Advent a várakozás és elcsendesedés időszaka

Advent a várakozás és elcsendesedés hagyományos időszaka, ma már egybeesik a Black Friday kampányokkal, amelyek nem csak egyetlen napra, hanem egy teljes hónapra terjednek ki. Gondolataimat, az év egyik legforgalmasabb bevásárló időszakának kellős közepén, itthon, csendben vetem papírra.

Miközben a hírek rekordösszegű kiadásokról számolnak be világszerte, elvétve, itt-ott egy-egy rövid figyelmeztetés is elhangzik a vásárlói stresszről és a későbbi megbánásról, az eladósodás kockázatáról, de nem számottevő. Én pedig csak jegyzetelek, vagy inkább rögzítem a kortünetet.

Ahogyan a modern ember, a tökéletes ajánlatok keresése közben lassan teljesen megfeledkezik a történelem során számára felkínált legtökéletesebb ajándékról. William Leitch történész A vágyak földjén című könyvében írja, hogy a modern fogyasztói kultúra alapja a szerzés és a fogyasztás, mint a boldogság eszközei. Ez a társadalmi átalakulás a 20. század elején kezdődött.

Az elmozdulás abban állt, hogy a kialakulóban lévő fogyasztói társadalom és marketing nem a szükségletekről, de még csak nem is az igényekről szólt, sokkal inkább a fantáziákról, új életekről, új és más emberré válásról. Paul Mazer, a Lehman Brothers partnere már a 30-as években azt írta, hogy Amerikát a szükségletek kultúrájáról a vágyak kultúrájára kell átállítanunk.

Ez az új mentalitás a fogyasztást életmóddá, a vásárlást rituálévá alakította, egy új, vágyott, jobb élet, egy irigyelt, de elérhetetlen identitás hamis ígéreteinek reményében. A Jézustól megfosztott ünnep így vált a fogyasztás és a céges bulik időszakává.

Paradox módon épp az ünnepeltet száműztük az ünnepkörből, hiszen a mainstream által diktált trendek egyszerűen átléptek a jászolban fekvő Isten gyermekén. És ezzel nem csak eredeti jelentését vesztette el a karácsony, de ez a folyamat ma már látható és maradandó változást idézett elő a lelkekben is.

Az adventi várakozás időszakának eltorzulása nem más, mint az Istentől eltávolodott ember lecserélt vágyainak leképeződése. Ha ugyanis távol kerülünk eredetünktől és a lelkünket éltető forrástól, elfelejtkezünk arról, kik vagyunk valójában, mik is az alapigényeink, azaz mi tehet minket tartósan, maradandóan boldoggá.

Így válhatunk könnyen a pillanatnyi élvezeteket hajszoló életforma és múló örömforrások rabjaivá. Így fordulhatott elő, hogy ma már globális trend, világszintű jelenség a szakemberek által csak bőségparadoxonként emlegetett ijesztő kortünet.

A XXI. század nyugati jóléti társadalmaiban, ahol látszólag minden adott a boldogsághoz, az emberek mégis egyre többet küzdenek depresszióval és szorongással. A bőség paradoxon abban rejlik, hogy miközben minden anyagi szükségletünk kielégül, a természetes lelki igényeinkre nincs válasz, azok kielégítetlenek.

Blaise Pascal, a híres francia filozófus és matematikus szerint az ember lelkében egy Isten alakú űr van, amelyet csak a Teremtő tölthet be. Szent Ágoston pedig így fogalmazott: „Nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.”

A készülődés módja megmutatja, hogy mi van a szívünk középpontjában. Az pedig, hogy kire vagy mire várunk, azt is előrevetíti, hogy a karácsonnyal mi érkezik el, mi következik be az életünkben?

Talán ezt szükségtelen itt hozzátenni, de nem. Egy üdítőital nem hoz szeretetet a családba, a kozmetikumok pedig nem tesznek minket kedvessé. A ruhák, ékszerek, a szerzés múló örömével kecsegtetnek csupán, de nem változtatnak, nem teljesítenek minket.

Az advent azt üzeni, hogy az áhított változást az életünkben a betlehemi gyermek érkezése hozza el, és ez a változás szinte láthatatlan. Nem a külső körülményeinket, hanem az emberi szíveket újítja meg, ezáltal akaratlanul megváltozik az, ahogyan a világra és egymásra tekintünk.

Földi-Kovács Andrea