Szász I. Tas megnyitó beszéde az Erdélyi művészek Leányfalun 

2024. augusztus 19-i rendezvényén

       Kedves, hűséges Barátaim!

Az eltelt hosszú évek nem csupán feljogosítanak, de köteleznek is arra, hogy a néhány megszokott, rögtönzött mondatom helyett, bár röviden, de rögzített formában szólaljak meg.

36 év alatt, a rendhagyó alkalmakkal együtt, több mint félszáz kiállítás és pódiumest alkalmával már jóval több, mint másfélszáz képzőművészt, előadóművészt, tudóst, politikust mutattunk be a közönségnek. A helyben vagy a határokon belül és túl megtartott előadások száma több százra tehető.

E sorozat címe az Erdélyi Művészek Leányfalun mellett, amiként havonta elhangzó eladásaim címei mellett is ott van egy jelszóvá vált gondolat: „A nemzeti egység nevében!” 36 évvel ezelőtt is felismertük jelentőségét, de mára mindennél fontosabb lett.

Joggal kérdezhetik, hogy miként szolgálhatja az egységet, ha itt kizárólag erdélyi értékek jelennek meg évről évre, sőt a Hitel Múzeum‑Galériában és sok más helyszínen napról napra is.

Nos, éppen ezzel próbálom azt az egységet szolgálni, amelynek szükségességét már Bocskai István fejedelem is felismerte és végrendeletben hagyta reánk. Ha tehát nem jöttünk rá magunktól, már azóta tudhatjuk, hogy a magyar megmaradást csak egy határokon felüli egység képes biztosítani.

Azt is tudom, hogy ma már a magyar, a nemzet vagy akár az Isten-haza-család mellett a „megmaradás” szó is célkeresztjébe került a mindent besározni próbáló szándéknak. Mert vannak ezeknek megtagadói, de letagadói nem lehetnek, mert ezzel a valóságot tagadnák le.

A mai szuverenista-föderalista világmegosztottság előtt ismertük az internacionalista versus nemzetit, azelőtt már megsínylettük a világforradalom agresszív utópiájának következményeit, de még ezt megelőzően is átélt-elszenvedett a kontinensünk - sőt a teljes emberiség is - számos ismert, vagy a történelem homályába süllyedt utópiát.

Arra is rájöhettünk, bele kell törődni sajnos abba, hogy akinek nem fontos a magyarként megmaradás, attól ne várjunk megértést. De a magyar viszonylatban egyelőre még létező csendes többség érzi ennek fontosságát, és a nemzeti egységet elfogadja vezérlő elvének.

A magyarok számára úgy rendeltetett, hogy ez az egység nem egy politikai államban testesül meg, hanem - Illyés Gyulát idézve - hazánk a magasban van. Ezt nevezi a tudomány kultúrnemzetnek, mi akár szülőföldnek vagy Kárpát-medencének, ahol pillanatnyilag még többségben vagyunk.

A Hitel Múzeum-Galéria alapítványom, amely szeretné biztosítani ennek az itt hagyományt teremtő munkának a folytatását is, a kolozsvári Hitel nemzetpolitika szemle alapvető céljait követi.

Ez pedig a nevelőnek szánt értelmiség felépítése, hogy aztán az minél szélesebbé növelje a nemzet gerincét jelentő középosztályt, azt az osztályt, amely feladatul kapta ezt a történelmi fejlődés során. Ez a réteg, a műveltség vagy a szellemiek terén ma már egészen mást jelent, mint 100 évvel ezelőtt. Nem diploma és nem foglalkozás, társadalmi „státus”, hanem igény dolga. És szeretném hozzátenni, hogy felelősségérzeté is.

Ebbe illeszkedik be - a közírói szinten közvetített és a mai információáradatot megkerülni próbáló sűrített ismeretterjesztő írások és előadások mellett - a művészetek tudaterősítő hatásának segítségül hívása is.

Az Erdélyi Művészek Leányfalun sorozat ugyanakkor azt is igazolja, hogy Erdély ma is képes adni az összmagyarságnak.

Ez igen fontos, mert felbukkant már egy olyan szándék, amely még történelmünkről is leválasztaná Erdély múltját. Teszik ezt akkor, amikor az új tulajdonos több mint 200 éve éppen azért tesz meg mindent, hogy annak kizárólagos, „magyarmentes” román múltját kitalálja.

Az ezt cáfolni képes magyar nyomok kitörlése ármányosan folytatódik. Ilyen kísérlet a legújabb, és meglepő visszhangtalanság közepette zajló csíksomlyói csendőrkiképző- és gyakorló, valamint lőtér beékelése a szent és össznemzetivé vált zarándokutunkba.

De célunk a nemzettudat erősítése is, a keresztény hittel szorosan összekapaszkodva. És ebben Erdély nagy segítség lehet az összmagyarság számára, mert súly alatt ott sokkal erősebben formálódott és születik meg nemzedékről nemzedékre. Nem azért, mert ott ez könnyebb volna, hanem mert ott erre nagyobb az esély mint itt, ahol magyarnak lenni hétköznapi, és sajnos egyre szürkülő tény.

A jeles kolozsvári teológus, László Dezső szavai szerint ott ez „a kisebbségi élet egyik ajándéka”. Kedves erdélyi vendégeim ezt jól tudják, s kérem a határon innen születetteket, higgyék el nekünk.

A nemzettudat pedig a hittel karöltve az egyedüli erő, amely a mai veszedelmek áradata ellen gátat tud emelni a maga áldozatvállalásával és egészséges veszélyérzetével.

Kérem tehát, hogy a művészi élmény és szellemi örömök befogadása közben ezekre is gondoljanak, és (jómagam leszek vagy nem leszek, de) a jövőben is támogassák ennek az alapítványnak a fennmaradását érdeklődésükkel és főleg szellemiségének továbbításával.

Megjelent a VÁRAD április száma

A Nagyváradon szerkesztett VÁRAD című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 2024. évi 4. száma most került ki a nyomdából, és ezúttal is száz oldalon kínál olvasni- és látnivalót.

A lapindító Restitutio in integrum rovat a múlt rendszerben megbélyegzett bihari születésű költő, Erdélyi József (1896–1978) Lovaspóló a Vérmezőn című versét hozza előtérbe. Prózai írásokkal Zenta László, Szili István, Wessely György magyarországi, Szentgyörgyi László és P. Buzogány Árpád székelyföldi, valamint Kovács-Széles Andrea partiumi szerzők szerepelnek a lapszámban. Verssel ezúttal Lipcsei Márta, Benő Attila, Debreczeny György, Fábián Judit és Ványai Fehér József jelentkezik, továbbá Hellmut Seiler német költő, akinek a fordítója a kolozsvári Benő Eszter. 

A szám képzőművészét, Csordás Piski Ibolyát Tóth Hajnal mutatja be Újrahasznosítás, újraértelmezés, átlényegülés című írásában, de ugyanő közöl interjút Kalapács József rockzenésszel, aki erdélyi és partiumi miniturnén vett részt budapesti együttesével a romániai Cargo együttessel közösen. Lencar Péter ezúttal az Érdekvédelmi terület című filmdrámáról ír, míg Fried Noémi Lujza Megállítani Arturo Uit címmel a váradi társulat Brecht-bemutatójáról.

Helytörténeti vonatkozásúak Gurzó K. Enikő (Mi köti össze Munkácsyt Nagyváraddal?), Farkas László (A nagyváradi Vulcan-szobor avatási ünnepsége 1927-ben) és Szilágyi Gyula (Találkozásaim Tabéry Gézával) írásai. Haraji Adalbert miniesszéjében a szegénység ördögi körének megtörési esélyeit járja körül.

Minden könyvnek két szerzője van – ez alatt a cím alatt található a VÁRAD áprilisi számában egy tudósítás az egyik legismertebb kortárs román író, a több alkalommal irodalmi Nobel-díjra jelölt Mircea Cărtărescu találkozójáról az olvasókkal. Akik ezúttal is megtalálják a friss lapszámban Barabás Zsuzsa keresztrejtvényét, a megfejtés beküldésével előfizetést lehet nyerni.

A szerkesztőség e-mail címe: varadszerkesztoseg@gmail.com. A korábbi lapszámok a Varad.ro honlapról tölthetők le.

5322 szavazattal a Szekszárdi Remete berkenyéjét választották meg az Év Fájának 2023-ban. Az Ökotárs Alapítvány által szervezett versenyen a győrszentiváni tölgyes lett a második 3934 szavazattal, a harmadik helyet pedig Tokaj szeretett vadkörtefája, az öreg vackor szerezte meg, 1106 szavazattal.

  Bíró László püspök, többek között arról írt levelében, hogy a szekszárdiak számára fontos hely „Mária-remete”, ahol a búcsúját tartja a város.  Maga a kegykápolna is vonzerőt jelent mind a helybeliek, mind a környékbeliek számára, a Remete-csurgó pedig sajátos emlék emlékhely, hiszen a forrás – mely már a pogány világnak is szent helye lehetett – egészen Szekszárd kezdeteihez vezet vissza bennünket – olvasható a levélben. A püspök azzal zárta sorait, úgy gondolja, hogyha a Remete-kápolna berkenyefája nyerné meg az idei Év Fája versenyt, az nagy segítséget jelentene abban, hogy ez a kedves zarándokhely ne merüljön a feledés homályába.

                                  Laudáció

Ábrám Zoltán a Máramaros megyei Szinérváralján született 1963. december 9-én, ahol édesapja negyedszázadon át református lelkészként, édesanyja orvosnőként tevékenykedett. Szatmárnémetiben érettségizett 1982-ben, majd 1989-ben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben általános orvosi diplomát szerzett. Egyetemista évei alatt a diáklap magyar oldalának a szerkesztőjeként harmadmagával megalapította, és három éven át irányította a marosvásárhelyi orvostanhallgatók Communitas Irodalmi Körét, amelynek ez idő alatt - a diktatúra nyomása ellenére – több mint félszáz meghívottja volt jeles erdélyi értelmiségiek köréből. 1989 decemberében az RMDSZ Maros megyei szervezete első Intéző Bizottságának a tagjává válik, a Maros megyei MADISZ első elnöke, két éven át a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége elnökségi tagja. A fekete márciusi események során Sütő Andrással és hetvenkilenced magával az elhíresült „RMDSZ-székház” ostromának szenvedője volt, amiért később Ezüst Tulipán-díjban részesült (2016). 1991-ben újságírói diplomát szerzett a budapesti Bálint György Újságíró Iskola belpolitika szakán. Írásai több mint két tucat hazai, magyarországi és határon túli lapban jelentek meg. Újságírói tevékenységéről így vallott: „értelmiségi feladatnak, a közösségnek szánt ajándéknak tartottam ezt a teljesen ingyenes  tevékenységemet, és igyekeztem a lehetőségekhez mérten egyenes és szókimondó lenni.” A Marosvásárhelyi Rádióban közölt interjúit Magyarok a nagyvilágban címmel adta ki, a Krónika napilap Szempont rovatában 2015-2018 között megjelent írásait pedig a Krónikás szempontok című könyvében. Külön kötetben köszöntötte szakmai mesterét: Csodálatos tanúságtétel. Vizi E. Szilveszternek sok szeretettel Erdélyből. Két településmonográfia (Nyárádszereda, Szentegyháza), tucatnyi szakkönyv, útleírások (Egyesült Királyság, Dél-amerikai szentháromságok), emlékkönyvek (Communitas, Misszesek voltunk) szerzője, EMKE-kiadványok szerkesztője, egyetemi jegyzetek és számos szakdolgozat szerzője és társszerzője.

1991 márciusában sikeresen vizsgázott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Közegészségtani Tanszékére, majd a ranglétrán fokozatosan előre haladva, 2006-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozik. Közegészségtani tudományos, kutató tevékenységéért Pro Hygiéne emlékéremmel tüntették ki, tudományos tevékenységét a Lencsés György és a Pápai Páriz Ferenc díjakkal ismerték el. Mintegy két évtizeden át a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának, kari tanácsának tagja; 2020-2021-ben dékánhelyettesi tisztséget töltött be. Lelkiismeretesen, rendszeresen kiállt a magyar nyelvű oktatásért, szókimondó tényfeltáró írásokat közölt a marosvásárhelyi orvosegyetem sorsáról.

Több szakmai és civil szervezet tagja, tisztségviselője. Az EMKE Maros megyei szervezetében és országos elnökségében betöltött tevékenysége legjelentősebb eredményei közé sorolható a marosvásárhelyi Petőfi-szobor felállítása, a Don-kanyari áldozatok emlékművének a létrehozása és húsz éve januárban megemlékezések szervezése, a székesi Bercsényi László szobor megvalósítása, valamint pelikán-szobor avatása Mezőfelében a Duna-delta munkatáborait ártatlanul megjártak emlékére, hogy Periprava, a szovjet gulágok mintájára létrehozott láger emlékezete megmaradjon a köztudatban. „Elanyagiasodott, értékeitől megfosztott, eltorzult világunkban a közművelődés szolgálata a kisebbségi sorsból származó egyfajta kötelesség teljesítésén túl gyakorta az egyén boldogságvágyának a kiteljesítését jelenti. Ki a köznek él, annak élni érdemes” – vallja egyik EMKE-közgyűlési beszámolójában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az erdélyi, különösen a marosvásárhelyi kulturális közéletben meghatározó újságírói, tényfeltáró művelődéstörténeti, illetve szak- és közírói munkája, valamint a marosvásárhelyi egyetemen végzett kutatói-oktatói tevékenysége elismeréseként Novák Katalin köztársasági elnök asszony Ábrám Zoltán részére a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozza.

Az átadásra 2023. szeptember 12-én kerül sor Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, a laudációt felolvasta 

Percze László konzul.

                                                   *

A sorsunk.net web-lap nevében tisztelettel csatlakozunk fenti laudációhoz. Nagy öröm volt számunkra, amikor – röviddel lapunk megalakulása után - a professzor Úr megtisztelt minket írásaival, és állandó szerzőnkként Blog rovatunkban azóta is  közölhetjük ezeket.  Életrajzát, pályafutását, mindezekből kirajzolódó hitvallását, nemzeti elkötelezettségét tekintve úgy érezzük, nem lehetett ez véletlen. 

Számunkra állandó megtiszteltetést jelent magunk mellett érezni őt. Köszönjük.

A sorsuk.net nevében - Dr. Kövesdy Pál főszerkesztő, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa, Pintye Tamás web-szerkesztő. 

Prof. Dr. Ábrám Zoltán kitüntetése

Palkó Sándor László   / elhangzott Sokorópátkán az Összetartozás Kapuja avató ünnepségén.

Tisztelt Egybegyűltek!

Nagybátyám hajlott korára való tekintettel kért meg, hogy tolmácsoljam a gondolatait.

Tisztelt MAGYAROK!

Határon innen és túl.

Tisztelt Mindenki!

Először is köszönöm a meghívást.

Nagy megtiszteltetés és kicsit megnyugtató is itt állni most.

Megtiszteltetés, ezen helyen együtt lenni azokkal, akik ennek az összefogásnak az élére állva megvalósítottak egy olyan székely kaput, mely egyedülálló a maga nemében.

Köszönöm a meghívást Vajda Péternek az ötletgazdának.

Ezen a megemlékezésen meghívott vendégnek lenni MEGTISZTELTETÉS.

Kicsit megnyugtató is, hogy az anyaország nem felejti el és nem engedi elfelejteni minden magyarok  történetének LEGNAGYOBB megpróbáltatását.

KÖSZÖNÖM.

A történelem, a MAGYAROK TÖRTÉNELMÉ -nek több ezer éve alatt ilyen szűkre sohasem mérték a megmaradásunkat, mint 1920.június 4-én.

Akkor elvették nemcsak a területeink és lakosságunk 2/3-át, hanem elvették a következő ÉVSZÁZADUNKAT, a tartós újra egymásra találásunk esélyét.

MAGYAR és MAGYAR    MAGYAR és SZÉKELY közt

ÉN (A NAGYBÁTYÁM) BUKOVINAI SZÉKELYEK GYERMEKEKÉNT megéltem ezen összetartozni vágyás akaratának  MINDEN STÁCIÓJÁT.

A MI GOLGOTÁNK 1764. január 7-én kezdődött és a huszadik század közepén érte el a LEGNAGYOBB mélységét.

Albert Gábor: EMELT FŐVEL című könyve bemutatja

ezen a székelységen belül is leghátrahagyottabb SZÉKELYEK, a BUKOVINAI SZÉKELYEK azon útján:

MELY A HADIK ANDRÁS által kormányzott területekről - BÁNÁTON keresztül -  vezetett a megmaradt MAGYARORSZÁGRA.

Egy történetet szeretnék elmesélni, ami velem - NAGYBÁTYÁMMAL - történt meg a menekülés során:

            1944. SZIKICS

Ekkor már 4 éve éltek a szüleim a Bánáti Istensegítsen.  1944.októbere.

Édesapám elmondásából tudom, hogy 1944. októberében kijöttek hozzánk a szerb faluvezetés előjárói.

MEGKÉRDEZTÉK ÉDESAPÁMAT:  MILYEN ÁLLAMPOLGÁR AKAR LENNI?

Ő azt felelte:

                     "MAGYARNAK SZÜLETTEM és MAGYARKÉNT is AKAROK MEGHALNI."

Ezzel a válasszal elmentek, majd 1 óra múlva visszajöttek, azzal, hogy:

"Egy órát kap az összecsomagolásra és álljon a piactér elejébe, de a csomag nem lehet 6kg-nál nehezebb."

Befogta a lovakat és úgy mentünk le a piactérre.

A lovaskocsiról leszállították a partizánok és a csomag lecsökkentésére utasították.

     ÉDESAPÁM "NYAKAS SZÉKELY EMBER"-ként ellenállt.

Erre közölték vele, hogy elrettentő példaként a falhoz állítják és itt helyben kivégzik.

Ő megfogta a csomagokat és a falhoz állva maga mellérakta azzal a mondattal, hogy:

   "HA MEGHALOK, LEGALÁBB TUDJÁK MEG, HOGY MIÉRT?

HATAN vagyunk, ezt a csomagot nem adom, maradt ott elég."

Ekkor partizánok parancsnoka utasította a kivégzésre elszántakat, hogy  FEJEZZÉK EZT BE!

Majd szólt édesapámnak, hogy: "Palkó bácsi menjen vissza és üljenek fel a kocsira."

(DE, közben odasúgta a partizánjainak, hogy a jobbik lovat fogják ki a kocsi elől.)

Így csak lassan tudtunk haladni, a hideg esős, szeles őszi időben így értünk SZIKICS-re.

Én addigra már nagyobb megbetegedtem, torokgyíkot kaptam.

Már a gyertyát is a kezembe szorították, mivel mégcsak egyéves voltam,  hogy keresztényként haljak meg.

Ekkor az huruttól elzáródott légcsövem egy nagy köhögéssel megszabadul attól a dugótól, ami miatt fulladoztam.

Így menekültem meg ÉN és így menekültünk azokban a napokban, hetekben.

HÁT, ÍGY TÖRTÉNT.  NEHÉZ IDŐK VOLTAK.

E kapu számomra nemcsak egy "A" SZÉKELYKAPU lesz, hanem HÍD mely legközelebb hozza hozzám őseim földét és az ott élőket.

Ha egészségem engedi rendszeresen meglátogatom e - SZÁMOMRA - szent helyet.

Köszönöm a figyelmet.

Köszönöm az ÖSSZETARTOZÁSUNK!

ÉLJEN MAGYARORSZÁG!  ÉLJEN ERDÉLY!        

Felavatták a nagybányai művésztelep alapítóinak szobrát Nagybányán

Erdély  2023. május 12., 18:05

Fotó: RMDSZ/Facebook

A nagybányai művésztelep alapítóit - Hollósy Simont, Réti Istvánt, Iványi-Grünwald Bélát, Thorma Jánost és Ferenczy Károlyt - ábrázoló szoborcsoportot avattak pénteken Nagybányán, az erdélyi város régi főterén.

Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotását eredetileg két évvel ezelőtt, a művésztelep alapításának 125. évfordulóján szerette volna felállítani a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Költségeit azonban csak 2021 végén sikerült belefoglalni a városi költségvetésbe, így késett az avató.

A város régi főterén felállított alkotás Hollósy Simonnak, Réti Istvánnak, Iványi-Grünwald Bélának, Thorma Jánosnak és Ferenczy Károlynak állít emléket. A bronzból készült, életnagyságúnál nagyobb alakok nem állnak talapzaton és a művésztelep felé vezető Híd utcára néznek.

A pénteki szoboravatón mondott beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Románia miniszterelnökhelyettese a művésztelep alapításának körülményeit idézte fel, és rámutatott, hogy több évtizedes létezése alatt nem csak létrehozta a magyar modern festészetet, de értő közönségét is megteremtette, a közízlést, a művészetről való gondolkodást is átformálta. "Olyasmi történt Nagybányán, amire korábban nem volt példa a magyar művészeti életben - kimagasló tehetségű emberek egy helyen, azonos művészeti ideákat, célokat követve alkottak. Sokat és nagyot. Meghatározót" - idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort (…)

A Maszol hírportál beszámolója szerint a szoboravatón Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja is felszólalt, aki úgy vélte, hogy a nagybányai szoboravató útmutató a jövő generációinak is. Kiemelte, hogy a kezdeményezést politikai színezettől vagy nemzeti hovatartozástól függetlenül támogatták, így szerinte a közös ünnep "friss levegőt jelent abban a világban, amiben sokszor műport lélegzünk". "A nagybányai művésztelep egy olyan közös nevező, amire románok és magyarok joggal büszkék" - idézte a vezető konzult a Maszol.

A hírportál szerint Pap Zsolt István alpolgármester úgy fogalmazott, nem kérdés, hogy az alapítók szobrának méltó helye van Nagybánya főterén, és emlékeztetett arra, hogy a szoborállítás régi vágya a helyi közösségnek. Catalin Chereches polgármester azt emelte ki, hogy el kell ismerni a közös értékeket, a pozitív példát, azokat, akik hírét vitték a városnak a világban.

Az 1896-ban alakult nagybányai művésztelep óriási jelentőségű a modern magyar képzőművészetben. Tagjai közül egyedül Hollósy Simonnak van szobra Erdélyben, két éve állították szülővárosában, Máramarosszigeten.

A 120 ezer lakosú Nagybányán a lakosság mintegy tíz százaléka magyar nemzetiségű.

                                                                                                                                         (Székelyföld ma, részletek)

EMLÉKKŐ ÉS EMLÉKHELY AVATÁS

A GYŐRI ERDÉLYI KÖR, fennállásának 33. évfordulóján, emlékkövet és emlékhelyet avatott, fel.

2019-ben megálmodott tervünk vált valóra, hogy nyomot hagyjunk magunk után és egy olyan teret alakíthassunk ki, ahol találkozhatunk és akár rendezvényeket is tudunk szervezni.

2022 október 14. a Győr Rózsák-terén, 15 ó.-kor, egy kis változatos műsorral egybekötve avattuk fel a faragott, feliratos, 3 tonnás Erdélyből hozott márványkövet.

A megnyitó beszédet Pintye Tamás (elnök) fogalmazta meg:

Szeretettel köszöntöm Győr város vezetését, meghívott vendégeinket, testvérvárosaink képviselőit, egyesületi tagjainkat, barátainkat.

Hosszú, göröngyös utat tettünk meg az Erdélyben tomboló diktatúrát követően. Az áttelepültek, a menekültek keresték, majd sorra megtalálták új hazájukat. Nem mentük nyugatra meggazdagodni, hanem itt maradtunk, magyaroknak maradni, gyermekeinket az anyaországban felnevelni. Magunkkal hoztuk értékeinket, hagyományainkat, szakmánkat, tudásunkat, és mindezt az új haza érdekében akartuk-akarjuk felhasználni.

Magyarország elsőként bejegyzett erdélyi egyesülete a GYEK,  2019-ben volt harminc éves.  A jubileumot igyekeztünk méltóképpen megünnepelni, és azt egy fotókkal teli jubileumi kiadvánnyal koronáztuk meg. Ahogyan a kiadványunk címe „Voltunk-leszünk” is kifejezi: szilárd bennünk a belső kényszer, hogy nyomot hagyjunk magunk után.  Ehhez kapcsolódott az elhatározás, hogy utóbb egy találkozóhelyet alakítsunk ki a szabadtéri rendezvények részére. Köszönjük polg . m. Úrnak, és a városvezetésnek a segítségét, hogy e helyet részünkre biztosította.  Egyben szándékunkat fejezzük ki, hogy e helyet a jövőben továbbfejlesszük.

Legyen ez a faragott, feliratos kő annak jele, hogy létezünk, és további céljaink vannak. Hiszen az erdélyi szellemiség lényege a magyarságtudat őrzése és továbbadása a fiatalabb generációknak.

Rövid köszöntőmet e kőhöz kapcsolódó, ide illőnek érzett egyik régebbi versemmel szeretném befejezni.               

                K Ő

Tudósítás a Szilágyságból

Jó szívvel tudom ajánlani ezen akusztikus-zenés, verses kulturális műsort Fábián Zoltán saját dalaival, és megzenésített verseimmel, jómagam pedig költeményeim szavalataival. Ezenkívül mivel ezen évben Petőfi Sándor születésének 200-ik évfordulójára is emlékezünk, az Ő gondolatai is felcsendülnek mint versben, mint dalban műsorunkban.  Hiszem, hogy terápiával szolgálunk az emberi léleknek. Azért is tartom e küldetést, szolgálatot fontosnak, mert én is és Fábián Zoltán is olyan emberi értékeket hordozunk szívünkben, dalainkban, verseinkben, amelyekre a mai felgyorsult, sokszor önmagából kiforduló világban szükség van. Mert egy kicsit reményt adnak, egy kicsit megerősítik hitünk, gyökereink, múltunk, jelenünk, jövőnk.

Előadásunk megállja a helyét, templomban, kulturális központban, iskolában, vagy bármilyen színpadon, ahol igény van a magyar kortárs kultúrára.

Kérem nézze meg képeink, videóink és tiszteljen meg válaszával.

Elérhetőségünk Thököly Vajk 0040740526620 (Szilágyzovány) thokolyvajk@gmail.com

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

A székelyek lehessenek székelyek – kezdeményezi az RMDSZ a népszámlálási kérdőív módosítását

Borsi Balázs 2022. január 18., kedd, 16:45

- a Maszol.ro portálról

Közben folynak a perek a vakcinagyártó cégek, biolaborok ellen, de erről a média hallgat.