FAFEJŰEK

Három nap az élet, addig minden rendben, addig a kontinens minden polgára megnyugodhat, mert biztonságban van – ezt üzenik nekünk egy videóban Brüsszel vezetői, közülük is az Európai Bizottság válságkezelő biztosa és heherészik hozzá egy nagyot. Igen, ez az a pillanat, amikor az ember szentségel egy jóízűt, és komoly vágyat érez arra, hogy lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből és mindez helyénvaló is lenne. Sokat nem foglalkoztam vele, de biztosan ez az az állapot, amelyre az emberiség kitalálta a káromkodást, hogy levezesse a feszültséget.

Vigyázó szemünket a napokban Párizsra vethettük, ott gyülekeztek ugyanis a politikai elvtelenség bajnokai. A „hajlandóak koalíciója” találkozott a francia fővárosban, hogy megszervezze Európa védelmét. Lista is készült, 30 konkrét javaslattal, hogy serkentsék a tagállamokat a felkészülésre, miközben az Egyesült Államok és Oroszország a békekötés terveiről, mikéntjéről tárgyal. A háborúpárti pánikolókat ez nem zavarja: tudnak valamit a szavak háborújáról. Lassan mondják, hogy mindenki megértse, és addig sulykolják a fejekbe a tartalmat, míg tényleg elhisszük, hogy háborúban állunk, és saját jól felfogott érdekünk az ukrajnai öldöklés további támogatása. Lassú észjárással, tompa ésszel valóban nehezen felfogható, hogy mit akarnak. Ha segítjük Ukrajnát, hogy ő győzzön, akkor a tönkrevert Oroszországnak honnan lesz ereje arra, hogy megtámadja Európát, nincs itt valami ellentmondás? Van, de nem ez a lényeg. A brüsszeli elit harapófogóba lavírozta önmagát és innen már nincs kiút. Szakemberek, politikai elemzők véleménye szerint nem vallhatják be, hogy tévedtek, mert annak komoly következményei lennének. Le kellene mondaniuk és jó messzire távozniuk a húsosfazék mellől. El kellene számolniuk a munícióval, a rájuk bízott politikai, erkölcsi felelősséggel Európa sorsáért, és amúgy mellékesen, még a giga méretű elherdált pénzzel is, amit a lyukas zsákba, a nagy ragadozók proxyháborújába öntöttek. Kiderülne a képmutatás is, amely tetőtől talpig jellemzi őket. Szirénhangok meg azt susogják, hogy a háborúnak maradnia kell azért is, mert akkor a szétvert európai gazdaság végleg a földre kerül, elég csak a romokban heverő autóiparra gondolni. Megoldásként majd a fegyverlobbi kihúzza a hanyatló kontinens szekerét a csávából, már ha kap elég pénzt, megrendelést és kiengesztelően magas, mindenért kárpótló profitot.

A képmutatás nagyasszonya, a leköszönő német külügyminiszter a „lojális együttműködésről” papol, Magyarországot szidalmazza az Európa 2025 konferencián, mert nem támogatjuk Ukrajna gyors csatlakozását az Unióhoz. Ha tehetné, pallossal csapná le a fejünket és egy pillanatra sem jut eszébe önvizsgálatot tartani. Mert mit is csinál a hübrisz, a gőg birodalma? A Nyugat számos országa pénzkötegeket küld Moszkvába, 2024-ben 21,9 milliárd eurót költött orosz gázra és olajra. Csak a gázimport 18%-kal nőtt az elmúlt évben, és írjuk le azt is, hogy a két legnagyobb importőr Franciaország és Olaszország volt, a szankciók ellenére. Nocsak, kit is támogatunk, a mostani, újkori ősellenséget, Oroszországot, amelyik ellenáll az új világrendnek? Vagy Európa biztonságának védelmezőjét, Ukrajnát?

De vissza a kezdetekhez! Érdemes többször megnézni azt a videót, amelyet az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős új biztosa jegyzett. Hadja Lahbib ezelőtt 2024-ig Belgium külügyi és európai ügyekért, valamint fejlesztési együttműködésért számot adó minisztere volt. Mi jól ismerjük a nevét, korábban szorgalmazta, hogy Magyarországot fosszák meg szavazati jogától, a hölgy szélsőségesen háborúpárti, Zelenszkij nagy barátja. Kollégák ők, szegről-végről, a biztos asszony is csillogtatja színészi képességeit a túlélő csomagot népszerűsítő filmecskében. Aki megnézi, elámulhat ennyi ötleten, szellemességen, tanulhat is belőle, mi kell a tökéletes biztonsághoz. Először is Welcome! Ezzel üdvözöl a kifogástalan kék kosztümben feszítő delnő. Csak az ormótlan edzőcipő rontja az összképet, bár tagadhatatlan, hogy háborúhoz jól illik a kényelmes, sportos viselet. Már sorolja is: szemüveg, vízálló/!/ iratok, elemlámpa, gyufa, öngyújtó. Aztán kacag egy nagyot, majd folytatja: víz, bicska, gyógyszerek, ennivaló, kisebb elemes rádió, és jó, ha van egy pakli kártya meg némi készpénz. A biztos asszony hadonászik is egyet, megmutatva mélybordóra lakkozott körmeit, ápolt külsejét. Úgy fest, mint egy csinos szépségipari reklám, de amiről jártatja a száját, az nem vicc.

Lassan kihal a nemzedékem, de én még emlékszem 1956-ra. A budapesti lövöldözések, az ágyú hangjára, amikor az oroszok végigpásztázták a szomszéd, kertvárosi utca házait, minden másodikat megkínálva. A napokra, amiket a házmester apró szuterénlakásában töltött a lakók apraja-nagyja, mert az emeletet bármikor belövés érhette. Meg a sokkra, amit anyámmal átéltem, amikor a harcok megszűnte után Zuglóból gyalog bementünk a Blaha Lujza térre és szembesültünk a szétlőtt főváros képével. A válságkezelő biztos kétlem, hogy tapasztalt valaha valami hasonlót. Különben nem viccelődne a háborúval. Meg arra is választ keresne például, hogy miért csak 72 óra? Miért? Utána mi történik, Oroszország kapitulál, hazamegy, és azonnal küld élelmiszersegélyt Európának?

Ülnek a nagyokosok, a fafejűek a brüsszeli buborékban, és komolyan elhiszik, hogy célt érnek efféle kis videókkal. Gonosz szándékú, jellemtelen társaság ez a háborúpárti „elit”, megérdemelnének egy kis tűzvihart, hogy legyen tapasztalatuk, de ezt ne kívánjuk nekik. Elégedjenek meg az önteltséggel, ami egy-egy eredményes és hatékony intézkedésük után eltölti őket, ugyanis a mondás szerint „a boldogság a bolond békés nyugalma a gazfickók között.” Legyen ez az érzés az övék, örök időkre. Megérdemlik.