a meghívó letöltése itt >> SZASZOK_TRAGEDIAJA.pdf

TALÁLKOZZUNK LEÁNYFALUN
A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS JEGYÉBEN,
A HITEL MÚZEUM-GALÉRIA RENDEZÉSÉBEN. (XV.) 2025/3.

ÚJABB VILÁGÉGÉS ÉS ÚJABB DIKTÁTUM,

MAJD NÉGY ÉVTIZED A PROLETÁR- HÁROM ÉS FÉL A NEOLIBERÁLIS NEMZETKÖZISÉG DIKTATÚRÁJÁNAK ÁRNYÉKÁBAN

SZÁSZ ISTVÁN TAS ELŐADÁSA

KÖZREMŰKÖDNEK:

KUDLIK JÚLIA ÉS PÓKA ÉVA

2025. MÁRCIUS 14-ÉN 17-19 ÓRÁIG

LEÁNYFALU-HÁZ, MÓRICZ ZSIGMOND U. (11-ES FŐÚT) 124 SZ.

AZ ELŐADÁS SZÜNETÉBEN ÉS VÉGÉN, NÉHÁNY KORTY ÉS FALAT MELLETT KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ BESZÉLGETÉSRE VÁRJUK VENDÉGEINKET    

A MÁSODIK

A második világháború és az azt követő események folytatták majd tovább építették az elsővel elkezdődött és még ma is összeesküvés-elméletnek tartott tervet, a világkormány megvalósítására. Tudtunkon kívül haladtunk a most éppen megélt események felé. Jaltában könnyű szívvel dobták oda Kelet-Közép Európát a bolsevik világnak – bár már akkor készültek annak felszámolására is. Csakhogy ez több nemzedék életét tette tönkre és okozott mérhetetlen szenvedéseket, meg szedett – feltevések szerint – százmillió áldozatot. De a mindenkori nagy tervezőknek, az építendő új világ érzéketlen mérnökeinek, ez nem volt tétel. Aztán jött a hidegháború, s végül – egy szerencsére legalább  vér nélküli megoldás – a fegyverkezési verseny végletekig élezése, amely a Szovjetunió bukását okozta annak minden következményével. Majd beköszöntött a nagy reménységek kora és a nagy csalódásunk Európában. Vagyis a globalizációs utópia kibontakozása, a felismerés és felébredés meg mindaz, amit az utóbbi évtizedben egy őrült világ képében kaptunk meg, megosztó és hatalmas – végveszélyt is magában hordozó – teherként.  Most szorongva várhatjuk a kibontakozó ellenállás és egy egészen új világ formálódásának történéseit, annak reánk nézve még alig ismert hatásaival.

Kedves remélt Vendégünk!

Az ehavi hívogatót megtoldjuk néhány sorral. Okkal tesszük.

Előadás-sorozatunk szervezése és a Hitel Múzeum-Galéria egész tevékenysége a Hitel folyóirat egykori nagy nemzedékének (Tamási, Kós, Márton Áron, Kemény János stb.) tanácsai és meglátásai szerint zajlik. Középpontjában a szolgálat szellemében és a közírás eszközeivel történő ismeretterjesztés, egy nevelő értelmiség segítése jegyében, ami már akkoriban is aktuális volt és ma sokszorosan az. Ezáltal a könyvek tucatjainak elolvasása helyett az ismereteket összegző, tömörítő munkánk eredményeihez jutnak szóban, írásban, vizuálisan.

Amikor másfél-két órát erre szánnak, gondoljanak arra, hogy hány hónapig kellene tudományos igényű műveket olvassanak az ebbe a rövid, de mégis hosszúnak tűnő időbe sűrített információk megszerzéséhez.

Munkánk sok nehézséggel is jár. Teljes odaadást és minden más mellőzését követeli meg az anyag gyűjtőjétől.

Az Alapítvány ezenkívül számos más tevékenységet is végez. Kiállítások, Kárpát-medencei előadások, könyvkiadás az, ami kerek egészet alkot.

A pályázatok célzottak, s ha sikerül is nyerni sok olyan kiadás van, amelyre nem vonatkoznak. Ezért tartanánk igényt az erre hajlandó magyarok támogatására. Erre ma az egyik legegyszerűbb mód az egy százalékok felajánlása.

    Tisztelt Címzett!

A Hitel Múzeum Galéria Alapítvány munkája szolgálat. Ennek az Alapítvány és az alapító számára anyagi haszna nincs és nem is lehet, amit az az Alapítvány létrehozása előtti tevékenysége során eltelt évtizedekben is szigorúan betartott.

A feladatokat ma már pályázatok támogatásából látjuk el és ezek majdnem minden esetben még önrészt is feltételeznek. Az infrastruktúra és a működtetés kiadásait is csak az alapító saját költségére, vagy az Alapítványnak szánt adományokból fedezhetjük.

Ha céljainkat érdemesnek tartja, a  mellékelt adatok felhasználásával köszönettel fogadjuk hozzájárulását.

Hitel Múzeum Galéria Alapítvány

2016 Leányfalu, Gyulai Pál u. 9/b.

Bankszámlaszám: 50421026-10002405

Adószám: 19291200-1-13

A törvény adta lehetőség szerint adója 1 százalékának felajánlásával segítségünkre lehet.

Az alapítvány, valamint az alapító személyes honlapján is tájékozódhat munkánkról.

(www.hitelmuzeum.hu  illetve www.szasztasi.

Tisztelettel:          Tófalvi Balassa Szilvia kuratóriumi elnök és Dr. Szász Istvan Tas alapító

KÖZLEMÉNY

Ma is a kommunizmus átkos örökségével viaskodunk

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását minden év február 25-én a magyar Országgyűlés rendelte el 2000-ben. Négy évre rá felavatták Nagyváradon azt az emléktáblát, amely a Partiumi Keresztény Egyetem Teleki utca 27. szám alatti székházának belső udvarán, az ún. partiumi panteonban található. Tőkés László királyhágómelléki református püspök és Rózsás János ((1926–2012) egykori Gulag-fogoly leplezte le. Azóta mindig itt hajtanak fejet a váradi magyar polgári-nemzeti oldal képviselői az emléknapon.

Idén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács hirdette meg a megemlékezést. Nagy József Barna, az EMNT régióelnöke köszöntötte az emléktáblánál február 25-én délben megjelenteket, majd átadta a szót Tőkés Lászlónak, az EMNT alapító elnökének. A püspök rövid történeti áttekintés után emlékeztetett: a világuralomra törő kommunizmus a Sátán uralmát honosította meg ott, ahol elterjedt, s egyik legfőbb jellemzője az istentelenség, az ateizmus volt. Urai saját magukat állították Isten helyére az Antikrisztus képében. A Gonosz Birodalmát ma már egyaránt nevezzük gyilkos rezsimnek és vérszomjas rendszernek, ami több mint százmillió embert pusztított el az idők során, sokszorosát a nácizmusnak tulajdonítható áldozatoknak. Mi magyarok is alaposan megszenvedtük a kommunista diktatúrákat, előbb 1919-ben „uszultak ránk az ordas eszmék”, majd éppen nyolcvan évvel ezelőtt kezdték elhurcolni a Gulag-haláltáborokba felmenőinket a szovjetek. De a „nemzeti kommunistáink” is kivették részüket a népirtásból, Magyarországon és Romániában egyaránt.

Tőkés László rámutatott: a diktatúrák a mi gyengeségeinkre, félelmeinkre, megalkuvásainkra is építettek, ezek voltak a rezsimek tartópillérei. A 35 évvel ezelőtti eseményekre utalva felemelő közös élményünkként emelte ki éppen ezen félelmeink leküzdését: erőt vettünk akkor gyengeségünkön, megtörtük hallgatásunkat, szabadságkövetelő kiáltásaink és reménységet adó imádságaink célba értek. Még akkor is, ha pár hónap múlva már újból követelni kellett a kommunizmussal való végső leszámolást – lásd az 1990. márciusi Temesvári kiáltványt –, még akkor is, ha ma is, annyi év után is annak átkos örökségével viaskodunk.

Emlékbeszéde végén a püspök felidézte, hogy az elmúlt három és fél évtizedben számtalanszor kísértett életünkben az egykori diktatúra, amely bűncselekményszámba menő asszimilációs és homogenizációs politikát folytatott a romániai magyar nemzeti közösség és más nemzeti kisebbségek ellen. Nem is olyan régen még biztonsági kockázatnak minősítette a román nemzetállam titkosszolgálata a magyar kisebbséget. Amelynek számbeli apadása nem csak a „természetes” demográfiai folyamatoknak tulajdonítható… 

Végezetül az EMNT és Erdélyi Magyar Néppárt nevében annak helyi vezetői, a volt politikai foglyok reprezentánsaként pedig Duma István helyezték el a tisztelet a bronz domborműves tábla alatt, amelyen Jékely Zoltán verssora áll: „Kiket kiirtott az idő gazul”. A megemlékezés a Szózat eléneklésével és áldásmondással zárult.

         Nagyvárad, 2025. február 25.

Tőkés László  EMNT-elnök sajtóirodája                              

Calin Georgescu  a megmentő ?

katt ide >>>  roman melyallam

KÖZLEMÉNY

Az európai emberjogi bírósághoz fordul a román–magyar szolidaritási egyesület

A „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesületet („Asociația 15 Decembrie – zi al solidarității româno-maghiare”) azzal a céllal hozta létre 2021-ben öt jeles román és magyar értelmiségi, Gabriel Andreescu, Kincses Előd, Florian Mihalcea, Szilágyi Zsolt és Tőkés László, az 1989-es romániai forradalom kitörésének helyszínén, Temesváron, hogy december 15-ét elismertesse az 1989-es forradalom kitörésének napjaként, mivel a hivatalos román történetírás és politikai narratíva más dátumokkal operál, célzatosan háttérbe szorítva a temesvári magyar refromátus hívek, a velük és lelkipásztorukkal szolidarizáló románok és más nemzetiségű, felekezetű helybéliek döntő szerepét a kommunista diktatúra megdöntéséhez vezető események elindításában.

A kezdeményezőkön kívül álló okokból három év alatt sem sikerült az egyesületet bejegyeztetni a civil szervezetek országos nyilvántartásába, és megszerezni a jogi személyiséget Romániában. Mivel az egyesület elnevezésében a „román” szó szerepel, a hatályos jogszabályok szerint a szokásos, formális bírósági bejegyzéshez a bukaresti Kormány Főtitkárságának előzetes engedélyére van szükség. Előbb megmagyarázhatatlan halogatással, végül döbbenetes és felháborító elutasítással kellett szembesülnie a megalakult civil egyesületnek. Közismert ugyanis, hogy Romániában számos közület, egyesület, alapítvány stb. nevében szerepel a román vagy más nemzet neve. Mivel épeszű indoklást nem kaptak az elutasítást illetően, a kezdeményezők a közigazgatási bírósághoz fordultak. Hosszasidőhűzs és totojázás után az illetékes Bukaresti Ítélőtábla (Curtea de Apel București) alapfokon az alperesnek adott igazat, elutasítva a keresetet. Az ítélet indoklásának kikézbesítse után szembesültek azzal az egyesület alapító tagjai, hogy a Kormány Főtitkársága milyen mondvacsinált, nevetséges, sőt az alapvető emberi és szabadságjogokat sértő érveléssel védte meg saját álláspontját.

A „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület értelemszerűen megfellebbezte az alapfokú döntést, az ügy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (Înalta Curte de Casație și Justiție) elé került, amely idén február 5-én tárgyalta a keresetet, jóváhagyva az alapfokú ítéletet. Az alperes kormányfőtitkárság annyira biztos volt a dolgában, hogy jogi képviselője meg sem jelent a tárgyaláson. A román perrendtartás szerint az ítéletet szóban nem, csak utólag kell írásban megindokolni. Gabriel Andreescu, a nemrég Petőfi-díjat kapott egyetemi tanár, ismert emberjogi aktivista szerint ez egy szégyenteljes határozat. Kincses Előd ügyvéd, a jeles jogvédő pedig az egyesület nevében máris bejelentette: „Természetesen az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordulunk.”

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága – EJEB (Curtea Europeană a Drepturilor Omului – CEDO) az 1950-es „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről” betartásának felügyeletére létrehozott bíróság. Ennek kell majd a jog és a tisztesség útjára terelnie Románia kormányát, amely nem csupán az állam alkotmányát, hanem az általa aláírt nemzetközi egyezményeket is megsértette.

Nagyvárad, 2025. február 11.                               Tőkés László  EMNT-elnök  sajtóirodája

Megjelent a VÁRAD április száma

A Nagyváradon szerkesztett VÁRAD című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 2024. évi 4. száma most került ki a nyomdából, és ezúttal is száz oldalon kínál olvasni- és látnivalót.

A lapindító Restitutio in integrum rovat a múlt rendszerben megbélyegzett bihari születésű költő, Erdélyi József (1896–1978) Lovaspóló a Vérmezőn című versét hozza előtérbe. Prózai írásokkal Zenta László, Szili István, Wessely György magyarországi, Szentgyörgyi László és P. Buzogány Árpád székelyföldi, valamint Kovács-Széles Andrea partiumi szerzők szerepelnek a lapszámban. Verssel ezúttal Lipcsei Márta, Benő Attila, Debreczeny György, Fábián Judit és Ványai Fehér József jelentkezik, továbbá Hellmut Seiler német költő, akinek a fordítója a kolozsvári Benő Eszter. 

A szám képzőművészét, Csordás Piski Ibolyát Tóth Hajnal mutatja be Újrahasznosítás, újraértelmezés, átlényegülés című írásában, de ugyanő közöl interjút Kalapács József rockzenésszel, aki erdélyi és partiumi miniturnén vett részt budapesti együttesével a romániai Cargo együttessel közösen. Lencar Péter ezúttal az Érdekvédelmi terület című filmdrámáról ír, míg Fried Noémi Lujza Megállítani Arturo Uit címmel a váradi társulat Brecht-bemutatójáról.

Helytörténeti vonatkozásúak Gurzó K. Enikő (Mi köti össze Munkácsyt Nagyváraddal?), Farkas László (A nagyváradi Vulcan-szobor avatási ünnepsége 1927-ben) és Szilágyi Gyula (Találkozásaim Tabéry Gézával) írásai. Haraji Adalbert miniesszéjében a szegénység ördögi körének megtörési esélyeit járja körül.

Minden könyvnek két szerzője van – ez alatt a cím alatt található a VÁRAD áprilisi számában egy tudósítás az egyik legismertebb kortárs román író, a több alkalommal irodalmi Nobel-díjra jelölt Mircea Cărtărescu találkozójáról az olvasókkal. Akik ezúttal is megtalálják a friss lapszámban Barabás Zsuzsa keresztrejtvényét, a megfejtés beküldésével előfizetést lehet nyerni.

A szerkesztőség e-mail címe: varadszerkesztoseg@gmail.com. A korábbi lapszámok a Varad.ro honlapról tölthetők le.

Palkó Sándor László   / elhangzott Sokorópátkán az Összetartozás Kapuja avató ünnepségén.

Tisztelt Egybegyűltek!

Nagybátyám hajlott korára való tekintettel kért meg, hogy tolmácsoljam a gondolatait.

Tisztelt MAGYAROK!

Határon innen és túl.

Tisztelt Mindenki!

Először is köszönöm a meghívást.

Nagy megtiszteltetés és kicsit megnyugtató is itt állni most.

Megtiszteltetés, ezen helyen együtt lenni azokkal, akik ennek az összefogásnak az élére állva megvalósítottak egy olyan székely kaput, mely egyedülálló a maga nemében.

Köszönöm a meghívást Vajda Péternek az ötletgazdának.

Ezen a megemlékezésen meghívott vendégnek lenni MEGTISZTELTETÉS.

Kicsit megnyugtató is, hogy az anyaország nem felejti el és nem engedi elfelejteni minden magyarok  történetének LEGNAGYOBB megpróbáltatását.

KÖSZÖNÖM.

A történelem, a MAGYAROK TÖRTÉNELMÉ -nek több ezer éve alatt ilyen szűkre sohasem mérték a megmaradásunkat, mint 1920.június 4-én.

Akkor elvették nemcsak a területeink és lakosságunk 2/3-át, hanem elvették a következő ÉVSZÁZADUNKAT, a tartós újra egymásra találásunk esélyét.

MAGYAR és MAGYAR    MAGYAR és SZÉKELY közt

ÉN (A NAGYBÁTYÁM) BUKOVINAI SZÉKELYEK GYERMEKEKÉNT megéltem ezen összetartozni vágyás akaratának  MINDEN STÁCIÓJÁT.

A MI GOLGOTÁNK 1764. január 7-én kezdődött és a huszadik század közepén érte el a LEGNAGYOBB mélységét.

Albert Gábor: EMELT FŐVEL című könyve bemutatja

ezen a székelységen belül is leghátrahagyottabb SZÉKELYEK, a BUKOVINAI SZÉKELYEK azon útján:

MELY A HADIK ANDRÁS által kormányzott területekről - BÁNÁTON keresztül -  vezetett a megmaradt MAGYARORSZÁGRA.

Egy történetet szeretnék elmesélni, ami velem - NAGYBÁTYÁMMAL - történt meg a menekülés során:

            1944. SZIKICS

Ekkor már 4 éve éltek a szüleim a Bánáti Istensegítsen.  1944.októbere.

Édesapám elmondásából tudom, hogy 1944. októberében kijöttek hozzánk a szerb faluvezetés előjárói.

MEGKÉRDEZTÉK ÉDESAPÁMAT:  MILYEN ÁLLAMPOLGÁR AKAR LENNI?

Ő azt felelte:

                     "MAGYARNAK SZÜLETTEM és MAGYARKÉNT is AKAROK MEGHALNI."

Ezzel a válasszal elmentek, majd 1 óra múlva visszajöttek, azzal, hogy:

"Egy órát kap az összecsomagolásra és álljon a piactér elejébe, de a csomag nem lehet 6kg-nál nehezebb."

Befogta a lovakat és úgy mentünk le a piactérre.

A lovaskocsiról leszállították a partizánok és a csomag lecsökkentésére utasították.

     ÉDESAPÁM "NYAKAS SZÉKELY EMBER"-ként ellenállt.

Erre közölték vele, hogy elrettentő példaként a falhoz állítják és itt helyben kivégzik.

Ő megfogta a csomagokat és a falhoz állva maga mellérakta azzal a mondattal, hogy:

   "HA MEGHALOK, LEGALÁBB TUDJÁK MEG, HOGY MIÉRT?

HATAN vagyunk, ezt a csomagot nem adom, maradt ott elég."

Ekkor partizánok parancsnoka utasította a kivégzésre elszántakat, hogy  FEJEZZÉK EZT BE!

Majd szólt édesapámnak, hogy: "Palkó bácsi menjen vissza és üljenek fel a kocsira."

(DE, közben odasúgta a partizánjainak, hogy a jobbik lovat fogják ki a kocsi elől.)

Így csak lassan tudtunk haladni, a hideg esős, szeles őszi időben így értünk SZIKICS-re.

Én addigra már nagyobb megbetegedtem, torokgyíkot kaptam.

Már a gyertyát is a kezembe szorították, mivel mégcsak egyéves voltam,  hogy keresztényként haljak meg.

Ekkor az huruttól elzáródott légcsövem egy nagy köhögéssel megszabadul attól a dugótól, ami miatt fulladoztam.

Így menekültem meg ÉN és így menekültünk azokban a napokban, hetekben.

HÁT, ÍGY TÖRTÉNT.  NEHÉZ IDŐK VOLTAK.

E kapu számomra nemcsak egy "A" SZÉKELYKAPU lesz, hanem HÍD mely legközelebb hozza hozzám őseim földét és az ott élőket.

Ha egészségem engedi rendszeresen meglátogatom e - SZÁMOMRA - szent helyet.

Köszönöm a figyelmet.

Köszönöm az ÖSSZETARTOZÁSUNK!

ÉLJEN MAGYARORSZÁG!  ÉLJEN ERDÉLY!        

Felavatták a nagybányai művésztelep alapítóinak szobrát Nagybányán

Erdély  2023. május 12., 18:05

Fotó: RMDSZ/Facebook

A nagybányai művésztelep alapítóit - Hollósy Simont, Réti Istvánt, Iványi-Grünwald Bélát, Thorma Jánost és Ferenczy Károlyt - ábrázoló szoborcsoportot avattak pénteken Nagybányán, az erdélyi város régi főterén.

Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotását eredetileg két évvel ezelőtt, a művésztelep alapításának 125. évfordulóján szerette volna felállítani a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Költségeit azonban csak 2021 végén sikerült belefoglalni a városi költségvetésbe, így késett az avató.

A város régi főterén felállított alkotás Hollósy Simonnak, Réti Istvánnak, Iványi-Grünwald Bélának, Thorma Jánosnak és Ferenczy Károlynak állít emléket. A bronzból készült, életnagyságúnál nagyobb alakok nem állnak talapzaton és a művésztelep felé vezető Híd utcára néznek.

A pénteki szoboravatón mondott beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Románia miniszterelnökhelyettese a művésztelep alapításának körülményeit idézte fel, és rámutatott, hogy több évtizedes létezése alatt nem csak létrehozta a magyar modern festészetet, de értő közönségét is megteremtette, a közízlést, a művészetről való gondolkodást is átformálta. "Olyasmi történt Nagybányán, amire korábban nem volt példa a magyar művészeti életben - kimagasló tehetségű emberek egy helyen, azonos művészeti ideákat, célokat követve alkottak. Sokat és nagyot. Meghatározót" - idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort (…)

A Maszol hírportál beszámolója szerint a szoboravatón Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja is felszólalt, aki úgy vélte, hogy a nagybányai szoboravató útmutató a jövő generációinak is. Kiemelte, hogy a kezdeményezést politikai színezettől vagy nemzeti hovatartozástól függetlenül támogatták, így szerinte a közös ünnep "friss levegőt jelent abban a világban, amiben sokszor műport lélegzünk". "A nagybányai művésztelep egy olyan közös nevező, amire románok és magyarok joggal büszkék" - idézte a vezető konzult a Maszol.

A hírportál szerint Pap Zsolt István alpolgármester úgy fogalmazott, nem kérdés, hogy az alapítók szobrának méltó helye van Nagybánya főterén, és emlékeztetett arra, hogy a szoborállítás régi vágya a helyi közösségnek. Catalin Chereches polgármester azt emelte ki, hogy el kell ismerni a közös értékeket, a pozitív példát, azokat, akik hírét vitték a városnak a világban.

Az 1896-ban alakult nagybányai művésztelep óriási jelentőségű a modern magyar képzőművészetben. Tagjai közül egyedül Hollósy Simonnak van szobra Erdélyben, két éve állították szülővárosában, Máramarosszigeten.

A 120 ezer lakosú Nagybányán a lakosság mintegy tíz százaléka magyar nemzetiségű.

                                                                                                                                         (Székelyföld ma, részletek)

EMLÉKKŐ ÉS EMLÉKHELY AVATÁS

A GYŐRI ERDÉLYI KÖR, fennállásának 33. évfordulóján, emlékkövet és emlékhelyet avatott, fel.

2019-ben megálmodott tervünk vált valóra, hogy nyomot hagyjunk magunk után és egy olyan teret alakíthassunk ki, ahol találkozhatunk és akár rendezvényeket is tudunk szervezni.

2022 október 14. a Győr Rózsák-terén, 15 ó.-kor, egy kis változatos műsorral egybekötve avattuk fel a faragott, feliratos, 3 tonnás Erdélyből hozott márványkövet.

A megnyitó beszédet Pintye Tamás (elnök) fogalmazta meg:

Szeretettel köszöntöm Győr város vezetését, meghívott vendégeinket, testvérvárosaink képviselőit, egyesületi tagjainkat, barátainkat.

Hosszú, göröngyös utat tettünk meg az Erdélyben tomboló diktatúrát követően. Az áttelepültek, a menekültek keresték, majd sorra megtalálták új hazájukat. Nem mentük nyugatra meggazdagodni, hanem itt maradtunk, magyaroknak maradni, gyermekeinket az anyaországban felnevelni. Magunkkal hoztuk értékeinket, hagyományainkat, szakmánkat, tudásunkat, és mindezt az új haza érdekében akartuk-akarjuk felhasználni.

Magyarország elsőként bejegyzett erdélyi egyesülete a GYEK,  2019-ben volt harminc éves.  A jubileumot igyekeztünk méltóképpen megünnepelni, és azt egy fotókkal teli jubileumi kiadvánnyal koronáztuk meg. Ahogyan a kiadványunk címe „Voltunk-leszünk” is kifejezi: szilárd bennünk a belső kényszer, hogy nyomot hagyjunk magunk után.  Ehhez kapcsolódott az elhatározás, hogy utóbb egy találkozóhelyet alakítsunk ki a szabadtéri rendezvények részére. Köszönjük polg . m. Úrnak, és a városvezetésnek a segítségét, hogy e helyet részünkre biztosította.  Egyben szándékunkat fejezzük ki, hogy e helyet a jövőben továbbfejlesszük.

Legyen ez a faragott, feliratos kő annak jele, hogy létezünk, és további céljaink vannak. Hiszen az erdélyi szellemiség lényege a magyarságtudat őrzése és továbbadása a fiatalabb generációknak.

Rövid köszöntőmet e kőhöz kapcsolódó, ide illőnek érzett egyik régebbi versemmel szeretném befejezni.               

                K Ő

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

Közben folynak a perek a vakcinagyártó cégek, biolaborok ellen, de erről a média hallgat.