Szász István Tas írását közli ez a videó:

Határtalanul a Magyar Fiatalokért

P. Kárász Gábor, káplán

Trianoni emlékima

A Kárpát-medencében több, mint ezer évvel ezelőtt megszületett egy csodálatos álom, melyet az itt élő emberek a magukénak éreztek. Árpád vezér mert vérszerződést kötni az itt élő törzsekkel, népekkel. „Legyen e táj otthon, szülőföld, a boldog béke szigete nekünk, gyermekeinknek, unokáinknak! Fogjuk meg egymás kezét, bízzunk egymásban, mert ez a teremtő Istenünk akarata!” (Böjte Csaba.)

Ez a csodálatos álom, melyet mertek megfogalmazni és kimondani, mint abroncs a hordó dongáit, összefogta az itt élő embereket, s a számtalan különbözőség ellenére egy nagy családdá formált bennünket Szent István koronája alatt.

Sajnos ez az álom összeomlott, szétfoszlott. Akkor nagyon sokan úgy érezték, hogy külön-külön jobb lesz. Idegen érdekek szolgái uszítottak, és voltak, akik vakon, balgán elkezdtek civakodni, ujjal mutogatni, egymásnak hátat fordítani, és akarva, nem akarva, a testvér a testvéren mély sebeket ejtett.  

A válás, a darabokra hullás összetört, meggyengített, de boldogabbá nem tett bennünket! E keserűséget érezve, egész családok, szomorú szívvel, vállukon a vándortarisznyával útra kelnek, sokan még hátra sem néznek, mennek szolgálni más, békésebb országokba. Idegen erők vásárolták meg földjeinket, erdőinket, düledező, őseinktől ránk maradt épületeinket.

Nemzetünk első nagy próbatétele és kereszténységünk zsenge hajtása már nagyon korán veszélybe került. Szent István királyunk, halála előtt, elmerülvén a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, védelme, 1038. Nagyboldogasszony napján Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Őseink ezt a fel­ajánlást szent örökségként adták tovább nemzedékről nemzedékre.

  Szűz Mária és kultusza összeköti a nemzetet, áthatja a magyarság múltját, jelenét és jövőjét az egész Kárpát-medence területén.

Magyarországon  a törökellenes küzdelmek győzelmi jelévé vált Magyarok Nagyasszonya. Szinte mindenütt élő hagyomány a Mária-ünnepek hajnali virrasztása, mely a fölkelő Napban megjelenő asszonyra vár. Csíksomlyón a pünkösd hajnali virrasztók a felkelő napban Máriát, a „Szentlélek sátorát” pillantják meg. A hársfából faragott, embermagasságot meghaladó szobrának lába alatt a föld, azon a hold sarlója és az Istenanya méltóságát tagadó Nesztoriosz feje látható. Mária jobbjában királyi pálcát, a Kis Jézust tartja, a fején hármas korona (pápai tiara) van; a Kis Jézus fejét is korona ékesíti, baljában rózsát tart, jobbjával áldást oszt. A kegyszobor a keresztény Európa egységének, a török elleni összefogásnak jelképe lett.

Idézet Prohászka Ottokár püspök egy beszédéből:

„Magyarország kis sziget idegen népáradatban, hul­lámok csapdossák; aggodalmak, remények járnak fölöt­tünk... Kilenc százados törté­netünk verőfényében éppúgy, mint mély árnyaiban ott látom alakját, amely az égből leszáll, s megáld; hallom nevét, amely a királyok és hősök nevei mellett és fölött hangzik, mint angyalének; ez az alak, ez a név: Mária. Szent István neki ajánlja föl életének esthajnalán a ko­ronát, hogy valamint neki esti csillaga volt, úgy nemzetének hajnalcsillaga legyen; neki adja át népét, hogy Nagyboldogasszonya, Úrnője legyen.”

Amikor XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén „Munificentissimus Deus” kezdetű apostoli rendelkezésében meghatározta Szűz Mária mennybevételének hitigazságát, kijelentette: „Kiváltságainak mintegy legfőbb koronájaként elnyerte azt, hogy a sír romlásától mentes maradt, s úgy, amiként már Fia, aki legyőzte a halált, testével és lelkével a mennyei legfőbb dicsőségbe fölvétetett, ahol Fiának, az idő halhatatlan Királyának jobbján királynőként tündököl”. Királynő tehát. Országa a mennyország, ahol Szent Fiának „jobbján ül”. De királysága, országa Szűz Máriának az egész világ is. Krisztus ugyanis a mindenség királya. Így nevezzük őt, ha emberi fogalmakkal beszélünk róla, hiszen isteni uralmához és szeretetéhez képest minden földi uralom csak halvány képmás lehet. Nem véletlenül nevezi Grignon Szent Lajos a világot is, főleg a kegyelemben élő, hívő emberek világát Regnum Marianumnak, Mária Országának.

Örökös Királynőnk, nemzetünk reménye!

Szent Fiadat kérve könyörögj érettünk,

veszni indult István öröksége,

Nagyasszonyunk, mentsd meg nemzetünk!

Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,

mint anyánkat!

Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.

Fordítsd felénk könnyes tekinteted,

mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved!

Hevítse át szívünket Szeretetlángod,

hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Ámen

(Elhangzott 2021. június 4-én Szekszárd központjában, a trianoni emlékünnepségen.)

* * * * * * * * * * * * * *

 Máté Pál                                               Trianon 1920 - Összetartozás 2021

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Emlékezzünk Trianonra és emlékeztessünk az összetartozásra. A Mohács utáni sebek begyógyultak. A Trianonkor ejtett sebek a nemzet testén száz egy éve véreznek. Legalább is, aki nemzetét szereti, félti, az tudja, hogy egy csonka hazában él, és a csonka hazán kívül is élnek nemzettársak. A haza talpra állt, csonkán is, habár a nagyok nem ezt akarták. Él és a szárnyai alá próbálja gyűjteni a határon túli és a nagyvilágban szétszórt gyermekeit. Ezért ünnepeljük ma az összetartozás napját. Mert aki magyar, bárhol is él a földön  összetartozik. Trianon szétszakított, az összetartozás érzése határok felett egyesít minket. A csíksomlyói pünkösdi búcsú is egy olyan alkalom, ahol a világban élő magyarság találkozik, érzi hogy összetartozik, mondhatnám, felekezeti hovatartozás nélkül.

Emlékezünk arra a XX. századi tragédiára, ami szétszakított minket. Románia megkapta Erdélyt, 103 093 négyzetkilométert, a csonka Magyarországnak 92 963 négyzetkilométer maradt. Minden, ami a magyar állam tulajdona volt, automatikusan román állami tulajdon lett. Az 1921-es román földtörvény célja a magyar földbirtokok és az egyházi földek kisajátítása volt. Ezeknek a földeknek nagy része az intézmények fenntartását szolgálta, és ezek az intézmények jövedelmi forrás nélkül maradtak. Főleg az egyházi intézmények kerültek bajba, a fenntartásuk sok fejtörést okozott.

Jómagam kisebbségi sorsban éltem, sőt szórványban, 52 éven keresztül. Az elszakított részen élő magyarok, nap mint nap szembesülnek a mássággal, nap mint nap kell vállalniuk magyarságukat, és az ezzel járó összes hátrányt. A szórványban egy magyar családnak a háza a hazája, otthona jelenti számára a magyar világot, és az iskola, ha egyáltalán van, meg a templom, ahol a pap az ő nyelvén hirdeti az igét. Fontosnak tartom az óvodák, iskolák, templomok fenntartatását, mert ameddig ezek az intézmények megvannak, addig ott van magyar jövő.

Az erdélyi magyarság katasztrófaként élte meg a történteket, a többségi nemzetből kisebbségbe kerültek, az életükben új fejezet kezdődött. Mivel erős intézményrendszere volt, amit az új hatalmasságok szorgalmasan kezdtek leépíteni, az adott körülmények között megpróbált talpon maradni. Az elmúlt száz egy évben sok egyházi és civil személy kiállt a magyarok jogaiért, közülük sokakat meghurcoltak, vagy börtönbe zártak. Szerencsére a székelység katonanemzet, és az önszerveződés a vérükben van. Ezért tudták annyi éven keresztül megőrizni nyelvüket, szokásaikat, vallásukat.

A nagyszülők, a szülők, akik még az Osztrák-Magyar Monarchiában éltek, meg voltak győződve, hogy ennek az igaztalanságnak előbb-utóbb vége lesz és minden visszakerül a régi kerékvágásba. És ezt a hitet adták tovább gyermekeiknek, unokáiknak, a mai napig.

Akik a román királyra, Ferdinándra nem tették le az esküt el kellett hagyják az országot. Több mint 200 000-en hagyták el emiatt Erdélyt, főleg vezető beosztásban levők és hivatalnokok.

A románok azzal kezdték regnálásukat, hogy a hivatalokban mindenütt kiírták, hogy „csak románul szabad beszélni”. A gyors románosítás érdekében az iskolákban bevezették a román nyelv tanítását, nem idegen nyelvként, hanem azon a szinten, melyen a román gyerekek is tanultak. Emiatt sok magyar gyereknek, nem sikerült a vizsgája, kettétörött az életpályája, nem tudta tovább folytatni a tanulmányait. Sajnos ez a mai napig így van, és emiatt sok fiatal továbbtanulási lehetősége megszűnik.

Hogy mennyire összetartozunk, az megmutatkozott 1940-ben, amikor a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszakerült az anyaországhoz. A bevonuló honvédsereget a magyar lakosság könnyekkel és virágokkal fogadta.  De jaj, ez az állapot mindössze négy évig tarthatott.

A Kádár-rendszer nem foglalkozott a kisebbségi kérdéssel, a határon túli magyarok teljesen magukra maradtak. Az anyaországban emiatt generációk nőttek fel, akik semmit sem tudtak a szomszédos országokban kisebbségi sorsban élő nemzettársaikról.

A második világháború után, az internacionalizmus jegyében és leple alatt, tovább folyt a kisebbség elnyomása. Kolozsváron 1949-ben megszűnt a magyar egyetem, és utána 1990-ig folyamatos volt a magyar iskolák leépítése, úgy, hogy egy adott pillanatban már nem volt magyar szakiskola, sőt a középiskolák nagy részében is megszűnt a magyar nyelvű tanítás. A folyamatos betelepítéssel megváltoztatták a helységek etnikai összetételét, a magyarság kárára. Vezető beosztásba is egyre kevesebb magyar került. Kolozsvár magyarsága 1910-ben 89,31% volt, 1948-ban 54,64%, 1992-re 22,78% -ra csappant.

Az 1990-ben történt változásokhoz nagy reményeket fűztünk, sajnos ezek nagy része a mai napig nem teljesült. Az RMDSZ a mai napig küzd jogainkért kisebb-nagyobb sikerrel.

Az első kapocs, ami a világ magyarságát besorolta az anyaország vérkeringésébe, az a Duna Televízió volt. A legutóbbi évtizedben pedig a világon szétszóródott magyarság megkapta a lehetőséget, hogy hivatalosan is magyarnak érezze magát, magyar állampolgárként. Száz évet kellett várni erre a pillanatra, ami a legtöbbek szeméből kicsalta a könnyeket és új reményt adott. Az anyaország felkarolta a hátáron túl élő és a diaszpórában levő gyermekeit. Egy évvel ezelőtt pedig Orbán Viktor és Kövér László köszönetet mondott a leszakítottaknak a száz éves kitartásukért.

Befejezésül el kell mondani, hogy a szekszárdi elődöket sem hagyták hidegen a történtek. Itt is emléket állítottak a trianoni eseménynek. A belvárosi templom fő kupolájának  négy sarkába az elszakított részek négy székesegyházát festettek fel, melyeket szimbolikusan angyalok védenek kiterjesztett szárnyakkal. Ez a négy székesegyház a gyulafehérvári, nagyváradi, pozsonyi és kassai. Az 1928-as, Groh István iparművészeti tanár vezetésével végzett helyreállítási munkálatok alkalmával festették őket. Ezek allegorikus képek, tulajdonképpen az elcsatolt területeket jelképezik. Javasolom, hogy ezek a falfestmények a mai naptól az összetartozás jelképei is legyenek. Az ünnepség után Kárász Gábor atya bemutatja a belvárosi templomot. Ne szalasszuk el az alkalmat, minél többen nézzük meg Szekszárd eme ékszerdobozát és a benne rejlő kincseket.

(Elhangzott 2021. június negyedikén, a Szekszárd központjában megtartott ünnepi megemlékezésen.)

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szabó István, Sarkad                                       A Nemzeti Összetartozás Napja - 2021

Az igazság és az ember tragédiája - Somló Bódog

1920. szeptember 28-án a kolozsvári Házsongárdi Temetőben, édesanyja sírjánál felakasztotta magát Somló Bódog. Negyvenhét éves volt. Kicsoda ő?

A legnagyobb magyar jogfilozófus, a jogtudomány nemzetközileg is ismert és elismert személyisége, egyetemi tanár. (Egyik művét 1973-ban újra kiadták Németországban!)  A XX. század elején  Ady Endre a sajtóban kelt védelmére, a szabad véleménynyilvánítás jegyében, halálakor Reményik Sándor siratta el, Tragédia című  megrázó versében. Ebből is sejthető, hogy eszméi, ténykedése felkavarták a „magyar ugar”  idillinek tűnő lelkivilágát, ha Ady és majd a másik véglet, Reményik is tisztelték. A haldokló Ady Pesten sarokba vágta Bibliáját, Somló hazament Kolozsvárra, ahol csak háza volt, hazája már nem.

Az igazság-jog- hatalom- állam összefüggéseinek szenvedélyes, következetes kutatója volt. Mindenben, minden mögött, minden irányban az igazságot, tökéletességet kereste s ehelyett őt találta meg - és a magyarságot - a tökéletes igazságtalanság: Trianon.  Ahol a jog és igazság csak bohócsipka volt, s csak a nyers hatalom döntött. Az örök kérdések: az igazság hatalma, vagy a hatalom igazsága? A jog ereje, vagy az erő joga? Ott és akkor, Trianonban ez nem volt vitás.

Pozsonyban született, Fleischer Félix néven, zsidó anyától és apától. Temesváron érettségizett, ekkoriban tért át a római katolikus vallásra és vette fel a Somló Bódog nevet.

Egyetemi tanulmányait itthon és külföldön végezte. 1905-ben kinevezték a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem professzorává, annak ellenére, hogy távolról sem volt kormánypárti. Már említettük, hogy ő elsősorban és mindenek fölött „igazságpárti” volt, s mint ilyen, töprengő, magányra ítélt szuverén szellem és akarat. Az igazság fura dolog, megfoghatatlan, mint az illat, a dallam, a szerelem vagy a fény. Vagy az oxigén. Csak érezni lehet. Főleg a hiányát. Somlót nem az önként nyakába hurkolt kötél fojtotta meg, hanem a hazáját ért igazságtalanság. Varga Csaba már 1985-ben megírta az Állam-és jogtudomány hasábjain: „ A krízist, amit nemzete sorsában lát, személyes válságként éli át. Teszi ezt erkölcsiségből, igazságkeresésből, szűkebb pátriájának döbbenetet kiváltó sorsából fakadóan."

Életét és halálát sokáig nem tudták hová tenni. Ezt egyedül csak ő tudta hová tenni. Sem e kérdés, sem földi maradványai nem leltek örök nyugodalmat. Valamikor a Ceausescu korszakban  „megszüntették” sírját a házsongárdi temetőben. Valakit reá temettek. Vélhető, hogy Erdély jelenlegi gazdái úgy gondolták, egy lövéssel két találat: Somló és az ezeréves magyar múlt. Mert minden sír, temető egy néma tüntetés. A múlt erődemonstrációja: voltunk! Voltunk, hogy ti élők, legyetek.

            A halál ellen egyetlen orvosság az emlékezés.

Somló Bódog minden vagyonát a Magyar Területvédő Ligára hagyta.