető negyedszázados történetéből. A hatoldalas munkát a szerző azzal zárja, amit egy Irén nevű hallható mondott a Karc Rádió egyik betelefonáló műsorában: Tessék olvasni az Átalvetőt, mert egy nagyon jó lap…

    2017. március 11-én Pakson tartotta az EKOSZ megismételt közgyűlését, a Győri törvényszék által megkövetelt alapszabály-módosítások végett, ami megtörtént. Megismételtük a tisztségviselők megválasztását is, az elnökség összetétele: dr. Szekeres Sándor elnök, dr. Orbán Csaba alelnök, dr. Úry Előd elnökségi tag. Két tagszervezet jelezte kilépését a szövetségből (Erdélyben Maradásért alapítvány, Maglódi kör), új tag lett a Tolna-Mözsi Székelyek Egyesülete. (Megj: tagságuk rövid idejűnek bizonyult.) Az ülésen Kövesdy Pál felolvasta A székely szabadság napjára c. írását (Átalvető, 102., 4-5 o.), melyet a szerző hitvallásként írt, a közgyűlés pedig magáénak fogadott el. (Az írásra reagált Szabó István író Sarkadról. Mint írja: a trianoni pszichózis (Kocsis István szavaival) maffiásan működik. El kell tüntetni a tanúkat, a legutolsót is! Mert amíg magyar él a földön, addig biztosan emlegetik Trianont. Addig Trianon „él”…. Ők a haszonélvezők, az orgazdák, gyűlölnek minket. Mi mást is tehetnének?... A börtönőr is rab, csak a rács másik oldalán.)

    2017. szeptember, Átalvető 103. sz. Közöltük a Felhívás c. dokumentumot. Annak kapcsán készült, hogy Morvai Krisztina EP képviselő hazánkkal való szolidaritásra hívta fel a világot, miután az EB kötelezettség-szegési eljárást indított hazánk ellen.

Hírt adtunk arról, hogy Augusztus 20. alkalmából Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült Valiskó Ferenc, a Salgótarjáni EK elnöke és Juhos-Kiss László költő.

     2017. november 17. Választmányi gyűlés Monoron. Az elnök ismertette, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő jóvoltából a szövetség működése és lapunk kiadás anyagilag rendben van. Ismertette lapunk decemberi, 104. számában az 5. o.-n közölt, általa és Kövesdy Pál által jegyzett Nyilatkoztatot. (Az EKOSZ… felsorakozik országunk kormányának nemzet- és EU-t… mentő politikája mögé… úgy érezzük, hogy kötelességünk saját eszközeinkkel, lehetőségeink mértékében segíteni...) Az elnök itt ismertette, hogy dolgoznak az EKOSZ honlapján.

Ehhez kapcsoltan kell megemlékezni két eseményről is.

A. A budapesti Reménység Szigetén megtekintettük azt a csodálatos kiállítást, melyet B. Kiss Béla, az Erdélyi Magyarok Egyesületének elnöke hozott létre. A kiállítás célja volt bemutatni a Magyarországon élő erdélyiek tevékenységét. Elszorul szívvel láthattuk az EKOSZ alapító elnökének, dr. Búzás Gábornak és a többi régi alapítónak a fényképét, kiknek emlékét őrizzük. A kiállítás megnyitója egyébként 2017 májusában volt, ott előadást tartott Spaller Árpád is. (Megj: Spaller Árpád emlékszik rá, hogy a kiállítás anyagát Szekeres Sándor elkérte, elvitte, további sorsáról nem tudunk.) 

B. A Magyar Szórvány Napja monori rendezvényén (a  Monori Vígadóbaín) Szekeres Sándor elnök a magyar szórványosodásról, annak okairól, jövőbe vetett reményeinkről szólt. Számos meghívott vendég Erdélyből, Kárpátaljáról, Szlovákiából, Délvidékről beszélt a szórványban élő magyarság mindennapjairól.

    2018. május 12-én EKOSZ-közgyűlés Budapesten, a Reménység szigetén. Meister Éva színművésznő pódium-műsora vezette be az eseményt, bemutatkozott a Kárpát-medencei Magyarok Kulturális Egyesülete, Thököly Vajk és Miniszlai Miklós írók műveikből olvastak fel.

Szekeres Sándor elnök lapunk anyagi helyzetét biztosító pályázatok sikeréről számolt be, majd tájékoztatott arról, hogy sikerült megnyernie az erdélyi fejedelemség főszakácsának 1580-ban írt Szakácstudomány c. mű kiadását biztosító pályázatát. A könyvet Szekeres Sándor állította össze több évnyi munkával, a példányokat a tagszervezeteknek kiosztották, a megmaradt nagyobb rész pedig a Kárpát-medence középiskoláinak és egyetemeinek könyvtárába fog kerülni. (A könyvismertetőt 106. lapszámunk 36. oldalán közöltük.) (Személyes megjegyzés: a könyvcsomagokat Szekeres Sándor személyesen szállította el számos helyre. K. P.)

Dr. Szakács Attila volt szegedi körelnök, EKOSZ-alelnök munkásságát a közgyűlés egy Oklevéllel köszönte meg.

2018. szeptember 18-án éves közgyűlését Monoron tartotta az EKOSZ, a példás rendezésért, fogadásért köszönet illette az elnököt és kedves feleségét. Elsőként három könyv bemutatójára került sor a szerzők részéről, sorrendben: Szakács Attila, Serdült Benke Éva, Frigyesy Ágnes, ezeket a 108., decemberi lapszámunkban részletesen ismertettük. Az elnök és a körök beszámolói után a tagszervetek többsége részt vett a Magyar Szórvány Napja helyben megtartott rendezvényein.

Lapunk 109., 2019. márciusi számában búcsúztunk dr. Tamás Attilától (1940. május 28., Galócás – 2019. január 28., Pécs), a Komlói Erdélyi Kör volt elnökétől, szövetségünk meghatározó alakjától. A pécsi r.k. gyászmisén az özvegy kérésére Kövesdy Pál is búcsúbeszédet mondott. Ennek bevezető sorai: Hát elmentél, mint minden más halandó. Lezárt életed visszaköszön és élni fog bennünk tovább… Búcsúzom tőled Attila, mint barátod, kollegád, az EKOSZ és a Komlói Erdélyi Kör nevében is. Köszönjük életedet… mindent köszönünk…

    A Nagykanizsai Erdélyi Kör elnöknője, Horváthné N agy Mária és férje, Horváth Zsolt szervezte meg az EKOSZ közgyűlését 2019. március 23-ra.

Ünnepi köszöntőt mondott Dénes Sándor polgármester, Hella Ferenc, érmihályfalvi születésű ref. lelkész. A közgyűlésen megjelent Cseresznyés Péter államtitkár, miniszterhelyettes, aki szerint a határon túli magyarság összetartása követendő példa Európa minden nemzete számára.  

A közgyűlési beszámoló ünnepi gratulációkkal kezdődött. Dr. Úry Előd, a Soproni Erdélyi Kör elnöke Magyar Arany Érdemkereszt, Frigyesy Ágnes, a Budapesti Székely Kör elnöke pedig Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A 100., júniusi lapszámban részletes tudósítást adtunk közre az eseményekről.

A közgyűlés megtárgyalta és elfogadta a 2018. évi, valamint a következő, 2019. évi közhasznúsági jelentést és zárszámadást.

Másnap, vasárnap a résztvevők r. k. misén /ref. istentiszteleten vettek részt, majd egy emlékezetes városnézés következett. A város csodálatos emlékműveinek közös vonása, hogy a kommunista diktatúra idején eltávolították őket, majd a rendszerváltás után visszakerültek helyükre.

Az EKOSZ, a Felsősófalvi Kodáros Egyesülettel közösen pályázatot nyert a Székely Katonalegény Fesztivál megrendezésére. Erre Felsősófalván került sor 2019. október 25-27 között. 11 tagszervezet jelezte részvételét. Szekeres Sándor A székely katonaság ezer éve címmel tartott előadást. A további gazdag programról lapunk 111. számának Híreink rovatában lehetett olvasni.

E lapszámban búcsúztattuk Csapó Endrét, az ausztráliai magyarság kiemelkedő alakját, a Magyar élet főszerkesztőjét, szövetségünk barátját, lapunk hűséges munkatársát. (Csapó Endre 1921-2019.)  „Neve, szelleme, életművének zárultával felsorakozik nemzetünk jeles személyiségeinek sorába. Köszönjük neked, drága Bandi bátyánk, bölcs elmédet, elkötelezettségedet, szeretetedet, egész életedet”– zárta búcsúztató sorait K. P.

    Győr, 2019. 11. 9-10. A Győri Erdélyi Kör megalakulásának 30. évfordulójának ünnepségsorozata keretében került sor az EKOSZ soros közgyűlésére is. Sorban következtek Szekeres Sándornak, az EKOSZ elnökének, Pintye Tamásnak, a GYEK elnökének, majd 11 tagszervet elnökeinek beszámolói. Az esti emlékműsoron a GYEK elnöke a visszatekintő emlékműsoron kitért minden eddigi vezetőségi és alapító tag érdemeire. Megható volt a 93 éves korelnök, dr. Nagy Sándor Zoltán videójának bejátszása és üzenete. A napot nagyszabású bál zárta, ezen a legjobb temesvári magyar együttes zenélt. Minden tisztségviselő és vendég emléklapot, kitűzőt, jubileumi kiadványt kapott ajándékba. Másnap látogatás következett a Pannonhalmi Főapátságban, szentmisével, a csodálatos könyvtár és múzeum megtekintésével.

Szorosan ide tartoznak a következők: Pintye Tamás a kör elnökévé választása előtt, 2016 őszén hozta létre a GYEK weblapját, 2017-végére pedig már a Face-oldal és a kör blogja is elkészült:   www.gyek.mozello.hu néven. A közgyűlésen ezt szeretettel ajánlotta fel az EKOSZ, minden tagszervezet számára. Ekkor már elkészült a bemutatásra váró www.atalveto.mozello.hu ingyenes oldala is. Segítségként szánta a lap azonnali online bemutatása céljából, tekintve, hogy az EKOSZ honlapjának szerkesztése nagy gondot okozott az elnöknek, mivel a megfelelő szakember (egy állandóan elfoglalt egy. hallgató fiatalember) nehezen állt rendelkezésre. Ezt az EKOSZ elnöke akkor jónak találta. (P. T. megjegyzése.)

2019 decemberében ünnepelte 30. születésnapját a Soproni Erdélyi Kör. Az erről szóló beszámoló lapunk 113., 2020. márciusi számában szerepel Erre az alkalomra egy igen szép kiállítású emlékkönyv jelet meg, Úry Előd elnök szerkesztésében és Tófalvi Zoltán erdélyi író terjedelmes előszavával. Ebben kitért asz erdélyi magyarság áttelepülésének komplex kérdésére, az erdélyi körök, az EKOSZ megalakulásának történetére, hitvallására. A SEK története jórészt Úry Előd tevékenységéhez kötődik. A beszámolóban szót ejtettünk a kör hihetetlenül gazdag, sokoldalú és színvonalú tevékenységéről, megvalósításairól, mindez javarészt az általuk létrehozott Erdélyi Házban.  „Dr. Úry Előd az EKOSZ alelnöke volt sok évig, a mai napig az elnökség tagja”- zárul a beszámoló. 

 *

       Ezzel elérkeztünk a 2020-as, emlékezetes évhez.

(Elnézést kérek a következő személyes kitérőért – ki-ki tekintheti ezt „spam”-nak, de a később történtek fényében mégis jelentősége lehet. A 2020 év elején betegség tört rám, álmatlan éjszakákon gyötrődtem, hogyan fogok eleget tenni a következő nagy feladatnak, a lap „Száz éves Trianon” kiemelt fontosságú számának, de már a következő márciusi lapszám is lehetetlennek tűnt számomra, aztán a többiek az év végéig, hiszen a befizetések megtörténtek, teljesíteni kell. Ezért körlevélben fordultam a tagszervezetekhez, hátha akad valaki, aki segíteni tudna. Egyedül Máté Pál - akkor még az EMTE elnökségi tagja - sietett segítségemre, a munka minden fázisában. A közben elkezdett kezelés nyomán viszont nemsokára jórészt rendbejöttem. K.P.)

    Igen. Trianon 100 jegyében következett az Átalvető 114., 2020. júniusi száma. Nem feladatom ennek ismertetése, értékelése (Spaller Árpád repertóriumában ez is, mint minden másik, megtalálható. Hatalmas munkát végzett ezzel, valamint a szerzők listájának összeállításával.) Kötelességemnek tartom kiemelni: hírt adtunk arról, hogy dr. Szász István Tas a Magyar érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. (Hozzászólásom volt: A magyarok Istene nagyon szeret téged, drága Tasikánk.”)

A lapszámmal kapcsolatban egyetlen fontos körülményt akarok még itt kiemelni: Osvát Ágnes, mint mindig, most is gondoskodott a lap grafikai anyagáról, jelen esetben Dávid Júlia marosvásárhelyi születésű festőművész alkotásairól. Ezek a lapszám mondanivalóját, egyes írások szellemét páratlan módon emelték ki (ha semmi egyebet, de a hátsó borító ábráját ajánlhatom bárki figyelmébe: „Íme az én hazám”.) Ezek a munkák viszont csak eredeti, színes formájukban érvényesülhettek. A lapszám hátoldalán Tisztelt olvasóink címszó alatt ez volt olvasható: „… Ez jelentős plusz-költséggel járt, ennek előteremtésében élen járt az EKOSZ elnöke, dr. Szekeres Sándor, de jelentősen járultak hozzá a hihetetlenül bőkezű támogatások is. Illesse őket hála és köszönet.”

     Lapunk következő, 115., 2020. szeptemberi számában jelent meg a Szellemi hadjárat a magyar jövőért című, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár úrnak címzett Folyamodvány, a magam, K.P. tollából.  Az anyag lényegét megfogalmazó idézet: „Arra gondolunk, hogy a magyar kormányzat illetékes részének irányításával kidolgozásra kerülhetne egy speciális, kortól és célközönségtől függő, differenciált oktatási online-rendszer.” Tartalmának súlya és visszhangja miatt említem, hiszen szám szerint 14 támogató, kiegészítő reagálás érkezett a Kárpát-medence és Európa több országából, jelentős személyek, kultúrtörténészek, pedagógusok tollából, ezeket az íráshoz csatoltan közöltük. Részlet az államtitkár úr válaszleveléből: A változás valóban sürgető, ugyanakkor a lépések jól megfontolt tervezést igényelnek. Észrevételeidet és javaslataidat hálása köszönöm, azokat munkatársaim okvetlenül megvizsgálják….”  (Fájó szívvel voltam kénytelen az anyag végén megjegyezni: Fenti anyagot az EKOSZ nevében szerettük volna a címzettnek eljuttatni, ez sajnos gátakba ütközött. A kezdeményező továbbra is az EKOSZ-t tekinti felterjesztőnek. K.P.)

A lap kinyomtatása, postázása pillanatában még nem tudtam, hogy számomra ez lesz az „utolsó”. Szívem szerint itt be is fejezném a fenti, kéretlen munkát, a krónika folytatását már másra bíznám. De ha már elkezdtem, fejezzem is be, a magam módján. Szigorúan a tényeket, a lapban közölteket, ill. a mögöttes eseményekből kizárólag csak a kihagyhatatlanokat említve, ill. az összképhez elengedhetetlen néhány személyes megjegyzést.

Részlet Szekeres Sándor 2020. szeptember 2-án érkezett leveléből:) „Ez az utolsó lapszám (a decemberi - K. P)., amit, mint Átalvető főszerkesztőjeként szerkeszthetsz. Ebben az ügyben már egyeztettem az EMTE-vel is. .. A közgyűlés más főszerkesztőt és szerkesztőket fog választani. Ugyanakkor felajánlom, hogy 2021-től egy oldalt megjelentethess az Átalvetőben, persze ha ezt akarod. A közgyűlés többsége amúgy egyetért a javaslataimmal. 

Időrendben haladva, itt kell megemlíteni két tagszervezetünk jubileumát: 20 éves volt a Nagyatádi Erdélyi kör, és 30 éves a Salgótarjáni Erdélyi Kör. Mindkettő ünnepi rendezvényein részt vett Szekeres Sándor EKOSZ elnök. (Közbevetett, személyes megjegyzés: t.b. elnökként mindkét körnek személyes köszöntőt írtam, és ismételten kértem őket az esemény beszámolójának megküldésére, a következő lapszámhoz. Válasz nem érkezett. A beszámolók az új főszerk. által jegyzett decemberi lapszámban jelentek meg, a salgótarjáni kör teljes, 30 éves tevékenységét összefoglaló anyagának közlésével.)

A történet folytatásaként: Szekeres Sándor előzetesen utasított, hogy ellenőrzésre és jóváhagyásra köteles vagyok megküldeni neki minden beérkezett anyagot.

Ezzel kapcsolatosan most, évekkel az események után tennék egy közbevetést. A szerkesztői felelősséget illetően a nekem megküldött több száz oldalnyi anyagból (olvasd és tanulmányozd!) sikerült fellelnem a követező passzust – talán hasznára válik másoknak is:

     Szerkesztői felelősség: Az irányelv értelmében a szerkesztői felelősség a hatékony kontroll gyakorlását jelenti mind a műsorszámok kiválasztásával, mind azok műsorkatalógusba gyűjtésével kapcsolatban, ez alapján a tartalom szerkesztettsége azt jelenti, hogy a műsorszolgáltatás minden esetben több műsorszám összeállításának eredményeként jön létre, ill. a magyar szabályozásban szereplő sajtóterméket tekintve, a szövegből és a képekből álló tartalmak összeállításakor jelenik meg a szerkesztői tevékenység. (Számomra e kacifántos szöveg értelme: a (fő)szerkesztő feladata a lap anyagának összeállítása.)

Lévén a témában laikus, ő pedig jogászként otthonos, nem vitatkoztam, a decemberi lapszámhoz beérkezett anyagokat a szokásos korrektúra után megküldtem számára. Röviddel ezt követően érkezett a válasz: „Már a decemberi lapszámot sem te „csinálod”.  (Eddig a személyes közbevetés.)

2020. október 16-án Kövesdy Pál levelet írt az EKOSZ Felügyelő és Etikai Bizottságának, kérve, folytassanak vizsgálatot a felmerült viták, konfliktusok tárgyában, felajánlva a meglévő, szükséges anyagokat, ill. kérve egy személyes találkozást is. Választ nem kapott, a válasz az EKOSZ honlapján közzétett u.n. Határozat volt, majd röviddel utóbb az EMTE közgyűlésének Határozata, szintén a vádolt személy távollétében, annak megkérdezése, meghallgatása nélkül. A Kövesdy Pált több pontban elítélő döntés felszólította Pintye Tamást, a Győri Erdélyi Kör elnökét, hogy az engedély nélkül létrehozott atalveto.mozello.hu web-lapot azonnal szüntesse meg… (Ennek előzményeit l. fent, a GYEK 2019. 11. 9-10-i közgyűléséről szóló anyagban.)  

Ezek után került sor 2020. november 15-én az EKOSZ közgyűlésére Monoron, két tagszervezet, a házigazda monori mellett az EMTE részvételével. Az elnöki beszámoló után dr. Szekeres Sándort újraválasztották EKOSZ-elnöknek, Bándi Imrét, az EMTE elnökét pedig elnökségi tagnak (dr. Úry Előd helyébe. K.P.). Elnökhelyettes dr. Orbán Csaba maradt, távollétében megválasztva. A közgyűlés határozott az Átalvető új főszerkesztőjének személyéről, aki dr. Deák László (írói néven Deák-Sárosi László) lett.

Megjegyzés: a közgyűlést megelőzően Szekeres Sándor körlevélben kérte a tagszervezetek hozzájárulását ahhoz, hogy fiatalítás történjen a főszerkesztői poszton, ehhez a 15-ből 11 válaszolt igennel. Továbbá: a közgyűlésen - és a továbbiakban sem, mindmáig - nem esett szó arról, hogy az „örökös tiszteletbeli elnök 2020. december 31-i hatállyal lemondott.  A tisztújítás eredménye hivatalos bejegyzésre került, mivel az EKOSZ alapszabályában foglaltaknak betű szerint megfelelt. De hogy szellemében is? Erre az utóbb történtek adnak választ..

A következő, 116. 2020. decemberi lapszám Beköszöntőjében bemutatkozott az új főszerkesztő. Koncepcióját illetően egy idézet: Új főszerkesztőként arra fogok törekedni, hogy elsősorban az EKOSZ tagjainak írásai jelenjenek meg az Átalvetőben, csak ezt követhetik más írások. Majd saját személyének, irodalmi tevékenységének bemutatása következett.

A lapszámban ezt követően B. Osvát Ágnes (változatlanul az irodalom és gyermekoldal szerkesztője) Adventi gondolatai szerepeltek. (Saját megjegyzés: számos olvasó megdöbbenésére nem kapott viszont helyet Szász I. Tas évtizedeken át e helyen olvasható Adventi levele, ami természetesen szerepelt a Szekeres Sándornak megküldött anyagban. K. P.)

Részletes ismertetést kapott e lapszámban dr. Szekeres Sándornak, az EKOSZ elnökének állami kitüntetése a Magyar Arany Érdemkereszttel. Ezt dr. Semjén Zsolt adta át. A Frigyesy Ágnes által jegyzett beszámoló szövegében szerepel, hogy „A kezdeményező Kövesdy Pál főorvos, az EKOSZ örökös tiszteletbeli elnöke mellett a felterjesztést támogatta Frigyesy Ágnes, a Budapesti Székely Kör elnöke, dr. Úry Előd, a Soproni Erdélyi Kör elnöke, dr. Orbán Csaba, a Nagyatádi Erdélyi Köt elnöke és dr. Dóczy Balázs, a Mezőberényi Erdélyi Kör alelnöke.” A továbbiakban Frigyesy Ágnes laudációja következett.

2020. december 15-i keltezéssel a Győri Erdélyi Kör a következő levelet küldte az EKOSZ elnökének: Tisztelt Elnök úr! A 2020. november 15-i közgyűlés sajnálatos történései következményeként a Győri Erdélyi Kör vezetősége határozatlan ideig felfüggeszti EKOSZ-tagságát. Aláírók: Pintye Tamás elnök, Szőcs Zsuzsanna elnökhelyettes, Turóczi Ágnes titkár.

Válaszlevelében az EKOSZ-elnök közölte, hogy a megküldött határozat érvénytelen, mert azt nem a közgyűlés hozta. Így aztán a GYEK de jure az EKOSZ tagja maradt. (papíron)

A következő dokumentumot az EKOSZ életében a következő szöveg jelenti:

Soproni Erdélyi Kör, Fövényverem u. 15 Sopron  Címzett: EKOSZ ELNÖKSÉG . NYILATKOZAT  A Sopron Erdélyi Kör vezetősége a januári elnökségi gyűlésén a következő határozatot hozta:

A Soproni Erdélyi Kör megszünteti 28 éve fennálló EKOSZ tagságát a következő indoklással:  -  A 2020. november 15-én tartott tisztújító közgyűlést a kör elnöksége nem fogadja el törvényesnek, demokratikusnak. Ugyanígy az ott hozott határozatokat sem tarjuk elfogadhatónak, érvényesnek.  Sajnáljuk, hogy az EKOSZ ezt az irányt választotta, mi nem kívánunk ebben részt venni.  Amennyiben az EKOSZ visszatér eredeti szabályzatához és elveihez, újra jelentkezni fogunk felvételi kérelmünkkel.    Sopron 2021. 01. 15   A SOPRONI ERDÉLYI  KÖR VEZETŐSÉGE   nevében   Dr. Úry Előd, a kör elnöke.

Időrendi sorrendben ide illeszkedik egy olyan esemény, ami formailag talán nem, de lényegét tekintve mégis az EKOSZ történetének része. Pintye Tamás az elnöki letiltás nyomán az atalveto.mozello.hu web-lapot továbbfejlesztve létrehozta a sorsunk.net web-lapot, amely hivatalos bejegyzést nyert. (Nemzeti Média- és Hírközlő Hatóság, 2021. június 13.) Ebben Pintye Tamás felelős kiadóként, Kövesdy Pál főszerkesztőként van megnevezve. Kövesdy Pál körlevelet intézett az Átalvető szerzőihez, melyben bátorította őket, hogy a továbbiakban, megítélésük szerint, küldhetik írásaikat akár mindkét lapnak is. Osvát Ágnes képtelennek érezte elszakadni a laptól, olvasóitól, neki mindennél többet jelentett, jelent a lap. Utólag megértem, és az a véleményem, hogy ő jelenti a kapcsolatot a régi és az új Átalvető között.  (Irodalom - Gyermek-rovat, képanyag.)

A lap szerzőinek zöme, fájó szívvel, de megtette e lépést, és most lavinaszerűen ontják magukból írásaikat, számos új szerző mellett.

Itt van a helye egy –szerintem - jogos felvetésnek: a sorsunk.net története, jelene, tartalma mennyire része az EKOSZ történetének, része-e egyáltalán? Nos, e kérdésre a válaszom: formailag, jogilag nyilván nem, de ha a web-lapban bármilyen szerepben megjelenő személyeket tekintjük, akkor a válasz: nagyon is! Hiszen ők az EKOSZ, az Átalvető meghatározó egyéniségei voltak évtizedeken át. Ezért e bejegyzés.

Az Átalvető 117., 2021. márciusi lapszámának élén jelent meg Az Átalvető kiadójának és főszerkesztőjének közleménye, mellette pedig B. Osvát Ágnes írása Nyílt levél Dr. Kövesdy Pálnak, az Átalvető korábbi főszerkesztőjének címmel. (Nem óhajtom ezeket kommentálni. A nyomtatott anyagot kitörölni nem lehet (a lélekből sem), az utólagos megszólalás lehetősége viszont adott.  K. P.)

Deák László főszerkesztő – a szövegből következtethetően „szakavatott ismerője” a témának - aláírta a Közleményt, majd röviddel utána lemondott. Szekeres Sándor a lap következő, júniusi számában ezt diplomatikusan családi okokkal, D. L. elfoglaltságaival magyarázta, a valódi okok Deák László e-mail-jében szerepelnek, melyet Frigyesy Ágnesnek, a Budapesti Székely Kör elnökének (vajon miért éppen neki?) írt, és ami természetesen eljutott a többi tagszervezethez is, nyilván írója szándékának megfelelően. De azért sem tekinthető magánlevélnek, mert (szokatlan forma!) ebben jelenti be lemondását a főszerkesztői posztról. Sorban megsemmisítő kritikát fogalmaz meg mindenről és mindenkiről, a lapról és az EKOSZ-ról.  (Saját véleményem: szembejött vele a valóság, és nagyot koppant.)

Az alább következő részt a teljesség kedvéért közlöm, pedig örömmel kihagynám. Jobb is lenne, de tanulságos epizód az EKOSZ, a lap történetében.  

Elsőként: rájött, hogy itt bizony munka van, méghozzá ingyen: „nem az az egyetlen és legfőbb probléma, hogy a szerkesztői és korrektori munkáért nem kaptam honoráriumot… (de) nem arra kaptam megbízást, hogy mindent végezzek”. A lap felelős kiadóját megfenyegeti: Ha egy cikket is kivesz, amelyet én írtam vagy szereztem a lapnak, akkor hagyja ki az összeset, és vegye le a nevemet már a júniusi szám impresszumából. Ha egy sort is az előzetes engedélyem nélkül felhasznál tőlem, akkor szerzői jogi pert indítok. (L. szerkesztői felelősség kérdése.)

Azért az előírt kánonból is előadott egy parafrázist, amikor a lap 30 éves múltjáról, annak 115 számáról szólt: „Senkit ne tévesszen meg az, hogy a lapot Kövesdy Pál elszerkesztgette egymaga az irodalom rovat és a borító B. Osvát Ágnes színvonalas munkájával, mert a lap többi részét innen-onnan összelopkodott, a szerzők és az eredeti lap kiadójának tudta nélkül közölt írásokból, a maga és a közelebbi barátai cikkeiből állt.” Továbbá: „Egyébként az ilyen nyomtatott vagy fénymásolt hírújság felett eljárt az idő.”. És: Egy ilyen terjedelmű kulturális lapot nem lehet arra alapozni, hogy innen-onnan küldenek ingyen is cikkeket az EKOSZ-tagok és a rokonszenvezők”. (L. Deák László Beköszöntőjében a vonatkozó sorokat.)

A levél egyéb részei szerint az EKOSZ fölött is eljárt az idő.

Összegzésként elmondható: Megjelent, ítélt, és két (t. k. másfél) lapszám után távozott. Aláírásként címeinek felsorolását ezzel zárja: „Az Átalvető volt főszerkesztője.” (Na tessék, még egy. K. P.)

Amúgy e lapszámban az EKOSZ-al kapcsolatosan nem történik említés a két kilépési nyilatkozatról, az EKOSZ honlapján sincs nyoma (2023. július derekán.)  

     Átalvető, 118. lapszám, 2021. június.

Szekeres Sándor elnök tudatja, hogy az EKOSZ 2021. május 16-i közgyűlése megválasztotta az új főszerkesztőt Király Béla személyében. (Szerkesztőségi tagként szerepel már a 116. lapszámban.) Esszé formájú, irodalmi értékű bemutatkozó szövegéből megtudjuk, hogy történelem-filozófia szakos tanárként végzett Kolozsváron, politológia-szakon az ELTE-n, író (és igazi költő - ezt én teszem hozzá, K.P.), szerkesztő, számos erdélyi, budapesti, francia és kanadai lapban közöl írásokat.  

Mint azt elmondta, ismeretlen közegbe került, megpróbált tájékozódni, rendre felkereste az Átalvető előbbi főszerkesztőjét, számos íróját, riportokat is közölt velük. (Remekbe szabott pl. a Gyárfás Andrással készült.) A lap következő, szeptemberi számában főszerkesztői közleményt adott ki, melyben közli, hogy az Olvasói levelezés rovatot megszünteti, mert az személyeskedésekre ad okot. (Személyes észrevételem: miután főszerkesztő lett, eltűnt az EKOSZ honlapjáról az etikai bizottság, ill. az EMTE u.n. Határozata.  Véletlen egybeesés-e?)

    119., 2021. szeptemberi lapszám. Ünnepi beszámoló Szekeres Sándor részéről a monori székelykapu avatásáról június 4-én, a Nemzeti Összetartozás napján, 10 tagszervezet részvételével. A beszámoló közli Szekeres Sándor beszédét.                                               

*

A lap további számaiban fellehető, EKOSZ-hoz köthető események közlését, az EKOSZ „krónikáját” itt befejezem, hiszen a második 15 év itt letelt. Talán akad, aki majd folytatja. (Még egy megjegyzés: az EKOSZ 3 évvel korábbi történéseinek vonatkozásában rengeteg háttéranyag, dokumentumok, levelezések garmadája létezik. Kétlem, hogy akadna jelentkező, aki bemerészkedne e fojtogató dzsungelbe. Jobb is lenne végleg feledni.)

Az EKOSZ honlapján jelen pillanatban 14 tagszervezet neve szerepel, köztük a tagságát felfüggesztett Soproni Erdélyi Kör is. 

Nem vagyok jogosult értékelni, és nem ismerem a jelen helyzetet, még kevésbé a jövőt. Azt viszont tudom, hogy három évtizednyi együttes munka, kölcsönös tisztelet, baráti, nemegyszer szeretet-kapcsolatok, az erdélyi gyökerek és az újrakezdés rögös útjának megélése, az értékteremtés szándékával végzett közös munka áll mögöttünk. Engedtessék meg, hogy zárszóként beillesszek ide egy hitvallásnak is tekinthető egykori szöveget.

„Mi itt az anyaországban kisebbségi szerepet töltünk be, kettős értelemben is. Először is: erdélyiségünket vállalva az anyaország erdélyi származású kisebbségét alkotjuk. Ez természetesen sajátos értékhordozó mivoltunkban értelmezendő, ami az anyaország ismert értéktévesztő-vesztő helyzetében különös jelentőséggel bír. Másodsorban: ismét csak azáltal, hogy vállaljuk erdélyiségünket, részei maradunk a romániai magyar számbeli kisebbségnek. Ilyeténképpen az Erdélyben maradókkal együtt kellene szolgálnunk az erdélyi magyarság etnikai és kulturális fennmaradását. Távozásunkkal az első célhoz, az etnikai-demográfiai fennmaradáshoz már nem járulhatunk hozzá, ezt kompenzálni teljes mértékben soha nem fogjuk (hacsak vissza nem telepedünk), maradnak hát itteni lehetőségeink, eszközeink, melyekkel élni kötelességünk.”

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Ez volt a múlt. És a jelen? És a jövő? Valóban eljárt fölöttünk az idő ?

                                                    2023 augusztusában                          Kövesdy Pál