BÁBÚ VAGY
KISS GYÖNGYI
Áll a bál, nem vitás. Finn parlamenti és európai képviselők arról álmodoznak egy vitaműsorban, hogy Magyarországot ki kell zárni az unióból és egyszerűen le kell cserélni Ukrajnára. Az EU Parlamentjének elnöke von der Leyennel vitázik, mert a Bizottság elbújik a kifogás mögé, miszerint a Parlament lassú, túl sokáig szöszmötöl a döntéshozatallal. Így Ursula elnökasszony nemes egyszerűséggel, gyorsított eljárással 150 milliárd eurót vesz fel védelmi célokra, magasról megkerülve a több mint 700 fős testületet, amúgy, szabálytalanul. Folyik a szórakoztató bábjáték a fejünk fölött, valakik, a bábmesterek parancsára. A leköszönő ügyvezető német külügyminiszter ügyesen állást talál magának, megtorpedózza a korábbi aspiráns indulását, és az ENSZ Közgyűlésének elnöke lesz júniustól egy évig. Baerbock, a választóit semmibe vevő külügyér, lelöki a sakktábláról Helga Schmidtet. A jelölt Németország egyik legtapasztaltabb diplomatája: kapcsolatrendszere kiváló, nemzetközi elismertsége nagy, a 64 éves bajor diplomata 37 éve van a külügyben, ő volt a fő szerzője a 2015-ös, Iránnal kötött atommegállapodásnak, 2016-2020 között az Európai Külügyi Szolgálat főtitkára volt, majd 2020-2024 között az EBESZ főtisztviselőjeként dolgozott.
Senki sem állíthatja meg az időt, de a nagyok tudják, hogy kell lelassítani - mondják egy filmben és valóban. A több mint három éve tartó ukrajnai háború lassan, de biztosan a végéhez közeledik. Európa magukat nagynak tartó urai azonban ezt nem hiszik el, fölöttük rögzült a pillanat: a játszótér örök, ők maguk is, így ráérnek, várakat építenek a homokozóban és színes képeket festenek a rezdületlennek látszó, baljós égre. Talán az ő fejükben ez a tömeggyilkosság is csak bábjáték, mert ugyan mivel magyarázható az az őrület, amivel az öldöklés meghosszabbításán dolgoznak? Pedig vigyázni kellene, mert a zsinór elszakadhat és a földre pottyanhatnak, onnan pedig nehéz lesz felállni. A vért nem tudják majd magukról lemosni, de figyelmes tartótisztjeik talán gondoskodnak a jövőről. Ukrajna nyugati pályájáról mindjárt, tudjuk, hogy a „demokratikus fejlődésben” eminens nemzetet szélsebesen tolják az Európai Unióba. A mintaország vonzó célpont lehetne a bomlott nyugati elitnek. Sokunkban felmerült már sokszor, hogy miért nem költöznek oda, teszik át székhelyüket, mondjuk Irpinybe, az új Riviera Club-ba? Közel van Kijevhez, már épül ott egy gigantikus élményfürdő, amely 1000 főt fogad és 200 embernek ad napi munkát. Korunk minden igényét kielégíti, számos vészkijáratot, szirénát és légitámadás elleni óvóhelyet is magában foglal majd, ha jövőre elkészül. Morbid, tudom, de nem annyira, mint az Ukrajnába beömlő háborús segély, aminek egy része eltűnik, hogy aztán ehhez hasonló beruházásokban mossák tisztára és költsék el a pénzt. Már ami otthon marad és nem jut el Afrikába, a fegyverpiacra.
Semmi baj, a háborús főmentor, Ursula így is elégedett, azt láthatjuk mindannyiszor, amikor vonzalomtól hevülő, átszellemült arccal ölelgeti az ukrán elnököt. De talán most már mi, párszázmillióan is jöhetnénk a sorban, még azelőtt, hogy Európa végképp elsüllyed a történelem temetőjében. Valaki, vagy valami, talán a konok, vizet árasztó tavaszi szél elsöpörhetné már ezt a beteg bábhadsereget. Fogva tartóikkal, óraátállítással együtt.