EURÓPA KIJEVBEN VAN

Úgy bizony, odaköltözött. Február 24-én, az orosz-ukrán háború kitörésének harmadik évfordulóján begurult a brüsszeli gyors a kijevi pályaudvarra, fedélzetén az Európai Unió központi intézményeinek vezetőivel, élükön Ursula von der Leyennel. Az Európai Bizottság egyre vékonykább elnöke bejelentette a látogatás célját is, azt, hogy egyértelművé tegyék Ukrajna támogatását. A fontos eseményről közösségi oldalán is megosztott egy videót az alábbi kinyilatkoztatással: „Oroszország brutális inváziójának 3. évfordulóján Európa Kijevben van. Ma Kijevben vagyunk, mert Ukrajna maga Európa. A túlélésért folytatott harcban nem csak Ukrajna sorsa forog kockán, hanem Európáé is”. A hűségnyilatkozat mellé gáláns ajándékcsekk is jár, márciusban újabb 3,5 milliárd eurós segélyrészlet érkezik. Fontos elem a fedezet is: az EU 2027 végéig folytatja a kifizetéseket Kijevnek egy 50 milliárd eurós makroszintű pénzügyi támogatási program keretében, amelyet az Európai Bizottság 2042-ig visszafizetendő hitelként vesz igénybe.

Azt tudjuk, hogy Amerika már régen Kijevben van. A költözés pontos dátuma talán már az idők ködébe vész, de a „Jevromajdan” eseményeire igencsak jól emlékszünk. Meg a megnyerően szimpatikus, trágár diplomatára is, Victoria Nulandra, aki 2013 és 2017 között az európai és eurázsiai ügyekért volt felelős az Egyesült Államok Külügyminisztériumában. A helyettes államtitkár keze könyékig belenyúlt az „ukrán méltóság” megrendezett forradalmába a fővárosban, a Majdan téren. A rossz nyelvek szerint a hőbörgő felkelőket naponta kifizette az USA a németországi Adenauer Alapítványon keresztül. Azt viszont maga a szabadszájú Nuland asszony osztotta meg a világ nyilvánosságával az USA-Ukrajna Alapítvány aláírását követő beszédében 2014 decemberében, hogy hazája 1991 óta 5 milliárd dollárt tolt Ukrajnába, demokráciaerősítő programokra. Tiszta beszéd, volt is foganatja, meg a felfordulásnak is: megbukott az oroszbarát kormány, s a megalakuló kabinetet valahogy elfoglalták az angolul beszélő, olykor kettős állampolgárságú tisztségviselők, miniszterek.

Ukrajna, a mintaállam meg vergődik a gödörben. Elszenvedi a háborús veszteségeket, lakosságának majdnem fele már külföldre távozott, a korrupció mindent visz, és csak a titkok tudói tudják a pontos adatokat arról, hogy hány katona halt meg a harctéren. Mindehhez kellett egy fellépő sztárelnök is, aki, igaz, néha kissé érdesen, de belesimul kenyéradó gazdái ölébe. Bármire képes az apanázsért.  Most éppen a ritkaföldfémekről, a stratégiai ásványkincsekről készül megállapodni az Egyesült Államok illetékeseivel, a hírek szerint különösebb biztonsági garancia nélkül. Ezt minősítette a kolumbiai elnök, Gustavo Petro: „Zelenszkij ostobasága, hogy hagyta magát manipulálni a nyugateurópaiak által, akik nem tudják, hogy hová mennek, Hitler felé, vagy a semmi felé, harcolnak szláv testvéreikkel, és végén Ukrajnát az amerikaiaknak adják. Hülyeség!”

A demokrácia mintaállamát megszálló nyugateurópai elitnek talán fel sem tűnt, hogy ezekben a hetekben egyes erők serényen dolgoznak a béke megteremtéséért Ukrajnában. Igyekeznek valahogy jóvá tenni a történelmi bűnöket, amelyeket felelőtlen és eddig még felelősségre nem volt vezetők követtek el Európa népei ellen. Joe Biden, Angela Merkel kuncognak a markukba, elégedetten, hogy jól megcsinálták. Megvezetett híveik sem különbek, igaz, nekik nem áll módjukban ilyen mértékben tönkretenni a világot. Tőlük csak hallgathatjuk a tárgyalások cikizését, azt, hogy a túl gyors béke csak a nyomort hozza el, miközben Ukrajna fényes győzelme maga lenne a garancia Európa biztonságára. Hát hogyne! A vén kontinens, a „gyönyörű nő” most omlik össze, zsugorodik törpévé, s akik elvezették a végjáték ösvényeire, nos, azok Kijevben parádéznak és pártállami lózungokat fújnak vad harcikürtökkel a világba.

Európa Kijevben van - mondják, s ha komolyan gondolják, hát igazán odaköltözhetnének. Növelhetnék a hatékonyságot, a színvonalat, sőt, az Ukrajnában élő megnyomorított nemzetiségeknek - köztük Kárpátaljának - kitárhatnák a demokrácia igaz kapuit. Eddig ezért Brüsszelben semmit sem tettek, mondván, az tagállami hatáskör. Most itt lehetne Kijevben a nagy lehetőség, hogy demonstrálják: micsoda ereje van az európai egységnek, a jogállamiságnak, az egyensúlyok és fékek mindenható erejének! A NATO is mutathatna példát: az Ukrajna támogatását a lehetséges végső határig erőltetők maguk is szervezhetnének egy jó kis hadosztályt a frontra! Azt is megoldhatnák ügyesen, igazi szakmai kihívás, hogy ne legyen belőle bonyodalom, Oroszország ne tekintse a példamutatásukat ellenséges beavatkozásnak. Gyanítom, nekünk nemigen hiányoznának a bürokraták, sem Brüsszelben, sem a NATO Főparancsnokságon. Ellennénk valahogy Kaja Kallas nélkül is, a külügyi főképviselő Kijevben vezethetne kurzusokat az oroszellenesség művészi tökélyre fejlesztésének témájában. A hírek szerint hamarosan Magyarországra érkezik egy újabb uniós tényfeltáró bizottság Tineke Strik vezetésével. Az új holland jelentéstevő asszony is áttehetné a vizsgálódás helyszínét Ukrajnába, ott biztosan pozitív élmény lenne a munka, meg eredményes. A mintademokráciában nem lenne szükség bizonyos lobbicsoportok nyomásgyakorlására, nem úgy, mint a brüsszeli jelzővel „garázdaállamnak” titulált Magyarországon.

Reménykedjünk. Beletelik néhány hónapba, míg az áhított béke megvalósul. Ha csak addig is az ukrán fővárosban múlatják az időt az Európai Unió korifeusai, és nem a mi megrontásunkon dolgoznak éjjel-nappal, már nyertünk egy lélegzetvételnyi időt, meg egy kis boldogságot is.