Egész éjjel havazott. Reggel kimentünk a gyerekekkel hóembert építeni.

MÁTÉ PÁL

Nagy a baj

A hibás a nem létező Székelyföld himnusza. Hogy miért? Mert az elszékelyesített románok a jégkorong- világbajnokságon a nem létező Székelyföld himnuszát merték elénekelni, amikor a román hokicsapat tisztelgett a szurkolok előtt! Csak hát mit ad Isten ezek is székelyek voltak, mármint a játékosok. Beindult a bukaresti fanarióta gépezet, fejek hullását követelték. A nyugdíjas szekusok is belendültek (ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani), előkerültek a letűnt rendszer szlogenjei, hazaárulás, revizionizmus, kémkedés stb. A dákó-román elmélet meséin felnőtt széles látókörű és befogadó lelkületű réteg egyenesen Ázsiába akarja visszaküldeni a székely atyafiakat.

De mindez nem volt elég! Bukarestben a román kupa győztese - mit ad Isten - a sepsiszentgyörgyi futballcsapat lett. Erre a bukarestiek fülehallattára el lett énekelve újra a nem létező Székelyföld himnusza! Ekkora arcátlanság, és még a kupát is elhozták a nem létező Székelyföldre. De hát mit lehet tenni? Az idők változnak. És a Székelyföld is LÉTEZIK, és érdekes módon a székely atyafiak ezután is el fogják énekelni a székely himnuszt, még ha egyesek gutaütést kapnak is!

Keszeg Tibor      

                               Halszagú jelentés 

A szakembereken kívül a horgászok is észrevették, hogy a folyami ökoszisztémák megváltozásával, a Dunában is, a természetes élőhelyek és életfeltételek romlásával, számos őshonos halfaj élete veszélybe került, sőt egyes fajok el is tűntek. Migráció ide, migráció oda, helyüket idegenhonos fajok foglalták el, sokuk igen invazív és komoly károkat okoz.

Egyelőre nem derült ki, hogy ez a jelenség valamilyen ismeretlen politikai döntés eredménye, vagy a természet spontán végzéseként történt. A vízparton mozdulatlanul ülő és morfondírozó horgászok talán erre is rájönnek egyszer. Ime néhány idegen-honos faj: Lapátorrú tok (Polyodon spathula), Gyöngyös koncér (Rutilus meidingeri), Razbóra (Pseudorasbora parva), Keleti  pikó  (Gasterosteus aculeatus ), Csupasztorkú  géb (Babka gymnotrachelus), Aranyhal (Carassius auratus) Ezen utóbbi, szerencsétlen, kifogott halacska nem a mesebeli, ezért tök süket és néma marad mindhalálig bármilyen kérésre, könyörgésre, parancsra, sőt erőszakra is.

A veszélybe került valós fajok közül itt csak egyet említünk, ez a lápi póc (Umbra krameri), amelynek nagy része a Duna 1992-es elterelésének következtében pusztult el, ezért napjainkban jelentős mentési munkálatokkal és mesterséges szaporítással próbálnak javítani ezen a helyzeten.        

Reméljük, hogy más veszélyeztetett honos fajok nem jutnak arra a sorsra, mint az alábbi unikális fajták. 

          Búgázó vizekfrásza (Aquatis coite )

Rákokat, de különben minden vízben mozgó lényt alulról molesztált és harapott, beleértve a műcsalit is, teljesen alantas szándékkal. Végül ez okozta vesztét az utolsó példánynak is, mert nem bírta türtőztetni a fajra jellemző mohóságát, és fűbe harapott, pontosabban egy pöttyös, rózsaszín, polkorrekt villant

Kukucskáló fodrosfütyi (Fudrisae penis vidice)                                                       

          Felületes megfigyelők, tévesen - talán nagy szeme miatt - vízalatti kukkolónak tartották. Valójában a halvérű ragadozóról csak később - kevéssel kihalása előtt - derült ki, hogy titokban, úgymond baráti szeretetből, sok tiszavirágot termékenyített meg. Teljesítménye miatt kimondottan keresett faj volt kutató urológusok számára. Ez, sajnos, döntő mértékben járult hozzá kipusztulásához.                   

           Tojásfejű sompolygó (Cefalo sompolys)

Optimális élettere a nehézvíz volt, de a norvég fjordokban is gazdag rajokat figyeltek meg, ahol az arra nyaraló horgászok - főleg fizikusok - próbálták horogra keríteni. A második világháború alatt kezdték ipari halászatát, miután felfedezték, hogy zsírja bizonyos heves láncreakciókat csillapít. Szakmai körökben nagy érdeklődést keltett, amikor a Duna paksi szakaszán egy elpusztult, méretes példányt fedeztek fel a parton. Szakértők szerint pusztulását a nehéz helyzetbe való szorulása okozta, az országos nyomor közepette.

              Brunyáló tömpike (Tampico spiralis urinae)

         Kevésbé tudományos nevén leginkább kunkszolónak, selypítve kunxolónak hívták. Főleg csatornák, kanálisok befolyásánál felbukkanó, félénk, de nagyon hasznos hal volt. Nagy rajokba verődve, a spirálisszerű anus-án kifecskendezett nagy klór-mész tartalmú tejszerű ürüléke hatásosan semlegesítette a szennyvizet. A zöldek erőszakos csalogatása elől menekült - evezett el! - ismeretlen vizekre.

Azóta mélybúvárok is kutatják hollétét.                                                                                                                                                                                     

 Valagrázó cuncorgó (Concuro curris, (szláv nyelvterületen: Valagina Cuncorgovna)

Főleg a Balaton kiéhezett halászait hozta tűzbe, illetve vitte vízbe, nem ritkán jégre is. Csábos testének erős halszaga ellenállhatatlanul vonzotta az orruk által vezérelt gyengén látó halászokat is, valamint más halfajok erős izgalmi állapotban úszkáló hímjeit. Ilyenkor a valagrázó cuncorgót rövid időn belül hatalmas haltej-felhő borította, meghozva számára is az extázist. Halálos ellensége az angolna volt, amelynek túlszaporodása végzetesnek bizonyult számára. Olyan hevesen csavarodott a cuncorgó derekára, hogy sokuk vesztét okozta. Sajnos a nemzetközi csempészhálózat érdeklődését is felkeltette, így aztán az állomány nagyon megritkult.                     

Nemrég tudomásunkra jutott, hogy Isztambul egyik varázslatos szerájának hatalmas akváriumában hamisítatlan, hátulról valagrázós, elölről hastáncot lejtő cuncorgók szórakoztatják az ámuló közönséget. Egy ideje a Balatonon nagy reménnyel drónokkal figyelik a víz alatti élvezetek tejfelhőinek buzgárszerű kitörését, egyelőre, sajnos, eredménytelenül.

Pikkelyes üdvözlettel,  Tibor íródeák, tudományos főmunkatárs

*  *  *

* * *

A Szovjetunió rövid története.

Alighogy meghalt Lenin, kiderült, hogy a Párt második embere, Trockij elvtárs - áruló.

Kamenyev, Zinovjev, Buharin és Sztálin megbuktatták Trockijt, és száműzték.

De pár év múlva kiderült, hogy Kamenyev, Zinovjev és Buharin szintén ellenség és szabotőr, ezért a bátor Genrih Jagoda elvtárs agyonlövette őket.

De kicsit később kiderült, hogy Jezsov nem elvtárs, hanem idegen ügynök és közönséges áruló. Ezért Berija elvtárs agyonlövette.

Sztálin halála után mindenki rájött, hogy Berija elvtárs is áruló. Ekkor Zsukov marsall megbuktatja és agyonlöveti Beriját. De hamarosan Hruscsov elvtárs rájött, hogy Zsukov ellenség és összeesküvő, és elküldte Zsukovot az Urálba.

Kicsit később kiderült, hogy Sztálin is ellenség volt, meg áruló. És vele együtt a Politbüró nagy része. Ekkor Sztálint kiteszik a Mauzóleumból, a Politbürót és a hozzá csapodó Sepilovot Hruscsov elvtárs szétkergeti. Sepilovot Kirgizisztánba küldik.

     Humor:

Így szólt az Úr Noéhoz:
"Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, míg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"

Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő
egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg Uram, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka
elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél Uram, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr. - Megoldjátok magatok!

NO COMMENT

Miért szólal meg a világ minden katólikus templomának harangja délben 12 órakor 

Egy román embernek köszönhetően: Iancu de Hunedoara (a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban van eltemetve), akit a keresztény világ megmentőjének tartanak. 1456-ban történt, amikor Iancu de Hunedoara, Erdély vajdája, Belgrádnál legyőzte a II. Mohamed által vezetett Ottomán Birodalom hadseregét, aki sem többet, sem kevesebbet nem tűzött ki célul, mint Európa meghódítását. A csatában a szultán 150 000 harcossal és 300 ágyúval rendelkezett. A másik oldalon Iancu de Hunedoara 30 000 oláh és szerb ortodox harcossal védte Belgrádot. A törököknek kétszer sikerült behatolni a városba és ennyiszer lettek visszaszorítva.  a harmadik támadást is visszaverték, majd ellentámadás következett. A török ágyúkat elfoglalták és a szultán hadserege ellen fordították. Néhány nappal később a törökök rendezetlenül szétszórtan vonultak vissza, 24 000 halottat maguk után hagyva. A kereszténység addigi legnagyobb győzelme volt ez a törökök fölött. Elismeréséként, III. Calixtus pápa Iancu de Hunedoara győzelmét „élete legboldogabb pillanatának” nevezte, és pápai bullájában elrendelte, hogy minden katolikus templom harangja naponta 12 órakor szólaljon meg. Iancu de Hunedoara nem örülhetett eme elismerésnek. az erdélyi vajda a győzelem után néhány nappal pestisben elhunyt. A katolikus templomok harangjai azóta is minden délben megszólalnak Iancu de Hunedoara tiszteletére.

És mégis „comment”: úgy hírlik, Hunyadi János. forog szarkofágjában, "Alba Juliskában."

Utólagos értesülés: fenti írás forrása feltehetően a Jereváni Rádió. (A ford., K.P.)

Mivel emberünk sokat hallott a székelyek szűkszavúságáról és agyafúrtságáról, nem rontott ajtóstól a házba, hanem finoman rákérdezett a pakulárra:

– Adj' Isten! Tud-e esetleg egy helyet, ahol juhtúrót tudnék venni?
A pakulár rásandított:
– Há' má' hogyne tudnék! Vévévé pont jútúró pont com.
 
                *****************************
 
Mondja mérgesen az orvos Pista bá'-nak:
– Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!
– A' nem lehet, doktor úr. Akko' én má' tíz éve e'lennék temetve.
 
                *****************************
 
Pista bá' összeveszett az asszonnyal. Kiment, s bévágta maga mögött az ajtót. 17 esztendő múlva hazajött, letette a kalapot, s a lájbit és leült a padra. Kérdi a felesége:
– Hol vót?
– Künn.

                *****************************

 
Pista bá’ vérző fejjel tántorog az úton. Odamegy a szomszéd gyermek:
– Jöjjön, Pista bácsi, hazaviszem!
– Ne, – riad meg az öreg – onnét jövök!
 
                  *****************************
 
Halálos ágyán kérdezi Pista bá' az asszont:
– Véri, velem vótál-e, miko' a komonisták elvették a tehenyünköt?
– Veled vótam.
– Velem vótál-e, miko' elvittek engemet a Duna csatornához?
– Veled vótam.
– Velem vótál-e, miko' elvették a második tehenyünköt es?
– Akkor es veled vótam.
– S most es velem vagy-e halálos ágyomnál.
– Most es itt vagyok.
– Véri, egyfolytába' csak a bajt hozo

                  ***************************** 

Pista bá’ vérző fejjel tántorog az úton. Odamegy a szomszéd gyermek:
– Jöjjön, Pista bácsi, hazaviszem!
– Ne, – riad meg az öreg – onnét jövök!
 

S Z É K E L Y   V I C C E K

 
Pista bá’ bemegy a kocsmába. Leül, kér egy deci szilvapálinkát, és fejét csóválva motyog, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Megint kér egyet, aztán megint, s mondogatja tovább. Kérdi a kocsmáros:
– Mit nem lehet megmagyarázni?
– Úgy jártam, hogy kimentem tehenet fejni. Felrúgta a vedret. Megpróbáltam túlról, de ott es felrúgta. Mondom, megpróbálom hátulról, de úgy es felrúgta. Erre a két hátsó lábát kiköttem a pajta oldalához, leültem fejni, erre elkezdett csapkodni a farkával. Gondoltam, felkötöm a farkát a gerendához. Felálltam a fejőszékre, s mivel hirtelen nem kaptam kötelet, megódtam a nadrágszíjat, felemeltem a tehén farkát, erre szíj nélkül leesett a nadrágom. Béjött az asszon. A tehén lába kikötve, a farka felkötve, én állok a fejőszéken kiódott szíjuval, a bokámnál a gatyám. Na, erre mondom, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni...
 
                  *****************************
 
Új lakó költözik Pista bá' szomszédságába. Este – fél szemmel a szomszédot lesve – kiment a kertbe. Az öreg, ásott egy gödröt, és beletett egy bödönt. Másnap reggel jöttek a milicisták:
– Mit dugdos maga, fegyvert, milyen tiltott dolgot?
Feltúrtak mindent, végül a kertben megtalálták a bödönt. Nagy diadallal kiásták, s hát nincs benne semmi.
– Mit járatja velünk a bolondját?
– Nem én hívtam magukot.
– Miért ásta el ezt az üres bödönt?
– Csak azért, hogy megtudjam, milyen ember az új szomszédom.
 
                  *****************************
 
Mondja Pista bá’ Mózsi bá’-nak:
– Figyeljen ide, szomszéd! Mikor  van a születésnapja?
– Osztán métt es érdekli?
– Há’, vennék egy setétítőfüggönyt magának az ablakra...
– Minek?
– Hogy ne lássam örökké, amit a feleségivel művel, azétt.
– S a maga születésnapja mikor van? Én es megajándékoznám.
– Mivel?
– Egy szemüveggel, hogy lássa kié es az a feleség...
 
                               *****************************